A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-04-22 / 16. szám

nek tekinteni, — azt akkor tudand­­juk meg, mikor az országgyűlés nyi­latkozatára a királyi leirat felelni fog ? Ezen kettős kivánalomnak meg­­tudásáért gyűlt össze az országgyű­lés, — e nyilatkozatokban fekszik a jövendőnek meghatározása, — s ezek­től függ a magyar nemzetnek legkö­zelebbi jövendője, valamint a biroda­lomé is. Egyik fél sem mondhatja: nem törődöm a másikkal, mert mind­két fél szenved, mindkettőnek jólléte apad a végső elhatározásig. é­ppen azért bizonyos, hogy mindkét fél óva­kodik megszakasztani a tanácskoz­­mányt a közös ügyekben nyilvánuló véleményig. Ismételjük, mit e fejezetben már mondunk : a közös ügyeknél előfor­dulhat az országgyűlésnek megsza­­kasztása, — a nemzet önállóságát kö­­römszakadtig fogja védelmezni, — ne­hogy a lajthántúliaknak a kellőnél több befolyást engedjen. — Viszont a bécsi oldalról is föltámad a köve­telés , hanem itt is azt mondjuk: nem félünk attól, hogy akármelyik fél is már az első nyilatkozatnál félbesza­­kassza az érintkezést, mert lehet és van is mindkettőnek egy vonala, me­lyet át nem léphet, — egy ára, mi­nél olcsóbban nem adhat, — de a politika nem az a bolt , melyben föl volna írva a szabott ár, melyet midőn először kimondanak, abból már nem is engednek. Az volna a baj, ha az egymás­sal szembenálló kívánalmak összefér­­hetlenek volnának. Ezt azonban nem csak nem állíthatni, sőt bebizonyít­­ható, hogy a két érdek igen is össze­egyeztethető. Hozzájárulván pedig, hogy a lajthántúli népek is kifárad­tak a költekezésben, remélhető, hogy a mi kielégítésünkre nagyobb erővel törekesznek, mint eddig. E lapokban sokszor el volt már mondva, hogy a politikában az érdek az úr. Az én tőszomszédom nem gyújt­hatja föl az én házamat indulatosság­ból, ha tudja, hogy az ő háza szoro­san az enyémhez van ragasztva, s az én házammal az övé is veszélybe dől. Ilyen érdekek vannak a politi­kában, — ilyen érdek van a biroda­lomban is, — és ezen érdekekben bí­zunk a mostani állapotban. Névnapok és búcsúk alkalmával a vendégszerető gazda tiz­tál ételt is hordot föl asztalára, — pedig kettő­nek tartalmából is vehetünk elegen­dőt éhünknek kielégítésére. A biro­dalomban elmúltak a névnapok és búcsúk, — meg kell mindkét félnek elégedni a méltányossal, — és sze­rencsére , ezt mindenik fél érzi, — s hihetőleg e szerint fog alkudozni. Mit akarunk tehát megértetni ? Azt, hogy az alkudozást csak akkor fogják a felek abban hagyni, midőn már megkísérlettek mindent a méltányosságra és az nem sikerült. De hogy világosan szóljunk, be­fejezésül azt mondjuk: A mostani megoldáshoz múlhat­­lan szükséges a belátás, a belá­táson kívül szükséges a b­i­z­o­d­a­­­lom is. A bécsi lapok alább­hagytak nagy követeléseikkel, hanem étvágyuk még megvan. Ezen nagy étvágy ellenében a magyarázatnak teljes mértéket kell alkalmaznunk, hogy megértessük ve­lük, hogy Magyarország az önállóság­ban csak azt követeli, a­mi a prag­­matica sanctio szerint megilleti: a nemzeti létet, — a­ki pedig azt fogja rá, hogy Magyarország el akar szakadni , — az nem érti a biroda­lomnak első egyesülésünknek indító okát, hogy az egyesülés