A Nép, 1925. június (7. évfolyam, 123-142. szám)
1925-06-03 / 123. szám
1925 július 3. szerda AHilP Meg kell alkotni a magyar szövetkezeti jogot! Mincs szövetkezeti törvényünk — Törvény hiányában támadják folyton a szövetkezeteket — Mozgalom az új szövetkezeti törvény érdekében A szövetkezeti jognak nálunk még eddigelé csak irodalma van, de tulajdonképeni szövetkezeti jog nincs. Egyetlenegy valamirevaló szövetkezeti törvényt alkotott a törvényhozás, az 1898. évi XXIII. törvénycikket, amely az Országos Központi Hitelszövetkezet létesítésére vonatkozik, az itt lefektetett jogokat is azonban miniszteri rendeletekkel már annyira megnyirbálták, hogy a magyar szövetkezeti társadalom ma már igazán hangosan visszasírja a 25 év előtti állapotokat és erőteljesen követeli, hogy a szövetkezeti ügyet végrehalásaára a törvényhozás a kor követelményeinek megfelelően rendezze. Az egyedüli szövetkezeti jogforrás a már régen elavultkereskedelmi törvény, az 1875 : XXXVII. törvénycikk, amelynek 228—257. §-ai rendezték ideiglenesen a szövetkezeteknek, mint kereskedlmi alakulatoknak a jogviszonyát. Idiglenesen, mert amikor ez a törvény életbe lépett, akkor még csak külföldön ismerték a szövetkezeteket, mint jogi alakulatokat, magyar szövekezeti mozgalom akkoriban még csak csírájában volt, jóval később alakultak csakis úgy a hitelmúlt fogyasztási szövetkezetek, amelyek a kereskedelmi törvény biztosította jogokra támaszkodva, lassanként felismerték azt, hogy a szövetkezeteknek is lehetnének jogaik, nemcsak azoknak az egyedeknek és azoknak a társaságoknak, amelyekről a kereskedelmi törvény liberálisan és bőkezűen gondoskodik. • Idők múltával, amikor a szövetkezeti kőltemény már kezdett erősödni, úíkálni is akarták a szövetkessgi jogot s annak kodiiiálásával egyik kiváló jogászunkat, volt igazöáffügyffijini®zt'ert, dr. Nany Ferencet bízták meg. A Nagy Ferencféle törvényjavaslat hónapokon át vita tárgya volt jogászkörökben. Végre is a szövetkezeti közvélemény nyomása alatt levették a napirendről s nem is került a törvényhozás elé, mert az első pillantásra megállapítható a törvényjavaslatról, hogy a szövetkezeteknek ítzfszonokat akart biztosítani, hanem ellenkezőleg, még azokat a jogokat is konikálni akarta, amelyeket a kereskedelmi törvény biztosít a szövetkezetek részére. A szövetkezetek társadalmi alakulatok Most, amikor igazán elkeseredett harc dúl az altruista és a nyerészkedő kereskedelmi alakulatok között, a magyar közvélemény joggalkövetelheti, hogy alkossák meg végre-valahaira a szövetkezeti törvényt, amely körülírná azt, hogy mit tekinthetünk ."szövetkezetnek, milyen jogai vannak egy igazi szövetkezetnek és jogainak megvédésére egy-egy szövetkezet milyen biztosítékokat kaphat az állami hatalomtól. Ma a szövetkezetek inkább társadalmi ,alakulatok, mint sem lenális kereskedelmi vállalkozások■. Óriási erkölcsi tőkét képviselnek a Mákava-rétszénon működő altruista szövetkezetek s minden jogbiztonságuk jóformán csakis ebből az erkölcsi erőforrásból származik. ■ Ezt tudja jól a kormány, tudják azok is, akik a szövetkezetek szilárd bástyafalait döngetik nap-nap után. Ezek a hézagos törvényekre támaszkodva, szeretnék megfosztani a szövetkezeteket még attól a kevés jogtól is, amijök van. Szeretnék megnyirbálni a szövetkezetek kereskedelmi szabadságát. Szeretnék a szövetkezeteket a szó szoros értelmében véve gúzsba kötni, bezárni egy ketrecbe, elvonni őket a napvilágtól, megfosztani őket a mozgási szabadságtól, egyszóval a szövetkezeteket, mint kereskedelmi alakulatokat a minden joggal felruházott kereskedők tábora egy zárt, titkos társasággá akarja átminősíteni, amely éljen meg levegő és napfény hiányában úgy, ahogy megél a kriptogramm növény. A