A Nép, 1921. szeptember (3. évfolyam, 100-124. szám)
1921-09-01 / 100. szám
4 A pesti országos nagyvásáron Erzsike, a világ legkisebb bajnoka — Víg élet a lacikonyhákban — Az élelmes szoknyás handlé — Az „olcsó“ parasztöltöny — Nem fogy a könyv, de annál többen jósoltatnak — Zerkovitz és Ányos Laci legújabb „népdalai“ — Az/EP tudósítójától — Budapest, aug. 31. Boldogult nagyapám sok színes és fantasztikus dolgot mesélt hajdan a híres pesti vásárokról, melyek vagy kétszáz év óta mindig ilyenkor. Szent Istvánt követő héten zajlottak le. Eladók, vevők messze községekből verődtek össze, megrakodva jó friss vidéki pénzmaggal. A pesti benszülöttek többnyire idegenül nézték ezt a nagy sürgés-forgást és inkább csak a város vásározó iparos eleme avatkozott bele. Egyrészt a régi hagyományoknak akartam tisztelegni, amikor kivillanyosoztam ma az idei pesti vásárra, mely a Mester utca végén levő óriási térségen sátorozik és hullámzik. Mindjárt a tér sarkán nagy zaj fogad. Egy pápaszemes, verhenyeges ember kövekkel, cserépdarabokkal eszeveszettül veri az előtte álló asztalt és égre-földre esküdözik a körülötte bámészkodó tömegnek, hogy nincs jobb a világon a Herkules-ragasztónál. Jobboldalán pedig egy noteszárus igyekszik túlkiabálni a dobhártyarepesztő zsivajt. A mutatványosok szegényes, kopott sora a régi vidéki vásárokra emlékeztet. Nincs benne semmi új. Még a fogások is annyira elkoptak, hogy a környéki falvakból idegyülekezett János bácsik és Sári nénik sem „dőlnek“ be a rekedt kikiabáló csábításainak. Pedig hát itt látható volna „Erzsiké, a világ legkisebb bajnoka és a híres erőművész“. — Most pedig büszkén távozom a sátorba és az előadás bent megkezdődik. Csak utánam uraim és hölgyeim... Ezt még megmaradt hangszálai utolsó maradványainak végső megfeszítésével krákogja bele a zajba az izzadtságos kókler, de a nagyérdemű közönség „büszkén“ künn marad és egykedvűen tovább hömpölyög a céllövők felé. Odább egy gyorsfényképész igyekszik kötéllel fogni a szegény áldozatokat, akik hajlandók volnának egy rettenetesen primitív fakó fényképhez modellt állni vagy ülni és még tetejébe 30—40 koronákat ledrukkolni a jó vásár emlékére. Persze, a lacikonyhások során már nem ily nyomott a hangulat. A sétáló közönség szeme láttára és orra szaglalatára sülnek, sercegnek a pirosan mosolygó kolbászok, hurkák és pecsenyék a szabad tűzhelyeken. Mondhatni, egyedül csak itt található még fel az olcsósági hullám. Akár hiszik el, akár nem: 10 koronába kerül a lacikonyhás deszkasátrában egy porció sült kolbász és 20 korona a malacpecsenye adagja. Még jégbehűtött fajdinnyét is adnak hozzá. A vidéki magyarnak és a régebben Pestre származott villamos-kalauznak, levélhordónak vagy köztisztasági munkásnak ünnepi alkalom ez, hogy végigeheti a lacikonyha egész menüjét, a végén jeges limonádéval leöblítve (poharanként csekély két koronába kerül). A pénzesebbek ellenben málnaszörpöt isznak rá, ebből hat koronába kerül egy jó nyeles. A jóllakott embert aztán a különféle ruházkodási holmikkal sátorozó és handlerozó nációk is könnyebben tudják rászedni egy-egy viseltes öltöny vagy megfejelt cipő erejéig. Valóságos II. számú Teleki-tér fejlődött ki itt a sok mindenféle magánárussal, akiknek nagy része — őszintén szólva — felette gyanús. Mindenki a „magáét“ árulja és karjára akasztva égyeleg vele fel s alá. Egy szemérmes házaspár, kinézésére nézve