A Népbarát, 1864 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1864-10-09 / 41. szám
a „Pr.“, de megmagyarázza, hogyan érti ő a szabadságát. Nem úgy, mint azok, kiket foederalistáknak nevez, azaz, akik az egyes tartományok kisebb-nagyobb önállóságát óhajtják. Adjanak egy közös szabadabb alkotmányt az eddiginél, és akkor, úgy hiszi, megszűnnek a széthúzó törekvésekis. Szóval a „Presse“ abban látja az egész üdvösséget, hogyha az össszes birodalom megmarad, amint van, centrálisult államnak, csakhogy egy szabadabb, s valódibb alkotmánynyal a mostaninál. Méltán kérdhetjük, nem oly hiú ábránd-e, amit vár, mint a minőnek a foederalistákét nevezi, s lesz-e több hatása illetékes körökben, mint tegnapi inditványának, melyben azt javasolja, hogy most maga Ausztria sürgessen egy európai congressust? P. N. Pest, oct. 3. 1804. Oly férfi, a ki , menten minden hiúság- és dicsvágytól, minden önzés és személyes érdektől, egész életét nemcsak saját hazája jóllétének szenteli , hanem éjjel nappal egész Európa boldogításán töri fejét, s a mellett minden ármányt és fondorlatot megvetve , mindenütt férfias nyíltsággal és őszinteséggel lép fel, soha arasznyira sem távozván el a feddhetlenség ösvényéről, szóval oly férfi, amilyen Bismark úr, a porosz minisztérium elnöke, megérdemli, hogy necsak nyilvános működése, hanem sze* 1 483 A BÉCSI LAPOK SZEMLÉJE. A bécsi lapok szerint lord Clarendon elutazott Bécsből a déli vasúton Velenczébe. Beust úr hasonlókép elhagyta az osztrák fővárost. Mindkét diplomata magával vitte küldetésének titkát, s a bécsi lapok belefáradtak a hozzávetésekbe. Hasonló titok fedi a dán ügyben tartott értekezletet, melyről a félhivatalos lap csak ily rövid jelentést tesz: „Ma is (oct. 1.) ülést tartott a békeértekezlet.“ Annál többet beszélnek a prágai vámconsientiáról. Ámbár ennek tanácskozásait is a legnagyobb titkolódzás takará el a kiváncsi journalistika elől, egy Prágán kívül történt nagy tény földekté , ha nem is azt, mit beszélt Prágában Hock úr, s mit felelt rá Hasselbach, hanem azt, hogy akármit beszéltek is, körülbelül nagyon felesleges beszéd volt. Ama nagy tény az, hogy Berlinben létre jött a vámegylet újraszerveződése a franczia -poroszkereskedelmi szerződés alapján, s így Ausztria tettleg ki van zárva. Ez az, ami az „Ostdeutsche Post-ot keseríti, midőn így szól: A „Zollverein“ egész terjedelmében újjáalakult, s a prágai vámértekezlet meghiúsult. Ez a legújabb babér, melyet az ausztriai kereskedelmi politika szerzett. Ma, October 1-jén , Hock és Hasselbach urak eltávoznak Prágából, amint halljuk, vagy tán még tegnap eltávoztak, állítólag a végből, hogy új utasításokkal lássák el magukat, de valósággal azért, hogy többé vissza se térjenek oda. Habár oly intézkedéseket tettek, mintha még szándékuk volna folytatni a tanácskozást, a két úriember közül egyiknek sincs semmi reménye a munka bevégezhetése végett való visszatéréshez. Ezek után az „O. D. P.“ elkezdi gyanúsítni Poroszországot, hogy nem is volt komoly szándékkal a prágai értekezlet dolgában. Poroszországban eleve elvégzett dolog volt, hogy ő nem fogja megújítani az 1853. februári szerződést Ausztriával, s hogy Ausztriának reményt sem nyújt jövendőre a vámegylethez való csatlakozhatásra. Ennélfogva Poroszország legörömestebb került volna minden értekezletet. De miután Bismark ar Schönbrunnban megtalálta ígérni az értekezletbe bocsátkozást, mindent elkövetett, hogy az csupán szmleges legyen. Ezért választották a nagy politika országotától félre eső Prágát találkozási helyül. Mivel a berlini nagyobb tehetségű és tekintélyű államgazdák egyike sem vállalta el a komédiában való szereplést , Hasselbachot választók a küldetésre, s ennek sem adtak se teljhatalmat, se elegendő utasítást. Ezért mondták aztán , hogy mindez csak előmunkálat, ami Prágában foly , a tulajdonképi szerződés majd másutt, máskor s más által köttetik meg. Talán azt értették alatta: soha napján, senki által és sehol. Az „O. d. P.“nak leginkább az esik nehezen, hogy ezt a méltatlan játékot Bécsben elnézik. íme, midőn october 1-én minden német állam beleegyezését adta már a vámegylethez való csatlakozásba, Hasselbach úr egyszerre csak azt nyilvánítja Prágában, hogy nincsenek további utasításai, s ezért távoznia kell. Az osztrák kereskedelmi politika teljes vereséget szenvedett. Poroszország teljesen elérte azt a czélt, melyre oly rég egész erélylyel és nagy kitartással törekszik. A kereskedelmi politikában megalapító hegemóniáját, amit az adóegyletekkel kezdett meg. Poroszország önhatalmúlag kötötte volt a franczia-porosz kereskedelmi szerződést. Midőn most a többi német állam is hozzájárul, tettleg elismerő ama hegemóniát. A vámegylet egy szilárdul összekapcsolt egész, mely a német nemzet önérzetét emeli és mind jobban szilárdítni fogja. Ausztria nemcsak nemzetgazdasági tekintetben van kizárva Németországból, hanem ki van téve annak a veszélynek is, hogy azokat a szorosabb kötelékeket is fel lássa bomlani, melyek eddig gátolták, hogy kereskedelmileg merőben külfölddé váljék Németországra nézve. Mindez onnan van, végzi az „O. d. P.“, mivel politikánk, melynek nincs semmi szilárd czélpontja, félreismeri a kor szellemét, s a múlt iránti hajlam s a jövő követelései közt tanácstalanul és támasz nélkül ide stova ingadozik, a szerint, a mint a nap eseményei egyik vagy másik irányt jelölik. Meddig tart ez az állapot, s hová juttatja Ausztriát? Ámbár franczia lapban jelent meg s Drezdában kelt, Ausztriát érdeklőnek találjuk a „Patrie“ levelét, melyben a következendő nézeteket találjuk . A prágai értekezlet daczára, úgymond, Ausztria elszigetelve fog maradni a vámkérdésben. Ausztria is megnyugodott már ebben, mivel szabadságában fog állam külön szerződést kötni Francziaországgal, mely kétségkívül készséggel fogadand minden ebben a tárgyban teendő lépést, csak azt kötvén ki, hogy Ausztria mondjon le kereskedelmi politikája eddigi rendszeréről, s térjen azon szabadelvű rendszerre, melyre Francziaországnak Angliával és Belgiummal kötött szerződése megmutatta az utat, s mely csak négy év alatt is egész egy traditió tekintélyét vivta ki. Ha Ausztria nem lesz képes Poroszországtól engedményeket nyerni, melyekre ez nem is hajlandó. Ausztria csak úgy remélhet megegyezést Francziaországgal, ha a szabad kereskedés elvére tér.