A Munkás, 1929 (20. évfolyam, 1-30. szám)

1929-01-19 / 3. szám

2 LJ A MUNKÁS (THE WORKER) A SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HIVATALOS LAPJA OFFICIAL ORGAN OF THE SOCIALIST LABOR PARTY Kiadja: A Szocialista Munkáspárt magyar nyelvű szövetsége: a Magyar Szocialista Munkás Szövetség Megjelen: MINDEN SZOMBATON ELŐFIZETÉSI ARAK: Rgész évre ...........................................$2.00 Fél évre ................................................$1.00 Kanadába egy évre...............................$2.50 Csomag«* lapok 100 példány ....$3.50 Egyes példány ára 5c. Minden levél a következő címre küldendő: A MUNKÁS 401 E. 84th St., New York, N. Y. Központi titkár: ALEX. KUDLIK 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 19, 1929. l’ublisheil by The Hungarian Socialist Labor Federation Published: EVERY SATURDAY SUBSCRIPTION RATES: For one year .......................................$2.00 For a half year ...........................,..$1.00 To Canada for one year................$2.50 Bundle Order 100 Copies ..................$3.50 Single Copies 5c. Address all communications to: A MUNKÁS 401 E. 84th St„ New York, N. Y. ALEX. KUDLIK, Nt’l Secretary 401 E. 84th St., New York, N. Y. Telephone: Butterfield 1388 New York, N. Y. Jan. 19, 1929. Entered as Second Class Matter February 28, 1023, at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879 SZERKESZTŐI JEGYZETEK MEGFIZETETT PROPAGANDA Szenzációja van New York­nak. Már tudniillik a hazafias berkeknek. Az Am. M. Népsza­váról azt írta Az Ember, hogy havonta 750 dollárt vett föl a magyar kormánytól, hogy irre­denta propagandát folytasson. Göndör Ferenc követelte, hogy adjon az Am. M. Népszava neki alkalmat a bizonyításra, s majd bizonyítani fogja, hogy az úgynevezett revíziós propagan­dáért pénzt kap.A Népszava erre csigaszerű lassúsággal, napok múltán egy nyilatkozatban fe­lelt, bejelentve, hogy a sajtó­pert, illetve a rágalmazás miatti -­­ -----£_*««****,* f'WUf -• Egyes lapok mostan vezércik­kekben tárgyalják ez ügyet, olyannak tartva, ami egy bot­rányt fog tisztázni. Igaz-e, hogy egy lap pénzt mer elfogadni a magyar kormánytól, hogy reví­ziós propagandát folytasson? Igaz-e, nem-e, nekünk szocia­listáknak nagyon mindegy. Mi tudjuk, hogy ami propaganda folyik, az nem a magyar dolgo­zók érdekeiért, hanem az arisz­tokrata paraziták elvett birto­kaiért folyik. Nagyon természe­tesnek tartjuk azt, hogy Hor­thy vagy Bethlenék az ő gazda­sági érdekeikért propagandát folytatnak és esetleg ezért meg is fizetnek egyes lapoknak, vagy embereknek. Mi azt tartjuk in­kább különösnek, hogy valame­lyik lap vagy egyesülés ilyen magánérdekeket szolgáló propa­gandát ingyen végezne. Göndör Ferenc, lapjának ja­nuár 12-iki számában ír arról, hogy bátran tekint a per elé, mert bizonyítani tudja állításait. Cikkét így fejezi be: “Ha azon­ban bebizonyítjuk, — amint­hogy föltétlenül bebizonyítjuk súlyos vádjainkat, — kérdezzük, — mit fog csinálni az Amerikai Magyar Népszava?” Ahogy mi ismerjük ezt a ha­zafias maszlagot árusító lapot, úgy hisszük, hogy azt fogja ten­ni azután is, amit előzőleg. Min­dig hajlandó lesz propagandát folytatni olyan érdekeltségek mellett, melyek fizethetnek érte. Ha pedig nem jön a pénz, elvég­zi amúgy ingyen is ráadásnak, “szerelemből”, mint valami saj­tó-prostituált­­jaink napi 12 órát robotolnak. Ugyanis Elyria, miután szállítá­si szempontból nagyon alkalmas rá, acéltelep. Itt olvasztják