hivatalszolga lehet, egész csomó ruhafélét hozott eladni. Van benne gyapjúharisnya, ing, felsőkabát, sál, zsebkendő, törülköző és miegymás. Idegenek ők ebben a handleros levegőben és úgy vergődnek, mint hal a szárazon. Nem szokta a magyar ember az ilyen üzletcsinálást !)e nem azért vigyáz rájuk éberül a Teleki-tér ószeres kolóniájának egyik szoknyás tagja és héjja módjára csap rá a karon hordozott holmikra. Rövid kapacitálás után 170 koronáért a handléasszonyé a nagy batyu ruhaféle. Alig telt bele félóra, már háromszoros árért túladott rajta. Ilyen a handlémesterség az országos vásáron, ahol bizony nagyon kis hely jut az úgynevezett „legális“ kereskedelemnek. Gorombaszövésű parasztöltönyre alkuszik egyik sátorban egy vidéki magyar. Az árus 6500 koronát kér érte, de bátyámuram éppen 1000 koronával értékeli kevesebbre a téli „anyagot“. A „botos“ magatartásán látszik, hogy rettentő módon eladó a portéka. Háromszor is belecsap bátyámuram széles tenyerébe és magával rántja öltelmét három lépést beljebb a boltba. De a magyar keményen állja a ravalacsatát és inkább kifelé indul, de többet nem ad érte. Az eladó vesztette el a csatát, mert végül 5500 koronáért mégis odahagyta az öltönyt. A boltosné kezeit tördeli és rémesen sivalkodik: — Isten az atyám! Odavan a haszon ... Másik sátorban egy pár fejelt cipőt erőszakol a kereskedő egy postásemberre, aki szintén makacskodik és nem akar érte 500 koronánál többet adni és már a harmadik bódénál jár, amikor utána szalad az erőszakos eladó: — Hallja szomszéd, jöjjön vissza. Itt van, viselje egészséggel. Pedig én úgy éljek, hogy a fejelés munkája nekem magamnak többe van. Hogy a kultúra se legyen mostohagyerek a pesti nagyvásáron, egy fabódén ilyen felirás hívogatja a könyvkedvelőket: „Sajtóhatóság által engedélyezett könyvek és naptárak olcsó árban“. A vevők tolakodni ugyan nem tolakodtak a könyvárus előtt, annál több érdeklődést tanúsítottak a „jóslógép“ működése iránt. Ez egy primitív kis deszkaládika, tetejében csengő és közepén henger. A ládika teteje zsebkendővel letakarva, hogy annál misztikusabb legyen. A „gép“ gazdája, miután eldarálta a mondókáját, csenget és a jelentkező áldozat tenyerét rászorítja a zsebkendőre, a hengert megforgatja és kijön alóla egy nyomtatott planéta, melyen „mindenkinek a sorsa, jövője megvagyon írva. A hengeres ember hókusz-pókuszt csinál vele a levegőben és ünnepélyesen átnyújtja a jövőjére kiváncsi halandónak, miközben ez köteles megilletődéssel leszúrja az áldozati 2 koronás papirospénzt. Hiába, a babonás ostobaságok örökéletűek... Egy kövér asszony éktelen gajdolással a legújabb nótáskönyvekre hívja fel a közfigyelmet. Ányos Laci és Zerkovitz legszebb „magyar népdalait“ rikoltja, méltó befőzéséül a látott és hallott sok sivárságnak és haszontalanságnak. Ezek azok az úgynevezett modern „népdalok“, melyek csillognak, mint az üveggyöngy, de nem hevítenek és a magyar néplélekhez semmi közük nincs. AMÉM® 1921 szeptember 1., csütörtök Az iskolai év kezdete a magyar egyetemeken Diákjóléti intéziÉnyek — A kolozsvári egyetem Szegeden — Nehézségek az orvosi fakultáson — Dr. Pekár Mihály professzor Pécsen tárgyal a pozsonyi egyetem elhelyezéséről — A NÉP tudósítójátólAz «alma mater» kapui újra kitárultak. De a régi vidám, pirosra hízott arcokat a vakáció ezer apró s olyan kedves élményeit egymásnak mesélő, újra összetalálkozó fürge