A Munkás, 1924 (15. évfolyam, 1-7. szám)

1924-01-05 / 1. szám

A MUNKÁS (The Worker) i SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: \ Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...................................$2.00 Fél évre ........................................$1.00 Csomagos lapok 100 példány. .$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Központi titkár: Vaszily Tivadar 419 E. 83rd St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1383 New York, N. Y., Jan. 5, 1924. Published by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES: For one year ...............................$2.00 For a half Year..........................$1.00 Bundle Order 100 Copies . . . . |3.50 Single Copies 5c. Address all communications to: A MUNKÁS 419 E. 83rd St., New York, N. Y Theodore Vaszily, Nat’l Secretary 419 E. 83rd St., New York, N. Y Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y., Jan. 5, 1924 Egyról-másról SZOVJET ÉS DEMOKRÁCIA Habár a tőkés lapoknak nehe­zükre esik is megírni az igazat — pláne amikor Oroszországról kell azt megírniok — azért a Hearst lapok írói között elég gyakran akadnak olyanok, akik ezt megteszik. Karácsony és újév ünnepek al­kalmával, amikor tudvalevőleg Amerikában, de főleg nagy váro­sokban, mint New York, meg­sokszorozódik a betörések, lopá­sok, gyilkosságok száma. Kauf­man, a “N. Y. Evening Journal”­­ban arról vezércikkezik, hogy Szovjet Oroszországban sokkal nagyobb biztonságban van az emberek vagyona és élete, mint a legdemokratikusabb és legcivili­záltabb országnak titulált Ame­rikában. Ennek a bizonyítása során töb­b T"-"therine­pel. Amig ezeket a parazitákat a Szovjet kormány Szibériába kül­di, addig Amerikában az ilyenek­­ ‘ tisztességes üzletemberekének vannak elismerve és ha valahová mégis menniök kell, akkor New­­portba mennek. Ez egy­ másik különbség az oroszországi szov­jet államforma és az úgynevezett amerikai demokratikus államfor­ma között. És a fenti tényeket nem a bol­­seviki és szocialista lapok írják, hanem a tőkés lapok, amelyek sokkal jobban szeretnék eltemet­ni a szovjet kormányt, mint an­nak működését dicsérni. BOMLÓFÉLBEN A KU KLUX KLAN Mióta E. Y. Clarke-nak, a Ku Klux Klan megalapítójának és szellemi vezérének helyét Evans foglalta el, azóta a két vezér kö­zötti ellentét folytán hatalmas ban, Ausztriában és Orosz­ban működő amerikai segé­­sület egyik vezértagjának nyilat­kozatát, amely szerint “Orosz­ország a legbiztosabb hely a vilá­gon és egyúttal a legkényelme­sebb hely is az embereknek élni benne. Nem kell állandóan ret­tegni útonállóktól, bármilyen összeg pénzt hordhat magával az ember.”­­ K. Amend több mint három évig volt a segélyegyesülettel, tehát alkalma volt megismerni az oroszországi tényleges állapoto­kat. Amit Amend elmondott az Oroszországban élő emberek éle­tének és vagyonának biztonsá­gáról, azt nem mondhatja el az amerikában élőkről még a legha­zafiasabb tőkés lap sem. Vagy ha igen, azt­ csak tények letagadásá­­val teheti meg, mert a tény az, hogy alig múlik el nap, hogy egyedül New­ Yorkban ne történ­nének kisebb-nagyobb rablások és gyilkosságok. Az erősen meg­szervezett rablóbandák fényes nappal rabolják ki a legforgalma­sabb helyen levő nagy üzleteket és bankokat. A járókelők szeme­­láttára lövik le a bankhivatalno­kokat, és a pénzzel a bank felé törekvő gazdag üzletembereket. A Dimond testvéreknek a letar­tóztatásával, akik Brooklynban két bankhivatalnokot lelőttek és közel 50 ezer dollárt raboltak el tőlük, egy erősen megszervezett rablógyilkos bandának a nyomá­ra jöttek rá. Dacára, hogy a le­tartóztatások napirenden vannak, a rablások és gyilkosságok száma nem szűnik, sőt folyton szaporo­dik.