A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)
1866-02-25 / 8. szám
intézményeknek mielőbbi életbeléptetését, valamint azoknak egymás melletti biztos megállhatását eszközlendi. Áttérve azon kérdésre, mely a birodalom irányában létező viszonyunkra vonatkozik, és melynek megoldása szoros összeköttetésben áll a birodalom átalakulásával, én is azon bölcs véleményhez csatlakozom, mely a pragmatica sanctióból folyó kötelezettségeinket a közös védelem eszméjére fekteti. Ámde a közös védelem, melyre kötelezi a pragmatica sanctió a birodalom minden országait bel- és külellenség ellen, ha czéljának meg akar felelni, mely a monarchiának fentartása, azt nemcsak fegyveres megtámadóktól, hanem azoknál sokkal veszedelmesebb közös ellenségektől fogja megóvni. A jelen században az államok nem annyira a harczias kalandban, mint inkább a szellemi és anyagi haladásban keresik hatalmuk főtényezőjét, miért is legveszedelmesebb ellenségüknek tekintik a köz-elszegényedést, a hitel csökkenését, a szellemi és anyagi sülyedést, (helyes) és ott, hol ezen bajok oly nagy mértékben és oly fenyegető alakban jelennek meg mint hazánkban és a birodalomban is, az ezek elleni közös védelem , a közjó sürgetős követelésének és az egyes országok kiáltó szükségének leginkább meg fog felelni. Ilyen közös védelem a szuronynál nemesebb fegyvert vesz igénybe, és annak szüksége ellenállhatlanul készteti arra az alkotmányos országokat, hogy függetlenségöknek fentartása mellett, közös érdekeik alkotmányos elintézése végett egymással testvérileg és bizalmasan érintkezzenek. De a közvédelemnek legnemesb és legdicsőbb emanatiója lesz a birodalom alkotmányos népei közti solidaritás, mely az alkotmányosság elleni törekvés és fondorkodás legyőzését, a történelmi jogállapot biztosítását és a valóságos alkotmányosság diadalát tűzi ki közös feladatának. Azon kapcsol, mely a birodalom országait önállóságuk fentartása mellett eloszthatlan egészszé összefűzi, szentesített szerződéseken alapuló erkölcsi eredménynek tekintem, mely a jogi biztonságban és érdekrokonságban találja éltető gyökereit, és ezekből veszi minden életerejét. Lehetetlen lesz tehát, mihelyt valóságos alkotmányosságnak fognak örvendhetni a birodalom minden népei, a pragmatica sanctióból folyó közös védelmet ezen jogi biztonságra és az abból fejlődött közös érdekre is ki nem terjeszteni. Az ilyen közös védelem ki fogja zárni az alárendelést és az absorbtio eszméjét, de magában fogja foglalni a jogállapot teljes biztosítását, mely biztosításban áll a birodalom jólétének, nyugalmának és erejének feltétele. A saját jogaikban biztosított alkotmányos országok, aggodalom nélkül s örömest fognak önállásukkal megférő módon egymással érintkezni közös ügyeiknek alkotmányos elintézése végett, azon határok között, amelyeket a valódi érdekegység és a külön tárgyalásnak lehetetlensége fog eléjük szabni. Előttem tehát három fő feltétel lebeg, melyhez kötöm a közös érdekek tárgyalása feletti kérdésnek szerencsés megoldását. Ugyanis a jogállapotnak teljes biztosítása, vagyis a magyar szent korona országairól szólva, államjogi önállásuknak sérthetetlensége, melynélfogva a közös tárgyalásokban is csak mint államjogi unitás a paritás alapján vehetnek részt (élénk helyeslés) továbbá, hogy ezen tárgyalásokban az alkotmányos elv minden megszorítás nélkül tartassék fenn, mire feltétlenül megkivántatik az is, hogy az ezen tárgyalásoknál képviselt többi országok szintén azon alkotmányos joggal bírjanak, melylyel felruházvák a sz. korona országai (helyes). Végre, hogy ezen közös tárgyalás csak azon ügyekre szorittassék, melyek tagadatlanul közösek, és csak azon határig, a meddig közös tárgyalások szüksége kétségtelenül be van bizonyítva (helyes). A trónbeszédben foglalt magasztos nyilatkozatra, melylyel a Fölség az országot támogatásra hivja fel, hogy a birodalmat a nehézségek legaggasztóbb fordulatain szerencsésen vezethesse át: az országgyűlés tényleg adandja a leghatályosb és félre nem érthető válaszát az által, hogy azon feladatnak megoldására, mely a birodalomnak életfeltételét képezi, előlegesen fordítja gondját és közremunkálását; tényleg bizonyítandja be, hogy a válságos pillanatban tanúsított fejedelmi bizalom a nemzet kebelében termékeny viszhangra talált, (helyes). Ez lesz egyszersmind legelső és legnyomatékosabb symptomája azon őszinte rokonérzetnek, melylyel a birodalom többi alkotmányos népei iránt viseltetünk, azon