A Munkás, 1929 (20. évfolyam, 1-30. szám)

1929-01-05 / 1. szám

1929 Január 5. MELYIK A FORRADALMI PÁRT? (Folytatás az 1-ső oldalról) nem akarta megtenni. Pedig van abban elég érdekesség. Például leszoédemez mindenkit, meg a II. Internacionált, mert elárul­ták a forradalmat, de nem mondja meg, hogy miért? Vaszily magyarázza meg a II. Int. összeomlásának okait. Re­formszervezet volt, s mint ilyen, természetesen nem volt képes a világháború kitörésekor hivatá­sának magaslatára emelkedni. Tehetetlen volt a tőkésrendszer ellen, mint amilyen teheteten a Workersport is. Még talán so­hasem volt példa rá a munkás­­mozgalom történetében, hogy egy reformpárt annyi ostoba­sággal ment volna a munkásság elé, mint azt a Workerspárt tet­te. Itt van például a legutóbbi elnökválasztási program. A W. P.-nek 103 pontos reformköve­telése volt, s legalább ezer évre volna szüksége a workerspár­­tiaknak, míg azok mindegyikét megértsék. Különben nézzük át ezt a “harcos programot” — monda Vaszily. — Egy szakasz azt a szemtelen hazugságot mondja, hogy a “bérmunkások 1921-ben a termelt érték 44,8 százalékát kapták, ez a szám 1925-ben már 40,1 százalékra csökkent.” E­z egy alávaló hazugság, mert a tőkések saját kimutatá­sa szerint, például 1925-ben a termelt áruk értéke 60 billió dol­lárnyi volt, a kifizetett bérek alig tettek ki 10 billiót. Hol van tehát itt a termelt érték majd­nem fele a munkások kezében, mint azt a WP hirdeti ? Egy másik szakaszban azt mondja a program, hogy a “munkaidő rövidítése nem hoz­hat javulást, mert a kapitalista rendszerben a munkás.?^"- '* Kovács Ernő második felszólalása Erősen támadja az SLP-t, amely a Workerspártot állan­dóan üti. Szerinte jobban támad­juk őket, mint a tőkéseket. Kü­lönben is, az SLP egyáltalán nem is párt. A workerspárti re­formkövetelés a forradalmi marxista követelés. Tudják, hogy a reformok nem segítenek. Azonban a pártprogramot a tö­megek igényeihez kell alkalmaz­ni. De mit követel az SLP? Sem­mit sem. Egy elvi nyilatkozata van már harminc éve, s ezen rá­gódik. Olyanok az SLP-isták, mint az adventisták. Az SLP a háború alatt behódolt a kormánynak. A “mi kormá­nyunkhoz” folyamodott, azt mondva, hogy “mi nem vagyunk amerikaiatlanok, mi nem fogjuk megszegni a törvényeket.” Kovács nagyon erőlködött, hogy a hallgatóságot megnevet­tesse, de sehogysem sikerült ne­ki. Majd kijelentette, hogy az SLP nem volt hajlandó polgár­háborúvá alakítani a háborút, csak forradalmi frázisokat hasz­nál, de nem tesz semmit sem. Marxista programja van, de csak négy fal között tartja. Az SLP De Leonra hivatkozik, pe­dig ha De Leon Lenin elveit is­merhette volna, bizonyára nem ragaszkodott volna ortodox fel­fogásához. A WP feltétlenül hí­ve az ipari szervezkedésnek, de nem ragaszkodik dogmához, ha­nem a viszonyokhoz alakul és e szerint változtatja programját. Az SLP nem teszi ezt és ezért fog kimúlni, ezért stagnál, és szorul rá állami szubvencióra, mint a kihaló félben lévő bölé­nyek. Csakis a proletárdiktatúra az is-»'. Ez két célt szolgál. El­*■ t. • A program másik oldalán azért mégis az képez