A Népbarát, 1865 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1865-03-26 / 13. szám

Budapest, 1865. 13-ik szám. Vasárnap, márczius 26-án. A NÉPBARÁT. Politikai és szépirodalmi néplap. Megjelenik hetenkint egyszer, vasárnapon, másfél nagy negyedrét ivén. Szerkesztői szállás Pesten, váczi­ utczában 13-ik szám , 2-ik emelet. Egész évi előfizetési ár .... 7 frt _­k. Félévi „ „ .... 3 „­50 kr A VÁRAKOZÁS. Mindaz, ki most harminczöt éves, megszokta, hogy nagy események hu­szonnégy óra alatt kezdődnek és vég­ződnek, következésképen a czeremó­­n­i­á­z­á­s­r­a nem is igen legyint. Mi­kor tehát azt hallja, hogy ilyen meg amolyan készülődés kívántatik még az országgyűlésre, s a felnőtt ember egyet taszít süvegén, s azt mondja: nagyon sok a czeremónia, beszéljünk másról. Mi az országgyűlésnek szükséges­ségét azon szempontokból magyaráz­zuk , melyek égetők, melyek nem ma­gánjogi tárgyakat érintenek, hanem Európára kiható érdekeket, s melye­ket ha szerencsésen megoldhatunk, el­határozzák Ausztriának nagy hatalmi tekintélyét, mely egy árkus papiros­sal , sőt egy mondattal annyi súlyt vet a mérlegbe, mint tán egy had­sereg. Minthogy ilyen fontos ok van az országgyűlésre, nem értjük a félhiva­talos lapok készül­ődési mentsé­geit , mert a megvitatás alá tartozó tárgy megvan, és csak az hiányzik, hogy vitassuk is. Hajdan, midőn az orvosok leg­­többnyire érvágó-, piócza- és köpöly­­lyel gyógyítottak, ha valakinek fogát kellett kihúzni, előbb jól megpióczáz­­ták, hogy a foghúzás iránt kevésbbé legyen érzékeny. Most, hála Istennek, erre nincsen szükség, mert az orvosi tudomány is felfedezte , hogy az em­berben a vér a legnemesebb és leg­féltettebb rész, és azt lehetőleg kí­mélni kell. Talán a választásokra akar a kor­mány készülődni ? Kezdjen a munká­hoz bátran, választassa meg embereit, — ámbár előre mondjuk, hogy az az egyezkedés lesz a legüdvösebb, melyet a függetlenek többsége fog alkotni, mert azon egyezkedésnek tartósságát a közvélemény rokonszenve is bizto­sítja. Meggyőződésből mondjuk, hogy a következő országgyűlésen a hangu­lat annyiból más lesz, mint a 61-iki országgyűlésen, hogy Deáké leszen a többség, s e pártnak nyilatkozása sem öreg sem apró hibákkal vádolható nem lesz. A nemze­déknek túlkapásaitól egyátaljában nem lehet félni, a hangulat csak férfias le­szen, következésképen ünnepélyesen komoly. Az is igaz, hogy a jövő or­szággyűlés bizonyosan jobbat nyúj­­tana az örökös tartományok népei felé azon hálából, hogy képviseletük el­vetvén magától a szenvedélyt, jogaink mellett fölszólalt a méltányosság szem­pontjából. Ez már maga olyan politikai tőke, melyet ki lehetett volna zsákmányol­ni, — s a mely még most is nagy tőke, — nagyobb minden ké­szülődésnél, — s ha ezt más dol­gok meg nem savanyítják, igen haszonhajtó lesz. Szerintünk készen van , a­mi hasznot hajthat, — ártani pedig csak a késedelem árthat, mert az anyagi elszegényedés már letörte az ágat, melyből a koldusbotot akarja faragni. Vas Gereben. NÉP ÉS NÉP. A nagy betegségekben egyes változások nagyon megdöbbentők, de a kedvező fordulat is csak épen ezen megdöbbentő változásokból eredhet, azért ezen állapotoktól félni a leg­nagyobb hiba. Sokan azt mondják: 1848 előtt könnyebb volt, mert Magyarország alkotmányosságával volt csak a kor­mánynak dolga, az örökös tartomá­nyokban pedig azt tehette, a­mit akart. Ezt mi is megismerjük, sőt azt is, hogy a február 26-iki alkot­mány az örökös tartományok népét is megosztoztatá a hatalomban,­­úgy, a­hogy i­s a kormányzat nehezebbé vált; de azt is mondjuk, hogy az örökös tartományok alkotmányos népe azt adhatja meg, a­mi eddig hiány­zott, a kezességet, hogy jövendőre olcsóbban és nyugalmasabban élhet­ünk az anyagi és jogi élet­ben. A­mint a februári alkotmány új életre hívta az örökös tartományok népeit, azokat meglepte a teljhatalom iránti vágy, első törekvésük volt Ma­gyarországot úgy alárendelni, hogy a pragmatica Sanctionak egy betűjét is alig bírnánk megmenteni. A hata­lomra vágyásnak három évi remény­kedését azonban lelohasztá az ínség, a birodalomnak pénzügyi kimerült­sége , s az örökös tartományoknak képviselete észrevette, hogy nem a hatalomvágy a népeknek természetes föladata, hanem a közös megél­hetés, — és igy történt, hogy a múlt évek végén a birodalmi tanács a megélhetés elvét nyilváni­­tó életföltételül. Oda értünk tehát, mint népek, a­hova érnünk kellett, hogy a ta­pasztalatok nyomán, a közös ügyek terén kérdezzük ki egymást, hogy miképen élhetünk legkényelmesebben ? É­s ha majd a közös érdek ki lesz egyenlítve, a három százados bi­rodalom eléri a haladásban azon pontot, hogy a részek különbözőségét kiegyenlíti a jól elrendezett közös ér­dek , é­s a népek egymástól nem csak nem félnek, de egymásban ta­lálják a létezésnek biztosítékát. Ausztriának életföltétele a népek­nek egymás iránt való bizalma, — mert ha megszűnik a hatalom iránti verseny és aggodalom, s a népeknek jól rendezett érdeke közösen bizalmat támaszt, a segéd források minden irányban megnyílnak, s ekkor hiában számitana valaki az ausztriai birodalom­nak gyenge oldalaira, melyeket a népek bizalma elenyésztetett. Vas Gereben.

Next