A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1865-01-22 / 4. szám
Budapest, 1865. 4-ik szám. Vasárnap, januárius 22-én. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon. Szerkesztői szállás Pesten, váczi utczában Egész évi előfizetési ár . . 7 írt — ki másfél nagy negyedrét ivén. 13-ik szám , 2-ik emelet. Félévin n • .• . . 3 „50 kr denik részt méltányosan kielégítheti. Épen ezért azt mondjuk, mindkét oldalon a népek egymásnak kezességet nyújthatnak, s a bizalmatlanságnak alapokát mindenkorra eltávolíthatják. Vas Gereben. KEZESSÉGEK A JÖVENDŐRE NÉZVE. Az elmúlt húsz év azon korszak, melyben személyünk szerint a politikai világban az eseményeknek indokait is észlelhettük, s ismerve azon aggodalmakat, melyek Bécs és Pest között előkerültek, legnevezetesebbnek találtuk polgártársaink között azon véleményt, hogy jogaink a bécsi kormányférfiak által ismételve megcsonkíttattak, s e miatt bármi kedvezés mutatkozott, tartósságában bizni nem mertek. Ezen aggodalmakat a múltra nézve tagadni teljes lehetetlen, s azt is kimondjuk, hogy az 1861-iki országgyűlésen a határozati párt Deák fölött aligha diadalmaskodhatik, ha a mérséklet megnyugtatást adhat, hogy a kibékülés után jogainknak megtámadtatása miatt aggódnunk nem kell. Az idő vállalta magára, hogy egy nagy csorbát ki fog köszörülni, s az óhajtott kibékülésre uj közvetítőt, s a megtörténendőkért uj kezest küld, ez pedig az örökös tartományoknak alkotmányos népe. A mesék közé tartozott volna még fél évvel ezelőtt a hiedelem, hogy a Lajthán túl a közvélemény odahagyva a politikai felsőbbség rajongását, beismerje, hogy hasonló felek vagyunk, kikkel egyezkedni kell, nem pedig valamit ránk erőszakolni. Most már tudjuk, hogy beismerték jogállásunkat, és kiderült közös szerencsére a józan alap, melyet megóvnunk kell, tudniillik az egymás mellett való létezést, az anyagi fejlődésnek lehetőségét. Mi volt azon ok, mely miatt a a régi sérelmek támadtak? Az alárendelés, hogy a hatalom minél többet a maga rendelkezése alá hódíthasson , — de épen azon tizenkét évben, midőn Bach minden hatalmat magához ragadt, lett legdrágább a kormányzás; mert a nevezett miniszter úr sohasem volt nyugodt, hogy a rendszer valóban üdvös, azért e rendszert mintegy elő-félelemből drágán strázsáltatta. Kétezermillióval szaporodott az államadósság a túlfeszített adók mellett, s aligha mondunk többet egy fillérrel, ha állítjuk, hogy a kétezermillió forintnyi adósságot egyenesen a strázsálás emésztette föl. Bizony drága mulatság, hanem e nagy összegért kaptunk valami megbecsülhetetlent, azt, hogy a birodalom másik felének népessége mindenképen oda nyilatkozik , hogy a megnyugtatás rendszeréhez kell fogni, mert a strázsálási rendszerben anyagilag ők is tönkrejutnak. Hogy a drágán vett hatalom kifelé nem hozott kívánt eredményt, azt jól tudjuk, de sőt a külföld őszintén elfecsegte, hogy ezen módon csak a külföldnek jut haszon az ausztriai belpolitikából, mert lassan kint elapad anyagi ereje. A bécsi lapok és a birodalmi tanács e nyomon vitatja és sürgeti a változtatást, az anyagi tönkrejutás veszélye miatt mondja: adjatok megnyugtatást, mert ez ad igazi tekintélyt és hatalmat, s ami több: igen olcsón. Az ausztriai politikának helyes irányát a jövendőre az örökös tartományok közvéleménye a legközelebbi hónapokban szerencsésen fölfedezte, s amint azt tagadni nem is lehet, meggyőződtünk, hogy az örökös tartományoknak alkotmányos népének közös érdeke azon kezesség, mely jövendőre a jogsértegetésektől megóvhat, mert a tapasztalatok nyomán tudja, hogy ha jól nem áll, a strázsálási rendszer megint ezermilliókba kerül. Sok hazánkfia észrevette már e kedvező fordulatot, s nyíltan kimondja , hogy az alkotmányos népeknek beleszólási joga elegendő kezességet nyújt már is, hogy a múltnak sérelmes korszaka megújulni nem fog, ha kitaláljuk azon helyes mértéket is, mely a közös ügyek kezelésében min MINEK KELL KÖVETKEZNI? Múlt számunknak egyik czikkében homályosan mondtuk, hogy némely történendőkre van szükség, melyek a megoldáshoz nélkülözhetlenek. Megemlítettük, hogy kénytelenségből választottuk a homályosságot, de mivel egyik bécsi félhivatalos lap tegnap szíveskedett a gesztenyét kikaparni , most érthetőbben szólunk. Az országgyűlés józanul azon szándékkal nyittathatik meg, hogy a kibékülés eléressék. Mint félhivatalos hangok értetik, az illető helyen a magyar jogalapot megismerik , s az által igen helyes számítással bizalmat nyújtanak és bizalmat várnak. De nem csekély fontosságú kérdés, hogy az országgyűlés előtt és alatt ki és kik fogják vezetni az ügyet ? Országbíró, tárnok nincsen, pedig ezen állások betöltésétől sok függ, hogy a kinevezendők bírjanak elegendő képesség — és egyszersmint tekintélylyel a felső házban elnökölni, sőt magánviszonyban úgy hatni, hogy a bécsi szándéklatoknak mintegy helyes magyarázói legyenek, s ahol félreértések mutatkoznak, azokat ne csak értelmezni tudják, de már egyéniségük is bizalmat gerjesszen. A „Bécsi Hiradó“ jókor észlelte e körülményt, s többet mondott, mint mi mondani merhetünk, azt, hogy az egész politikai vezényletre kell valaki, s erre mindjárt felel is. Nem képzelheti a B. H. hogy a Deákpárt elöljáróban is adjon egy embert , ki a közvetítési élőmunkát elvállalja , s azt sem véli tanácsosnak, hogy a conservativek közöl bizassék