diákokat aligalig látni. Kopott katonagunyában, foltozott cipőben, viharvert, szabdalt arcok olvassák a rektori tábla hatalmas hirdetményét s bizony legtöbb érdeklődője van a tandíjmentességről, a menzáról, az internátusi kedvezményes ellátásról szóló pontoknak. Olvasóink tájékoztatására érdeklődtünk a jelenleg még Pesten székelő mindhárom egyetem vezetőségénél a felvétel és beiratás dátumai és az ezzel összefüggő egyéb tudnivalók iránt. Dr. Menyhárt Gáspár intézi még itt Pesten a Szegedre költöző kolozsvári egyetem ügyeit. Igazi erdélyi szívességgel áll rendelkezésünkre . — A felvételi kérvényeket — mondja — mint már volt szíves A NÉP annak idején közölni, augusztus 31-éig fogadják el az illetékes dékáni hivatalok itt Pesten. Ugyancsak még itt fogunk a felvétel ügyében is dönteni, melynek eredményét a kari hirdető táblákon tesszük közzé. Az elutasítottakat azonban postán is azonnal értesítjük, hogy módjukban legyen esetleg más főiskolára beiratkozniuk. A beiratkozás már Szegeden fog történni szeptember 26-tól október 7-ig bezárólag. A rendelkezésünkre bocsátott épületek még nincsenek készen, így kénytelenek vagyunk a megnyitást szeptember elejétől elhalasztani. Tandíjmentességi kérvényeket, az illetékes karok szeptember 30-ig fogadnak el s már október első napjaiban döntenek is felettük, hogy a kérvényezők még október 7-ig be is iratkozhassanak. Október 9-én a Dugonicsáén központi épületben (volt királyi tábla) ünnepélyesen fogjuk megnyitni a Szegeden uj otthont talált egyetemünket s október 10-ikén megkezdődnek a rendes előadások. A vizsgáztatások és szigorlatok a régi szokáshoz híven, a beiratkozással egyidejűleg, tehát szeptember 26-án kezdődnek. — Az orvos- és természettudományi karon — a segédeszközök hiánya miatt — előreláthatólag eleinte kissé nehezen fognak menni a szemléltető előadások, de remélem, hogy a kormány áldozatkészsége, párosulva az erdélyi leleményességgel, hamarosan úrrá lesz az első gyermekbetegségeken. A diákjóléti intézmények közül újra életrehívjuk a kolozsvári egyetemi jól bevált, évtizedes jóléti szervét, a diákasztal felügyelő bizottságát, mely az egyes karok tanár- és diákképviselőiből áll s ez intézkedik az internátus és menza összes ügyeiben. Az eddigi kilátások szerint október második felében megnyithatjuk a iszember épületben berendezett internátusunkat körülbelül 200 s az ugyanott felállított menzánkat 500— 600 hallgató részére. A felvételi kérvények máris beadhatók vagy a rektorátushoz, vagy a «Menekültügyi hivatal diákjóléti kirendeltségéhez», Szanthner professzor úrnál. Megigéri, hogy Szegeden is jó emlékezetükben tartják A Népet, szives búcsúszó után egy ajtón átlépek a pozsonyi Erzsébet-egyetem helységébe dr. Lukinich Imréhez, az idei rektorhoz megyünk. Az ő kezében futnak össze nemcsak az egyetem összes adminisztratív ügyei, de az ő meleg, résztvevő szivét dicsérik a pozsonyi egyetem mintaszerű diákjóléti és testnevelő intézményei is. — A jövő tanévet még itt fogjuk tölteni — mondja kérdéseimre a rektor úr — az orvos- és bölcsészeti kar folytatja rendes működését. A Pozsonyban maradt jogtudományi fakultásnak feloszlatásáról még csak a lapokból értesültem. Ha igaz lenne a csehek eme újabb kultúragyilkos ténye, úgy még szeptember folyamán itt Budapesten felállítjuk a jog- és államtudományi kart is. A pozsonyi jogakadémia ugyanis, csak a neve után