A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1865-02-26 / 9. szám

Budapest, 1865. 9-ik szám. Vasárnap, februárius 26-án. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, váczi­ utczában 13-ik szám , 2-ik emelet. Egész évi előfizetési ár Félévi­g írt — ki 3­­­50 kr ELŐKÉSZÜLETEK. Február hónak végén járunk, s a naptári számítás szerint néhány nap múlva a tavasznak első hónapjába érünk, így a nyárig­épen három hó­nap van hátra, melynek tartama alig elég a megyei bizottmányok, szava­zók összeírása — és a ne­tán összehí­vandó országgyűlési képviselők meg­választására. A Pesti Hírnök közli azon jele­ket, melyek az országgyűlés összehí­vására mutatnak, s a magyar ud­vari cancelláriának két kitűnő tagja, Pápay és Bartos udvari tanácsos urak vannak az előmunkálatokkal meg­bízva. Azt is olvassuk, hogy az osz­trák polgári törvénykönynek a ma­gyar viszonyokhoz leendő alkalmazá­sára Mártius 20-án tanácskozmány ül össze, melyre a hétszemélyes táblától Zádor ő méltósága, a királyi táblától Nyeviczkey táblai ülnök, az egyetem­től pedig Venczel tanár úr hivatalos. Az elkészülendő munka mint ki­rályi előterjesztvény kerülne az or­­szággyűlés elé , de a Pesti Hírnök he­lyesen jegyzi meg, hogy első rendű kérdés a politikai megoldás, és még azzal készen lenne az országgyűlés, addig elég idő van a magánjogi kér­dések tervezetére. A készülődéseknek ezen nemei nagyon hasonlítanak a Noé bárkájá­nak készítéséhez, mely épen száz esz­tendővel előbb kezdődött meg a víz­­özön előtt, é­s a közönség inkább politikai készülődésekből győződnék meg, hogy első a galamb, mely az olajágat hozza. A politikai készülődések között első a megyei bizottmányoknak azon régből leendő alakítása, hogy a me­gyei összeírásokat elintézze, valamint a választásra szükséges szavazatszedő bizottmányokat kinevezze. Ez lenne a kapunyitás, és ha csak hat hetet késnék is ezen intézkedés, már a nyár végére esnék az országgyűlés. Már­pedig az országot ismét sok baj fenyegeti,­­ a felső megyékben az éhség, a tiszamelléki vidéket pe­dig az árvíz, melyet ismét olyan se­beket üthet, melynek gyógyítása or­szágos intézkedéseket kívánhat, s ezért aggódik mindenki az elhúzódás miatt. A­mint a birodalmi tanácsnak mostani tárgyalásai folynak, vagy­is inkább nem folynak, bizony jó hosz­­szan kell várakozni a végre, mely után a szűkebb birodalmi tanács, az­zal pedig a magyar országgyűlés ösz­­szehivassék. A­mint a bécsi lapokból egyet mást kiokoskodhatunk, a pénz­ügyi kérdésre nézve még nem mutat­kozik remény a gyors megoldásra, már­pedig ezen kérdésnek befejezése előtt mi sem fog történni. Nem változtathatunk az ügyek menetén, s minden lelkes­ülés nél­kül, a szakmai kötelesség minden­­napiasságával fogjuk leírni a történen­­dőket odáig, míg az országgyűlés meg­kezdése- vagy egy szünetelésről kell szólnunk. A napokban egy kiváló egyéni­ség szavai terjedtek el­ a fővárosban, s ha a kutforrásban nem kételkedhe­tünk is, és a szavak megnyugtatásra czéloznak, nem mondhatjuk el. Vas Gereben: PÉNZHAJHÁSZOK A NÉP KÖ­ZÖTT. (Felelet a kéméndi levélre.) Igen tiszteletre méltó kézből kap­juk a tudósítást, hogy kupeczek jár­nak a nép között, s a kölcsönnek más körökben rég ismert, de a nép között eddig hallatlan alávaló módját esz­közük. És miből áll a kölcsönzésnek e módja ? Szerez a kupecz vásznat, posz­tót , pálinkát, ezeket pénzben számítja be a kölcsönvevőnek, néhány forint készpénzt is ad, az egészről aztán vál­tót adat magának. A­mint a jámbor megirta a váltót, a kupecz vevőt sze­rez a rongy portékára, és így fél áron elprédáltatja, s fél év múlva megro­hanja az adóst, kinek e kölcsön nya­kát szegi. Fájdalom, a nagy­korút nem le­het megakadályozni az ily eszeveszett­­ségben , és sok áldozat győzi meg csak a népet, hogy ilyenektől óvakodjék. Ismételve mondtuk már, hogy nyu­galmas és olcsó kölcsönt csak a ma­gyar földhitelintézet ad, de báz ez intézet ezer forintnál kisebb összeget nem ad, s annak bizto­sítására telekkönyvezett birtokoknál két annyi értéket kell kimutatni. Ha a községek tetemesebb össze­get akarnak, e kétszeres biztosíték és kölcsönös jótállás mellett kaphatnak; de hogy e tekintetben tudhassa a nép a legszükségesebbet, a következőket mondom el. A magyar földhitelintézet most el van halmozva kérelmekkel, s né­hány ezer folyamodvány van beadva; de ha azonban a mostani pénzviszonyok között az intézet a szokott föltételek mellett adná a pénzt, kész kára lenne, azért az intézet egyelőre csak úgy ad pénzt, ha a kölcsönvevő szokott kamaton kívü­l még 1/1 százalékot, azaz : minden száz forinttól évenként még 25 kraj­­czárt fizetni hajlandó. Továbbá azt is kell tudni­, hogy az intézet száz forinttól 6­2 százalé­kot vesz, azon kívül kezelési költség­re még y0 százalékot. Ebből egy­­ százalék, azaz : egy forint törlesztésre fordítatik, é­s ezen feltétel mellett a vett kölcsön 34­­2 fél év alatt a kamatokban ki van fizetve. A­ki ad­dig időközben le akarja fizetni adós­ságát , kiszámítják, mennyit törlesz­tett, s annak sajával fizeti ki a hát­ralevő összeget. Ez a legegyszerűbb kölcsönzési mód ? Igen, de a nép között elterjedt a hír, hogy a belga bank özönével

Next