A Nép, 1925. június (7. évfolyam, 123-142. szám)
1925-06-03 / 123. szám
1925 június 3. szerda ATWfeP A jogrend és az atrocitás története írta Kiss Sándor (Szarvas) A kommunista, jogrend megkövetelte, hogy mindenki elismeréssel írjon és beszéljen róla, hogy a zsidókat sem szóval, sem tettel ne bántalmazza senki; aki pedig zsidótól sérelmet szenvedett, igyekezzék azt lenyelni, vagy forduljon elégtételért kommunista hatóságokhoz, ahol persze senki sem adott elégtételt. Aki pedig abba a gyanúba esett, hogy vétkezett a kommunista jogrend ellen, azt befogták a kommunista jog remi közegei és minden perrendi formaság mellőzésével ütötték, verték, szúrták, kínozták mindaddig, míg a terhére rótt bűncselekményt magára vállalta, vagy belehalt a vallatásba. Ez volt a hatósági atrocitás a kommunista jogrend idejében. Akkor magánosoknak is szabad volt atrocitásokat elkövetni, ha a kommunista jogrend érdekében cselekedtek. Tehettek bátran, mert a jogrend olyan volt, hogy a legfelsőbb állami hatóságok jóváhagyásával történt mindez és rosszul járt volna, aki vakmerően szót emel ezen barbarizmus ellen. A kommunista hatóságok igazságszolgáltatását ugyanis nem volt szabad megbírálni, hogy a perrendtartás szerint járnak-e el, vagy sem. Ők ebben őszinték voltak és hirdették, hogy nem törődnek a perrendtartással. A kommunizmus bukása után sokan arra számítottak, hogy az eddigi jogrend lényegesen megváltozik Azt gondolták, hogy ezentúl rossz világ lesz a csalókra, uzsorásokra, síkerekre, koronarontókra, árdrágítókra stb., akik egész addig szabadon garázdálkodtak. A kommunista rém, nyomása alól fölszabadult emberek úgy okoskodtak, mint gróf Bethlen István miniszterelnök úr még most is okoskodik (l. a Budai Polgári Párt nagygyűlésén mondott beszédét 1925 márc. 8-án), hogy igenis a bűnt, a hitványságot, a gyalázatot, a becstelenséget, az árulást és mindazt, amit rossznak nevezünk, üldözzük, bárki kövesse el, legyen az keresztény, vagy más vallású. Különösen az utóbbinak örültek a sok nyomor gátastól és ínségtől agyonfárasztott emberek, no most már bűnhődni fognak a másvallásúak is, akik eddig kivételt élveztek. Hamarosan kiderült azonban, hogy a másvalásúak szempontjából a jogrend nem változott. Azok a tipikus társadalomellenes akik azt gondolták, hogy most már az erénycsőszködés jobban meg van engedve, mint a kommunizmus alatt. Azok a félbolondok, akik mindenáron meg akarták leckéztetni a zsidók bűneit, most megint lakat alá kerültek, csak a cím volt más. A kommunista jogrend mint ellegi forradalmárokat, a keresztény jogrend mint osztály és felekezet ellen izgatókat börtönözte be ugyanazon bűnökért. E ponton tehát a jogrend sem a zsidók kárára, sem a magyarok javára nem módosult. A keresztény jogrendben mindaz szabad a zsidó bűnözőknek a gótok ellen, ami bűnök, amiket, többnyire a másvallásúak szoktak elkövetni s amelyek száz meg száz magyar családot döntöttek nyomorba és szenvedésbe, a Csemegi-kódex alapján továbbra is élvezték a jogrend türelmes elnézését, csakúgy mint azelőtt. Akadtak persze olyanok, akik annyira megveszekedtek a vélt erkölcsi újjászületés nagy mámorában, hogy szóban és írásban szenvedélyesen kezdték ostromolni ezeket a másvallású bűnöket és ezzel akarták rábírni az új jogrend hivatott reprezentánsait, hogy végre-valahára szabadítsák