A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1865-02-26 / 9. szám
Budapest, 1865. 9-ik szám. Vasárnap, februárius 26-án. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, váczi utczában 13-ik szám , 2-ik emelet. Egész évi előfizetési ár Félévig írt — ki 350 kr ELŐKÉSZÜLETEK. Február hónak végén járunk, s a naptári számítás szerint néhány nap múlva a tavasznak első hónapjába érünk, így a nyárigépen három hónap van hátra, melynek tartama alig elég a megyei bizottmányok, szavazók összeírása — és a netán összehívandó országgyűlési képviselők megválasztására. A Pesti Hírnök közli azon jeleket, melyek az országgyűlés összehívására mutatnak, s a magyar udvari cancelláriának két kitűnő tagja, Pápay és Bartos udvari tanácsos urak vannak az előmunkálatokkal megbízva. Azt is olvassuk, hogy az osztrák polgári törvénykönynek a magyar viszonyokhoz leendő alkalmazására Mártius 20-án tanácskozmány ül össze, melyre a hétszemélyes táblától Zádor ő méltósága, a királyi táblától Nyeviczkey táblai ülnök, az egyetemtől pedig Venczel tanár úr hivatalos. Az elkészülendő munka mint királyi előterjesztvény kerülne az országgyűlés elé , de a Pesti Hírnök helyesen jegyzi meg, hogy első rendű kérdés a politikai megoldás, és még azzal készen lenne az országgyűlés, addig elég idő van a magánjogi kérdések tervezetére. A készülődéseknek ezen nemei nagyon hasonlítanak a Noé bárkájának készítéséhez, mely épen száz esztendővel előbb kezdődött meg a vízözön előtt, és a közönség inkább politikai készülődésekből győződnék meg, hogy első a galamb, mely az olajágat hozza. A politikai készülődések között első a megyei bizottmányoknak azon régből leendő alakítása, hogy a megyei összeírásokat elintézze, valamint a választásra szükséges szavazatszedő bizottmányokat kinevezze. Ez lenne a kapunyitás, és ha csak hat hetet késnék is ezen intézkedés, már a nyár végére esnék az országgyűlés. Márpedig az országot ismét sok baj fenyegeti, a felső megyékben az éhség, a tiszamelléki vidéket pedig az árvíz, melyet ismét olyan sebeket üthet, melynek gyógyítása országos intézkedéseket kívánhat, s ezért aggódik mindenki az elhúzódás miatt. Amint a birodalmi tanácsnak mostani tárgyalásai folynak, vagyis inkább nem folynak, bizony jó hoszszan kell várakozni a végre, mely után a szűkebb birodalmi tanács, azzal pedig a magyar országgyűlés öszszehivassék. Amint a bécsi lapokból egyet mást kiokoskodhatunk, a pénzügyi kérdésre nézve még nem mutatkozik remény a gyors megoldásra, márpedig ezen kérdésnek befejezése előtt mi sem fog történni. Nem változtathatunk az ügyek menetén, s minden lelkesülés nélkül, a szakmai kötelesség mindennapiasságával fogjuk leírni a történendőket odáig, míg az országgyűlés megkezdése- vagy egy szünetelésről kell szólnunk. A napokban egy kiváló egyéniség szavai terjedtek el a fővárosban, s ha a kutforrásban nem kételkedhetünk is, és a szavak megnyugtatásra czéloznak, nem mondhatjuk el. Vas Gereben: PÉNZHAJHÁSZOK A NÉP KÖZÖTT. (Felelet a kéméndi levélre.) Igen tiszteletre méltó kézből kapjuk a tudósítást, hogy kupeczek járnak a nép között, s a kölcsönnek más körökben rég ismert, de a nép között eddig hallatlan alávaló módját eszközük. És miből áll a kölcsönzésnek e módja ? Szerez a kupecz vásznat, posztót , pálinkát, ezeket pénzben számítja be a kölcsönvevőnek, néhány forint készpénzt is ad, az egészről aztán váltót adat magának. Amint a jámbor megirta a váltót, a kupecz vevőt szerez a rongy portékára, és így fél áron elprédáltatja, s fél év múlva megrohanja az adóst, kinek e kölcsön nyakát szegi. Fájdalom, a nagykorút nem lehet megakadályozni az ily eszeveszettségben , és sok áldozat győzi meg csak a népet, hogy ilyenektől óvakodjék. Ismételve mondtuk már, hogy nyugalmas és olcsó kölcsönt csak a magyar földhitelintézet ad, de báz ez intézet ezer forintnál kisebb összeget nem ad, s annak biztosítására telekkönyvezett birtokoknál két annyi értéket kell kimutatni. Ha a községek tetemesebb összeget akarnak, e kétszeres biztosíték és kölcsönös jótállás mellett kaphatnak; de hogy e tekintetben tudhassa a nép a legszükségesebbet, a következőket mondom el. A magyar földhitelintézet most el van halmozva kérelmekkel, s néhány ezer folyamodvány van beadva; de ha azonban a mostani pénzviszonyok között az intézet a szokott föltételek mellett adná a pénzt, kész kára lenne, azért az intézet egyelőre csak úgy ad pénzt, ha a kölcsönvevő szokott kamaton kívül még 1/1 százalékot, azaz : minden száz forinttól évenként még 25 krajczárt fizetni hajlandó. Továbbá azt is kell tudni, hogy az intézet száz forinttól 62 százalékot vesz, azon kívül kezelési költségre még y0 százalékot. Ebből egy százalék, azaz : egy forint törlesztésre fordítatik, és ezen feltétel mellett a vett kölcsön 342 fél év alatt a kamatokban ki van fizetve. Aki addig időközben le akarja fizetni adósságát , kiszámítják, mennyit törlesztett, s annak sajával fizeti ki a hátralevő összeget. Ez a legegyszerűbb kölcsönzési mód ? Igen, de a nép között elterjedt a hír, hogy a belga bank özönével