A Nép, 1925. június (7. évfolyam, 123-142. szám)

1925-06-03 / 123. szám

1925 június 3. szerda ATWfeP A jogrend és az atrocitás története írta Kiss Sándor (Szarvas) A kommunista,­ jogrend meg­követelte, hogy mindenki elisme­réssel írjon és beszéljen róla, hogy a zsidókat sem szóval, sem tettel ne bántalmazza senki; aki pedig zsidótól sérelmet szenvedett, igye­kezzék azt lenyelni, vagy fordul­jon elégtételért kommunista ható­ságokhoz, ahol persze senki sem adott elégtételt. Aki pedig abba a gyanúba esett, hogy vétkezett a kommunista jogrend ellen, azt be­fogták a kommunista jog remi közegei és minden perrendi for­maság mellőzésével ütötték, ver­ték, szúrták, kínozták mindaddig, míg a terhére rótt bűncselek­ményt magára vállalta, vagy be­lehalt a vallatásba. Ez volt a ha­tósági atrocitás a kommunista jogrend idejében. Akkor magáno­soknak is szabad volt atrocitáso­kat elkövetni, ha a kommunista jogrend érdekében cselekedtek. Tehettek bátran, mert a jogrend olyan volt, hogy a legfelsőbb ál­lami hatóságok jóváhagyásával történt mindez és rosszul járt volna, aki vakmerően szót emel ezen barbarizmus ellen. A kom­munista hatóságok igazságszolgál­tatását ugyanis nem volt szabad megbírálni, hogy a perrendtartás szerint járnak-e el, vagy sem. Ők ebben őszinték voltak és hirdették, hogy nem törődnek a perrend­tartással. A kommunizmus bukása után sokan arra számítottak, hogy az eddigi jogrend lényegesen megváltozik Azt gondolták, hogy ezentúl rossz világ lesz a csalókra, uzsorásokra, síkerekre, koronarontókra, árdrá­gítókra stb., akik egész addig sza­badon garázdálkodtak. A kommu­nista rém, nyomása alól fölszaba­dult emberek úgy okoskodtak, mint gróf Bethlen István minisz­terelnök úr még most is okosko­dik (l. a Budai Polgári Párt nagy­gyűlésén mondott beszédét 1925 márc. 8-án), hogy igenis a bűnt, a hitványságot, a gyalázatot, a becs­telenséget, az árulást és mindazt, amit rossznak nevezünk, üldöz­zük, bárki kövesse el, legyen az keresztény, vagy más vallású. Különösen az utóbbinak örültek a sok nyomor gátastól és ínségtől agyonfárasztott emberek, no most már bűnhődni fognak a másval­­lásúak is, akik eddig kivételt él­veztek. Hamarosan kiderült azon­ban, hogy a másvalásúak szem­pontjából a jogrend nem változott. Azok a tipikus társadalomellenes akik azt gondolták, hogy most már az erénycsőszködés jobban meg van engedve, mint a kommu­nizmus alatt. Azok a félbolondok, akik mindenáron meg akarták leckéztetni a zsidók bűneit, most megint lakat alá kerültek, csak a cím volt más. A kommunista jog­rend mint ellegi forradalmárokat, a keresztény jogrend mint osztály és felekezet ellen izgatókat börtö­nözte be ugyanazon bűnökért. E ponton tehát a jogrend sem a zsi­dók kárára, sem a magyarok ja­vára nem módosult. A keresztény jogrendben mindaz szabad a zsidó bűnözőknek a gótok ellen, ami bűnök, amiket, többnyire a más­­vallásúak szoktak elkövetni s amelyek száz meg száz magyar családot döntöttek nyomorba és szenvedésbe, a Csemegi-kódex alapján továbbra is élvezték a jog­rend türelmes elnézését, csakúgy mint azelőtt. Akadtak persze olyanok, akik annyira megveszekedtek a vélt er­kölcsi újjászületés nagy mámorá­ban, hogy szóban és írásban szen­vedélyesen kezdték ostromolni ezeket a másvallású bűnöket és ezzel akarták rábírni az új jog­rend hivatott reprezentánsait, hogy végre-valahára szabadítsák