által mind­ketten erősek legyünk. A­mint a felek kényelmü szaka­dásra gondolnának , a kényelmüség­­nek hasznát az orosz élvezné majd. Élni és élni hagyni, — ezt pa­rancsolja az é­r­d­e­k , az a nagy ha­talom, mely mindkettőket meggondo­lásra utasít, mely jelenben is azt pa­rancsolja, hogy tanácskozásainkat kö­­nyen meg ne szakítsuk. Vas Gereben. ORSZÁGGYŰLÉS. A főrendi tábla XVI-dik ülése (ápril 16-án d. e. 10 órakor.) Elnök: b. Szennyei Pál, k. főtárnokmester. A mai ülésre , melynek kezdete eredetileg d. e. 11 órára volt kitűzve, s csak később tétetett át 10 órára, lehet mondani, teljes számmal jelentek meg a főrendi tábla tagjai. Az erdélyiek közül ma láttuk a felsőházban először báró Reményi Ferenczet, az erdélyi 1865/gy-diki or­szággyűlés elnökét, valamint erdélyi püspök F­ogarasy Mihály ő exoját és több királyi hivatalost. A képviselő karzaton számos al­sóházi tag jelent meg, köztük gr. Ap­p­o­n­y­i György, — B­a­r­t­a­­ György stb., — a nők, a közönség, s az írók számára kirendelt karzatok szintén megteltek, ez utóbbira számosan bo­csáttatván be olyanok is, kiknek nem feladata az ülés folyamáról tudósítást írni, a mi nekünk reportereknek meg­lehetősen terhünkre van. A b. Majthényi László honti főispán által felolvasott s az utolsó X­. ülésről szóló jegyzőkönyv hitele­­sittetvén, elnök ő excja a mai ülés jegyzőkönyvének vezetésére Szlávy József bihari főispánt, mint a ház jegy­zőjét, a szónokok feljegyzésére pedig b. Majthényi László honti főispánt hívta fel, azután napirendre az alsó­ház második feliratát tűzte ki, mely­nek szövegét S­z­­­á­v­y József felolvas­ván, legelső szólt Báró Wenckheim Béla békési főispán, többi közt azon véleményét fejezvén ki, miszerint az alapelveket, melyekre az alsóház feliratait fektette, közjogi tekintetben megtámadni lehe­tetlen, támogatni felesleges, s áttérvén alkotmányos életünk s situatiónk sa­játságaira idegen államférfiakat nem ismer el viszonyaink megítélésére com­­petenseknek, mert úgymond azt, hogy e viszonyok kiegyenlítésénél a császár a királylyal összeütközésbe ne jöjjön, csak magyar ember képes felfogni. Szónok szerint gyöngíti a nemzet kö­veteléseit azon körülmény , miszerint a jogfolytonosságot utolsó consequen­­tiáiban elérni lehetetlen, de ezt az al­sóház is elismeri, azért küldött ki bi­zottmányt a közös ügyek megállapí­tása iránti előleges tanácskozásra, mely tanácskozás magában foglal­ja az 1848-diki törvények revi­­sióját is. Hogy a remények meg­hiúsultak, hogy a válaszfeliratra adott leirat nem volt kielégítő — úgymond szónok — az sajnos , hanem ő nem olvasta e leiratot ellenséges szemek­kel , és inkább kedvező mint kedve­zőtlen dolgot látott abban. Ő Felsége alkotmányosan akar kormányozni, és a felelősséget megfelelőnek tartja a megyerendszerrel. Parancsolni a jelen körülmények között mind a hatósá­goknak, mint egyébként csak felelős kormány által lehet. A megyei bizott­mányok impossibilisekké váltak, a­mi 1861-ben is kitűnt, a mennyiben ak­kor már szintén más után alkottuk azokat, és nem akként, a mint a tör­vények rendelik, — azonban a me­gyéket az országgyűlés által támoga­tott kormány auspiciuma alatt most 182

Next