A Nép, 1921. szeptember (3. évfolyam, 100-124. szám)

1921-09-01 / 100. szám

4 A pesti országos nagyvásáron Erzsike, a világ legkisebb bajnoka — Víg élet a lacikonyhákban — Az élel­mes szoknyás hand­lé — Az „olcsó“ pa­­rasztöltöny — Nem fogy a könyv, de annál többen jósoltatnak — Zerkovitz és Ányos Laci legújabb „népdalai“ — A­z/EP tudósítójától — Budapest, aug. 31. Boldogult nagyapám sok színes és fantasztikus dolgot mesélt hajdan a híres pesti vásárokról, melyek vagy kétszáz év óta mindig ilyenkor. Szent Istvánt követő héten zajlottak le. El­adók, vevők messze községekből verőd­tek össze, megrakodva jó friss vidéki pénzmaggal. A pesti benszülöttek több­nyire idegenül nézték ezt a nagy sür­gés-forgást és inkább csak a város vá­sározó iparos eleme avatkozott bele. Egyrészt a régi hagyományoknak akartam tisztelegni, amikor kivillanyo­­soztam ma az idei pesti vásárra, mely a Mester­ utca végén levő óriási térsé­gen sátorozik és hullámzik. Mindjárt a tér sarkán nagy zaj fo­gad. Egy pápaszemes, verhenyeges em­ber kövekkel, cserépdarabokkal esze­veszettül veri az előtte álló asztalt és égre-földre esküdözik a körülötte bá­mészkodó tömegnek, hogy nincs jobb a világon a Herkules-ragasztónál. Jobb­oldalán pedig egy noteszárus igyekszik túlkiabálni a dobhártyarepesztő zsi­vajt. A mutatványosok szegényes, ko­pott sora a régi vidéki vásárokra em­lékeztet. Nincs benne semmi új. Még a fogások is annyira elkoptak, hogy a környéki falvakból idegyülekezett Já­nos bácsik és Sári nénik sem „dőlnek“ be a rekedt kikiabáló csábításainak. Pedig hát itt látható volna „Erzsiké, a világ legkisebb bajnoka és a híres erő­­művész“. — Most pedig büszkén távozom a sá­torba és az előadás bent megkezdődik. Csak utánam uraim és hölgyeim... Ezt még megmaradt hangszálai utolsó maradványainak végső megfe­szítésével krákogja bele a zajba az iz­­zadtságos kókler, de a nagyérdemű kö­zönség „büszkén“ künn marad és egy­kedvűen tovább hömpölyög a céllövők felé. Odább egy gyorsfényképész igyek­szik kötéllel fogni a szegény áldozato­kat, akik hajlandók volnának egy ret­tenetesen primitív fakó fényképhez modellt állni vagy ülni és még tetejébe 30—40 koronákat ledrukkolni a jó vá­sár emlékére. Persze, a lacikonyhások során már nem ily nyomott a hangulat. A sétáló közönség szeme láttára és orra szagla­­latára sülnek, sercegnek a pirosan mo­solygó kolbászok, hurkák és pecsenyék a szabad tűzhelyeken. Mondhatni, egyedül csak itt található még fel az olcsósági hullám. Akár hiszik el, akár nem: 10 koronába kerül a lacikonyhás deszkasátrában egy porció sült kolbász és 20 korona a malacpecsenye adagja. Még jégbehűtött fajdinnyét is adnak hozzá. A vidéki magyarnak és a ré­gebben Pestre származott villamos-ka­lauznak, levélhordónak vagy köztisz­tasági munkásnak ünnepi alkalom ez, hogy végigeheti a lacikonyha egész menüjét, a végén jeges limonádéval le­öblítve (poharanként csekély két koro­nába kerül). A pénzesebbek ellenben málnaszörpöt isznak rá, ebből hat ko­ronába kerül egy jó nyeles. A jóllakott embert aztán a különféle ruházkodási holmikkal sátorozó és handlerozó nációk is könnyebben tud­ják rászedni egy-egy viseltes öltöny vagy megfejelt cipő erejéig. Valóságos II. számú Teleki-tér fejlődött ki itt a sok mindenféle magánárussal, akiknek nagy része — őszintén szólva — fe­lette gyanús. Mindenki a „magáét“ árulja és karjára akasztva égyeleg vele fel s alá. Egy szemérmes házaspár, ki­nézésére nézve