kölcsönös solidaritásnak, melybe velük a valódi alkotmányosságnak pajzsa alatt lépni készek vagyunk, és mely a vál. felirati javaslatban is lelkes szavakkal ünnepeltetik. Ez fog nekik vigasztaló tanulságul szolgálni arra nézve, hogy az alkotmányos életük kifejlődésében beállott szünetelés és ez által okozott kínos állapotuk bennünk a legélénkebb részvétel, s azon kötelesség érzetét keltötte fel, miszerint azon függő kérdésnek tárgyalását siettessük, melynek megoldásához kötve lett alkotmányos jogaik sorsa. Nem szükség a t. ház előtt a kétes állapot súlyát kiemelnem , mely alkotmányos népekre nehezedik , midőn jogaiknak gyakorlata felfüggesztetik, és a tulajdonuknak hitt alkotmányos szervezet újból kérés alá vonatik. Mit önmagunk fájlalunk, azt csak komoly részvéttel szemlélhetjük a birodalom többi népeinél is , és habár nem titok előttünk az, hogy a náluk ideiglenesen beállott szünetelés csak a februári szervezésnek kivihetlensége által jön előidézve, és habár alapos abbeli hitünk, hogy a Felség irányukban is beváltandja fejedelmi szavát, és az előleges kérdéseknek kölcsönös értesülés útján leendő eldöntése után őket is alkotmányos életüknek élvezetébe visszahelyezendi (helyes), mind a mellett mi sem lehet méltányosabb, mint az, hogy jelen sorsuk iránt a legnagyobb részvéttel viseltessünk (helyes), mert tudva van előttünk, hogy az általuk elfogadott alkotmányos szervezésnek hatálya Magyarország alkotmányos jogai iránti figyelemből függesztetett föl. Igaz, hogy a jogeljátszás hősei által elkövetett hibák és azok következményei csak őket terhelhetik, mind az által nemzetünk méltányos érzetével csak az férhet meg, hogy a dolgok ily helyzetében a nemhibásak kedvéért fitesse abbeli működését, melynek szerencsés befejezésétől Lajthántól az alkotmányos létnek fölélesztése függ. Bátran állítom, hogy tekintve a valódi alkotmányosságnak alattomos és fáradhatatlan elleneit, mind nemzetünk mind a birodalom alkotmányos jövőjére nézve csak leszek megnyugtatva, ha a többi országokban is létrejöttek a lehető legszilárdabb alapra fektetett alkotmányos intézmények (élénk helyeslés.) És ennélfogva, habár kénytelen vagyok hozzájárulni ahhoz, ami a felirati javaslatban alaposan mondatik, hogy ,ahhoz, minek legyenek a többi országok alkotmányos formái, és minő alapra rendeztessenek az ő egymásközti viszonyaik, hozzászólásunk nincsen“, mindazonáltal úgy tartom, éber figyelmünket attól, hogy mikép fejlődik náluk az alkotmányos élet ? soha el nem vonhatjuk már a tekintetnél fogva sem, mert bármennyire fognánk is a közös ügyeket számra és mértékre nézve (figyelemmel mindig a birodalom életfeltételeire) leszállítani, azok, mik fen fognak maradni, oly fontosak , hogy azokra nézve csak az alkotmányos közös tárgyalásban lelhetünk biztosítékot (különböző hatás.) Miután pedig a közös tárgyalás csak úgy képzelhető sikerrel, ha azok, kik arra befolynak, hason joggal vannak felruházva, világos, hogy reánk nézve nem lehet közömbös, váljon minő alkotmányosság uralkodik a birodalom többi tartományaiban. Ha tehát éber figyelemmel kísérjük a Lajthántúli alkotmányos állapotoknak fejlődését, nem kétlem, hogy a morális befolyás, melyet gyakorolni fogunk, csak kedvező hatással leend alakulásukra, és hogy azt hálával veendik mindazok, kik ott a valóságos alkotmányosság elésére törekszenek, szintúgy mint mi is méltányos elismeréssel üdvözöltük, és illetéktelen avatkozásnak nem tekintettük a jogeljátszás tanának idejében azon jeles férfiak felszólalását, kik a bécsi bíród, tanácsban alkotm. jogaink védelmét vállalták magukra (pl. helyeslés). A békés és méltányos kiegyenlítés érdekében, melyet nem kívánnunk lehetetlen, a legnagyobb súlyt kell helyeznem a Lajthántúli alkotmányosságnak valóságára,mely nélkül a közös ügyekre nézve kívánt megállapodást is kivihetlennek vallom, holott annak, mit a kor követeléséhez képest, és az örökös tartományoknak alkotmányos szervezete irányában csakis az absolutismus elleni exclusivitásunkból áldoznunk kell, a közös tárgyalásból reánk is háramló hasznon felől legbecsesebb és legkielégítőbb pótlását lelem fel abban ha a közös tárgyalás eszméjéhez való hozzájárulásunk lesz az a mozgony , mely által a valódi alkotmányosságnak diadalát ki fogjuk vívni a birodalom többi népeinek számára is. 86 Ghyczy Kálmán beszéde. A képviselőház febr. 16-iki üléséből: Tisztelt ház! Csupán általánosságban vonatkozva azokra, miket előttem említettek, mindenek előtt