A Munkás, 1924 (15. évfolyam, 1-7. szám)
1924-01-05 / 1. szám
A MUNKÁS (The Worker) i SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: \ Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...................................$2.00 Fél évre ........................................$1.00 Csomagos lapok 100 példány. .$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Központi titkár: Vaszily Tivadar 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1383 New York, N. Y., Jan. 5, 1924. Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES: For one year ...............................$2.00 For a half Year..........................$1.00 Bundle Order 100 Copies . . . . |3.50 Single Copies 5c. Address all communications to: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y Theodore Vaszily, Nat’l Secretary 419 E. 83rd St., New York, N. Y Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y., Jan. 5, 1924 Egyról-másról SZOVJET ÉS DEMOKRÁCIA Habár a tőkés lapoknak nehezükre esik is megírni az igazat — pláne amikor Oroszországról kell azt megírniok — azért a Hearst lapok írói között elég gyakran akadnak olyanok, akik ezt megteszik. Karácsony és újév ünnepek alkalmával, amikor tudvalevőleg Amerikában, de főleg nagy városokban, mint New York, megsokszorozódik a betörések, lopások, gyilkosságok száma. Kaufman, a “N. Y. Evening Journal”ban arról vezércikkezik, hogy Szovjet Oroszországban sokkal nagyobb biztonságban van az emberek vagyona és élete, mint a legdemokratikusabb és legcivilizáltabb országnak titulált Amerikában. Ennek a bizonyítása során több T"-"therinepel. Amig ezeket a parazitákat a Szovjet kormány Szibériába küldi, addig Amerikában az ilyenek ‘ tisztességes üzletemberekének vannak elismerve és ha valahová mégis menniök kell, akkor Newportba mennek. Ez egy másik különbség az oroszországi szovjet államforma és az úgynevezett amerikai demokratikus államforma között. És a fenti tényeket nem a bolseviki és szocialista lapok írják, hanem a tőkés lapok, amelyek sokkal jobban szeretnék eltemetni a szovjet kormányt, mint annak működését dicsérni. BOMLÓFÉLBEN A KU KLUX KLAN Mióta E. Y. Clarke-nak, a Ku Klux Klan megalapítójának és szellemi vezérének helyét Evans foglalta el, azóta a két vezér közötti ellentét folytán hatalmas ban, Ausztriában és Oroszban működő amerikai segésület egyik vezértagjának nyilatkozatát, amely szerint “Oroszország a legbiztosabb hely a világon és egyúttal a legkényelmesebb hely is az embereknek élni benne. Nem kell állandóan rettegni útonállóktól, bármilyen összeg pénzt hordhat magával az ember.” K. Amend több mint három évig volt a segélyegyesülettel, tehát alkalma volt megismerni az oroszországi tényleges állapotokat. Amit Amend elmondott az Oroszországban élő emberek életének és vagyonának biztonságáról, azt nem mondhatja el az amerikában élőkről még a leghazafiasabb tőkés lap sem. Vagy ha igen, azt csak tények letagadásával teheti meg, mert a tény az, hogy alig múlik el nap, hogy egyedül New Yorkban ne történnének kisebb-nagyobb rablások és gyilkosságok. Az erősen megszervezett rablóbandák fényes nappal rabolják ki a legforgalmasabb helyen levő nagy üzleteket és bankokat. A járókelők szemeláttára lövik le a bankhivatalnokokat, és a pénzzel a bank felé törekvő gazdag üzletembereket. A Dimond testvéreknek a letartóztatásával, akik Brooklynban két bankhivatalnokot lelőttek és közel 50 ezer dollárt raboltak el tőlük, egy erősen megszervezett rablógyilkos bandának a nyomára jöttek rá. Dacára, hogy a letartóztatások napirenden vannak, a rablások és gyilkosságok száma nem szűnik, sőt folyton szaporodik. Amíg Amerikában, főképpen New York államban nagy gondot okoz a lakáskérdés megoldása és az, hogy miképpen bánjanak el