már meg a magyarságot az ide­gen paraziták kétségbeejtő garáz­daságaitól. Követelték, hogy a tipikus liberális bűnökre éppen úgy hozzanak szigorú büntetőtör­vényeket, mint már régen hoztak a gójok bűneire és hajtsák is vég­re azokat ugyanolyan szigorúan. Ámde nem módosult semmi azelőtt szabad volt és mindaz nem szabad a gójoknak a zsidók ellen, ami a kommunizmus alatt nem volt szabad. Noha ezt a jogfolytonosságot elég könnyű volt megérteni ak­ár­­kinek, akinek érzéke van a reali­tásokhoz, mégis voltak néhány­an vasfejűek, akik nem, tudták vagy nem akarták megérteni. Ezek úgy fordult keresztény jogrend kere­tei között nem tud teljes egészé­ben megvalósulni, mert ő azt hir­deti, hogy igenis a bűnt, hitvány­ságot, a gyalázatot, a becstelen­séget, az árulást és mindazt, amit rossznak nevezünk, üldözzük Ellenben a keresztény jogrend egymásután lefülelte a magyar újjászületés rajongóit és egyre-másra börtönözte be azokat. Ezek voltak az úgynevezett felelőtlen elemek meggyökereztette a köztudatban. Világhír­névre tettek szert azáltal, hogy a kommunizmus idejében szokásba jött atrocitásokat kezd­ték el követni, persze jóval enyhébb formában, többnyire olyan zsidók ellen, akiket vélt vagy igazi bű­neikért törvényes jogrendi eszkö­­zök­kel nem lehetett meglakoltatni. A felelőtlen elemeket a keresztény jogrend ezt nem nézhette tétlenül. A felelőtlen elemeket a keresztény jogrendi hatóságok összefogdos­­tára, elítélték, vagy bebörtönözték, esetről-esetre érdemük szerint. A jogrendi hatóságok szigorú és következetes eljárása lassan mint Erélyes eszközök alkalmazása folytán annyira megszilárdult a jogrend tekintélye, hogy most már mindenki is­odalmasan él a jogrend kereteiben A zsidóktól ez nem kíván túlsá­­ged kedvteléseiknek. Azokat rel­efésjl, jó­r i­g, i negí- kérde­x, elég­leges tehetségük van, most is olyan fesztelenül gyakorolhatják, mint a háború előtt, a háború alatt, a kommunizmus idejében, vagy azóta. Az ő ártalmukra a jogrend nem változott emberem­lékezett óta. Felelőtlen elemek sem követnek el többé attrocitá­­sokat, m­ert a tömegek féltik és tisztelik a zsidókat, mivel kiki a saját bőrén tapasztalhatta, hogy az ő részükön van a hatalom és az erő. Mégis a mostani jogrendnek van valami különleges zamata, amiben különbözik a békebeli jogrendtől. Ez abban nyilvánul, hogy a hatósági attrocitások, amiket a kommunizmus hozott divatba, még most is alkalmazás­ban vannak. Azokat az attrocitá­­sokat, amiket a zsidók olyan élén­ken kifogásoltak, s amiket szin­tén a kommunizmus hozott di­vatba, t. i. felelőtlen elemek attro­­citásait, a keresztény jogrend — nagyon helyesen — drákói szigor­ral kiküszöbölte. Ellenben a fele­lős elemek attrocitásait, amiknek gyakorlati hasznosságát az igaz­ságszolgáltatás terén a kommu­nista éra olyan fényesen igazolta, a „keresztény“ jogrend is meg­tartotta, nyilván azért, mert a hatósági attrocitások ellen a zsi­dóknak nem volt kifogásuk. Sőt, bizonyos tekintetben még helye­selték is azokat. Ezen nem is le­het nagyon csodálkozni. Ugyanis ■ízt mutatja a tapasztalat, hogy a hatósági attrocitások sem a kom­munizmus idejében, sem a keresz­tény jogrend idejében sohasem irányultak a zsidók ellen. Senki sem tud olyan esetet, hogy a jogrendi hatóság atrocitá­sának, akár a kommunista jogrend idejében, akár a keresztény jogrend megszilárdulása óta, zsidó lett volna