­­ Amíg Amerikában, főképpen New York államban nagy gondot okoz a lakáskérdés megoldása és az, hogy miképpen bánjanak el a lelkiismeretlen háztulajdonosok­kal, addig Oroszországban az ilyen kérdéseket egyszerűen old­ják meg. Ugyanis moszkvából je­lentik, hogy az ottani rendőri hi­vatal 916 graftolót utasított ki nemcsak a városból, de az ország területéről. Ezen paraziták kö­zött 453 pénzkölcsönző is szere­*- '"»«■. ' ~mnm ’ ..­­..11103 te­hén minden más r­eakciós szervezetet felülmúló szervezetben. A tagság úgyszól­ván két táborra oszlott és több esetben a radikális munkások, a /­sidók és katholikusok üldözésén kívül egymással szemben is har­coltak. A vezérek közötti vesze­kedés, amelynek folyamán sik­­kasztóknak, rablóknak, stb.-nek nevezték egymást, akkor mérge­sedett el, amikor Phillip E. Fox az Evans pártlap szerkesztője re­­volverlövésekkel meggyilkolta W. S. Couborn ügyvédet, aki Simons jogtanácsosa volt. A vezérek kö­zötti veszekedés már elérte azt a fokot, amikor egyes vezérek már nemcsak arra törekednek, hogy egymást lehetetlenné tegyék, ha­nem, hogy magát a szervezetet megsemmisítsék. Clarke, akinek főhadiszállása Washingtonban van, a napokban kezdte meg a szervezet reformálására vagy ösz­­szetörésére irányulós mozgalmát. Első lépése az volt, hogy a tő­kés lapokban leleplezte, vagyis nyilvánosságra hozta a Ku Klun Klan terrorisztikus működését Aztán erősen kikelt a jelenlegi vezérek ellen, akik szerinte a ne­mes cél érdekében alakult szerve­zetet leterí­tették eredeti, “magasz­tos” útjáról és kicsinyes politikai gépezetté sülyesztették azt. Az elnökhöz írt levelében elsírja, hogy a jelenlegi klánok működése nem az ő ideája szerint történik, mert ahelyett, hogy az amerikai fehér protestánsok érdekét véde­nék meg erkölcsileg, szellemileg és fizikailag, egy alacsony nívón álló terror­bandává alakultak át és sok esetben eszközül szolgál­nak a politikusoknak. Miután az elnöknek megígért mindennemű támogatást, arra kéri őt, mint az amerikai kormány­­ fejét, hogy te­gyen lépéseket a K. K. K. szer­vezetnek a “nem kívánatos” ele­mektől való megtisztítására vagy annak feloszlatására.­ Ebből tehát kitűnik, hogy a reakciósok táborában nincs min­den rendben, ott is ellentétek és v­eszekedések vannak, amelyek bomlását idéznek elő szervezetük .................—1, A.- o. a1­ -O - *vi­zi vetkezik, látni ak s­zerint szomorú valóság a a nyo­mortanyákon lakó­ proletárok ez­rei sínylődnek az egészségtelen lakásokban és ezért a szenvedé­sükért méreg­drágát meg kell fi­zetni. A bizottság jelentésének lényegét 12­ pontban foglalta ösz­sze, amelyek a következők: 1. A lakásbér 40—93 százalék­kal emelkedett négy év alatt. 2. Habár a lakásbérek emelkedtek, a munkabérek estek ezalatt az idő alatt. 3. Kétezer dolláros évi jövedelemmel rendelkező csalá­dok 23,3 százalékot fizetnek la­kásbér fejében az 1919. évi 14,4 százalékkal szemben. 