A Nép, 1921. június (3. évfolyam, 24-48. szám)

1921-06-01 / 24. szám

4 A munkáskérdés a nemzetgyűlésen A költségvetés vitája — A NÉP tudósítójától — Budapest, május 31. Beniczky Ödönnek a nemzetgyűlésen bejegyzett indítványáról, amelyben a szegedi és bécsi ellenforradalmi pénzek elszámolását kéri ma is, igen sok szó esett a folyosón. Általában helyesnek tartják azt, hogy ezekről a pénzekről a legfelsőbb állami számvevevőszék közbejöttével elszámolás történjék, mert a nagyközönség mindenesetre megnyugodna abban, hogyha a legfelsőbb állami számvevőszék a pénzek hovafordítása felől pontos elszámolást készítene. Beniczky Ödönnek mentelmi ügyében egyelőre valószínűleg újabb lépés nem fog történni, bár Rubinek képviselő, mint előadó, már elkészült jelentésével. Mindazonáltal ennek a tárggyalását csak Albrecht főherceg és gróf emsey Andor kihallgatása után fogják megejteni, akik közül az előbbi jeenleg nincsen Magyarországon, de a napokban megérkezik. Beniczky Ödön és Tomcsányi igazságügyminiszter újból észrevételezni fogják az eddigi tárgyalásokat, akkor, amikor Albrecht főhercegnek a bizottság előtt tett vallomása előttük fog feküdni. Nyugat-Magyarország kérdésében általában nagy érdeklődés mutatkozik a szesszes pártok köreiben. Egy mai reggeli lap azt a szenzációs közlést tette, hogy a parlamenti pártok köreiben mozgalom indult meg abban az irányban, hogy a nemzetgyűlés alakuljon át képviselőházzá és mint ilyen, két évvel hosszabbítsa meg a mandátumát. Ezzel a hírrel kapcsolatban alkalmunk volt több vezető politikussal beszélgetést folytatni, akik közül gróf Andrássy Gyula kijelentette, hogy ő azt hiszi, hogy az egész egy ballon d’ essay, amelyről nem lehet tudni, hogy milyen célból bocsátották fel. — Kenéz Béla, a Ház alelnökének véleménye szerint az egész egy kacsa és légből kapott koholmány, mellyel az illető lap a maga szenzációkra éhes publikumát akarta kielégíteni. Megkérdeztük Rassay Károlyt is, mi a véleménye az ellenzék részéről, aki kijelentette, hogy az ellenzék az indítványt semmi esetre sem szavazná meg. Az egész különben a kisgazdapárttól függ és az ő véleménye szerint a kisgazdapárt mindenesetre szívesen elfogadná ezt a javaslatot. Meskó Zoltán kijelentette ezzel szemben, hogy a kisgazdapártnak esze ágában sincs a parlament életét meghosszabbítani és arra fog törekedni, hogy a választásokat minél közelebbi időpontban írják ki. Az internálások kérdésében szintén nem történt semmi újabb. A kisgazdapárt intézőbizottságának tegnap kellett volna ezzel a kérdéssel foglalkoznia, de ezt az ügyet, mivel a kormánnyal még tárgyalások folynak róla, egyelőre levették a napirendről. Az ülés megnyitása A mai ülést háromnegyed tizenegy órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Sándor Pál kérésére megállapítja a Ház tanácskozóképtelenségét és az ülést öt percre felfüggeszti. Szünet után az állami költségvetés tárgyalásánál Grieger Miklós az első szónok. — Külföldi képviseletünket nemzeti demokratikus és praktikus szellemben kell kiépíteni. Külügyi képviselőink csak az összmonarchét képviselték. Tisztviselői magyarul alig tudtak. Magyar szellemben kell azután felépítenünk a külügyi képviseletet. Az arisztokráciát nem kell kizárni a szolgálatból, de a kvalifikációt nem a rangban és születésben, hanem az egyéni