A Nép, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)
1925-05-01 / 98. szám
1925 május 1., péntek Ara 2000 korona Budapest, VIL. év 1., 98. szám POLITIKAI NAPILAP ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hóra............ 40.000 K Negyedévre ... 120.000 K Külföldön a lenti árak kétszerese Ausztria területén: Egy hóra............ 60.000 K Negyedévre . . 180.000 K magyar korona értékben Szerkesztőség: VI. ker., Rózsa-utca 111. szám. felesén: J. 63-80, J. 63-81 Kiadóhivatal: VI. kerület, Rózsa-utca 111. szám. felesén : József 103—85. Megjelenik d. u. 4 órakor Játék a fonttal Azt a kíséreleti nyulat, amelyet Magyarország gazdasági életének éveznek, újra operációs késsel inyegetik. Anglia megcsinálja az aranyvalutát, mert elérkezettek látja az időt arra, hogy végig kiépítse Európában a Bank of Ingland gazdasági uralmát. Köpeurópa népei most utána akarak szaladni papírpénzeikkel azngol aranynak s mi sem termésetesebb, minthogy, a magyar tűzvilág jelesei, a spekuláció irható hasznait, az aranyvaluta eljátszandó árfolyamának künbözeteit, a papiros korona keett életbeléptetendő új valutazárait mérlegelik. A nevezetes karékkorona bukása — úgy látók — tanulságnak nem volt elég.lméletileg „hozzákötötték“ a mayar koronát az angol fonthoz s most már azt a természetes utat, melyet az angol arany urai, ap-Európa népei most utána akarok megtenni, a budapesti pénzvilág „irányadó körei“ a papirizona salto mortal és aval követik, egyképű fejtegetések jönnek, sartukban a sillingről, a magyar lutareformról és nagyralátó ok-sjtéseik szólnak arról, hogy a lutareformra a hathónapi háridő igen hosszú, jöjjön azonnali új pénz, mert a tőzsde és a nlvilág keresni akar. A rebaeh ■ha sem elég. • Mi, akik ezen a helyen tiltakozunk évek egész sorozatán át a mailul kiütött kísérletek ellen, amey ■ek a magyar gazdasági életet sugargatták s végeredményben az a szagot gazdasági függetlenségeik feladásához, a termelés csődjéig, a külföldi kölcsön járszalag• n át, a magyar társadalom ször• ,/ű megpróbáltatásához juttatták -■ most újra tiltakozunk a hazug , megtévesztő pénzügyi kiagyalnak ellen. Nem lehet tagadni azt a tiszta tényt, hogy a magyar koona elméletileg javult ugyan, de z életstandard züllött, a termelésromlott, az ipar és kereskedelem ■öd előtt áll, a hitel katasztrofális elyzetbe került, a mezőgazdasági ermelés pedig végzetes helyzetbe itott. Ennek a helyzetnek oka, a koroxikval való kísérletezés volt. A régi, lejárt és túlhaladott liberális gazdasági rend próbálkozott elvcílt gondolatokkal. Azt hirdették,ogy a papirkoronát hozzákötöték az angol fronthoz s a korona gyavul az angol fonttal. Az ékkevesztett papirt pedig hiába kötik hozzá akármiféle pénzhez, mert ez csak puszta spekuláció, tőzsdei, játék, amellyel csak addig iselhet ámítani önmagunkat, amígíég bírja a spekulációt a külföldi kölcsönből rendelkezésre álló tartalék. A papír pedig papini marad, akár sikingnek, akár koronának nevezik is azt. Az a keleti fantázia, amely a háború alatt vérbeborult aggyal hadakozott a Mitteleuropa mellett, mert ebből akarta leszűrni a hasznot s amelynek ország, nemzet, élet, törvény, magyarság csak tiszta spekulációs alapú, az új hasznot szimatoló harácsolás őszönével veti magát az