hivatalszolga lehet, egész csomó ruhafélét hozott eladni. Van benne gyapjúharisnya, ing, felső­kabát, sál, zsebkendő, törülköző és mi­egymás. Idegenek ők ebben a handle­­ros levegőben és úgy vergődnek, mint hal a szárazon. Nem szokta a magyar ember az ilyen üzletcsinálást !)e nem azért vigyáz rájuk éberül a Teleki-tér ószeres kolóniájának egyik szoknyás tagja és héjja módjára csap rá a karon hordozott holmikra. Rövid kapacitálás után 170 koronáért a handléasszonyé a nagy batyu ruhaféle. Alig telt bele félóra, már háromszoros árért túladott rajta. Ilyen a handlémesterség az or­szágos vásáron, ahol bizony nagyon kis hely jut az úgynevezett „legális“ ke­reskedelemnek. Gorombaszövésű­ parasztöltönyre al­kuszik egyik sátorban egy vidéki ma­gyar. Az árus 6500 koronát kér érte, de bátyámuram éppen 1000 koroná­val értékeli kevesebbre a téli „anya­­got“. A „botos“ magatartásán látszik, hogy rettentő módon eladó a portéka. Háromszor is belecsap bátyámuram széles tenyerébe és magával rántja öltelmét három lépést bel­jebb a boltba. De a magyar keményen állja a ravala­­csatát és inkább kifelé indul, de töb­bet nem ad érte. Az eladó vesztette el a csatát, mert végül 5500 koronáért mégis odahagyta az öltönyt. A bol­­tosné kezeit tördeli és rémesen sival­­kodik: — Isten az atyám! Odavan a ha­szon ... Másik sátorban egy pár fejelt cipőt erőszakol a kereskedő egy postásem­berre, aki szintén makacskodik és nem akar érte 500 koronánál többet adni és már a harmadik bódénál jár, amikor utána szalad az erőszakos el­adó: — Hallja szomszéd, jöjjön vissza. Itt van, viselje egészséggel. Pedig én úgy éljek, hogy a fejelés munkája ne­kem magamnak többe van. Hogy a kultúra se legyen mostoha­­gyerek a pesti nagyvásáron, egy fabó­dén ilyen felirás hívogatja a könyv­­kedvelőket: „Sajtóhatóság által enge­délyezett könyvek és naptárak olcsó árban“. A vevők tolakodni ugyan nem tolakodtak a könyvárus előtt, annál több érdeklődést tanúsítottak a „jósló­gép“ működése iránt. Ez egy primitív kis deszkaládika, tetejében csengő és közepén henger. A ládika teteje zseb­kendővel letakarva, hogy annál miszti­kusabb legyen. A „gép“ gazdája, miután eldarálta a mondókáját, csen­get és a jelentkező áldozat tenyerét rászorítja a zsebkendőre, a hengert megforgatja és kijön alóla egy nyom­tatott planéta, melyen „mindenkinek a sorsa, jövője megvagyon írva. A hen­geres ember hókusz-pókuszt csinál vele a levegőben és ünnepélyesen át­nyújtja a jövőjére kiváncsi halandó­nak, miközben ez köteles megilletődés­­sel leszúrja az áldozati 2 koronás pa­pirospénzt. Hiába, a babonás ostoba­ságok örökéletűek... Egy kövér asszony éktelen gajdolás­sal a legújabb nótáskönyvekre hívja fel a közfigyelmet. Ányos Laci és Zer­­kovitz legszebb „magyar népdalait“ rikoltja, méltó befőzéséül a látott és hallott sok sivárságnak és haszonta­­lanságnak. Ezek azok az úgynevezett modern „népdalok“, melyek csillog­nak, mint az üveggyöngy, de nem he­vítenek és a magyar néplélekhez semmi közük nincs. A­MÉM® 1921 szeptember 1., csütörtök Az iskolai év kezdete a magyar egyetemeken Diákjóléti intézi­Ények — A kolozsvári egyetem Szegeden — Nehéz­­ségek az orvosi fakultáson — Dr. Pekár Mihály professzor Pécsen tárgyal a pozsonyi egyetem elhelyezéséről — A NÉP tudósítójától­­Az «alma mater» kapui újra kitárul­tak. De a régi vidám, pirosra hízott arcokat a vakáció ezer apró s olyan kedves élményeit egymásnak mesélő, újra összetalálkozó