a va­sat, s gyúrják, formálják acél­sínekké, gerendákká vagy ru­­dakká. A telepek kohóinak szik­ráiból ítélve, melyek este egé­szen megvilágítják az eget, iga­zán úgy tűnik föl, mint az az öröklángú pokol, melyről odaát az iskolában olyan sokat beszél­tek a “hitoktató” urak. Valóban elrettentők ezek az elyriai pok­lok. Kíváncsian várjuk azonban Billy prédikációját az ördögök kiűzésére. Kik azok az ördögök, akiket vagy amiket el akar űzni ? Mi noy ■‘­"dilik, horrv a füstöt és szikrás lángot okádó kohók mel­­vörösre, s ezek sürgősnek ott kö­rül lapátokkal, kiskocsikkal és egyéb szerszámokkal. Ezeket ugyan hiába akarja kiűzni Ely­­riából, nem fogják neki megten­ni. “Ha nem dolgozhatunk éjjel­nappal, ki tartja el családun­kat?” — fogják mondani az agyonhajszolt munkások. Fog­nak továbbra is bejárni a pokol tornácára s önteni, gyúrni az acélt. Vagy talán Billy Sunday az acéltelepek tulajdonosait, a földi poklok urait akarja kizavarni a városból, vagy pedig megtéríte­ni? Ha ez a célja, mi úgy hisz­­szük, hogy rossz helyen keresi őket. Azoknak eszükbe sem jut, hogy a füstöd gyárvidéken le­gyenek. Utazgatnak valahol, üdülnek, pazarolják azokat a ja­vakat, amiket a kohók ördögei, a munkások kiizzadnak. Megjósoljuk: Billy Sunday nem fog hatást elérni Elyriá­ban már csak azért sem, mert a munkások örülnek, ha a fárasztó munka után hamar ehetnek va­lamit, amit úgyszólván alig fe­jeztek be, máris mély álomba szenderülnek. Billy pedig nem valami jó fogadtatásban lesz részesítve, ha ezt az álmot meg­zavarja. BILLY SUNDAY ELYRIÁBAN Azt olvassuk, hogy a “híres vándorprédikátor” E­l­y­r­i­á­b­a megy, ahol egy 5000 embert be­fogadó sátorban fogja az ördö­göt űzni. E sorok írója járt Elyriában és látta azokat a poklokat — kí­vülről, —­melyekben munkástár­ A BABONASÁG ÁLDOZATAI Nagy szenzációt okozott az a gyilkosság, amely nemrégen tör­tént Pennsylvania állam York nevű helységében. Három fiatal­ember meggyilkolt egy embert, akiről azt hitték, hogy megba­bonázta az egész családjukat, azért van annyi bajuk. Egy haj­fürtöt akartak levágni, mert sze­rintük az kellett volna, ahhoz, hogy a rossz szellemet elűzzék. Azonban nem hajfürtöt vittek, hanem meggyilkolták az illetőt. Most hárman a bíróság előtt vannak és a vádlottak egyike, egy 14 éves fiú, aki a gyilkos­ságban résztvett, életfogytigla­ ni börtön­büntetést kapott. A tárgyalás még folyik és valószí­nű, hogy mind a három vádlott hasonló büntetést fog kapni. Valóban az ország szégyene, hogy ilyesmi megtörténhetett. Mikor a nyomdatechnika legma­gasabb fokon áll, s a könyvek milliói készülnek, nem is szólva a rengeteg sok újságról, ime, eb­ben az országban gyilkolnak ba­bonás hitből. Igazán a tőkés tár­sadalmi rendszer rovására lehet írni ezt is, mint egyikét a sok bűnnek, amelyek már az égig kiabálnak. Ha az újságok népszerűsíte­nék a természettudományt, s a közegészség legelemibb szabá­lyait, akkor ha akadna is akár­hány “boszorkány”, nem volna képes a népet megtéveszteni és a “bűvészet” csak mosolyt vagy kacajt váltana csak ki, nem pe­dig ily tragédiát. Érdeklődéssel várjuk, hogy a törvény betűit ez esetben van-e szíve betartani a bírónak, s ifjú életet megfoszt-e a szabadság­tól, mikor tudja mindenki, hogy nem ők, hanem a társadalom a hibás. Nem börtön, hanem isko­la, vagy gyógyintézet kell a ba­­bonaság három áldozatának! MEGHALT EGY ROMANOFF Oroszország elmenekült nagy­hercege, Romanoff Miklós, el­hunyt Antibesben. ő