rátermettségben és képzettségben kell keresni. Benes és Massaryk rang és méltóság nélkül, de — sajnos, — rátermettséggel szolgálják hazájukat. — A nemzetiségi kérdést nem tartja kikapcsolandónak az indemnitás tárgyalásából. Apponyi és Andrássy is erre az álláspontra helyezkedett és a külügyminiszternek sem szabad ez elől elzárkóznia. Kulturkrizis — Nálunk voltaképpen most kulturkrizis folyik. Népoktatási törvényünk teljesen elavult. A gyermek akkor hagyja el az iskolát, amikor az értelme nyiladozni kezd. Át kell térnünk a nyolc évfolyamú iskolára. Az iskolamulasztás nemcsak a szülők hanyagságának a folyománya, hanem annak is, hogy a tanyákon és az uradalmakban nincs elég iskola, azonkívül a nyomorúság és a ruhanélküliség is nagy szerepet játszik. Ezen súlyos büntetésekkel, mint ahogy a kultuszminiszter kilátásba helyezte, segíteni nem lehet, ezen csak a szociális viszonyok javulása segíthet. — Gondoskodni kell a művelődési javak helyes elosztásáról. A magyar falu kultúrájával eddig alig törődtek. Nincs középfokú gazdasági iskolánk, azonban a kereskedelmi iskolák száma valósággal túlteng. El kell látni a kisgazdatársadalmat a demokratikus földmívelés kultúrájával. A színházak valóságos kulturlebujok, amelyekben a magyar népszínmű és magyar levegőjű dráma csak vendégszerepelni jár. Örömmel vehetjük tudomásul, hogy az állami színházak továbbra is azállam kezében maradnak, de az állami színházak fenntartásáról gondoskodni kell, hogy annyi személyzet legyen, amennyi éppen kell és mindenki ott legyen, ahova való. (Helyeslés.) — A munkásság ügye, az ország ügye. (ügy van !) A népjóléti miniszter által rendezett ankéton a szociáldemokrata párt hivatalos kiküldöttje kétségbe vonta a nemzetgyűlésnek azt a jogát, hogy a munkásbiztosítás reformját elintézze. Ezt a vádat kereken visszautasítom. Hogy szociáldemokrata képviselők nincsenek ma a parlamentben, azt a munkásság vezetőinek köszönheti. Mi a szociáldemokráciát nem értjük félre, mint ahogy állítják. Értjük nagyon jól, hogy a szociáldemokrácia egyet jelent a kommunizmussal, miként a Népszava 1918 december 20-iki száma meg is állapítja. A világháború kitörése elfújta a szociáldemokráciát.(Igaz!) De ha a munkásság továbbra is ragaszkodik hozzá, ám tegye, azonban a közelmúltban tanúsított szereplés után egyszers mindenkorra elveszítette jogát, hogy jogrendért és a közszabadságokért való harcban, amelynek ellenkezőjéről legtipikusabb iskolapéldát adott, továbbra is hangoskodjék. Ez nem jelenti azt, hogy a munkáskérdést rendőrkérdésnek tartsuk. A szociáldemokrácia elleni küzdelem legalkalmasabb módja az, hogy radikális szociálpolitikát csinálunk. A szociáldemokráciának vádlottak padján kellene ülnie, de mellé ültetném az elmúlt idők törvényhozását is, amely súlyos mulasztásokat követett el a munkásosztállyal szemben. Az saskor?