egy követelést, hogy rövidebb munkaidőt kell kivívni. Azután azt is mondja a prog­ram, hogy “a közmunkák nem szüntetik meg a munkanélküli­séget”, de azért mégis követelni kell a közmunkákat. Azután: “a kapitalisták sem­milyen eszköztől sem riadnak vissza, hogy a termelés költsé­gét a munkabérek leszorítása után tegyék olcsóbbá”, mégis ezt mondja ki a program: “Kö­veteljük a farmerek által hasz­nált iparcikkek árának leszállí­tását.” Elfelejtve, hogy ha le­szállítják az iparcikkek árát, avval következik a munkabérek csökkentése is. Azután van még a programban egy sereg alamizsna követelése is, mint például a munkanélküli segély, orvosi segély, ingyen ele­del, vagyis népkonyha, menház, s egyéb ilyesmi. Ezen “követe­lésekkel” a Workersport ugyan­azt teszi, ami ellen De Leon a “Két lap a római történelemből” című füzetében óvja a munkás­­osztályt, a következő figyelmez­tetést adva: “A proletárság szervezeté­nek, melyben a proletárság föl­szabadításáért küzdők óriási se­rege tartozik, serényen kell őr­ködni azon, nehogy a tagokat ve­szély érhesse. Törekedni kell ar­ra, hogy a tömeg jellemét és er­kölcsi erejét előmozdítsa. A jel­lemesség a proletárság forradal­mának az ismertető jele. Első­sorban is, mint láttuk, a Grac­­chusok tévedéseinek sorozata között van Gaiusnak az ingye­nes gabonára vonatkozó terve. Evvel a cselekedetével a prole­­társágot a koldusokhoz alacso­­nyitotta le. Koldusok csak elpár­tolhatnak vagy megegyezhet­nek; forradalmat keresztülvinni képtelenek.” «•*» ... .■í.a.ik képesek . forradalmat si­keresen végrehajtani. Vaszily válasza Elvtársunk avval kezdte, hogy csak nem helyezi Kovács etet is az aggok közé, akikből szerinte az SLP áll? Tudomása szerint vannak elegen olyan fia­talok az SLP-ben, mint jómaga. Csodálatos, hogy minket állan­dóan temetnek az ellenségeink, — mondá Vaszily, — mégis az SLP-nek jutott az a háladatos szerep, hogy egy jó tucatnyi po­litikai hullát eltakarítson, ő bí­zik abban, hogy jelen lehet a WP temetésén is. Kovács az SLP-t árulással vá­dolja. Azt hazudja, hogy pár­tunk megalázkodott a kormány­nál és a törvények betartását ígérte. Kovács ezen hazugságok­kal egyszer már az egész orszá­got bekalandozta. Ez az egyedüli fegy­verük, amit az SLP ellen képesek felhozni, s ez is vissza­felé sül el mindannyiszor. Talán az Előre gárdája nem tartja be a törvényeket? Szem­be száll azokkal? Még erről nem hallottunk, hanem igenis olvas­tuk az Előrében többször, hogy: “az Előre minden egyes számá­nak angol fordítása tulajdoná­ban van úgy a postahatóságnak, mint a Department of Justice­­nak. De egyik hatósági közeg sem állította és igen valószínű­leg nem is fogja törvényszék elé állítani az Előrének kiadóit, sem íróit, mert még a jelenlegi igaz­ságszolgáltatás dacára sem bíz­nak abban, hogy találni fognak esküdtszéket, mely az Előrét az alkotmánynak, vagy bármely törvénynek megsértésében bű­nösnek találhatná.” Ugye, milyen bátor volt az Előre? Mennyire megsértette a törvényeket? Nem azt mondja, hogy nem szegett meg egyet sem? Erkölcsi zsillöttség kell tehát MHuV/Ak JL , », árulásukat takarni. Am Ságban tesznek, az éppen az ő meghamisításuk. Kovács sze­rint egyedül a proletárdiktatúra szükséges csak, s azt hazudja, hogy így mondja azt Engels is. Ennek megcáfolására Vaszily fölolvasott Engels egyik könyvé­ből, mely vita Dühringgel, hogy mik a forradalom alapföltételei és mikor szűnik meg az állam és foglalhatja el helyét a szabad munka társadalma. Vaszily bizonyította, hogy diktatúra alatt egyik osztály el­nyomását kell érteni a másik alatt. Itt Amerikában pedig, miután mi vagyunk, dolgozók a többségben, a tőkésektől egysze­rűen visszafoglaljuk az általuk bitorolt javakat és ezáltal meg­szüntetjük az osztályharcot. Marx szerint az osztályok el­­tagozódását a munkakör adja meg, s a tulajdonjog, így mond­ja ezt Engels is. Idézi ezen részt a “Polgárháború Franciaország­ban” című értekezésből. Most­ az a kérdés merül föl, hogy miként alkalmazhatók ezek a megállapítások az Egye­sült Államokban ? Részt vesz-e még a tőkés itt a termelésben? Minden bizonnyal nem. Ha meg­vizsgáljuk az ország bármely alapiparát, azt találjuk, hogy az egész termelést maga a munkás­­osztály végzi. Bérmunkások vannak a vezetésben, mint a ter­melésben. Míg a tulajdonosok valahol távol az ipartelepektől Floridában, vagy Európában, vagy másutt üdülnek. Ezek csak paraziták. Nem kell tehát vár­nunk, míg ezek kihalnak, s ad­dig diktatúrát fölállítani, hanem egyszerűen el kell venni tulaj­donjogukat. A munkások forra­dalma azután nem fog többet nekik osztalékot kiutalni, hanem elrendeli, hogy aki enni akar, annak dolgozni is kell. Ez azon­ban nem lesz diktatúra, hanem többségi határozat. Ha pedig ők .­­Kallasz egyeesülésr­e szólította is_ a vikiek első kongresszusa a tkező válasz küldését határozta­­: “Mi nagy tisztelettel viselte­nk Bebel elvtárs iránt, de bármennyire tiszteljük is, abban­ a kérdésben, hogy visszük végi ez a cárizmus és a burzsoázia elleni harcunkat, engedje meg, hogy azt a legjobb belátásunk szerint intézzük el.” Az SLP is ugyanazt teszi. Mi bármily jóindulattal viseltetünk az orosz elvtársak emberfeletti küzdelme iránt, az SLP elég hi­vatottnak érzi magát arra, hogy meg tudja válogatni azokat a harci eszközöket, amelyek ez or­szág viszonyainak legjobban megfelelnek. Kovács Ernő tizenhárom kér­désre felelt A gyűlés költségeinek fedezé­sére 12 dollár lett kollektálva. Cleveland, O., dec. 22, 1928. M. L. . ^ (Itt említjük meg, hogy az Uj Előre az ő nagyzási hóbortjá­ban megint óriási győzelemnek írja le azt, amit pártja nevében Kovács Ernő Clevelandon elkö­vetett. A dec. 27-iki lapban így ír a vitáról “a clevelandi mun­káslevelező gárda”: “Vaszily mindenesetre annyit elért, hogy soha nem álmodott tömeg előtt beszélhetett. A vitaestén több mint 350 ember volt jelen az Easten, míg a West vitagyűlés tömegét megállapítani nem lehe­tett, mert a terem zsúfolva volt és a későn jövők kénytelenek vol­tak elmenni. Azonban hiába igyekeztek Takács és Kovács elvtársak, hogy a vitát tudomá­nyos alapon tartsák, mert a fan­csali arcú Tivadar csak hazu­dott, rágalmazott és főleg hami­sított. “Három esetre