A Népbarát, 1866 (6. évfolyam, 1-32. szám)

1866-02-25 / 8. szám

intézményeknek mielőbbi életbeléptetését, valamint azoknak egymás melletti biztos megállhatását eszközlendi. Áttérve azon kérdésre, mely a biroda­lom irányában létező viszonyunkra vonatko­zik, és melynek megoldása szoros összeköt­tetésben áll a birodalom átalakulásával, én is azon bölcs véleményhez csatlakozom, mely a pragmatica sanctióból folyó kötelezettsé­geinket a közös védelem eszméjére fekteti. Ámde a közös védelem, melyre kötelezi a pragmatica sanctió a birodalom minden or­szágait bel- és kül­ellenség ellen, ha czél­­jának meg akar felelni, mely a monarchiá­nak fentartása, azt nemcsak fegyveres meg­­támadóktól, hanem azoknál sokkal vesze­delmesebb közös ellenségektől fogja meg­óvni. A jelen században az államok nem annyira a harczias kalandban, mint inkább a szellemi és anyagi haladásban keresik ha­talmuk főtényezőjét, miért is legveszedel­mesebb ellenségüknek tekintik a köz-elsze­gényedést, a hitel csökkenését, a szellemi és anyagi sülyedést, (helyes) és ott, hol ezen bajok oly nagy mértékben és oly fenyegető alakban jelennek meg mint hazánkban és a birodalomban is, az ezek elleni közös véde­lem , a közjó sürgetős követelésének és az egyes országok kiáltó szükségének leginkább meg fog felelni. Ilyen közös védelem a szu­ronynál nemesebb fegyvert vesz igénybe, és annak szüksége ellenállhatlanul készteti ar­ra az alkotmányos országokat, hogy fü­gge­t­lenségöknek fentartása mellett, közös ér­dekeik alkotmányos elintézése végett egy­mással testvérileg és bizalmasan érintkez­zenek. De a közvédelemnek legnemesb és leg­­dicsőbb emanatiója lesz a birodalom alkot­mányos népei közti solidaritás, mely az al­kotmányosság elleni törekvés és fondorko­­dás legyőzését, a történelmi jogállapot biz­tosítását és a valóságos alkotmányosság dia­dalát tűzi ki közös feladatának. Azon kapcsol, mely a birodalom orszá­gait önállóságuk fentartása mellett eloszt­­hatlan egészszé összefűzi, szentesített szer­ződéseken alapuló erkölcsi eredménynek te­kintem, mely a jogi biztonságban és érdek­rokonságban találja éltető gyökereit, és ezekből veszi minden életerejét. Lehetetlen lesz tehát, mihelyt valósá­gos alkotmányosságnak fognak örvendhetni a birodalom minden népei, a pragmatica sanctióból folyó közös védelmet ezen jogi biztonságra és az abból fejlődött közös ér­dekre is ki nem terjeszteni. Az ilyen közös védelem ki fogja zárni az alárendelést és az absorbtio eszméjét, de magában fogja foglalni a jogállapot teljes biztosítását, mely biztosításban áll a biroda­lom jólétének, nyugalmának és erejének fel­tétele. A saját jogaikban biztosított alkot­mányos országok, aggodalom nélkül s örö­mest fognak önállásukkal megférő módon egymással érintkezni közös ügyeiknek al­kotmányos elintézése végett, azon határok között, a­melyeket a valódi érdekegység és a külön tárgyalásnak lehetetlensége fog eléjük szabni. Előttem tehát három fő feltétel lebeg, melyhez kötöm a közös érdekek tárgyalása feletti kérdésnek szerencsés megoldását. Ugyanis a jogállapotnak teljes biztosítása, vagyis a magyar szent korona országairól szólva, államjogi önállásuknak sérthetetlen­sége, melynélfogva a közös tárgyalásokban is csak mint államjogi unitás a paritás alap­ján vehetnek részt (élénk helyeslés) továb­bá, hogy ezen tárgyalásokban az alkotmá­nyos elv minden megszorítás nélkül tartas­­sék fenn, mire feltétlenül megkivántatik az is, hogy az ezen tárgyalásoknál képviselt többi országok szintén azon alkotmányos joggal bírjanak, melylyel felruházvák a sz. korona országai (helyes). Végre, hogy ezen közös tárgyalás csak azon ügyekre szorit­­tassék, melyek tagad­atlanul közösek, és csak azon határig, a meddig közös tárgya­lások szüksége kétségtelenül be van bizo­nyítva (helyes). A trónbeszédben foglalt magasztos nyi­latkozatra, melylyel a Fölség az országot támogatásra hivja fel, hogy a birodalmat a nehézségek legaggasztóbb fordulatain sze­rencsésen vezethesse át: az országgyűlés tényleg adandja a leghatályosb és félre nem érthető válaszát az által, hogy azon feladat­nak megoldására, mely a birodalomnak élet­­feltételét képezi, előlegesen fordítja gondját és közremunkálását; tényleg bizonyítandja be, hogy a válságos pillanatban tanúsított fejedelmi bizalom a nemzet kebelében ter­mékeny viszhangra talált, (helyes). Ez lesz egyszersmind legelső és legnyo­matékosabb symptomája azon őszinte ro­­k­onérzetnek, melylyel a birodalom többi al­kotmányos népei iránt viseltetünk, azon