4. Új lakók 50—300 százalékkal fizetnek ma­gasabb házbért, mint a régi lakók. 5. A háztulajdonosok gyakran adják és veszik a házakat és min­den ilyen alkalommal felemelik a házbért. 7. A lakások egészség­ügyi helyzete sokkal rosszabb mint 1920-ban volt. 8. A lakók havonta 8 dolláros gáz­szám­­l­ánt fizetnek, mert a sötét szo­bákban kénytelenek gázvilágítást használni. 9. Háromkint 19 dollár­ba kerül fűteni ezeket a szobákat. 10. Túlzsúfoltság tapasztalható mindenütt. Sok hegyen négy kis szobában tizen, vagy többen laknak. II. Olyan régi lakóháza­kat, amelyek pár év óta üresen állottak lakhatatlanságuk miatt, most lakók népesítik be. 12. A meglátogatott utcákban mindösz­­sze 25 kiadó lakás vagy szoba van. 1920-ban ötször ennyi volt. Ezenkívül a bizottság részletes jelentésében beszámol arról, hogy ezek a lakások fészkét ké­pezik mindenféle betegségnek. Több helyen a vakolat lehullott; az eső beesik; a lépcső össze van törve és alig lehet rajta feljutni az emeletre; egyes szobák telje­sen sötétek és tele vannak min­denféle férgekkel, egerekkel; a szűk folyosókon lévő toiletek a legrosszabb állapotban vannak és használhatatlanok; az egész la­kást kellemetlen bűz tölti meg; több helyen az udvaron van a toilet és öt család jár egyre; a A toki­k nem ismernek el be­vándorlás törvényeket. Hogy a tőkéseket ez érinti a bevándor­lási törvés és hogy nekik nagyon mindegy h­ány százalékban álla­pítják meg a kvótát, az nem csak akkor bizt­­osodott be, amikor a szovjethán lány hajóin megszö­kött ellenforradalmi orosz tiszte­ket a kvótán felül beengedték és úgyszintén a bevándorlási tör­vények felrúgásával beengedték Yousoupoff herceget, ki tudvalé­vőig részt vett Rasputin meg­gyilkolásában, hanem akkor is, amikor mic­higani beánytulajdono­­sok külön engedélylyel hozattak ki német munkásokat. Ugyanis Sault Ste. Marie, Mich.-ból jelentik, hogy 138 né­met bányász érkezett az ottani ki­kötőbe, ahonnan azonnal szállítot­ták őket a Keweenaw, Mich.-i rézbányába. A német bányászok­nak, kik családjukkal érkeztek, külön beutazási engedélyt adtak a bevándorlási hatóságok, mivel a rézbányavidéken szükség van bányamunké­sokra, így tartják be a bevándorlási törvények szentségét a tőkések. Ha a bányabáróknak szükségük van olcsó külföldi munkaerőre és létezik valamilyen törvény, amely ennek a munkaerőnek megszer­zése elé valamilyen akadályt gör­dít, a bányabárók egyszerűen uta­sítják a bevándorlási hatóságot, hogy ennek a törvénynek megke­rülésével engedjék be a szükséges munkaerőt. A bányabárók jószán­tából beengedett munkások aztán teljesen a bányabárók birtokába mennek át és a legkönyörtelenebb kizsákmányolásnak kénytelenek magukat alávetni. És ha a bá­nyabárók megtehetik ezt, megte­hetik ugyanezt más iparok tulaj­donosai is. Igen, a tőkések ma még — és mindaddig, amíg ural­mon maradnak — mindent megte­hetnek.... Nekünk, munkásoknak kell gondoskodnunk arról, hogy ne sokáig maradjanak uralmon és ne tehessenek velünk azt, amit akarnak. életében. A Ku Klux Klan terror­szervezetet a Clark és Evans cso­portok egymás elleni harca bom­lasztja meg; a vallásos szerveze­teket, sőt az egész keresztény rendszert a fundamentalisták és modernisták egymás elleni harca