a lelkiismeretlen háztulajdonosokkal, addig Oroszországban az ilyen kérdéseket egyszerűen oldják meg. Ugyanis moszkvából jelentik, hogy az ottani rendőri hivatal 916 graftolót utasított ki nemcsak a városból, de az ország területéről. Ezen paraziták között 453 pénzkölcsönző is szere*- '"»«■. ' ~mnm ’ ....11103 tehén minden más reakciós szervezetet felülmúló szervezetben. A tagság úgyszólván két táborra oszlott és több esetben a radikális munkások, a /sidók és katholikusok üldözésén kívül egymással szemben is harcoltak. A vezérek közötti veszekedés, amelynek folyamán sikkasztóknak, rablóknak, stb.-nek nevezték egymást, akkor mérgesedett el, amikor Phillip E. Fox az Evans pártlap szerkesztője revolverlövésekkel meggyilkolta W. S. Couborn ügyvédet, aki Simons jogtanácsosa volt. A vezérek közötti veszekedés már elérte azt a fokot, amikor egyes vezérek már nemcsak arra törekednek, hogy egymást lehetetlenné tegyék, hanem, hogy magát a szervezetet megsemmisítsék. Clarke, akinek főhadiszállása Washingtonban van, a napokban kezdte meg a szervezet reformálására vagy öszszetörésére irányulós mozgalmát. Első lépése az volt, hogy a tőkés lapokban leleplezte, vagyis nyilvánosságra hozta a Ku Klun Klan terrorisztikus működését Aztán erősen kikelt a jelenlegi vezérek ellen, akik szerinte a nemes cél érdekében alakult szervezetet leterítették eredeti, “magasztos” útjáról és kicsinyes politikai gépezetté sülyesztették azt. Az elnökhöz írt levelében elsírja, hogy a jelenlegi klánok működése nem az ő ideája szerint történik, mert ahelyett, hogy az amerikai fehér protestánsok érdekét védenék meg erkölcsileg, szellemileg és fizikailag, egy alacsony nívón álló terrorbandává alakultak át és sok esetben eszközül szolgálnak a politikusoknak. Miután az elnöknek megígért mindennemű támogatást, arra kéri őt, mint az amerikai kormány fejét, hogy tegyen lépéseket a K. K. K. szervezetnek a “nem kívánatos” elemektől való megtisztítására vagy annak feloszlatására. Ebből tehát kitűnik, hogy a reakciósok táborában nincs minden rendben, ott is ellentétek és veszekedések vannak, amelyek bomlását idéznek elő szervezetük .................—1, A.- o. a1 -O - *vizi vetkezik, látni ak szerint szomorú valóság a a nyomortanyákon lakó proletárok ezrei sínylődnek az egészségtelen lakásokban és ezért a szenvedésükért méregdrágát meg kell fizetni. A bizottság jelentésének lényegét 12 pontban foglalta öszsze, amelyek a következők: 1. A lakásbér 40—93 százalékkal emelkedett négy év alatt. 2. Habár a lakásbérek emelkedtek, a munkabérek estek ezalatt az idő alatt. 3. Kétezer dolláros évi jövedelemmel rendelkező családok 23,3 százalékot fizetnek lakásbér fejében az 1919. évi 14,4 százalékkal szemben. 4. Új lakók 50—300 százalékkal fizetnek magasabb házbért, mint a régi lakók. 5. A háztulajdonosok gyakran adják és veszik a házakat és minden ilyen alkalommal felemelik a házbért. 7. A lakások egészségügyi helyzete sokkal rosszabb mint 1920-ban volt. 8. A lakók havonta 8 dolláros gázszámlánt fizetnek, mert a sötét szobákban kénytelenek gázvilágítást használni. 9. Háromkint 19 dollárba kerül fűteni ezeket a szobákat. 10. Túlzsúfoltság tapasztalható mindenütt. Sok hegyen négy kis szobában tizen, vagy többen laknak. II. Olyan régi lakóházakat, amelyek pár év óta üresen állottak lakhatatlanságuk miatt, most lakók népesítik be. 12. A meglátogatott utcákban mindöszsze 25 kiadó lakás vagy szoba van. 1920-ban ötször ennyi volt. Ezenkívül a bizottság részletes jelentésében beszámol arról, hogy ezek a lakások fészkét képezik mindenféle betegségnek. Több helyen a vakolat lehullott; az eső beesik; a lépcső össze van törve és alig lehet rajta feljutni az emeletre; egyes szobák teljesen sötétek és tele vannak mindenféle