-, a rokkantbiztosítás, az özvegy- és árvaellátás, szóval a népesedés kiépítése olyan szükségletek, amelyek elől elzárkózni nem szabad. A munkanélküliség mind veszedelmesebb arányokat ölt, a kapitalizmus csúnya játékot fiz a munkásból. — A nagyipar keresett a háborún és most keresni akar a konszolidáción is. Rendeletileg kell szabályozni a munkanélküliség esetére való kötelező biztosítást. A gyermekvédelem sikeres megoldásától a jövő generáció életképessége függ. A gyermekhalandóság 60 százalékra rúg nálunk, ami katasztrofális gyermekpusztulás, hisz a népszaporodás a kis nemzetek feltámadásának egyedüli biztosítéka. Az igazi gyermekvédelemnek a szülők védelmével kell kezdődnie. *** — Képviselőtársaimat pedig arra kérem, hogy ne pártoskodjanak. Ne felejtsék el, hogy magyarok és hazafiak vagyunk, akik nem gyűlölhetik egymást, mert ha mi elbukunk, akkor azország ismét kalandorok kezébe kerülhet. A megértés tőkéjét kell majd a jövő költségvetésbe beállítani. A költségvetést elfogadom. Végre kell hajtani az amnesztia rendeletet ! Tisztelt nemzetgyűlés ! Beszédem folyamán rámutattam a magyar szociáldemokrata munkásságnak a magyar társadalom ellen elkövetett bűneire csak azért, hogy a szociáldemokrata párt vezéreit figyelmeztessem, hogy a történtek után nem illetékesek arra, hogy jogrendről szavaljanak. Nekünk azonban kötelességünk a kiengesztelődés útjára lépni, mert ezt tanácsolja a keresztény etika. Kérem a kormányt, hogy hajtsa végre sürgősen az amnesztia-rendeletet. (Helyeslés.) A pénzügyminiszter iránt bizalommal viseltetem. (Helyeslés.) Igaz, hogy a békefeltételek illuzóriussá tesznek minden pénzügyi programmot, de mégis sokat várunk a pénzügyminisztertől. Azt szeretném, ha a kormány nemcsak a pénzügyi, hanem a gazdasági élet jeleseit is maga, mellé venné pénzügyi programmjának végrehajtására. — A földművelésügyi miniszterhez is volna egy pár szavam. A földmivelésügyi miniszternek a földbirtokreform végrehajtása iránti utasítása nem ér semmit. Ez erélye hiányának tudható be. Túlságosan optimista és jóhiszemű. Álljon a sarkára a pénzügyminiszter és ne tűrje, hogy a nagybankok úgy viselkedjenek, mintha a földbirtokreform a világon se volna. Ezt a kérdést közmegnyugvásra kell megoldani. A legelőkérdésre, az intenzívebb erdőgazdasági politikára is figyelmeztetem a földművelésügyi minisztert, mert ezek nemcsak nemzetgazdasági, hanem kulturális kérdések is. A következő szónok Haspál István. Beszédében rámutatott azokra a hibákra és anomáliákra, amelyek a közigazgatásban még ma is fennállanak. A főszolgabírák még ma is kényükkedvük szerint intézkednek. (Úgy van!) Ezután az elnök öt perc szünetet rendel el. Szünet után Sándor Pál szólal fel: — A forradalom a háború természetes következménye és nem a zsidók bűne. A háborút azért veszítettük el, mert impotens generálisaink és még impotensebb diplomatáink voltak. Falkenheim beismeri, hogy a háborút a máméi csata elvesztése döntötte el. Bülow is beismeri a háború elvesztését. (Nagy zaj!) Végére akarok egyszer járni annak, hogy mi okozta ezt a forradalmat. Szabó József: A zsidókat úgy sem lehet fehérre mosni! Sándor Pál: Windischgraetz Lajos herceg a parlamentben egy zárt ülésen mondott beszédében már 1916- ban utalt a forradalom bekövetkezésére. A miniszterelnök, Tisza se volt jól informálva, mert nem tudott a román ántantszerződésről. Hindenburg a parlamenti bizottság előtt elismerte az összeomlás okait. Bethmann- Holweg 1916-ban Buriánnal folytatott tárgyalás alkalmával egyetértett Buriánnal, aki a háború folytatását lehetetlennek tartotta. Ludendorff 1916. decemberében kijelenti, hogy a romániai sikerek dacára olyan komoly a helyzet, hogy a szárazföldön győzelemre nem lehet már számítani. Clemenceau a császári Ház két tagjának kezei közé jutott leveleiből