ingatja meg alapjában. Szóval a kapitalizmus összes intézményei­vel együtt bomladozik és már nem sokáig kerülheti el a teljes összeomlást. Ezért van itt a leg­főbb ideje, hogy a munkások megtegyenek minden előkészüle­tet arra, hogy a kimúló kapitaliz­must egy új rendszerrel helyet­tesítsék. Ezért kötelessége min­den munkásnak csatlakozni a Szocialista Munkáspárthoz (S. T. P.), amely az osztályharcban első' első 'helyen küzd a munkásosz­tály érdekében. rémítő lakásviszonyok NEW YORKBAN A lakástörvény lejára­tának közeledtével ismét előtérbe jutott New York államban a la­káskérdés. A­­háztulajdonosok, akiket rész­ben akadályozott a lakástörvény abban, hogy tetszésük szerint­ emeljék a lakásbéreket, már most megtesznek minden előkészületet arra, hogy befolyásukkal lehetet­lenné tegyék a törvény meg­újitását. Ha ez sikerül nekik ét­­keresztül viszik, hogy nem lesz semmilyen lakástörvény, úgy a jövőben nem fogja őket akadá­lyozni semmi és senki abban, hogy olya magas házbért­ szabja­nak a lakóknak, amilyet akarnak. A new yorki törvényhozás e hónapban tárgyalja a lakástör­vény megújításának kérdését, ez­ért Smith kormányzó a napokban nyilvánosságra hozta a lakásvi­szonyok megvizsgálására kikül­dött lakásbizottság jelentését. Ha esetleg vannak, akik túlzásnak tartják azt, amit a múltban gyak­ran megírtunk a lakásnyomorral kapcsolatban, úgy a bizottság je­lentéséből, amelyet a tőkés lapok lakások nag részében nincs gáz, villany, fürdőszoba, melegvíz, sőt sem ilyen víz, mert a vízvezetéki csövek rossz állapot­ban vannak vagy alacsony a víz­­nyomás és ezért az emeleten la­kóknak le kell járniok vízért. A meleg nyári időben ezek a szeren­csétlen lakók a szellőzetlen szo­bákból kénytelenek a­­háztetőre menekülni, magukkal viszik ágy­neműiket és ott halnak. Látjuk tehát, hogy humánus, embereknek nevezett lények olyan lakásoknak csúfolt viskók­ban élnek, amelyek állatok befo­gadására sem­ alkalmasak. Ez a kapitalizmus lélektanának egyik kifejezője. Kevés kilátás van ar­ra, hogy ez a helyzet a kapitaliz­mus alatt lényegesen változzon. Jelenleg is vannak és képződni fognak még több egyesületek, a­melyek tiltakozni fognak a ház­­béruzsora ellen és követelni fog­nak lakásviszonyokat javító tör­vényeket, de mindez alig fog se­gíteni valamit az egészségtelen bérkaszárnyákban sínylődő pro­letárok ezre­i. Jönni fognak majd a reform­ja­os és hős bajnokai, a­kik ajánlani fogják a házbértör­­vények ellen való tiltakozást, a házbértörvények szigorításának és szigorú végrehajtásának köve­telését és lakbérek fizetésénél­ szervezett, tömeges megtagadá­sát­ is azonban csak arra lesz jó, hogy a háztulajdonosok és a törvényhozók elmosolyogjanak­­­rajta. A munká­sságnak meg kell ta­nulnia, hogy az általános nyo­mornak és szenvedésnek csak az­által vethetünk egyszer s minden­­­korra véget, ha a mindenféle nyomor­o­dő anyját, a kapitaliz­must lehe­tlenné tegyük és sa­ját uraim­kat megteremtjük. — Nem refor­nkövetelésekre kell a munkásságnak energiáját paza­rolni, — még ha “kommunisták’ ajánlják is azt — hanem előké­szülni a j­or.i«»eri rendszer gyö­keres mer­­ A MUNKÁS MAGYARORSZÁG SZÉGYE­NE ÉS GYALÁZATA. Az “Amerikai Magyar Nép­szava” december 25-iki számában a vén jezsuita szakállas Horthy gróf üzenetét hozza az amerikai magyarokhoz, melynek a feliratá­ban a következő idézett sor olvas­ható: “Az amerikai magyarság igen nagy magyar érték.”