már meg a magyarságot az idegen paraziták kétségbeejtő garázdaságaitól. Követelték, hogy a tipikus liberális bűnökre éppen úgy hozzanak szigorú büntetőtörvényeket, mint már régen hoztak a gójok bűneire és hajtsák is végre azokat ugyanolyan szigorúan. Ámde nem módosult semmi azelőtt szabad volt és mindaz nem szabad a gójoknak a zsidók ellen, ami a kommunizmus alatt nem volt szabad. Noha ezt a jogfolytonosságot elég könnyű volt megérteni akárkinek, akinek érzéke van a realitásokhoz, mégis voltak néhányan vasfejűek, akik nem, tudták vagy nem akarták megérteni. Ezek úgy fordult keresztény jogrend keretei között nem tud teljes egészében megvalósulni, mert ő azt hirdeti, hogy igenis a bűnt, hitványságot, a gyalázatot, a becstelenséget, az árulást és mindazt, amit rossznak nevezünk, üldözzük Ellenben a keresztény jogrend egymásután lefülelte a magyar újjászületés rajongóit és egyre-másra börtönözte be azokat. Ezek voltak az úgynevezett felelőtlen elemek meggyökereztette a köztudatban. Világhírnévre tettek szert azáltal, hogy a kommunizmus idejében szokásba jött atrocitásokat kezdték el követni, persze jóval enyhébb formában, többnyire olyan zsidók ellen, akiket vélt vagy igazi bűneikért törvényes jogrendi eszközökkel nem lehetett meglakoltatni. A felelőtlen elemeket a keresztény jogrend ezt nem nézhette tétlenül. A felelőtlen elemeket a keresztény jogrendi hatóságok összefogdostára, elítélték, vagy bebörtönözték, esetről-esetre érdemük szerint. A jogrendi hatóságok szigorú és következetes eljárása lassan mint Erélyes eszközök alkalmazása folytán annyira megszilárdult a jogrend tekintélye, hogy most már mindenki isodalmasan él a jogrend kereteiben A zsidóktól ez nem kíván túlságed kedvteléseiknek. Azokat relefésjl, jór ig, i negí- kérdex, elégleges tehetségük van, most is olyan fesztelenül gyakorolhatják, mint a háború előtt, a háború alatt, a kommunizmus idejében, vagy azóta. Az ő ártalmukra a jogrend nem változott emberemlékezett óta. Felelőtlen elemek sem követnek el többé attrocitásokat, mert a tömegek féltik és tisztelik a zsidókat, mivel kiki a saját bőrén tapasztalhatta, hogy az ő részükön van a hatalom és az erő. Mégis a mostani jogrendnek van valami különleges zamata, amiben különbözik a békebeli jogrendtől. Ez abban nyilvánul, hogy a hatósági attrocitások, amiket a kommunizmus hozott divatba, még most is alkalmazásban vannak. Azokat az attrocitásokat, amiket a zsidók olyan élénken kifogásoltak, s amiket szintén a kommunizmus hozott divatba, t. i. felelőtlen elemek attrocitásait, a keresztény jogrend — nagyon helyesen — drákói szigorral kiküszöbölte. Ellenben a felelős elemek attrocitásait, amiknek gyakorlati hasznosságát az igazságszolgáltatás terén a kommunista éra olyan fényesen igazolta, a „keresztény“ jogrend is megtartotta, nyilván azért, mert a hatósági attrocitások ellen a zsidóknak nem volt kifogásuk. Sőt, bizonyos tekintetben még helyeselték is azokat. Ezen nem is lehet nagyon csodálkozni. Ugyanis ■ízt mutatja a tapasztalat, hogy a hatósági attrocitások sem a kommunizmus idejében, sem a keresztény jogrend idejében sohasem irányultak a zsidók ellen. Senki sem tud olyan esetet, hogy a jogrendi hatóság atrocitásának, akár a kommunista jogrend idejében, akár a keresztény jogrend megszilárdulása óta, zsidó lett