meggyőződhetett teljes legyengülésünkről. A magyar nép buta becsületessége tette áldozattá ezt az országot. Budaváry: A zsidók! A zsidók! (Nagy zaj!) Sándor Pál: Amíg az egyik oldalon az antant emberei izgatnak ellenünk, a másik oldalon a diplomaták elárulnak, a szakminiszterek pedig nem tudnak semmiről. Mi odaadtunk mindent, amikor magunknak sem volt. (Felkiáltások: Miért adtak továbbra is katonát és élelmet?) — De az osztrákok kihasználták a magyar nép buta becsületességét és jóhiszeműségét. Csernus: Igen, a zsidók! Sándor Pál ezután a német hadsereggel foglalkozik és felolvas egyes fejezeteket, hogy ott is uralomra jutott a forradalom. Haller István: De miért kell ilyen okmányokat felolvasni?: Ez a história dolga. Sándor Pál: Windischgraetz is naponként kapott jelentéseket a német főhadiszállásról. Windischgraetz már tudhatta, hogy milyen a helyzet és csodálkozom, hogy most azt mondja, hogy a hadsereg ingadozott és nem tudta a rendet fenntartani és azért állott be az összeomlás. Majd a német hűségről beszél és arról, hogy a németek maguk is elismerték már 1917-ben az önálló cseh államot. Erre vonatkozólag egy Kramartz-intervjúból idéz. Rámutat Sándor Pál arra, hogy nem a defetisták okozták az összeomlást és azt, hogy a katonák széjjelmentek, hanem az összeomlás magától állott be. Majd pedig Tisza ésAndrássy gróf harcáról beszél. Ez a harc az országra nézve végzetessé vált, különösen a háborút illetőleg. Andrássy közbekiált: Ez nem igazi Kikérem magamnak! Ereky: Nem jól tanulta meg a lecskéjét! J. Huber: Zsidómosás a leéli Sándor Pál, minthogy az idő előrehaladott, kéri, hogy beszédének további részét a délutáni illésen mondhassa el. " — Csehországban erősödik a sztrájkmozgalom. Csehországban — mint A Nép bécsi szerkesztősége jelenti— óriási földműves- és iparossztrájk van kitörőben. A fémmunkások sztrájkja egyre nagyobb méreteket ölt. A Cseszko- Szlovo szerint a sztrájkolók száma meghaladja a harmincezret.— Drágult a főzelék fele. A központi vásárcsarnokban a mai napon az árak változóan hullámzóak voltak. A marhahús ára 80—85 korona között volt kapható ugyanakkor, amikor a vidéken nagyban ugyanazon minőségű húst 26—45 koronáért adják. A sertéshús ára csak egyes helyeken volt olcsóbban kapható, mint a tegnapi napon. Természetes, hogy ezeket a helyeket csakhamar körülállta a vásárló közönség és így azután a többi mészárosok és hentesek szinte negyedóránként kényszerültek alacsonyabb árat szabni és így asertészsír kg-ját 80—88 koronáért árusították. Nagy kereslet volt éppen ezért az amerikai zsír iránt. A borjúhús ára 60—88 korona között váltakozott. A fizelékpiacon nem volt egységesen kialakult ár, a kofák trükkszerűen emelték az árakat, majd süllyesztették azokat, éppen úgy mint a kereskedők. Általában 5%-al emelkedtek a főzelékpiac árai. A tojás ára változatlan. — Estek a lóárak. A fővárosi Tattersall és lóvásártelep mai lóvásárján a következő árak alakultak ki darabonként koronákban : Jobb minőségű hátasló és csikó 1600—14.000 K, könnyű kocsiló 9000— 40.000 K, nehéz nyugati fajta igás kocsiló 7000—18.000 K, szamár 2—3000 K, vágólovak 600—3600 K. A vásárlási kedv igen lanyha volt. Az előző heti vásárhoz képest a lóárak 4—6000 K-val estek. Felhajtottak 955 darabot, amelyből 580 eladatlan maradt. 1921. június 1., szerda