önálló, egyébbként, teljesen a magyar törvények szerint van szervezve, a rektorátus alá tartozó detabírozott fakultásunk volt. A behatások szeptember 5-től 17-ig lesznek, a tandíjmentességi kérvényeket ugyancsak ekkor kell beadni. A már beadott felvételi kérvények elintézése az illetékes karok hirdető tábláján lesz kifüggesztve, az illetők ott érdeklődjenek. Teljesen a pénzügyi helyzetünktől függően a 100 főre internátust és ugyanannyi diákra menzát szándékozunk fenntartani, de erre vonatkozólag a tárgyalások még nem fejeződtek be. Szeptember 22-én ünnepélyes megnyitót fogunk tartani, ezen a napon vették át ugyanis 1919-ben Pozsonyban egyetemünket a csehek s addig, míg száműzve leszünk otthonunkból, ez a szomorú emlékezetű imp lesz az egyetem megnyitásának a napja. 23-án megkezdődnek ezután a rendes előadások. — A pécsi leköltözködés előmunkálatai már folyamatban vannak. Az egyetemi tanács dr. Pekár Mihály orvoskari podékán urat bszta meg az első tárgyalások vezetésével s ő már le is utazott Pécsre. Az ő referádája alapján még ez évben leutazik az egyetemi magisztrátus az érdemleges tárgyalásokra, melyen előreláthatólag a kultuszminiszter úr és dr. Mészáros Károly miniszteri tanácsos úr is részt vesznek. — Azzal a biztató reménnyel búcsúzunk, hogy talán nem is Pécsre, hanem Pozsonyba mehet vissza az egyetem mához egy esztendőre. Végezetül felkerestem a budapesti egyetemet is. Dr. Margittay tanácsjegyző a kifüggesztett hirdetményre utal, egyelőre nincs több mondanivalója az egyetemnek a közönség számára. A hirdetés szerint a beiratások szept. 1-től 21-éig tartanak és pedig a folytatóalagosan beiratkozók szeptember 8-ig, ezek közül a tandíjmentességért folyamodók 10., 12., 13-án ; az újonnan beiktatottak közül a tandíjfizetők 9-től 17-ig, a tandíjmentességért folyamodók 19-től 21-ig tartoznak jelentkezni. Az előadások szeptember 22-én kezdődnek. A tandíjmentességi kérvények csak személyesen adhatók be, még a postán küldöttet sem fogadják el. Az újonnan felvettek kötelesek az engedély záradék keltétől számított 8 napon belül a beiratkozást és beiktatást elvégezni. A tandíjmentességi kérvényeket a régi hallgatók az illetékes dékáni hivatalhoz, az újonnan felvettek a reveszturához adják be szeptember 1—7 között. Dr. Hódy János. Brilliánsi Telefon 124—21. 153 aranyt, ezüstöt, platinát és ékszert a legmagasabb napi árban veszek SINGER J„ Egyetem-utca 11.! Fővárosi | Naponta este VaS-kor, csütörtök, mr ww ff* szombat, vasár- és ünnepnapdél-S8M.BallS után 4 órakor 253 Városliget |3 nagy augusztusi műsor. Előadás után villamos közlekedés a város minden irányában. Telefon: 55—53 ik legjobb minőségű csipkék, hímzések, fátyolok, függö- 2öt nyök, női divatcikkek, harisnyák kaphatók. HOEPFNER HERMANN m. kir. udv. szállító cég uj helyiségében Koronaherceg u. 20. Korona-utcai oldalán. BORSZIJ HEVIDER KÖTÉL SCrSVAßC£J©ZS£F ÉST/SkKSA. . , BUDAPEST, VIlMOSCSflSZAR-UT&i OLAJ, GÉPZSIB, GYANTA, ALBEST, GUMMITömítések, TÖMLŐK, ZSÁKOK, GÉPEK és szerszámok Nyaralásból visszatérők lakásaik csinosításával kapcsolatban el ne mulasszák felkeresni a «Solyvaosi Képszalon»-t (IV. ker., Kossuth Lajos utca 8., II. 4.). an©l több elsőrendű művészi alkotáson kívül ismertnevű, magyar kiállító művészek alkalmi ajándéknak rendkívüli megfelelő képei, igen ízlésesen keretezve, fényűzésiadómentesen 200— 950 koronáig terjedő árban vásárolhatók meg. 249