férgekkel, egerekkel; a szűk folyosókon lévő toiletek a legrosszabb állapotban vannak és használhatatlanok; az egész lakást kellemetlen bűz tölti meg; több helyen az udvaron van a toilet és öt család jár egyre; a A tokik nem ismernek el bevándorlás törvényeket. Hogy a tőkéseket ez érinti a bevándorlási törvés és hogy nekik nagyon mindegy hány százalékban állapítják meg a kvótát, az nem csak akkor biztosodott be, amikor a szovjethán lány hajóin megszökött ellenforradalmi orosz tiszteket a kvótán felül beengedték és úgyszintén a bevándorlási törvények felrúgásával beengedték Yousoupoff herceget, ki tudvalévőig részt vett Rasputin meggyilkolásában, hanem akkor is, amikor michigani beánytulajdonosok külön engedélylyel hozattak ki német munkásokat. Ugyanis Sault Ste. Marie, Mich.-ból jelentik, hogy 138 német bányász érkezett az ottani kikötőbe, ahonnan azonnal szállították őket a Keweenaw, Mich.-i rézbányába. A német bányászoknak, kik családjukkal érkeztek, külön beutazási engedélyt adtak a bevándorlási hatóságok, mivel a rézbányavidéken szükség van bányamunkésokra, így tartják be a bevándorlási törvények szentségét a tőkések. Ha a bányabáróknak szükségük van olcsó külföldi munkaerőre és létezik valamilyen törvény, amely ennek a munkaerőnek megszerzése elé valamilyen akadályt gördít, a bányabárók egyszerűen utasítják a bevándorlási hatóságot, hogy ennek a törvénynek megkerülésével engedjék be a szükséges munkaerőt. A bányabárók jószántából beengedett munkások aztán teljesen a bányabárók birtokába mennek át és a legkönyörtelenebb kizsákmányolásnak kénytelenek magukat alávetni. És ha a bányabárók megtehetik ezt, megtehetik ugyanezt más iparok tulajdonosai is. Igen, a tőkések ma még — és mindaddig, amíg uralmon maradnak — mindent megtehetnek.... Nekünk, munkásoknak kell gondoskodnunk arról, hogy ne sokáig maradjanak uralmon és ne tehessenek velünk azt, amit akarnak. életében. A Ku Klux Klan terrorszervezetet a Clark és Evans csoportok egymás elleni harca bomlasztja meg; a vallásos szervezeteket, sőt az egész keresztény rendszert a fundamentalisták és modernisták egymás elleni harca ingatja meg alapjában. Szóval a kapitalizmus összes intézményeivel együtt bomladozik és már nem sokáig kerülheti el a teljes összeomlást. Ezért van itt a legfőbb ideje, hogy a munkások megtegyenek minden előkészületet arra, hogy a kimúló kapitalizmust egy új rendszerrel helyettesítsék. Ezért kötelessége minden munkásnak csatlakozni a Szocialista Munkáspárthoz (S. T. P.), amely az osztályharcban első' első 'helyen küzd a munkásosztály érdekében. rémítő lakásviszonyok NEW YORKBAN A lakástörvény lejáratának közeledtével ismét előtérbe jutott New York államban a lakáskérdés. Aháztulajdonosok, akiket részben akadályozott a lakástörvény abban, hogy tetszésük szerint emeljék a lakásbéreket, már most megtesznek minden előkészületet arra, hogy befolyásukkal lehetetlenné tegyék a törvény megújitását. Ha ez sikerül nekik étkeresztül viszik, hogy nem lesz semmilyen lakástörvény, úgy a jövőben nem fogja őket akadályozni semmi és senki abban, hogy olya magas házbért szabjanak a lakóknak, amilyet akarnak. A new yorki törvényhozás e hónapban tárgyalja a lakástörvény megújításának kérdését, ezért Smith kormányzó a napokban nyilvánosságra hozta a lakásviszonyok megvizsgálására kiküldött lakásbizottság jelentését. Ha esetleg vannak, akik túlzásnak tartják azt, amit a múltban gyakran megírtunk a lakásnyomorral kapcsolatban, úgy a bizottság jelentéséből, amelyet a tőkés lapok lakások nag részében nincs gáz, villany, fürdőszoba, melegvíz, sőt sem ilyen víz, mert a vízvezetéki csövek rossz állapotban vannak vagy alacsony a víznyomás és ezért az emeleten lakóknak le kell járniok vízért. A meleg nyári