volna a szenvedő alanya Ellenben a nyilvánosságra jutott esetek arról tanúskodnak, hogy a hatósági attrocitások akkor is, most is, vagy antiszemita terheltek ellen irányulnak bizonyos zsidóellenes bűnök gyanúja esetén, vagy apró-cseprő keresztény kisemberek ellen, akik után a kutya sem ugat, akármi történik is velük. Úgy látszik gróf Bethlen István miniszterelnök úrnak „de okoskodtak, hogyha a Csemegi-resztény világnézetek a megszikódex nem akar átalakulni az új viszonyokhoz, akkor ők maguk fognak a megnyomorgatott magyarság nevében elégtételt venni a szenvedések okozóin: a következőket vagyok kénytelen nyomatékosan hozzáfűzni. Nem állítottam, hogy akár a kommunista jogrend, akár a mostani jogrend minden terhelt ellen attrocitásokat alkalmazna. Vagyis tartózkodtam attól, hogy általánosítsak. Csak pont annyi attrocitásról beszéltem, mint amennyi nyilvánosságra jutott. Mélységes meggyőződésem, hogy a jogrendi hatóságok a bűnügyi nyomozások óriási százalékában az attrocitásokat még akkor sem alkalmazzák, amikor antiszemitákról van szó. Csak vagyon néha és nagyon elvétve. Azt is beismerem, hogy ezeket a hatósági nem tudom miket azóta, mióta nem a kommubárki kövesse el, legyen az ire- nista vörösőrök alkalmazzák, teresztény, vagy más vallású. Lé- tán nem is való attrocitásoknak nevezni, de a rendelkezésre álló hely rövidsége nem engedte, hogy ugyanazon fogalomra új szavat próbáljak bevezetni, nogy magánembereknek, vagyis lnyeges különbség van mégis a felelőtlen elemeknek tilos atrocitá- kommunista jogrend és a keresztekat elkövetni. Ezentúl senki sem tény jogrend idejében elkövetett merte többé bántani a zsidót. An- hatósági attrocitások között. Pernél inkább merték viszont a ssisse számos más, lényeges különbdék a gótókat (Herceg nevű gazdálkodó meggyilkolása, a kocsi után kötött cselédleány megkínzása, Tremmel honvéd meggyilkolása, ébredő magyarok meggyilkolása az ország különböző részein), de ezek már nem voltak atrocitások, legalább senki sem tekintette annak, cégtől ezúttal eltekintve. Az 1. .., hogy a kommunista jogrend hatósági attrocitásainak a végrehajtóit az az ellenforradalmi jogrend (ami a kommunizmus után következett, de még nem volt annyira keresztény, mint a mostani), amennyiben sikerült azokat megcsípni, bebörtönözte vagy felakasztotta. De a keresztény jogrendi attrocitások végrehajtóit ez a veszedelem, hála Istennek, nem fenyegeti. Minthogy a mostani keresztény jogrend még azt is magával hozhogy, mindenkit be kell bőr tRRiTOrRÉ » \ rJ&VTRJk) ^gUEZiAN W/*** 3 Marokkóban, egyre súlyosodik a francia csapatok helyzete, úgyhogy most már egészen komoly hadviselést kell folytatni az Abd-el-Krim vezetése alatt álló benszülött csapatok ellen. A francia csapatok, amelyeket Liantey tábornok vezet, kénytelenek a szintén Marokkóban harcoló spanyol csapatokkal együtt harciani az erős KS-törzs emberei ellen. Képünk a hadszínteret és a szembenálló csapatok két vezérét mutatja be. Azr&U megszünteti a lábizzadást 5-L0iCa.il annak kellemetlen szagát az ALBÁM BIBRÁT Egy üveg ám: 10.000 kor. Már mindenütt kapható — ha valaha nem volna, írjon azonnal: DR. HEGEDŰS Éti TÁRSA laboratóriumához, (Bpest, Barossáért 15.) szkrélen küldenek önnel: 3 üveggel Sfl.nGO koronáért FnN7. PÉNZ 1 kötegAm folyósít kihelyez Pality Bankhoz. Ollói út 5.