arany valuta indulatára és korbácsolja a kormányt, a közvéleményt azúj kísérletezések útjára. Vérszagra gyűl az éji vad. Mi újra óvást emelünk a tőzsdének és a spekulációnak fontokkal zsonglőrködő kísérletei ellen. Az ország helyzetét nem önámító kísérletezés és, nem új pénzelnevezés, hanem csak egy új gazdasági rendszer változtathatja és javíthatja meg. Azt a pénzt, amely puszta, papiros és amelynek alapja nem a termelés és a munka, hanem a kölcsön és a tőzsdei spekuláció, ■— nevezzék el bár koronának, fontnak vagy akár dollárnak — igazi értéké tenni nem lehet. A magyar föld, az új magyar gazdasági rendszer egyedül elképzelhető alapja, önmagából adná a regeneráló erőt. Erre nem képes sem a fiktív arany, sem a fonthoz való hozzákötözés. Mikor értik meg, mikor látják már be ezt annak a gazdasági rendszernek politikusai, pártjai, urai és szófecsérlői ? Az ország egyre végzetesebb állapotáért nem lehet felmenteni a felelősség alól a gazdasági kísérletezésekkel okozott nyomor politikájának lelki- ismeretét. A csongrádi bombaperben csak napok múlva shdeti ki a tábla az ítéletet A periratokat ismertették a mai tárgyaláson — Az elnöki tisztet Nyirő Géza és az előadói szerepet Medvígy táblabíró tölti be — Az okvetetlenkedő Fábián Újra fölvonultak a borzalmas vallatások a bíróság előtt — A NÉP tudósítójától — Nagy napja van ma a büntető igazságszolgáltatásnak: a királyi ítélőtábla kezdette el azúgynevezett, csongrádi bombaper felebbviteli tárgyalását, miután előbb a szolnoki törvényszék valamennyi vádlottat felmentette a vádég következményei alól. A vád, mint ismeretes, abban állott, hogy a hét kemény csongrádi magyar ember 1923 december 26-án éjjel bombát dobott a csongrádi Magyar Király-szállóban bálozó zsidók közé. A felrobbanó kézigránát három embert megölt, huszonötöt megsebesített. A belügyminisztérium annakidején Diószeghy János miniszteri tanácsost küldte le a nyomozás vezetőjéül, aki, — mint az elsőfokú bíróság annak idején megállapította — perrendellenes eszközökkel, kínzással, veréssel próbálta neki tetsző, vallomásra szorítani aperbefogottakat. A szolnoki törvényszék 1924. szeptember 17-től 26-ig tartott az ügyben főtárgyalást, a tanuknak egész sora igazolta itt a védelem álláspontját, ez a tény eredményezte azután a felmentő ítéletet. Miután a királyi ügyészség fellebbezéssel élt, s ezt a felebbezést a budapesti királyi főügyészség is; fontartottta, a per a budapesti királyi ssíélőtábla elé került. A Kúria országháztéri épületének arányos márvány csarnokai, amelyek eszményi szentélyét, szállását jelentik Justitia istenaszszonynak, ezek az objektivitás hűvös fényében csillogó folyosók és termek a mai csütörtökre különösen megélénkültek: rendőrök, újságírók jelentek meg a második emelet ítélőtáblái frontján, a tizennyolcas számú büntetőtanács terme előtt, hogy mentői előbb biztosítsák helyüket annak a pernek főtárgyalásán, amelyet a jogrendi elemek világszenzációvá fújtak fel. A középső, templomszerű, monumentális porticus valósággal meg van szállva a vezényelt, rendőrség által. A teremnek a város felé eső részének bejáratánál háromszoros kordon és csupán belépőjeggyel s ezzel párosított igazolással lehet a teátrálisan sorakozó padokban helyezkedik el, jórészt a