volt a régi h­ uralom híveinek reménye, hogy majd elfoglalja a trónt, és mindent visszaállítanak a régi módra Oroszországban. Ez a re­mény most a trónkövetelő halá­lával elillant. Elilant ugyan már régebben a tanácsuralom meg­valósulásával is, de azt olyannak tekintették, ami múlandó. És megesett, hogy mégsem az halt meg, aminek kimúlását már olyan régen várják a cárizmus trón és rang nélkül maradt hí­­vei. Érdekes volt átnézni a new­­yorki tőkés lapokat, miként pa­­rentálták el a nagyherceget. A legtöbb lap úgy emlékezett meg róla, mint a háború egyik géniu­száról, aki azonban nem érhetett el nagyobb eredményeket a szö­vetséges háborúskodók javára, mert Oroszország iparilag na­gyon hátra volt maradva, s bár emberanyag volt bőven, a hábo­rúhoz szükséges gépei nem vol­tak meg. Ezt tudják be a cárizmus bu­kásának és szép szavakkal bú­csúznak el Miklóstól, aki “meg­menthette volna Oroszországot a cárizmus bukásától. A hírek szerint a temetésen Fárisban nagy pompa volt és az “alattvalók” tömegei mentek imádkozni az elhunyt lelki üd­vösségéért. Ha az isten ezt is úgy válaszolja meg, mint ahogy a tanácsrendszer megdöntésére szóló imákat, akkor nem valami jósora lesz a herceg urnak a túlvilágon. Talán nagyon is me­lege lesz! BEFEJEZŐDÖTT A PATERSONI SZÖVŐ SZTRÁJK Az Associated Silk Workers szervezet, amely múlt év októ­ber havában sztrájkot mondott ki a széles szalagszövő műhe­lyekben a nyolc órai munkaidő­ért és a munkaviszonyok javítá­sáért, újévkor befejezte a sztrájkot. A sztrájkolók nagy része tel­jes győzelmet aratott, miután a műhelyekkel szerződést köthe­tett a szervezet. Azok pedig, a­kik a kisebb munkáltatók ellen sztrájkoltak, jobbnak találták a sztrájkot befejezni, s tovább folytatni a szervezkedést és a szervezet megerősítését. A sztrájkolók alkalmi lapja, a “Silk Striker” megszűnt, de folytatásaként megjelent a szervezetnek egy kis hetilapja, a “The Silk Worker”. E lap január 5-iki számában van bejelentve a patersoni sztrájk befejezése. A MUNKÁS Ugyancsak ebből tudjuk meg, hogy a szomszédos Summitban (N. J.) még tovább folyik a sztrájk, s a műhelyek piketelése. Az A. S. W. nem sztrájkoló tagjai a sztrájkolók segélyezésé­re heti egy dolláros kivetést fi­zettek. A sztrájkbizottság elnöke, Louis Stein, a következő nyilat­kozatot tette a sztrájk befejezé­séről: “Az általános sztrájkot most azért fejezzük be, mert a helyzet megváltozott. Mindenki tudja már, hogy a sztrájk első öt hetében egyes munkáltatók­kal megegyeztünk. Nem régen azt is jelentettük, hogy további megegyezések történtek, s a sztrájkoló tagjaink újra fölvet­ték a munkát a union feltételei alatt olyan műhelyekben, me­lyek megadták követeléseinket, így mindig több és több union munkás került vissza a munká­ba, s a még sztrájkolók száma nagyon csökkent.” A union tovább gyűjt, mert a sztrájkból kifolyólag segélye­zésre szoruló szövőket továbbra is támogatni óhajtja. KALAPÁCSOLÁS Múlt heti lapszámunkban gra­tuláltunk Himler Mártonnak, mert az amerikai munkások egyik kizsebelőjét, és ponyvare­gények terjesztőjét, a magyar­­országi munkásmozgalomból ré­gen kidobott Mezőfi Vilmost le­hetetlenné tette, mert följelen­tést tett ellene a postahatóság­nál, így remélhetjük, hogy az a magyarországi szenny többet nem juthat el amerikai munká­sok házához. A “Bérmunká­s” január 12-iki száma fölhábor­ítva emlékezik meg erről, s­álunk azt tartja, nég­yet in­gtuk, a szocia­lista­ erkölcsöt . Mert nemcsak