kívánok csak rámutatni. Az eastsidei vitán folyton Lenint vagdosta Takács elvtárs fejéhez és végül már Le­ ahhoz, hogy másokat merjenek ezek gyávasággal rágalmazni. Vaszily még több idézetet ol­vas az Előre régi számaiból, melyben az előlisták törvényes­ségükre hivatkoznak. Erre nagy lárma keletkezett a hívek kö­zött, mert szerették volna leta­gadni, meg nem történtnek nyil­vánítani a felhozott bizonyítéko­kat. Megemlítette Vaszily elvtárs az előlisták “hősiességét”, ami Bridgeporton volt, ahol úgy el­menekültek egy szétoszlatott gyűlésre kirendelt tűzoltók fecs­kendői elől, mintha ágyúból let­tek volna kilőve. Az elfogott tagjukat sem ők, hanem egy volt SLP-istának kellett kimen­teni a rendőrségtől. A háború alatti forradalmi­­ságról, meg a postai nem szállí­tásról megemlítette, hogy nem éppen így volt. Ha nem készült el a lap idejében, eladták a kész lapot ócskapapír gyanánt, az előfizetőknek meg azt hazudták, hogy a posta tagadta meg a szál­lítást. Természetes, hogy az előris­ták a vitán mindezeket nem va­lami nyugodtan nyelték le, ha­nem zavarogtak, különösen ak­kor, mikor Vaszily elvtárs kezé­ben lobogtatott egy Előrét, a­melyben egy chicagói bankár hadi kötvényeket kínál eladás­ra. És még a WP-isták mernek beszélni árulásról! Érdekes, hogy mikor Vaszily elvtárs olvasott az Előréből, ak­kor azt kiabálták közbe, hogy ne olvasson, mikor pedig csak meg­említette, hogy amit irt az Előre, akkor meg azt kiabálták, hogy miért nem olvassa? Azután Vaszily elvtárs áttért annak megmagyarázásához, mi­ért fontos fölkészülni gazdasági szervezettséggel a forradalom­ra. Ezek a fékerek, — mondá, — akik állandóan Marx­­gelsre, meg Leninre az éhenhalást választják, a tár­sadalom nem fog veszíteni velük semmit sem. Még Lenin sem állította azt, hogy az egész világra egyfor­mán szükséges a proletárdikta­túra. Idéz egy “Új Március” fü­zetből, amelyben Lenin azt mondja, hogy a 21 pont az orosz viszonyok szülte termék. Míg a Workerspárt Amerikában is parasztkormányt akar, ahol tu­lajdonképpen nincsenek parasz­tok, hacsak a workerspártiak között nem találunk néhányat. Az SLP ipari kormányzatot akar, amely ipari demokrácián alapul. Ebben a rendszerben a mezőgazdasági munkás egyen­rangú lesz a többi ipari munká­sokkal és az ipari szervezet lesz a kormányzat alapja, szerkeze­te. Amerika munkásai, akik megértik osztályhelyzetüket és a fejlődés irányát, velünk tarta­nak egy szocialista ipari kor­mányzati rendszer megvalósítá­sa felé. KÉRDÉSEK A kérdések során Kovács na­gyon szabadkozott, hogy elsőnek szóljon. Nem akarta, hogy Va­szily elvtársé legyen az utolsó szó. Vaszily elvtárs felelt tizen­egy írott kérdésre. Egy ilyen kérdés az volt, hogy miként ne­vezheti magát az SLP nemzet­közinek, ha nem tartozik az in­­ternacionálhoz ? Válaszában kifejtette, hogy mert pártunk nem ismer el kül­ső diktatúrát saját országunk mozgalmi ügyeiben, az nem je­lenti azt, hogy nem volnánk nemzetköziek. Egy alkalommal Marx is kijelentette és a “Gót­hai programban” i~ is van, hogy “minden őrs munkás­ságának, hogy ev atán har­colhasson, elől­' én