köl­csönös solidaritásnak, melybe velük a valódi alkotmányosságnak pajzsa alatt lépni készek vagyunk, és mely a vál. felirati javaslatban is lelkes szavakkal ünnepeltetik. Ez fog nekik vigasztaló tanulságul szolgálni arra nézve, hogy az alkotmányos életük kifejlő­désében beállott szünetelés és ez által oko­zott kínos állapotuk bennünk a legélénkebb részvétel, s azon kötelesség érzetét keltötte fel, miszerint azon függő kérdésnek tárgya­lását siettessük,­ melynek megoldásához köt­ve lett alkotmányos jogaik sorsa. Nem szükség a t. ház előtt a kétes ál­lapot súlyát kiemelnem , mely alkotmányos népekre nehezedik , midőn jogaiknak gya­korlata felfüggesztetik, és a tulajdonuknak hitt alkotmányos szervezet újból kérés alá vonatik. Mit önmagunk fájlalunk, azt csak komoly részvéttel szemlélhetjük a birodalom többi népeinél is , és habár nem titok előt­tünk az, hogy a náluk ideiglenesen beállott szünetelés csak a februári szervezésnek ki­­vihetlensége által jön előidézve, és habár alapos abbeli hitünk, hogy a Felség irá­nyukban is beváltandja fejedelmi szavát, és az előleges kérdéseknek kölcsönös értesülés útján leendő eldöntése után őket is alkot­mányos életüknek élvezetébe visszahelye­­zendi (helyes), mind a mellett mi sem lehet méltányosabb, mint az, hogy jelen sorsuk iránt a legnagyobb részvéttel viseltessünk (helyes), mert tudva van előttünk, hogy az általuk elfogadott alkotmányos szervezésnek hatálya Magyarország alkotmányos jogai iránti figyelemből függesztetett föl. Igaz, hogy a jogeljátszás hősei által elkövetett hibák és azok következményei csak őket terhelhetik, mind az által nemzetünk méltá­nyos érzetével csak az férhet meg, hogy a dolgok ily helyzetében a nemhibásak ked­véért fi­tesse abbeli működését, melynek szerencsés befejezésétől Lajthántól az alkot­mányos létnek fölélesztése függ. Bátran állítom, hogy tekintve a valódi alkotmányosságnak alattomos és fáradhatat­lan elleneit, mind nemzetünk mind a biro­dalom alkotmányos jövőjére nézve csak le­szek megnyugtatva, ha a többi országokban is létre­jöttek a lehető legszilárdabb alapra fektetett alkotmányos intézmények (élénk helyeslés.) És ennélfogva, habár kénytelen vagyok hozzájárulni ahhoz, a­mi a felirati javaslatban alaposan mondatik, hogy ,­ah­hoz, minek legyenek a többi országok al­kotmányos formái, és minő alapra rendez­­tessenek az ő egymásközti viszonyaik, hozzá­szólásunk nincsen“, mindazonáltal úgy tar­tom, éber figyelmünket attól, hogy mikép fejlődik náluk az alkotmányos élet ? soha el nem vonhatjuk már a tekintetnél fogva sem, mert bár­mennyire fognánk is a közös ügyeket számra és mértékre nézve (figye­lemmel mindig a birodalom életfeltételeire) leszállítani, azok, mik fen fognak maradni, oly fontosak , hogy azokra nézve csak az alkotmányos közös tárgyalásban lelhetünk biztosítékot (különböző hatás.) Miután pe­dig a közös tárgyalás csak úgy képzelhető sikerrel, ha azok, kik arra befolynak, ha­son joggal vannak felruházva, világos, hogy reánk nézve nem lehet közömbös, váljon minő alkotmányosság uralkodik a birodalom többi tartományaiban. Ha tehát éber figyelemmel kísérjük a Lajthántúli alkotmányos állapotoknak fej­lődését, nem kétlem, hogy a morális befo­lyás, melyet gyakorolni fogunk, csak ked­vező hatással leend alakulásukra, és hogy azt hálával veendik mindazok, kik ott a valóságos alkotmányosság elésére töreksze­nek, szintúgy mint mi is méltányos elisme­réssel üdvözöltük, és illetéktelen avatkozás­nak nem tekintettük a jogeljátszás tanának idejében azon jeles férfiak felszólalását, kik a bécsi bíród, tanácsban alkotm. jogaink védelmét vállalták magukra (pl. helyeslés). A békés és méltányos kiegyenlítés ér­dekében, melyet nem kívánnunk lehetetlen, a legnagyobb súlyt kell helyeznem a Laj­thántúli alkotmányosságnak valóságára,mely nélkül a közös ügyekre nézve kívánt meg­állapodást is kivihetlennek vallom,­­ ho­lott annak, mit a kor követeléséhez képest, és az örökös tartományoknak alkotmányos szervezete irányában csakis az absolutismus elleni exclusivitásunkból áldoznunk kell, a közös tárgyalásból reánk is háramló hasz­non felől legbecsesebb és legkielégítőbb pótlását lelem fel abban ha a közös tárgya­lás eszméjéhez való hozzájárulásunk lesz az a mozgony , mely által a valódi alkot­mányosságnak diadalát ki fogjuk vívni a birodalom többi népeinek számára is. 86 Ghyczy Kálmán beszéde. A képviselőház febr. 16-iki üléséből: Tisztelt ház! Csupán általánosságban vonatkozva azok­ra, miket előttem említettek, mindenek előtt

Next