időben ezek a szerencsétlen lakók a szellőzetlen szobákból kénytelenek aháztetőre menekülni, magukkal viszik ágyneműiket és ott halnak. Látjuk tehát, hogy humánus, embereknek nevezett lények olyan lakásoknak csúfolt viskókban élnek, amelyek állatok befogadására sem alkalmasak. Ez a kapitalizmus lélektanának egyik kifejezője. Kevés kilátás van arra, hogy ez a helyzet a kapitalizmus alatt lényegesen változzon. Jelenleg is vannak és képződni fognak még több egyesületek, amelyek tiltakozni fognak a házbéruzsora ellen és követelni fognak lakásviszonyokat javító törvényeket, de mindez alig fog segíteni valamit az egészségtelen bérkaszárnyákban sínylődő proletárok ezrei. Jönni fognak majd a reformjaos és hős bajnokai, akik ajánlani fogják a házbértörvények ellen való tiltakozást, a házbértörvények szigorításának és szigorú végrehajtásának követelését és lakbérek fizetésénél szervezett, tömeges megtagadását is azonban csak arra lesz jó, hogy a háztulajdonosok és a törvényhozók elmosolyogjanakrajta. A munkásságnak meg kell tanulnia, hogy az általános nyomornak és szenvedésnek csak azáltal vethetünk egyszer s mindenkorra véget, ha a mindenféle nyomorodő anyját, a kapitalizmust lehetlenné tegyük és saját uraimkat megteremtjük. — Nem refornkövetelésekre kell a munkásságnak energiáját pazarolni, — még ha “kommunisták’ ajánlják is azt — hanem előkészülni a jor.i«»eri rendszer gyökeres mer A MUNKÁS MAGYARORSZÁG SZÉGYENE ÉS GYALÁZATA. Az “Amerikai Magyar Népszava” december 25-iki számában a vén jezsuita szakállas Horthy gróf üzenetét hozza az amerikai magyarokhoz, melynek a feliratában a következő idézett sor olvasható: “Az amerikai magyarság igen nagy magyar érték.” Hát ezt el is hisszük úgy Berkovics Dávidnak, valamint a jezsuita grófnak is, mert a szeretet csomagok sok része “elkallódott” valahol és a drága haza nyomorgó népe, akiknek az “értékes magyarok” értékes csomagokat küldtek, még nem kapták meg, de a népet becsapó aktív Dávidnak szép értékes hirdetéseket hozott a konyhára. Azonkívül az amerikai magyarok által hazaküldött dollárokat is a nagy magyar kormány megdézsmálja és jóval kevesebb koronát fizetnek ki a nyomorgóknak, mintha azt az illetők maguk váltanák be magán után. Ezek a tények. Amit Apponyi a kéteshírű Dávid-féle szennylapban összehadar, az mind maszlag és csak a butáknak még butábbá való tételére szolgál. Ami Apponyi gróf iránti szeretetet illeti, azt úgy a jezsuita gróf, valamint Dávid is tudja, hogy az amerikai magyarok nyakán élősködő hiénáitól és a gatyás egyleti pasáktól ered, de nem az amerikai magyarságtól, amelynek nagy részét a munkásság teszi ki. Ott pedig a jezsuita gróf nem mert mutatkozni, mert bizonyára emlékezetébe maradt neki az 1911-i chicagói fogadtatás, ahol 1905-iki szombathelyi mintára beszökött Chicagóba, mint valami tolva, akit a rendőrség üldöz. Az amerikai magyar ajkú munkások óvakodjanak mindenféle szeretetcsomag akciótól, az már mellékes, akár a Horthyszavában, akár az “Új Előrében” van hirdetve. Ezek a lapok, már értve az “Amerikai Magyar Népszava”. ellentétben is vannak egymással (mert elvük nincs) de egyben megegyeznek és ez az, “hogy a pénznek nincs szaga.” Ha csomagokat akarnak küldeni, küldjék a posta útján, valamivel többe kerül, de nem rabolhatja el semmiféle amerikai vagy magyarországi horthylegény. K. N. HELYREIGAZÍTÁS A Munkás dec. 22-iki számában közölt milwaukeei vitáról szóló tudósításban egy értelem zavaró hiba csúszott be, pártatlan bíróság helyett esküdtbíróság lett szedve. A paragrafust, amelyben a hiba előfordult, kijavítva ismételten leközöljük itt: Schultheiss elvtárs viszonválaszában, a levél megírását egy ügyvédi fogásnak minősítette, ami semmiben sem volt könyörgő, míg ellenben Ruthenberg, aki