kell osz­tály gy' 'ezkednie ■'S­' andit ninnel akarta bizonyítani, hogy a fegyveres felkelés, az antimi­­litarista propaganda értéktelen eszköz a proletariátus kezé­ben. . . “A westsidei gyűlésen is ha­misított. Ott az Uj Előre két számából olvasott föl idézeteket, hogy ime, az Uj Előre is kérte a háború alatt azt, hogy adják vissza a postai szállítási engedé­lyét. De itt nem sikerült a trükk, mert Kovács elvtárs rögtön le­leplezte a hazug, ferdítő frátert és bebizonyította, hogy a párt, illetve a lap csak a háború után két évvel fordult újra a kedvez­ményes szállítás engedélyezé­séért, de akkor sem tett ígéretet és a fölolvasott idézetek 1920- ban jelentek meg az Uj Előré­ben.” Vagyis ezek a “hazug fráter” SLP-isták minek tudják fehéren feketén kimutatni, hogy mit irt az Uj Előre, hogy milyen jó gye­rek volt a háború alatt, nem sze­gett meg egy törvényt sem, stb., miért őrzik ezeket a bizonyíté­kokat? Hiszen az 1920-ban volt. Miért rámutatni, hogy mindig csaltak, s amivel másokat vádol­ják, rágalmazzák, saját maguk követik el? Miért azt fölmutat­ni, hogy míg az SLP a háború elleni szervezkedésre szólította föl a munkásságot, addig az í­lő­re az iskolákat akarta kaszár­nyákká alakítani a németek elle­ni védelemre? Vagy hogy, amíg mi a forradalmi ipari szervezke­désben voltunk elfoglalva, az Előre Szerbiát akarta elsöpörni a föld színéről? Hiszen itt van­nak ezek a csodás szedett-vedett nevű hősök, akik mindezekre azt mondják, hogy “hiszen az már régen volt?” Minek elmondani, hogy mi egy szikrányit sem en­gedtünk el forradalmiságunkból és kitartottunk amellett, minden üldözés ellenére is, míg ezekben a hősökben annyi bátorság , apjuk adta nevüket A MUNKÁS s«.­­ ..! A­kit­»„ ... ugathatnak, a mi karavá­nunk halad, még pedig tisztán, becsületesen, előre, a proletár­forradalom győzelméhez. — A szerk.) Az olvasók köréből (E rovatban lapunk olvasóinak közérdekű leveleit a beküldő saját fe­lelőssége mellett leközöljük. — A szerk.) Levél Az Uj Előre szerkesztő­ségének. Az Uj Előre 1928 december 25. számában “Az ebek csa­­holása” címen úgynevezett be­cses személyemmel is foglalko­zik és megállapítja, hogy a pittsburghi Magyar Világ­ban “Tuturutu Bandi” név alatt én írok. Ezzel szemben nyilvánosan és nevem aláírásával itt bizonyí­tom, hogy azon üév alatt én nemcsak nem írok, de fogalmam sincs arról, hogy ki ir, sőt kiván­csi sem vagyok. De érdemes az Új Előre cikkírójával azon né­hány sor miatt foglalkozni, me­lyet névtelenül kapcsolatban személyemmel, de nem szemé­lyem miatt, összeír. Egy munkáslap, melynek lét­eleme, hogy minden lében kanál legyen, ha valaki az ő bevételi érdekeit zavarja, akkor előve­szik a legreakciósabb kapitalista lapok slágereit és nem szégyellik magukat, azokat használni. Olvastam két, nekem új szót: Andy Gump. Utánjárásom ré­vén megtudtam, hogy ez az alak a legbutább new yorki angol lap funny featureje és így megtud­tam azt a szellemi nívót is, me­lyen a cikkíró áll és hogy honnét veszi a mostani szerkesztőség szellemi forrásait." Én Basky-taktusra nem tán­colok. De semmi más