A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-07-15 / 28. szám
Egy szakértő a jelen hadjáratról. Mindenki meg volt győződve a Bach rendszer fentarthatlanságáról, és mégis csak akkor bukott meg végképen , midőn Bruck, Richter és Eynatten pőre által, a rendszerrel karöltve járó szédelgés napfényre jött. A bürokratiára már régen pálcta töretett, de csak a Schmerling-féle rendszer és a vele összekötött alkotmányosság mutatta be kormányzási képtelenségét. Egy maradt az osztrák birodalomnak , mire büszkeséggel számított a hadserege! A túlbuzgók, kik mindig legtöbbet ártanak, a kardra ütöttek és avval állították a magyar kérdést megoldhatni. A magyar kérdés nem gordiusi csomó, melyet szétvágni és igy befejezni lehet, hanem fonál, melyet ügyetlen és részakaró kezek úgy összekuszáltak, hogy a legügyesebb és legfinomabb ujjak bonthatják csak szét nagy fáradsággal és türelemmel. Az osztrák sereg oly elemekből áll, melyek minden más sereg elemeivel bízvást megmérkőzhetnek; reá a birodalom valóban büszke lehet. Az osztrák közkatonának nincsen párjai megmutatták ezt kivétel nélkül a különféle nemzetbeli ezredek, melyek a legkedvezőtlenebb körülmények közt kitartással és hősies elszántsággal vívtak és elvérzettek. A tisztek mindig híven teljesítették kötelességöket, önfeláldozással álltak a sereg élén és bátran mentek a bizonyos halálnak, mint a holtak és sebesültek aránytalan kimutatása bizonyítja. Az ember szíve vérzik, ha a nagy veszteséget tekinti, melyet épen a legjelesebbekben szenvedtünk, és a nemzet nem nézheti közönyösen, hogy ily veszteségek mindig újra, meg újra beállanak. A nemzet kötelessége arra törekedni, hogy jövőre a hibák elkerültessenek, a hiányok pótoltassanak, és hős fiai, velük született bátorsággal, lelkesítve azon buzdító érzéstől, melyet a vezérben helyzeti bizalom és a rendszerben való megnyugvás nyújt, léphessenek a csatatérre. Nincs hiány az elemekben, de a rendszer rész, mint azt a sok vereség, melyet az osztrák sereg szenvedett, bebizonyította. Benedek vezéri tehetsége elismerve van, de ő is áldozata a sereg rendszerének, és Clam-Gratlast, Henigsteint és Krizsmanicsot bizvást a vizsgálat alól felmenteni lehetne, mert nem tehetjük fel, hogy a seregnek ily jeles tagjai árulást követhettek, amit hibáztak,mind csak azon rendszer következménye , melyben növekedtek, mely bennök vérré vált. Igaz, hogy hiba volt Benedektől nem kezdeményezni a hadjáratot, — a támadó ura a helyzetnek, — de ha már védelmi állásra szorítkozott és védelmet, támadási visszacsapással választott , a stratégia első elvét kellett volna követnie , hogy t. i. összpontosított és minden perezben rendelkezésre álló seregét oly állásba helyezze, melyből az átmenet a támadásra könnyű. A megtámadások, melyek a hegyszorosokból kilépő poroszokra tétettek, nagyon csekély erővel történtek, mint mindenütt, itt is megboszulta magát az osztrák fél rendszabály, mert az ellenség az első siker által nagyobb bátorságot vett , és ezen jó előjel után, bizalommal ment további támadásra. Hogy a csata alatt a füst a kilátást oly annyira akadályozta volna, miszerint a fővezér a centrumban történteket ki nem vehette, alig hihető lehetetlen, hogy jelentés nem létetett. Hol volt a gallopainok serege ? — Tény, hogy a poroszok magukat a centrumba beékelték , és annyira haladtak, hogy a sereget hátul megtámadhatták. Nem tehetjük fel, hogy a vezér oly goromba hibát követel, hogy tíz maradt a harczvonalban, hanem valószínű, hogy mulasztás történt, mely a rendszer következménye. Az osztrák rendszer katonáit úgy neveli, hogy mögöttük mindig a felelősség rémképe fenyegetőzik, mely minden önkéntes mozgást, minden határozott fellépést első csírájában elöl. A fő- és alvezérek tehetségét pedig azon katonai tapintat jellemzi, melyet ösztönnek nevezni lehetne. Csatát csupán rendeletek, parancsok és instructiók után nyerni akarni, fonákság, — a csata , hol annyi szenvedély izgatva van, nem béke-manoeuvre, nem sakkparthcie, ott sok történik, mi számításon kívül van, és a tapintat, az ösztön, némelykor a sejtés mutatja a vezérnek mit tennie kell , mit mernie lehet! Az osztrák hadsereg szervezetében mindig conservatív volt, mindig egy ponton állapodott meg, és csak egyes iramlásokat tett haladásra. A franczia háborúk kezdetén, az osztrák sereg a porosz háborúkból öröklött szerkezetben létezett, csak nagy veszteségek után sajátította el Napóleon mozgékonyabb hadviselését, de minden kár mellett, mégsem bontakozhatott ki a Hofkriegsrath nehézkes befolyása alól. Radeczki és Langenau 1835-ben a sereget mozgékonyabbá tenni fáradoztak, de részint a Hofkriegsrathon akadtak meg, részint maguk is nagyon benne voltak a régi rendszerben , úgy hogy nem sikerült az ideált elérni. Az 1848. hadjáratban az osztrák hadsereg megint mit sem tanult, lenézéssel fitymálta a forradalmi sereg könnyebb mozgékonyságát, melyet ez kénytelenségből felvett. Az osztrák seregből átvett befolyásosabb tisztek Mészáros, Vetter, nem tudtak kibontakozni a katonai nevelés és az osztrák szolgálat által megcsontosodott pedantériából. Csak a hadjárat végén, nagy veszteségek után utánozta Haynau a magyarok merész haladását. 1849-ben az osztrák sereg Olaszországban megint vereséget szenvedett, pedig Olaszország harcztérei úgy ismeretesek mint a schmelczi gyakorlati tér; az archívumban , a papíron szebbnél szebb tervek léteznek, minden positio ki van jelölve , megtámadása és védelme körülményesen leírva; de mit használ a terv, mit a tisztek és legénység hősies elszántsága, ha a szellem , mely e szép terveknek életet adhatna, hiányzik. Gyulay, mint most Benedek, védő állapotba helyezte magát, de Decker által ismételve és határozottan ajánlott azon elvet „hogy az ellenséggel mindig az érzést fen kell tartani“ elhanyagolta és az ellenség túlnyomó ereje által megtámadva, mindig kisebb erővel kényteleníttetett küzdeni nagyobb szám ellen. Pedig a taktika és stratégia abc-je mindig túlnyomó erővel küzdeni az ellenség gyenge oldala ellen, mi természetesen nem mindég csak a szám, hanem sokszor a morális hatás által elérhető. Úgy tetszett, mintha az osztrákok ezen hadjáratban a francziáktól tanultak volna ; legalább fegyvergyakorlataik módja arra mutatott. De gyanús volt az éjszaki hadsereg felállítása; azon szép sereg,melyet Benedek magának kiválasztott, az olasz hadjáratban kitűnt legjelesebb tisztekkel ellátott, megint áldozata lett a megrögzött rendszernek. Itt is, mint mindig, ugyanazon 326