a Workersport hőse, a bíróság előtt arra a kérdésre, hogy az esküdtszék pártatlan bíróság-e, azt válaszolta, hogy az, mert munkások is belekerülhetnek. Itt van tehát Ruthenberg, aki bár tudja, hogy minden bíróság osztályérdekeket szolgál, hogy a börtöntől magát megvédje, cselhez folyamodott és meggyőződése ellen beszélt. Mégpedig nem a kivételes háborús törvények idejében, hanem most nyáron. Az S. L. P. fontosnak tartotta a sajtót, különösen a kedvezményes szállítási jogot és ezt nem volt hajlandó a tőkések kedvéért elveszteni. SZERVEZETEINK ÉS ELVTÁRSAINK FIGYELMÉBE. Kérjük mindazon szervezeteket és elvtársakat, kik az A Munkás 1923-ik évszámát bekötve meg akarják rendelni, hogy megrendelések legkésőbb 1924 január 15-ig tegyék meg, mivel csak annyi példányt köttetünk be, amennyire a meghatározott ideig megrendelés érkezik. Egy kötet ára $3.50. A szállítási költséget a rendelők fizetik. Egy szervezet se mulassza el a bekötött évszámot beszerezni. Az a tyúkszem, az a tyúkszem! Urak és hölgyek, ott lent az első utcában! Ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérünk önöktől amiért, bár nem akarva, a múltak emlegetésével tyúkszemeikre tapostunk. Mert mi azt tartjuk, hogy igazmondás nem emberszólás. Nem gondoltunk arra, hogy úgy felfuvalkodjanak s haragudjanak az egységfront emlegetéséért. Meg aztán a közmondás azt tartja, hogy aki haragszik, annak nincs igaza. S különösen a krónika írójától, Baski Lajitól nem vártuk azt, hogy ilyen rossz viccet tudjon csak kigondolni. Mert ha már viccel akarja elterelni a figyelmet arról, hogyan dobta el régi meggyőződését, akkor egy Baski Lacitól jobb viccet várunk. Azonban Baskival együtt az egész élősdi társaság tudja azt, hogy az “A munkás” csak olyan dolgokat szokott közölni, amit bizonyítani is tud, s ezért volt savanyú a szellő, s ezért tudott csak ilyen gyerekes viccet kiizzadni a mister köpönyegforgató a bajusz egyik oldalának le, a másik oldalának felhúzogatása közben. Mi azt állítottuk, hogy Horthyék, Berkóék meg az Új Előréék egységfronton harcolnak azért, hogy ha lehet, megakadályozzák egy októberista napilap megszületését, tekintettel arra, hogy egy új konkurrens semmiesetre se válna hasznára a “legnagyobb” magyar napilapnak, az Amerikai Magyar Népszavának, se az “egyedüli forradalmi” lapnak, az Uj Előrének. Márpedig úgy a Népszaváéknál, mint az Uj Előrééknél tudják, hogy ez komoly céljuk az októbristáknak s csak ezért van a fogaknak a vicsorgatása. Ezek után pedig szükségesnek látjuk a krónikát iró, elveket cserélő renegátnak a memóriáját grófot, a prominens vendéget, ahogy Ponyácska Antal Károlyt Mihályt nevezte. Lévén ő egy azok közül, aki Károlyit kisérgette, illetve talpát nyalta. Előre is tudjuk, mint mond mindezekre az elvcserélésekben megöregedett Laji bátyánk. Aszongya, hogy aszongya. Mi közöm nekem mindehhez, amikor ezek a dolgok történtek, én még akkor becsületes, meggyőződött szocialista voltam. Tudjuk, vicces úr, tudjuk, de azt is tudjuk, hogy az Előre ugyanaz volt, ami az Új Előre: minden, csak nem forradalmi lap. S az akkori Előrével azonosítani tetszett magát akkor, amikor az úgynevezett Előre jubileum alkalmával lapjuk húsz vagy hány éves múltjáról ódákat tetszett zengedezni. Ami a krónikának azt a része illeti, hogy az S. L. P. egység fronton van az elvcserélőkkel, tévedésben tetszik lenni, mert az S. L. P. nem dörgölődzött soha Kunfiékkal, Károlyiékkal, nem járt pénzt kollektálni, sem a konkurenciájuktól nem fél, lévén az SLP. a szocializmusnak becsületes hirdetője s erejéhez mérten igaz képviselője. De igenis, megvalljuk, mi hiszünk abban, hogy az S. L. P. lesz még egységfronton azokkal a munkástársainkkal, akiket ma az Előrénél s hasonszőrű lapoknál élősködő