taktusra sem táncolok. Nekem a munkás­ ság összessége sokkal fontosabb mint a választófalak. De ha az Új Előrének szabad a Horthy- Népszavával szövetkezni, hogy a mai fennálló társadalmi rendet­lenség megmaradjon, akkor ne­kem szabad Baskyékkal szövet­kezni, nem a lap és mozgalom el­len, hanem az ellen, hogy a mun­kásmozgalom élén korcs-szelle­mek és korcs-jellemek magán­­tulajdonuknak tekintsék a mun­kásmozgalmat. Tutututu Bandiról megállapít­ja a “cikkíró”, hogy hazudik és bután ir, mivelhogy én nem va­gyok azonos a Tutuval, tehát a logika szerint én nekem az Új Előre kiállítja a nyomtatott bi­zonylatot arról, hogy én becsü­letes ember és okos ember va­gyok. És erre én borzzasztóan büszke vagyok. Mint ember egyáltalán nem vagyok kiváncsi, mint újságíró pedig, — aki már negyven éve í­ok újságokba — tudom azt, hogy az ember nem ír olyasmit, amit abban a néhány sorban van személyemmel kapcsolat­ban: az a legaljasabb agent pro­­vocateur-munka, k­i s p­i­c­izni, hogy ki merészel a forradalom­magántulajdon ellen állást fog­lalni. Ezen cikket több lapnak kül­döm meg közlés végett. New York, dec. 27, 1928. Lakatos László. Amihez nem kell kommentár Paraguay és Bolivia azt hi­szik, hogy háborút kell kezde­niük, mert egy határvillongás 75 emberéletbe került. Az álta­luk ajánlott megoldás a háború megkezdése és további huszon­ötezer embernek megölése.— (New York American.) * He ' ’ kerül az vül helyeznie a törvény elf­eadásával, akkor miért nem áll­nak ott össze egy olyan törvény meghozására, amely igazán érne valamit? Például, amely a hó­nap első napját szüntetné meg? — (Macon Telegraph.) * Minden becsületes munkásnak résen kell lennie, hogy a mun­kások szent ügyének szélhámo­sai, a kommunisták — ne zsarol­hassák meg az egyleteket. Ha a kommunisták lapja meg­szorult, tartsák el a kommunis­ták. A katholikusok, a reformá­tusok, az I. W. W.-ták és a Szo­cialista Munkáspártiak — mind maguk tartják el a lapjukat és nem koldulnak idegen csoportok­nál. A kommunisták lapja nem is munkáslap, mert hirdetéseket közöl. Csak két magyar munkás­lapot ismerünk: A MUNKÁS­t és A Bérmunkást. Mindkettőnek a vezetősége ellenségünk, de ez nem változtat a tényen, hogy tisztességes jövedelemből élnek, míg az Új Előre egyik jövedel­me: hirdetési hallgatási díj ka­pitalista vállalatoktól. Nyíltan beszélik, hogy Partostól is 2000 dollárt kaptak. Amikor felvették Partostól a 2000 dollárt, a munkásoktól 10 ezer dollárt akarnak elszedni. Ha gyűjtőivet tartanak valaki elé a kommunista lap érdekében, utalja a gyűjtőt Partoshoz. Vét­kezik az a munkás a munkásság becsületes tömegének törekvései ellen, aki anyagilag támogatja a magyar kommunistákat, a szé­delgésnek a nagymestereit, Par­tos dobosait, a magyarországi ébredőktől megdicsért árulóit a munkásságnak.­(Az Újság,Cle­veland.) MINDEN MUNKÁSNAK érdeke előfizetni “A MUN­­KÁS”-ra, amely a munkásosz­tály felszabadításáért küzd. S0 FORRADALMI NAPTÁR JANUÁR H. (A nevek mellé tett csillag(*) a születést, a kereszt (f) a halá­lozást jelenti.) 