­­ Hát ezt el is hisszük úgy Ber­­kovics Dávidnak, valamint a je­zsuita grófnak is, mert a szeretet csomagok sok része “elkallódott” valahol és a drága haza nyomor­gó népe, akiknek az “értékes ma­gyarok” értékes csomagokat küld­tek, még nem kapták meg, de a népet becsapó aktív Dávidnak szép értékes hirdetéseket hozott a konyhára. Azonkívül az ameri­kai magyarok által hazaküldött dollárokat is a nagy magyar kor­mány megdézsmálja és jóval ke­vesebb koronát fizetnek ki a nyo­morgóknak, mintha azt az illetők maguk váltanák be magán után. Ezek a tények. Amit Apponyi a kéteshírű Dávid-féle szennylap­ban összehadar, az mind maszlag és csak a butáknak még butábbá való tételére szolgál. Ami Apponyi gróf iránti szere­­tetet illeti, azt úgy a jezsuita gróf, valamint Dávid is tudja, hogy az amerikai magyarok nyakán élős­ködő hiénáitól és a gatyás egyleti pasáktól ered, de nem az amerikai magyarságtól, amelynek nagy ré­szét a munkásság teszi ki. Ott pe­dig a jezsuita gróf nem mert mu­tatkozni, mert bizonyára emléke­zetébe maradt neki az 1911-i chi­cagói fogadtatás, ahol 1905-iki szombathelyi mintára beszökött Chicagóba, mint valami tolva, akit a rendőrség üldöz. Az amerikai magyar ajkú mun­kások óvakodjanak mindenféle szeretet­csomag akciótól, az már mellékes, akár a Horthyszavában, akár az “Új Előrében” van hir­detve. Ezek a lapok, már értve az “Amerikai Magyar Népszava”. ellentétben is vannak egymással (mert elvük nincs) de egyben megegyeznek és ez az, “­hogy a pénznek nincs szaga.” Ha csomagokat akarnak külde­ni, küldjék a posta útján, valami­vel többe kerül, de nem rabolhat­ja el semmiféle amerikai vagy magyarországi horthylegény. K. N. HELYREIGAZÍTÁS A Munkás dec. 22-iki számában közölt milwaukeei vitáról szóló tudósításban egy értelem zavaró hiba csúszott be, pártatlan bíró­ság helyett esküdtbíróság lett szedve. A paragrafust, amelyben a hiba előfordult, kijavítva ismé­telten leközöljük itt: Schultheiss elvtárs viszonvála­szában, a levél megírását egy ügyvédi fogásnak minősítette, a­mi semmiben sem volt könyörgő, míg ellenben Ruthenberg, aki a Workersport hőse, a bíróság előtt arra a kérdésre, hogy az esküdt­szék pártatlan bíróság-e, azt vá­laszolta, hogy az, mert mun­kások is belekerülhetnek. Itt van tehát Ruthenberg, aki bár tudja, hogy minden bíróság osztályérde­keket szolgál, hogy a börtöntől magát megvédje, cselhez folya­modott és meggyőződése ellen be­szélt. Még­pedig nem a kivételes háborús törvények idejében, ha­nem most nyáron. Az S. L. P. fontosnak tartotta a sajtót, külö­nösen a kedvezményes szállítási jogot és ezt nem volt hajlandó a tőkések kedvéért elveszteni. SZERVEZETEINK ÉS ELV­TÁRSAINK FIGYELMÉBE. Kérjük mindazon szervezete­ket és elvtársakat, kik az A Mun­kás 1923-ik évszámát bekötve meg akarják rendelni, hogy meg­­rendelések legkésőbb 1924 ja­nuár 15-ig tegyék meg, mivel csak annyi példányt köttetünk be, amennyire a meghatározott ideig megrendelés érkezik. Egy kötet ára $3.50. A szállí­tási költséget a rendelők fizetik. Egy szervezet se mulassza el a bekötött évszámot beszerezni. Az a tyúkszem, az a tyúkszem! Urak és hölgyek, ott lent az első