A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-04-22 / 16. szám
nek tekinteni, — azt akkor tudandjuk meg, mikor az országgyűlés nyilatkozatára a királyi leirat felelni fog ? Ezen kettős kivánalomnak megtudásáért gyűlt össze az országgyűlés, — e nyilatkozatokban fekszik a jövendőnek meghatározása, — s ezektől függ a magyar nemzetnek legközelebbi jövendője, valamint a birodalomé is. Egyik fél sem mondhatja: nem törődöm a másikkal, mert mindkét fél szenved, mindkettőnek jólléte apad a végső elhatározásig. éppen azért bizonyos, hogy mindkét fél óvakodik megszakasztani a tanácskozmányt a közös ügyekben nyilvánuló véleményig. Ismételjük, mit e fejezetben már mondunk : a közös ügyeknél előfordulhat az országgyűlésnek megszakasztása, — a nemzet önállóságát körömszakadtig fogja védelmezni, — nehogy a lajthántúliaknak a kellőnél több befolyást engedjen. — Viszont a bécsi oldalról is föltámad a követelés , hanem itt is azt mondjuk: nem félünk attól, hogy akármelyik fél is már az első nyilatkozatnál félbeszakassza az érintkezést, mert lehet és van is mindkettőnek egy vonala, melyet át nem léphet, — egy ára, minél olcsóbban nem adhat, — de a politika nem az a bolt , melyben föl volna írva a szabott ár, melyet midőn először kimondanak, abból már nem is engednek. Az volna a baj, ha az egymással szembenálló kívánalmak összeférhetlenek volnának. Ezt azonban nem csak nem állíthatni, sőt bebizonyítható, hogy a két érdek igen is összeegyeztethető. Hozzájárulván pedig, hogy a lajthántúli népek is kifáradtak a költekezésben, remélhető, hogy a mi kielégítésünkre nagyobb erővel törekesznek, mint eddig. E lapokban sokszor el volt már mondva, hogy a politikában az érdek az úr. Az én tőszomszédom nem gyújthatja föl az én házamat indulatosságból, ha tudja, hogy az ő háza szorosan az enyémhez van ragasztva, s az én házammal az övé is veszélybe dől. Ilyen érdekek vannak a politikában, — ilyen érdek van a birodalomban is, — és ezen érdekekben bízunk a mostani állapotban. Névnapok és búcsúk alkalmával a vendégszerető gazda tiztál ételt is hordot föl asztalára, — pedig kettőnek tartalmából is vehetünk elegendőt éhünknek kielégítésére. A birodalomban elmúltak a névnapok és búcsúk, — meg kell mindkét félnek elégedni a méltányossal, — és szerencsére , ezt mindenik fél érzi, — s hihetőleg e szerint fog alkudozni. Mit akarunk tehát megértetni ? Azt, hogy az alkudozást csak akkor fogják a felek abban hagyni, midőn már megkísérlettek mindent a méltányosságra és az nem sikerült. De hogy világosan szóljunk, befejezésül azt mondjuk: A mostani megoldáshoz múlhatlan szükséges a belátás, a belátáson kívül szükséges a bizodalom is. A bécsi lapok alábbhagytak nagy követeléseikkel, hanem étvágyuk még megvan. Ezen nagy étvágy ellenében a magyarázatnak teljes mértéket kell alkalmaznunk, hogy megértessük velük, hogy Magyarország az önállóságban csak azt követeli, ami a pragmatica sanctio szerint megilleti: a nemzeti létet, — aki pedig azt fogja rá, hogy Magyarország el akar szakadni , — az nem érti a birodalomnak első egyesülésünknek indító okát, hogy az egyesülés által mindketten erősek legyünk. Amint a felek kényelmü szakadásra gondolnának , a kényelmüségnek hasznát az orosz élvezné majd. Élni és élni hagyni, — ezt parancsolja az érdek , az a nagy hatalom, mely mindkettőket meggondolásra utasít, mely jelenben is azt parancsolja, hogy tanácskozásainkat könyen meg ne szakítsuk. Vas Gereben. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendi tábla XVI-dik ülése (ápril 16-án d. e. 10 órakor.) Elnök: b. Szennyei Pál, k. főtárnokmester. A mai ülésre , melynek kezdete eredetileg d. e. 11 órára volt kitűzve, s csak később tétetett át 10 órára, lehet mondani, teljes számmal jelentek meg a főrendi tábla tagjai. Az erdélyiek közül ma láttuk a felsőházban először báró Reményi Ferenczet, az erdélyi 1865/gy-diki országgyűlés elnökét, valamint erdélyi püspök Fogarasy Mihály ő exoját és több királyi hivatalost. A képviselő karzaton számos alsóházi tag jelent meg, köztük gr. Apponyi György, — Barta György stb., — a nők, a közönség, s az írók számára kirendelt karzatok szintén megteltek, ez utóbbira számosan bocsáttatván be olyanok is, kiknek nem feladata az ülés folyamáról tudósítást írni, a mi nekünk reportereknek meglehetősen terhünkre van. A b. Majthényi László honti főispán által felolvasott s az utolsó X. ülésről szóló jegyzőkönyv hitelesittetvén, elnök ő excja a mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szlávy József bihari főispánt, mint a ház jegyzőjét, a szónokok feljegyzésére pedig b. Majthényi László honti főispánt hívta fel, azután napirendre az alsóház második feliratát tűzte ki, melynek szövegét Szávy József felolvasván, legelső szólt Báró Wenckheim Béla békési főispán, többi közt azon véleményét fejezvén ki, miszerint az alapelveket, melyekre az alsóház feliratait fektette, közjogi tekintetben megtámadni lehetetlen, támogatni felesleges, s áttérvén alkotmányos életünk s situatiónk sajátságaira idegen államférfiakat nem ismer el viszonyaink megítélésére competenseknek, mert úgymond azt, hogy e viszonyok kiegyenlítésénél a császár a királylyal összeütközésbe ne jöjjön, csak magyar ember képes felfogni. Szónok szerint gyöngíti a nemzet követeléseit azon körülmény , miszerint a jogfolytonosságot utolsó consequentiáiban elérni lehetetlen, de ezt az alsóház is elismeri, azért küldött ki bizottmányt a közös ügyek megállapítása iránti előleges tanácskozásra, mely tanácskozás magában foglalja az 1848-diki törvények revisióját is. Hogy a remények meghiúsultak, hogy a válaszfeliratra adott leirat nem volt kielégítő — úgymond szónok — az sajnos , hanem ő nem olvasta e leiratot ellenséges szemekkel , és inkább kedvező mint kedvezőtlen dolgot látott abban. Ő Felsége alkotmányosan akar kormányozni, és a felelősséget megfelelőnek tartja a megyerendszerrel. Parancsolni a jelen körülmények között mind a hatóságoknak, mint egyébként csak felelős kormány által lehet. A megyei bizottmányok impossibilisekké váltak, ami 1861-ben is kitűnt, a mennyiben akkor már szintén más után alkottuk azokat, és nem akként, a mint a törvények rendelik, — azonban a megyéket az országgyűlés által támogatott kormány auspiciuma alatt most 182