1. Petőfi* 1823. A rabszolgaság megszünte­tése Észak Amerikában, 1863. Táncsics “Arany Trombita” című lapjának a megjelené­se, 1869. 9-10. A német köztársasági csapatok harca a Spartaku­­szokkal, 1919. 9. Michael Lujzát 1905. Az uj angol parlament meg­nyitása, 1924. A versaillesi német békeszer­ződés aláírása és az okmá­nyok kicserélése, 1920. 11. Károlyi Mihály a népköz­­társaság elnöke lesz 1919. 13. Noske a munkásokra lövet, 1920. 16. Proudhon, 1809. 17. XVI. Lajos francia királyt a nemzetgyűlés halálra íté­li, 1793. Liebknecht Károly és Luxen­­burg Róza elesnek a berlini Spartakusz-harcokban, 1919 A magyarországi munkásta­nács a koalíciós kormányzat mellett döntött, 1919. Cservenka Miklós párttitkárt éjjel a lakásáról a Prónay­­század laktanyájába hurcol­ják, meggyilkolják és eltün­tetik úgy, hogy nyoma ve­szett. 1920. Benjamin Franklin* 1706. 18. Jászai Samu, a Szakszerve­zeti Tanács első titkárát 1927. 21. XVI. Lajos francia király lefejezése 1793. Capon a cár elé vonul; a mun­kások lemészárlása Pétervá­­rott 1905. Hr­adler V'*+'”•* cillirl t. __ .aU\ V UMillau | Lissagarays 1900. | Ady Endref 19­9. 28. Franc Mehringt 1919. 30. Paul Singert 1911. MIT OLVASSUNK? Daniel De Lieon: A SZAKSZERVEZ­KEDÉS ÉGETŐ KÉRDÉSE Ára ....................................................10 cent De Leon felolvasása Newarkon 1904-ben az amerikai szakszerve­zeti mozgalomról. Felsorolása azon hibáknak, melyeket a szak­­szervezeti vezérek elkövetnek és rámutatás a gazdasági mozgalom hivatására a bérrabszolgaság meg­döntése céljából. Clive M. Johnson: A NŐ ÉS A SZOCIALISTA MOZGALOM Ára ....................................................15 cent Johnson elvtársnő, a WEEKLY PEOPLE szerkesztője munkásnők számára rendkívül élvezhető mó­don írta e füzetet, melynek főbb részei: A nő gazdasági viszonya a múltban. A házasság és a család. A nő a kapitalizmus alatt. A szo­cializmus és a munkásmozgalom. Krist Anastazoff: AZ AMERIKAI MUNKÁSMOZGALOM. — Rudhik­ándor: IGAZOLJAK-E A VISZO­NYOK A SOCIALIST LABOR PARTY-T? Ára...........................15 cent E füzet röviden ismerteti az amerikai munkásmozgalmat, rá­mutat a különböző szervezetekre s a szétszakadások okaira. G. E. Macdonald: A HÜVELYK­CSAVAR ÉS A KINPAD. Ára 15 cent E füzet a római katholikus egy­ház inkvizíciós terrorjának kínzó­­eszközeiről szól, amelyek New Yorkban voltak kiállítva évekkel ezelőtt. Harminc kép van a füzet­ben történelmi bizonyíték gyanánt arra, hogy a “keresztényi szere­­tetet” papoló egyház bizony nem igen gyakorolta azt, amit prédi­kált, hanem épen az ellenkezőjét. Joseph Brandon: A WORKERS­­PART ÉS A SZOCIALISTA MUNKÁS­PÁRT. — AZ S. L. P. ÜZENETE AMERIKA MUNKÁSSÁGÁHOZ Ára ..............................................10 cent E füzet pártirodalmunk egyik legutóbbi terméke és nagyon ak­tuális most, mikor az őszi válasz­tások közelednek és a két párt je­löltjei a munkáskérdések megol­dására programot ajánlanak elfo­gadásra és követésre. Melyik a he­lyes, melyik a rossz? Állapítsa meg az olvasó, tanulmányozván a kérdést. Megrendelhető: A MUNKÁS könyv­­kereskedésében, 401 East 84th St., NEW YORK, N. Y.

Next