utcában! Ezennel ünnepé­lyesen bocsánatot kérünk önöktől amiért, bár nem akarva, a múltak emlegetésével tyúkszemeikre ta­postunk. Mert mi azt tartjuk, hogy igazmondás nem ember­szólás. Nem gondoltunk arra, hogy úgy felfuvalkodjanak s ha­ragudjanak az egységfront emle­getéséért. Meg aztán a közmon­dás azt tartja, hogy aki harag­szik, annak nincs igaza. S külö­nösen a krónika írójától, Baski Lajitól nem vártuk azt, hogy ilyen rossz viccet tudjon csak kigondol­ni. Mert ha már viccel akarja el­terelni a figyelmet arról, hogyan dobta el régi meggyőződését, ak­kor egy Baski Lacitól jobb viccet várunk. Azonban Baskival együtt az egész élősdi társaság tudja azt, hogy az “A munkás” csak olyan dolgokat szokott közölni, amit bi­zonyítani is tud, s ezért volt sa­vanyú a szellő, s ezért tudott csak ilyen gyerekes viccet kiizzadni a mister köpönyegforgató a bajusz egyik oldalának le, a másik olda­lának felhúzogatása közben. Mi azt állítottuk, hogy Horthy­­ék, Berkóék meg az Új Előréék egységfronton harcolnak azért, hogy ha lehet, megakadályozzák egy októberista napilap megszü­letését, tekintettel arra, hogy egy új konkurrens semmiesetre se válna hasznára a “legnagyobb” magyar napilapnak, az Amerikai Magyar Népszavának, se az “egyedüli forradalmi” lapnak, az Uj Előrének. Már­pedig úgy a Népszaváéknál, mint az Uj Elő­­rééknél tudják, hogy ez komoly céljuk az októbristáknak s csak ezért van a fogaknak a vicsorga­­tása. Ezek után pedig szükségesnek látjuk a krónikát iró, elveket cse­rélő renegátnak a memóriáját grófot, a prominens vendéget, ahogy Ponyácska Antal Károlyt­ Mihályt nevezte. Lévén ő egy azok közül, aki Károlyit kisérgette, illetve talpát nyalta. Előre is tudjuk, mint mond mindezekre az elvcserélésekben megöregedett Laji bátyánk. Aszongya, hogy aszongya. Mi közöm nekem mindehhez, ami­kor ezek a dolgok történtek, én még akkor becsületes, meggyőző­dött szocialista voltam. Tudjuk, vicces úr, tudjuk, de azt is tud­juk, hogy az Előre ugyanaz volt, ami az Új Előre: minden, csak nem forradalmi lap. S az akkori Előrével azonosítani tetszett ma­gát akkor, amikor az úgynevezett Előre jubileum alkalmával lapjuk húsz vagy hány éves múltjáról ódákat tetszett zengedezni. Ami a krónikának azt a része illeti, hogy az S. L. P. egység fronton van az elvcserélőkkel, té­vedésben tetszik lenni, mert az S. L. P. nem dörgölődzött soha Kunfiékkal, Károlyiékkal, nem járt pénzt kollektálni, sem a kon­kurenciájuktól nem fél, lévén az SLP. a szocializmusnak becsüle­tes hirdetője s erejéhez mérten igaz képviselője. De igenis, meg­­valljuk, mi hiszünk abban, hogy az S. L. P. lesz még egység­fronton azokkal a munkástár­sainkkal, akiket ma az Előrénél s hasonszőrű lapoknál élősködő Baskik, Beckerek, stbik bolondíz­­gatnak, de az olyanfajta úriem­berekkel, mint a krónika írója, soha. Ami pedig az egységfront meg­­írójának a belmunkatársi mivoltát illeti, kijelentjük, kedves renegát uram, hogy itt megint rosszul tet­szett viccelni, mert az egy már­kásember, aki nehezen dolgozik gyárban, s ne­ tessék attól féli szünk, hogy amikor 1914-bert Károlyi és társai itt jártak, Baski Lajos volt az, aki egy kiáltványt írt a Szocialista Munkás Szövet­ség nevében és megbízásából, amelyben megmagyarázta, hogy milyen humbug az egész