Baskik, Beckerek, stbik bolondízgatnak, de az olyanfajta úriemberekkel, mint a krónika írója, soha. Ami pedig az egységfront megírójának a belmunkatársi mivoltát illeti, kijelentjük, kedves renegát uram, hogy itt megint rosszul tetszett viccelni, mert az egy márkásember, aki nehezen dolgozik gyárban, s ne tessék attól féli szünk, hogy amikor 1914-bert Károlyi és társai itt jártak, Baski Lajos volt az, aki egy kiáltványt írt a Szocialista Munkás Szövetség nevében és megbízásából, amelyben megmagyarázta, hogy milyen humbug az egész mozgalom, amit az Előréék, Károlyiék, Berkóék, Szabadságék együtt csinálnak. A Szocialista Munkás Szövetség nem evezett egy hajóban se Károlyival, se Berkóval, s hogy az Előre megtette ezt, reméljük, nem kívánja velünk bizonyíttatni a krónikázó “elvtárs” úr ? S hogy pénzért kiabált az Előre, az tudott dolog. Mert hogy ezer dollárokat kaptak, azt minden veréb csiripelte, dacára annak, hogy hamis címen könyvelték el az Előre könyveiben. Azt is írtuk az egységfrontról szóló cikkünkben, hogy az Előréék és Népszaváék vetekedtek a talpnyalásban. Bizonyára megvannak az első utcában az Előre akkori számai, nézze csak át azokat elhullajtgató krónikás úr, meg fogja találni például a Károlyi ideérkezéséről beszámoló Előrében, hogy milyen keserűen kifakadnak, hogy Berkó egyszerűen ellopta előlük Károlyit, amikor az leszállt a hajóról. S ezekben a lapszámokban megtaláltatik az is, hogy a Szocialista Munkás Szövetség ellenforradalmárokból állt, mert nem volt hajlandó a reakció bagolyvárát, a függetlenségi negyvennyolcas pártot segíteni. De ha a krónikázó renegátiak közismert lustasága nem engedi meg, hogy e lapszámokat átkutassa, nézzen szét a szerkesztő “elvtársak” között, talán lesz ott olyan, aki verejtékezett a Károlyi alapra szóló gyűjtési felszólítások megírásával. De ha ez nem akarna visszaemlékezni, kérdezze meg mister köpönyegforgató Ponyácska Antalt, akit az Előrééknél a múltban és jelenleg is úgy álllítanak oda, mint az Előre által hirdetett elvek legsikerültebb megtestesülését. Majd ő talán emlékezni fog arra, hogyan kísérgették a nemes nqGlfN *an re lesni fogja, mikor fúrhatja be gát az Előréhez élősdinek. s lől egész nyugodtan alhatik, s ezek a dolgok nem fognak bekvetkezni, kedves elvekkel kereskedő krónikás úr. Huszonöt napi fogház a “demokrácia” megmentéséért. Ha a amerikai katonák bonust, vagy más jutalmat nem is kapnak azért, amiért a “hunok”-kal szemben megvédték a “demokráciát”, de jutalom helyett kapnak börtönt. Ezt bizonyítja az alábbi eset, amelyet egyik tőkés lap hírei között meglehetősen eldugott helyen fedeztünk fel: “William Moore-nak tegnap (december 24-én) sikerült bejutnia a börtönbe azáltal, hogy az egyik rendőrállomáshoz közel lévő Nemstead színház ablakát egy kővel bedobta. Moore, ki a mela harctéren is volt, ki jele hogy nincs otthona és nem ő a karácsonyt az utcán élte. Jones békebiró 25 napi börtö ítélte.” A tőkés lapoknak megvan minden okuk, hogy az ilyen esetekkel ne nagyon dicsekedjenek, hane azokat lehetőleg pár sorban dugott helyen közöljék. Ezek a lapoknak az a feladatuk, hogy dicsőítsék a jelenlegi rendszert és ha mégis előfordul olyasmi, ami egyáltalán nem válik dicsőségére a kapitalizmusnak, azt agyon kell hallgatniok. Vagy ha az ilyesmi valamelyik radikális lap folytán nyilvánosságra kerül, azt letagadják, megcáfolják, vagy szép szinrben tüntessék fel. Moore-al együtt több mág “hős” is a börtönben töltötte a karácsonyt. Cellájukban van alkalmuk elgondolkodni azon, hogy mégis csak érdemes volt életük veszélyeztetésével megvédeni a “demokráciát”, amely a “megváltó” születése alkalmával, télnek idején, egy bizonyos ideig jó meleg otthont” és jó kemény ágyat biztosít részükre a vasrácsok között. «a . ..