fürge diákokat alig­­alig látni. Kopott katonagunyában, fol­tozott cipőben, viharvert, szabdalt arcok olvassák a rektori tábla hatalmas hir­detményét s bizony legtöbb érdeklődője van a tandíjmentességről, a menzáról, az internátusi kedvezményes ellátásról szóló pontoknak. Olvasóink tájékoztatására érdeklőd­tünk a jelenleg még Pesten székelő mindhárom egyetem vezetőségénél a felvétel és beiratás dátumai és az ezzel összefüggő egyéb tudnivalók iránt. Dr. Menyhárt Gáspár intézi még itt Pesten a Szegedre költöző kolozsvári egyetem ügyeit. Igazi erdélyi szívesség­gel áll rendelkezésünkre . — A felvételi kérvényeket — mond­ja — mint már volt szíves A NÉP annak idején közölni, augusztus 31-éig fogadják el az illetékes dékáni hivatalok itt Pesten. Ugyancsak még itt fogunk a felvétel ügyében is dönteni, melynek eredményét a kari hirdető táblákon tesszük közzé. Az elutasítottakat azon­ban postán is azonnal értesítjük, hogy módjukban legyen esetleg más főisko­lára beiratkozniuk. A beiratkozás már Szegeden fog történni szeptember 26-tól október 7-ig bezárólag. A rendelkezé­sünkre bocsátott épületek még nincse­nek készen, így kénytelenek vagyunk a megnyitást szeptember elejétől el­halasztani. Tandíjmentességi kérvé­nyeket, az illetékes karok szeptember 30-ig fogadnak el s már október első napjaiban döntenek is felettük, hogy a kérvényezők még október 7-ig be is iratkozhassanak. Október 9-én a Dugo­nicsáén központi épületben (volt ki­rályi tábla) ünnepélyesen fogjuk meg­nyitni a Szegeden uj otthont talált egyetemünket s október 10-ikén meg­kezdődnek a rendes előadások. A vizsgáz­tatások és szigorlatok a régi szokáshoz híven, a beiratkozással egyidejűleg, te­hát szeptember 26-án kezdődnek. — Az orvos- és természettudományi karon — a segédeszközök hiánya miatt — előreláthatólag eleinte kissé nehezen fognak menni a szemléltető előadások, de remélem, hogy a kor­mány áldozatkészsége, párosulva az erdélyi leleményességgel, hamarosan úrrá lesz az első gyermekbetegségeken. A diákjóléti intézmények közül újra életrehívjuk a kolozsvári egyetemi jól bevált, évtizedes jóléti szervét, a diák­­asztal felügyelő bizottságát, mely az egyes karok tanár- és diákképviselőiből áll s ez intézkedik az internátus és menza összes ügyeiben. Az eddigi kilátások szerint október második felében meg­nyithatjuk a iszember épületben beren­dezett internátusunkat körülbelül 200 s az ugyanott felállított menzánkat 500— 600 hallgató részére. A felvételi kérvé­nyek máris beadhatók vagy a rektorá­tushoz, vagy a «Menekültügyi hivatal diákjóléti kirendeltségéhez», Szanthner professzor úrnál. Megigéri, hogy Szegeden is jó emlé­kezetükben tartják A Népet, szives búcsúszó után egy ajtón átlépek a po­zsonyi Erzsébet-egyetem helységébe dr. Lukinich Imréhez, az idei rektorhoz megyünk. Az ő kezében futnak össze nemcsak az egyetem összes admi­nisztratív ügyei, de az ő meleg, részt­vevő szivét dicsérik a pozsonyi egyetem mintaszerű diákjóléti és testnevelő intéz­ményei is. — A jövő tanévet még itt fogjuk tölteni — mondja kérdéseimre a rektor úr — az orvos- és bölcsészeti kar foly­tatja rendes működését. A Pozsony­ban maradt jogtudományi fakultásnak feloszlatásáról még csak a lapokból értesültem. Ha igaz lenne a csehek eme újabb kultúragyilkos ténye, úgy még szeptember folyamán itt Buda­pesten felállítjuk a jog- és államtudo­mányi kart is.