szövetkezetek keresztesig is lassam mírködtek Nincs a világon egyetlenegy állam se, ahol a különböző célú szövetkezetek jogait törvényhozási úton ne rendezték volna. S ez a körülmény biztosítja is minden államban a Szövetkezeteknek egyenjogúságát azokkal szemben, akik nem altruista kereskedők, bankárok, vagy vállalkozók. Csakis nálunk van az a visszás állapot, hogy a cégjegyzett Kohut, vagy Schwarczot — esetleg a R.T. — mint szövet a kereskedelmi törvény jogvédő rendelkezései alapján legitim,vagyis törvény által elismert kereskedőknek tartják, míg az altruista alapon működő szövetkezetek a kereskedő elnevezésnek csak bitorlói: illegitim (törvénytelen) kereskedők. A szövetkezetellenes tábort, a „legitim“ kereskedőket és pénzembereket módfelett bántja az, hogy a szövetkezetek jogvédelem hiányában is üzleti téren az utóbbi két évtized alatt nemcsak nálunk, de az egész világon óriási sikereket értek el amiket mással nem is megmagyarázni, minthogy az altuista szövetkezetek erkölcsi, keresztény világnézleti alapon működnek; nem a profitéhség, nem a mások rovására való meggazdagodási vágy irányítja az igazi szövetkezetek működését, hanem az általános és helyi közérdek, éppen ezért a szövetkezetek ma már teljes joggal követelhetik, hogy a törvényhozás biztosítsa részükre az egyenjogúságot, a törvényekben lefektetett jogi védelmet. Mit lell törvénybe foglalni? Értesülésünk szerint a merkantilisták nap-nap után megújuló szövetkezetellenes támadásai arra késztették az illetékes köröket, hogy a kormánytól nyomatékosan kérjék a szövetkezeti jog kodifikálását. A bírói gyakorlat a hézagos törvények alapján ítélkezve még nem állapította meg a maga kristálytisztaságában a „szövetkezőt“ fogalmát s annak jogait, azonban már kúriai döntvények is szólnak a mellett, hogy a szövetkezetek méltán követelhetik az egyenjogúságot. A már rég sürgetett törvénynek a következő dolgokat kell tisztáznia: 1. Mi az igazi szövetkezet fogalma?? Milyen körülmények között alakulhat egy-egy szövetkezet? 3. A szövetkezetre, mint nem nyerészkedő vállalkozásra milyen közterhek háríthatók? 4. Milyen eszközökkel védhetik meg a szövetkezetek az alszövetkezetekkel és más ellenségeikkel szemben úgy erkölcsi mint anyagi érdekeiket? A szövetkezeti emberek hatalmas táborát főleg a harmadik kérdés készteti energikus fellépésre. Közismert dolog ugyanis, hogy a közterhekből a szövetkezetek mint nyilvános számadásra kötelezett vállalatok oly mértékben veszik ki részüket, hogy annak igazságtalanságát már az összes pénzügyi körök beismerték. OMalra csúszott, „dugóhúzók®** k®s*iMi és rouhuut Sz&g&duu egy repülőgép Szörnyet &a'M vitéz Szentkrályi Dezső — Br. Boros főorvos súlyosan megsebesült Szeged, június 2. (A NÉP tudósítójáról) A szegedi repülőtéren ma, kedden reggeli 8 óra tájban egy repülőgép lezuhant. Pilótája, vitéz Szentkirályi Dezső szörnyet halt, utasa pedig, tr. Boros József szegedi kórházi főorvos súlyos zúzódásokat szenvedett. Dr. Boros, a repülésnek az emberi szervezetre gyakorolt hajtását akarta tanulmányozni és megkérte Szentkirályi pilótát, régi ismerősét, hogy vele néhány felszállást végezzen. A szegedi repülőállomás vezetője a tudományos kísérleteket célzó felszállásokhoz hozzájárult, vitéz Szentkirályi ugyanis az egyik repülővállalat szolgálatában hónapokon keresztül megbízható, tapasztalt pilótának bizonyult, de a felelősséget az esetleges balesetért elhárította magától. Egy ilyen repülés alkalmával mintegy 200 méter magasságban keringve a gép elvesztette repülési sebességét és ugyanúgy, mint Qergye pilóta esetében történt, oldalra csúszott, majd úgynevezett „dugóhúzóba“ került, amelyből a pilóta nem tudta kivonni többé és lezuhanva, a földbe fúródott. Vitéz Szentkirályi pilóta nyomban meghalt, Boros dr.