moz­galom, amit az Előréék, Ká­rolyiék, Berkóék, Szabadságék együtt csinálnak. A Szocialista Munkás Szövet­ség nem evezett egy hajóban se Károlyival, se Berkóval, s hogy az Előre megtette ezt, reméljük, nem kívánja velünk bizonyíttatni a krónikázó “elvtárs” úr ? S hogy pénzért kiabált az Előre, az tudott dolog. Mert hogy ezer dollárokat kaptak, azt min­den veréb csiripelte, dacára an­nak, hogy hamis címen könyvel­ték el az Előre könyveiben. Azt is írtuk az egységfrontról szóló cikkünkben, hogy az Előréék és Népszaváék vetekedtek a talp­nyalásban. Bizonyára megvannak az első utcában az Előre akkori számai, nézze csak át azokat el­­­hullajtgató krónikás úr, meg fogja találni például a Károlyi ideérke­­zéséről beszámoló Előrében, hogy milyen keserűen kifakadnak, hogy Berkó egyszerűen ellopta előlük Károlyit, amikor az leszállt a ha­jóról. S ezekben a lapszámokban megtaláltatik az is, hogy a Szo­cialista Munkás Szövetség ellen­forradalmárokból állt, mert nem volt hajlandó a reakció bagoly­várát, a függetlenségi negyven­­nyolcas pártot segíteni. De ha a krónikázó renegátiak közismert lustasága nem engedi meg, hogy e lapszámokat átku­tassa, nézzen szét a szerkesztő “elvtársak” között, talán lesz ott olyan, aki verejtékezett a Károlyi alapra szóló gyűjtési felszólítások megírásával. De ha ez nem akarna visszaem­lékezni, kérdezze meg mister kö­pönyegforgató Ponyácska An­talt, akit az Előrééknél a múltban és jelenleg is úgy álllítanak oda, mint az Előre által hirdetett elvek legsikerültebb megtestesülését. Majd ő talán emlékezni fog arra, hogyan kísérgették a nemes nqGlfN *an re lesni fogja, mikor fúrhatja be gát az Előréhez élősdinek. s lől egész nyugodtan alhatik, s ezek a dolgok nem fognak bek­vetkezni, kedves elvekkel keres­kedő krónikás úr. Huszonöt napi fogház a “de­mokrácia” megmentéséért. Ha a amerikai katonák bonust, vagy más jutalmat nem is kapnak azért, amiért a “hunok”-kal szem­ben megvédték a “demokráciát”, de jutalom helyett kapnak bör­tönt. Ezt bizonyítja az alábbi eset, amelyet egyik tőkés lap hírei között meglehetősen el­dugott helyen fedeztünk fel: “William Moore-nak tegnap (december 24-én) sikerült bejut­nia a börtönbe azáltal, hogy az egyik rendőrállomáshoz közel lé­vő Nemstead színház ablakát egy kővel bedobta. Moore, ki a m­­ela harctéren is volt, ki jele hogy nincs otthona és nem ő­ a karácsonyt az utcán élte. Jones békebiró 25 napi börtö ítélte.” A tőkés lapoknak megvan min­den okuk, hogy az ilyen esetekkel ne nagyon dicsekedjenek, hane azokat lehetőleg pár sorban­­ dugott helyen közöljék. Ezek a lapoknak az a feladatuk, hogy dicsőítsék a jelenlegi rendszert és ha mégis előfordul olyasmi, ami egyáltalán nem válik dicsőségére a kapitalizmusnak, azt agyon kell hallgatniok. Vagy ha az ilyesmi valamelyik radikális lap folytán nyilvánosságra kerül, azt letagad­ják, megcáfolják, vagy szép szin­r­ben tüntessék fel. Moore-al együtt több mág “hős” is a börtönben töltötte a karácsonyt. Cellájukban van al­kalmuk elgondolkodni azon, hogy mégis csak érdemes volt életük veszélyeztetésével megvédeni a “demokráciát”, amely a “meg­váltó” születése alkalmával, tél­nek idején, egy bizonyos ideig jó meleg otthont” és jó kemény ágyat biztosít részükre a vas­rácsok között.­ ­ «­a . ..

Next