­­ A pozsonyi jogakadémia ugyanis, csak a neve után önálló, egyébbként, teljesen a magyar törvények szerint­­ van szervezve, a rektorátus alá tartozó detab­írozott fakultásunk volt. A be­h­atások szeptember 5-től­ 17-ig lesznek, a tandíjmentességi kérvényeket ugyan­csak ekkor kell beadni. A már beadott felvételi kérvények elintézése az ille­tékes karok hirdető tábláján lesz ki­függesztve, az illetők ott érdeklődje­nek. Teljesen a pénzügyi helyzetünk­től függően a 100 főre internátust és ugyanannyi diákra menzát szándéko­zunk fenntartani, de erre vonatkozólag a tárgyalások még nem fejeződtek be. Szeptember 22-én ünnepélyes megnyi­tót fogunk tartani, ezen a napon vették át ugyanis 1919-ben Pozsonyban egye­temünket a csehek s addig, míg szám­űzve leszünk otthonunkból, ez a szomorú emlékezetű imp lesz az egyetem megnyi­tásának a napja. 23-án megkezdődnek ezután a rendes előadások. — A pécsi leköltözködés előmunká­latai már folyamatban vannak. Az egyetemi tanács dr. Pekár Mihály orvoskari p­odékán urat bszta meg az első tárgyalások vezetésével s ő már le is utazott Pécsre. Az ő referádája alapján még ez évben leutazik az egyetemi magisztrátus az érdemleges tárgyalásokra, melyen előreláthatólag a kultuszminiszter úr és dr. Mészáros Károly miniszteri tanácsos úr is részt vesznek. — Azzal a biztató reménnyel búcsú­zunk, hogy talán nem is Pécsre, hanem Pozsonyba mehet vissza az egyetem mához egy esztendőre. Végezetül felkerestem a budapesti egyetemet is. Dr. Margittay tanács­­jegyző a kifüggesztett hirdetményre utal, egyelőre nincs több mondani­valója az egyetemnek a közönség szá­mára. A hirdetés szerint a beiratások szept. 1-től 21-éig tartanak és pedig a folytatóalagosan beiratkozók szeptember 8-ig, ezek közül a tandíjmentességért fo­lyamodók 10., 12., 13-án ; az újonnan beiktatottak közül a tandíj­fizetők 9-től 17-ig, a tandíjmentességért folyamodók 19-től 21-ig tartoznak jelentkezni. Az előadások szeptember 22-én kez­dődnek. A tandíjmentességi kérvények csak személyesen adhatók be, még a postán küldöttet sem fogadják el. Az újonnan felvettek kötelesek az enge­dély záradék keltétől számí­to­tt 8 na­pon belül a beiratkozást és beiktatást elvégezni. A tandíjmentességi kérvé­nyeket a régi hallgatók az illetékes dékáni hivatalhoz, az újonnan felvettek a revesz­­turához adják be szeptember 1—7 között. Dr. Hódy János. Brillián­si Telefon 124—21. 153 aranyt, ezüstöt, platinát és ékszert a legmagasabb napi árban veszek SINGER J„ Egyetem-utca 11.! Fővárosi | Naponta este VaS-kor, csütörtök, mr ww ff* szombat, vasár- és ünnepnapdél-S8M.BallS­­ után 4 órakor 253 Városliget |­3 nagy augusztusi műsor. Előadás után villamos közlekedés a város minden irányában. Telefon: 55—53 ik legjobb minőségű csipkék, hímzések, fátyolok, függö- 2öt nyök, női divatcikkek, harisnyák kaphatók. HOEPFNER HERMANN m. kir. udv. szállító cég uj helyiségében Koronaherceg­ u. 20. Korona-utcai oldalán. BORSZIJ HEVIDER KÖTÉL SCrSVAßC£J©ZS£F ÉST/SkKSA. . , BUDAPEST, VIlMOSCSflSZAR-UT&i OLAJ, GÉPZSIB, GYANTA, ALBEST, GUMMI­Tömítések, TÖMLŐK, ZSÁKOK, GÉPEK és szerszámok Nyaralásból visszatérők lakásaik csinosításával kapcsolatban el ne mulasszák felkeresni a «Soly­­vaosi Képszalon»-t (IV. ker., Kossuth Lajos­ utca 8., II. 4.). an©l több első­rendű művészi alkotáson kívül ismert­­nevű, magyar kiállító művészek alkalmi ajándéknak rendkívüli megfelelő képei, igen ízlésesen ke­retezve, fényűzésiadómentesen 200— 950 koronáig terjedő árban vásárol­hatók meg. 249

Next