vádlottak rokonai. — egyszerű és rokonszenves színű vidéki arcok, azután néhány rendőrtiszt, köztük a készültség parancsnoka, Domonkos főtanácsos és Mihály főfelügyelő. A jogrendi nemzetség csupán*,, néhány szelíd újságíróval van képviselve, a csongrádi „polgári társadalom“ nem volt kíváncsi a fellebbviteli tárgyalásra. A közönség szürke és egyhangú sorainál jóval érdekesebb a profiloknak az az acélba metszett, gyönyörű sora, amely a vádlottak frontját jelenti, csupa olajbafürösztött, pusztai típus, még az „entellektüel“ foglalkozású Piroska János tanár arcán is érintetlenül maradt meg nyoma az Alföld tüzes leheletének. Nekünk, akik hivatásszerűen, közvetlen szemlélő gyanánt figyeljük napról-napra az igazságszolgáltatás eseményeit, önkéntelenül is felötlik a különbség, amely a pesti és mondjuk, a csongrádi vádlottak magatartása között adódik . Amott rendszerint cinizmus, a megzavart álfölény nyegle jelentkezése, a bírói tekintély szemmel látható alábecsülése, itt, ahol magyar emberek jöttek el igazságukat megerősíteni, megtalálni — merő komolyság, tisztesség,tudás, minden szemből a tiszta lelkiismeret nyugalma világlik. Amikor Zachár István előadótáblabíró már belefárad a rengeteg nagy jegyzőkönyv olvasásába, az ítélőtanács jegyzőjének, dr. Nagy Benőnek adja át a folytatást. A tanácsjegyző sebes iramban recitálja, a szélesen és tökéletesen megszerkesztett ítéleti indokolást. A büntető perrend követelménye, hogy ugyanis az ítélőtábla mindenekelőtt az elsőfokú ítéletet köteles ismertetni, a második félórában már szemmel láthatóan „untatja“ azokat, akik egyszeriben hiábavalónak tartják az útiköltséget, ha minden negyedórának le nem szakaszthatják szenzáció-világát. Közben véget ér a felolvasás s akkor az elnök figyelmezteti, a vádlottakat, hogy vallomásukra Olvassák az iratokat Ferizurakor vonul be a bíróság, élénNyiirő Géza ítélőtáblás tanácselnökkel, míg a szavazóbírói tisztet Zachár István és Medvigy István, a jegyzői helyet dr. Nagy Benő tanácsjegyző tölti be. Mindhárom bíró idősebb, tiszteletet és méltóságot sugárzó külsejű férfi, mindannyiuk szemén orresiptető, ilmsepies feketében vannak. A vádlottak már jóideje helyet foglaltak az első széksorban, a bírói emelvénytől balra ült a Vádhatóság képviselője, dr .Kélér Béla főügyész, mellette a sértettek képviselője, velük szemben pedig, a tanácsteremnek a város felé forduló ablaksoránál, a két védő, dr. Illári Ferenc nemzetgyűlési képviselő és dr. Széchenyi István ülnek le. Az elnök mindenekelőtt megállomítja a perbeli személyek jelenlétét, majd felkéri Zachárt szavazóbarót, ismertesse a szolnoki törvényszék ítéletét s ennek indokolását. Amíg az előadói felolvasás tart, s a terjedelmes ténymegállapítás lassan-lassan kibontakozik a hallgatóság előtt, ráérünk arra, hogy körülnézzünk az imponáló fill'll fii i« nfiprmnTior» Magyar arcok a tárgyalóteremben Az elnökkel szemközt hatalmas Ferenc József-kép, piros huszártábornoki egyenruhában ábrázolja az öreg királyt. A falakat mindenütt dús és bonyodalmasrajzú fehér-arany barokk dísz borítja, a benyomást mindössze egyetlen stílszerűtlen motívum zavarja meg: a királykép mellett egy ormótlan konyhai óra mutatja, hogy már tíz órára jár az idő. A szigorúan megrostált között az amfi-