-t a mentők szállították el eszméletlen állapotban. AVIBWRX wumariruKRKan Áprilisban jelentékenyen csökkentek az adóbevételek XII. Smi52» Jelentés — A főbiztos szerint sincs veszélyben a szanálás A népszövetségi főbiztos április káráról szóló XII. jelentése az egész vonalon az állami bevételek csökkenéséről számol be. A lekötött bevételekről az első negyedév átlagaival szemben mintegy 15 milliárddal kevesebb folyt be és csak a dohányjövedéknél emelkedett a bevétel mintegy 3,2 milliárd koronával. Az állam nyers bevétele a szanáláási akció megkezdése óta a legalacsonyabb: 1924. július havában, a szanálás első hónapjában 406 milliárd volt, 1925 áprilisban pedig 369,5 milliárd. A nyers bevételek legnagyobb összegüket januárban érték el 1043 milliárdnyi összeggel. A főbb forrásokból származó bevételeknél már erősen érezhető az a reakció, amelyet a szanálási program az adók túlhajtásával kierőszakolt. Az egyenes adókban a költségvetési év első felében elért 5, és az 1923. évi első évnegyed 9,4 millió aranykoronás havi átlagával szemben áprilisban mindössze 1.8 millió aranykorona volt a bevétel. Semmi vigasztalást nem mutat a májusi előirányzat sem, amely 2,6 millió aranykoronás hiányt tüntet fel, pedig erőteljes mértékben növeli a bevételek összegét s a kiadásokat lehetőleg csökkenteni igyekszik. A főbiztosi jelentés beszámol a köztisztviselőknek juttatandó segélyről és megemlíti azt is, hogy a bankjegyforgalom az évnek ebben a szakában különösen nagy. A kereskedők száma az 1911-es statisztika adatai szerint 9440- ről, 1924-ben 18.370-re csökött fel Budapesten. A fizetésképtelenségek száma az utolsó hónapokban rohamosan megnövekedett és abban az időben öltött nagyobb méreteket, amikor a korona stabilizálódott. A népszövetségi főbiztos XII. havi jelentése szomorú éneke az egész magyar magángazdaság rettenetes válságának. A főbiztos szerint az államháztartás egyensúlyára, a hónapok óta deficites költségvetések nem lesznek különösebb hatással. Az ország minden lakója saját bőrén érzi mennyire rendben van az államháztartás egyensúlya. De mi történik akkor, ha az adózók teherbíró képessége teljes ceődöt fog mondani, amint azt már Csernay Ödön , az április havi adóbevételek óriási 3 mTo/amam csökkenése is valószínűvé teszi? A Nemzeti Bankban kamatozatlanul heverő 2 és fél billió korona egyrészt alkalmas arra, hogy egy ideig fedezze az államháztartásban mutatkozó hiányokat, de másrészt a termelést végső veszedelembe juttatja. — Felvétel az esztergomi tanítóképzőbe. Az, esztergomi érseki róm. hath, tanító- és pásztorképzőbe, valamint internátusába az 1925/26. tanévre felvételre óhajtók a főmagas- ságit bíboros Hercegprímás Érsek Úrhoz címzett kérvényeiket június 16-áig az intézet igazgatóságához küldték be. A feltételek és módozatok azonosak az állami tanítóképzőkre vonatkozó s a Néptanítók Lapjának 17—18. számában megjelent hirdetményben foglaltakkal. Kifogástalan magaviseletű, szorgalmas, szegény tanulók az internátusban segélyben részesülhetnek. Az igazgatóság. Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat igazgatósága és felügyelő-bizottsága mély fájdalommal jelenti, hogy igazgatóságának tagja, nagyméltóságu ómoravicai Heinrich Ferenc ír volt m. kir. kereskedelemügyi miniszter, nemzetgyűlési képviselő, stb. stb. május hó 30-án elhunyt. A megboldogult a magyar közéletnek hazafiságban és jellemben legnemesebb alakjai közé tartozott.» Társulatunk ügyeinek istápolója volt, ki bölcs tanácsaival és nagy tudásával, melylyel a közgazdasági élet minden ágában rendelkezett, támogatott és segített munkánkban. Budapest, 1025. május hó 30-án. Emlékét kegyelettel fogjuk megőrizni!