gratuláltunk, h­anem hasonló el­járást ajánlott­unk Mezőfi pisz­kos lapja ellen a “Szabad Szó” ellen, szóval a lesúgás hívei va­gyunk. A “Bérmunkás” szerint tehát ha valakit meglopnak, az ne me­részeljen rendőrért kiabálni, ha­nem hagyja magát fosztogatni tovább! Az IWW-ista lap még azt is fölhozza, hogy mi Himler Már­tonnak, a bányászok becsapójá­nak gratuláltunk. Aki lapunkat olvassa évek óta, az tudja, hogy mi voltunk az egyetlen lap Ame­rikában, amely akkor irt a bá­nyavállalkozás ellen, amikor an­nak részvényeit árusítani kezd­ték. Mi mutattunk rá arra, hogy Himler nem a munkások iránti szerelméből alakított bányát, hanem hogy hasznot csináljon. Mi kétségbe vontuk azt, hogy a nagy vállalatokkal versenyképes lehessen a bánya, s a munkások pénzét elveszettnek mondtuk már akkor. Tehát nem volt szük­ségünk az IWW-ista lapra, hogy abból tanuljunk. Mikor egy-egy gazembert át­adunk a rendőrségnek, vagy a rendőrség védelmét kérjük ki a gazemberek támadása ellen, mint azt annak idején megtet­ték elvtársaink Chicagóban és másutt az IWW-ista tolvajok el­len, csak azt tettük, amire kény­szerülve voltunk, hogy megvéd­­jük mozgalmunkat a tisztátala­noktól. Ha ez nem tetszik az IWW-istáknak, arról mi igazán nem tehetünk, a forradalmi szo­cialista munkásmozgalom pedig nem igen törődik.­­ Arizonában, ahol az Előre sze­rint nagyon rettegnek a tőkések a workerspártiaktól és ahol ál­lítólag elrabolták és börtönbe lökték Gid­owot, aki azonban biztonságban pihenőt tartott és kutya baja sem volt, mint la­punk más helyen közölt kimuta­ tásban látható, a Workersport összesen 184 szavazatot kapott. Hogy hová tűnt el a “vörös had­sereg”, amely Gitlow megmen­tésére állítólag akcióba lépett, nem tudjuk, de az nyilvánvaló, hogy a szavazó urnához nem ment el Fosterra és Gitlowra szavazni!­ ­ “A katholikus vallás nem el­lensége a tudománynak”, írja a South Bendben megjelenő “Vá­rosi Élet.” S hozzáteszi: “Hayes kardinális a templomi szószékről utasította vissza az egyházat érő támadásokat!” — Nagyon szépen hangzik ez, de a történe­lem lapjain lévő sötét foltok nem igen tanúskodnak a kardinális kijelentése mellett. Mi úgy tud­juk, hogy a római katholikus egyház, a pápák utasítására a tudomány embereit szépen meg­gyilkolta, kerékbetöréssel és rabb módon, kerékbetöréssel és máglyán. Vagy ez csupa “keresz­tényi szeretet”-ből történt? & Washingtonból jelentik, hogy C. C. Williams major generális a Congress pénzügyi bizottsága előtt kifejtette, hogy a hadügyi osztálynak szüksége lesz gázál­arcokra a lovak számára is. A generális kifejtette, hogy a lo­vak is nagy szerepet töltenek be a háborúban, s kell védőkészülék számukra. Mi azt hisszük, hogy a lovaknak, ha lóeszüket hasz­nálják, lesz annyi eszük, hogy szétrúgjanak maguk körül, mi­előtt háborúba vinnék őket. Az embereknek ennyi eszük nincs, annyi bizonyos, mert hiszen mil­liók hagyták magukat kivezé­nyelni a vágóhídra! CIRKUSZ Az Új Előre napról-napra hoz­za a győzelmi jelentéseket. Nem a tőkések ellen aratják a győzel­meket, hanem valamilyen “ol­dal” ellen. A szárnyak ugyanis már régen elröpültek, s mostan csak oldalak vannak a pártban. Ezekről a győzelmekről ír a “Proletár” január 5-iki száma így­“A pártsajtóban dicsekszenek a győzelemmel. New Yorkban például ez volt az eredmény: A pártvezérekre szavazott: 1153; az ellenzékre szavazott 573; nem szavazott 48. Ez összesen 1774. A párttaglétszámnak több mint egyharmada New Yorkban van. A szavazásra