a szenvedő alanya Ellenben a nyilvánosságra jutott esetek arról tanúskodnak, hogy a hatósági attrocitások akkor is, most is, vagy antiszemita terhel­tek ellen irányulnak bizonyos zsidóellenes bűnök gyanúja ese­tén, vagy apró-cseprő keresztény kisemberek ellen, akik után a kutya sem ugat, akármi történik is velük. Úgy látszik gróf Bethlen­­ István miniszterelnök úrnak „de okoskodtak, hogyha a Csemegi-­resztény világnézetek a megszi­kódex nem akar átalakulni az új viszonyokhoz, akkor ők maguk fognak a megnyomorgatott ma­gyarság nevében elégtételt venni a szenvedések okozóin: a következőket vagyok kénytelen nyomatékosan hozzáfűzni. Nem állítottam, hogy akár a kommu­nista jogrend, akár a mostani jogrend minden terhelt ellen at­­trocitásokat alkalmazna. Vagyis tartózkodtam attól, hogy általá­nosítsak. Csak pont annyi attroci­­tásról beszéltem, mint amennyi nyilvánosságra jutott. Mélységes meggyőződésem, hogy a jogrendi hatóságok a bűnügyi nyomozások óriási százalékában az attrocitá­­sokat még akkor sem alkalmaz­zák, amikor antiszemitákról van szó. Csak vagyon néha és nagyon elvétve. Azt is beismerem, hogy ezeket a hatósági nem tudom mi­ket azóta, mióta nem a kommu­bárki kövesse el, legyen az ire-­ nista vörösőrök alkalmazzák, te­resztény, vagy más vallású. Lé-­ tán nem is való attrocitásoknak nevezni, de a rendelkezésre álló hely rövidsége nem engedte, hogy ugyanazon fogalomra új szavat próbáljak bevezetni, nogy magánembereknek, vagyis l­nyeges különbség van mégis a felelőtlen elemeknek tilos atrocitá- kommunista jogrend és a keresz­­tekat elkövetni. Ezentúl senki sem­­ tény jogrend idejében elkövetett merte többé bántani a zsidót. An-­ hatósági attrocitások között. Per­nél inkább merték viszont a ssi­­sse számos más, lényeges különb­dék a gótókat (Herceg nevű gaz­dálkodó meggyilkolása, a kocsi után kötött cselédleány megkín­­zása, Tremmel honvéd meggyilko­lása, ébredő magyarok meggyilko­lása az ország különböző részein), de ezek már nem voltak­ atrocitá­sok, legalább senki sem tekintette annak, cégtől ezúttal eltekintve. Az 1. .., hogy a kommunista jogrend ha­tósági attrocitásainak a végre­hajtóit az az ellenforradalmi jog­rend (ami a kommunizmus után következett, de még nem volt annyira keresztény, mint a mos­tani), amennyiben sikerült azo­kat megcsípni, bebörtönözte vagy felakasztotta. De a keresztény jogrendi attrocitások végrehajtóit ez a veszedelem, hála Istennek, nem fenyegeti. Minthogy a mostani keresztény jogrend még azt is magával hoz­­hogy, mindenkit be kell bőr­ t­RRiTOrRÉ » \ rJ&VTRJk) ^gUEZiAN W/*** 3 Marokkóban, egyre súlyosodik a francia csapatok helyzete, úgyhogy most már egészen komoly hadviselést kell folytatni az Abd-el-Krim­ vezetése alatt álló benszülött csapatok ellen. A francia csapatok, a­melyeket Liantey tábornok vezet, kénytelenek a szintén Marokkóban harcoló spanyol csapatokkal együtt harciani az erős K­S-törzs emberei ellen. Képünk a hadszínteret és a szembenálló csapatok két vezérét mutatja be. A­z­r&U megszünteti a lábizzadást 5-L0iCa.il annak kellemetlen sza­gát az ALBÁM BIBRÁT Egy üveg ám: 10.000 kor. Már mindenütt kap­ható — ha valaha­ nem volna, írjon azonnal: DR. HEGEDŰS Éti TÁRSA laboratóriumához, (Bpest, Barossáért 15.) szkrélen küldenek önnel: 3 üveggel Sfl.nGO koronáért FnN7. PÉNZ 1 kötegAm folyósít kihelyez Pality Bankhoz. Ollói út 5.

Next