mozgósítva lett minden párttag. Még, ha száz­kétszáz párttag nem is jelent meg a gyűléseken, New Yorkon a párttagság száma a szavaza­tok számát véve figyelembe, nem lehet több kétezernél és a párt teljes létszáma nem lehet több hatezernél. A balszárnyi mozgalom hetvenötezer tagjá­ból, mely a kommunista pártot megalakította, maradt hatezer.” * * * ‘Betörés, mint politikai esz­köz” címen ugyancsak a fenti lap megírja, hogy a kizárt el­lenzék hetilapjának, a “Milit­­ant”-nak az irodájában betörők jártak: “Megállapítást nyert, hogy a dolog professzionátusok munká­ja volt. Sajátságos azonban, hogy a hivatásos betörő csak a következő tárgyakat találta ér­demesnek arra, hogy ellopja: Levéllista, nyugtakönyv, elszá­molások, újságcikkek kézirata, a “Militant” előfizetőinek rész­letes névsora és egy bankköny­vecske, amely az angol pártla­punknak szegénységéről tesz ta­núságot.” * * * Az Új Előre január 9-iki szá­mában viszont többek között ezeket olvashatjuk: “A Workers Communist Party Központi Vég­ rehajtó Bizottságának hivatalos adatok, okiratok kerültek a ke­zébe, melyek minden kétséget kizáróan azt bizonyítják, hogy a világ minden országában lévő renegátok, árulók, a Kommunis­ta Pártból kizártak, szocdemek, egyesült erővel akarják lerom­bolni az egyes országok kommu­nista pártjait és a Kommunista Internacionálét. A pártvezetőség kezei közt van Cannon levelezé­se, melyet Urbahn, Eastman és Maurice Paz renegátokkal foly­tatott.” » * * Multkorában azt írtuk mi az előlistákról, hogy zsarolók. Drozdy az ő “írás” lapjában ezt már úgy vette át tőlünk, hogy betörőket mondtunk. Az Uj Elő­re firkászai akkor megháboro­­dottan írták, hogy miket beszé­lünk róluk, csakhogy lehetetlen­né tegyük a gyűjtést. Most az Uj Előre saját maga állítja ki a bizonyítványt magá­ról, hogy tényleg betörő banda az egész pártvezetőség. Betörtek egyik volt elvtársuk irodájába. Akik a betörést fölfedezték, — mint idézzük a Proletárból, — megállapították, hogy “profesz­­szionálisok” munkája volt az. Vagyis Drozdy nem túlzott, sőt igazi értelemben említette, hogy mit tesznek az előlisták táborában: betörnek. * * * Az Új Előre írta azt is, hogy “S. L. P. pénztárból” öt dollárt kaptak. Megírtuk, hogy ezt csakis úgy szerezhették meg, hogy betörtek egy S. L. P. pénz­tárba. Most is azt tartjuk. Bár Schenectadyban nem hiányzik az öt dollár a pénztárunkból, ha az Előre mégis azt állítja, hogy S. L. P. pénztárból kapott öt dol­lárt, akkor c­sak betörés útján juthatott hozzá, még pedig vala­hol másutt, mint Schenectady­­ben. Mint a Proletár megállapít­ja, a vvui ku4.oí.. . 1 vuucuví. „ érti a betörést. New York államban hasonló az eset. Míg 1924-ben 9928 sza­vazatunk volt, most csak 4211 van kimutatva. Oregon államban, bár a mos­tani elnökszavazat több az 1924- esnél, ha az állami jelöltekre adott szavazatokat nézzük, pél­dául A. A. Hoglund elvtársra adottat, amely 14,187, s a Rey­nolds szavazat csak 1565, igazán feltűnően nagy a különbség. A Socialist Party, amely 1924- ben lehetővé tette, hogy La Fol­­lette az S. P. tibeten legyen Ca­lifornia államban, most nem ka­pott annyi szavazatot az állam­ban, hogy hivatalos párt ma­radt volna. A következő válasz­tásra aláírásokat kell majd gyűjtenie. A workerspárti nagy lárma a bizonyos választási győzelemről, amellyel már a választást köve­tő napon dicsekedtek, mikor természetesen még egy szava­zatról sem kaphattak jelentést, ime leapadt alaposan. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy a workers­­pártiaknak huszonhárom lap, köztük több napilap állott ren­delkezésükre, míg az S. L. P.­­nek csak öt hetilapja volt, akkor a szavazatok igazán nem azt mutatják, hogy egy kis tábor komoly forradalmár elér annyit, mint a nagy apparátussal dol­gozó bohócok hada. Sőt többet! Mert míg az S. L. P. szavazatai a szocialista forradalomra le­adott szavazatoknak tekinthe­tők, addig az S.P. és a W.P. sza­vazatai csak reformok után való kapkodást jelentenek. A Socialist Party és a Work­erspárt egymással és a tőkés­pártokkal versenyeztek a refor­mokkal programmjukban. A So­cialist Labor Partynak csak egy követelése volt: Szocialista Ipa­ri Köztársaság. Novemberben megmutatta a nép, hogy mit akar. A bérrabszolgaság további fönmar­adását, akarja, velünk szemben, akik annak megsz­­etésére szervezkedünk. A választás megvolt, s amit úgy is tudtuk, csak megerősí­tette: szünet nélküli agitációra, küzdelemre, S. L. P. szervezke­désre van szükség, hogy az em­beriséget megválthassuk a kapi­talizmustól. I ■ ------------------­ Socialist Labor Party szavazatok (Folytatás az 1-ső oldalról) Wisconsin. Jos Ehrhardt, Governor 1938; E. Wagner, Lieutenant Gover­nor, 1,204; R. Koeppel, U. S. Se­nator, 3,953. Nem érkeztek be a következő négy államból az állami jelöl­tekre leadott szavazatok: Con­necticut, Indiana, Minnesota és Missouri. Hogy valami baj van a kréta körül a szavazatok összeírásá­nál, arról már megemlékeztünk lapunk december 15-iki számá­ban, midőn Zavells elvtárs leve­lét leközöltük, amelyben elmon­dotta, miként kényszerítette Philadelphiában a választási hi­vatalt, hogy az ellopott S. L. P. szavazatokat visszaírják a mi javunkra. Tömeges szavazatlopás lehe­tett Michiganban, ahol 1924-ben 5330 szavazatunk volt, míg most csak 799 van kimutatva. Tudva azt, hogy milyen erős szervezeteink vannak ez állam­ban, s különösen Detroitban, szinte lehetetlen elképzelni a mostani kis szavazatot igaznak. Ugyanígy vagyunk Massa­­chusettsban is. 1924-ben 1668 szavazatunk volt, most pedig 733. Ha megnézzük az állami je­löltjeinkre adott szavazatokat, a különbség óriási. A legkisebb szavazatunk itt 1374, míg a leg­magasabb 5096.Tudva azt, hogy az S. L. P. szavazatok többnyire “egyenes” szavazatok szoktak lenni, így az elnökjelöltre is meg­közelítő szavazatnak kellene len­ni. 1929 Január 19. KIRÁNDULÁS A MÚZEUMBA A bridgeporti szervezetünk gyermekiskolájának növendékei január 20-án, vasárnap délelőtt kirándulást rendeznek a new­­haveni Yale egyetem fejlődésta­ni múz­eumába. Dr. Joseph Beau­dry elvtárs fogja a gyermekeket kalauzolni a múzeumban és a szükséges magyarázatot megad­ni. Lapunk azon olvasói, kiknek autójuk van, s hajlandók ma­gukkal vinni egy-két gyermeket, jelentkezzenek a szervezetnél. GYŰLÉS CLEVELANDON A clevelandi pártszervezet a Trainsmen’s Hallban, 820 Super­ior Ave. tartja gyűléseit. Február 10, vasárnap délután 3 órakor: Marx gazdaságtana; a pénz átformálódása tőkévé; a munkaerő adása és vevése. Márc 10, vasárnap délután 3: Marx gazdaságtana; a munka folyamata, az értéktöbblet elő­állítása. Ápr. 14, vas. d. u. 3. Marx gazdaságtana: állandó tőke, vál­tozó tőke, a kizsákmányolás fo­ka. Előadó: John D. Goerke. JELMEZ ESTÉLY NEW YORKBAN A new yorki S. L. P. pártszer­vezetek közösen, február 21-én jelmezbált rendeznek a Winter Gardenben, Washington és Tre­­mont Ave. sarkán, az 1929-es kormányzói választási kampány alapjára.

Next