ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ 79. ÉVFOLYAM (1952)
1952 / 1. füzet - NOVÁKI GYULA: Fejér megye őskori földvárai
FEJÉR MEGYE ŐSKORI FÖLDVÁRAI1 A dunántúli földvárkutatás kezdetét nehéz pontosan megállapítani. Amit jelenleg tudunk a földvárakról, sok kisebb-nagyobb cikkből tevődik össze. A hazai földvárak kérdése már korán foglalkoztatta kutatóinkat. A régebbi irodalomban igen gyakran találkozunk földvárak említésével, de ezek nem rendszeres kutatások eredményei. Az első, aki a saját korában ismert földvárak adatait összegyűjtötte, Rómer Flóris volt. A Compte Rendu II. kötetében az ország egész területéről 140 „pogányvárat" mutat be, többnek vázlatos rajzát is adja. Ezzel kb. egyidőben jelenik meg a Pesti Napló 1876. szeptember 21 és 23-i számában Hőke Lajos cikke a „Barbárkori földvárakról és árkokról" s az ország különböző területeiről, de főleg a Dunántúlról mintegy 40 földvárat ismertet. Példásan alapos munkát végzett Wosinszky Mór Tolna megyében. Tolna vármegye története I. kötetében felsorolja és részletesen ismerteti a tolnamegyei földvárakat, legtöbbnek a vázlatos térképét is közli, ugyanígy az ott talált leleteket is. S hogy mennyire alapos munkát végzett, mutatja az, hogy míg Rómer ebből a megyéből még csak 9 földvárat ismer, addig Wosinszky 53-at. Mint adatgyűjtő munkát meg kell még említenem Könyöki: A középkori várak (Budapest, 1905.) című könyvét is, amelyben az eddig ismert 350 pogányvárat sorolja fel az ország területéről. Ezeken kívül földvárakról szóló nagyobb munka nem is jelent meg. Kisebb ismertetések szép számmal találhatók, de ezek felsorolására itt nincs alkalom. A magyarországi földvárkutatás jelenleg majdnem ugyanott tart, ahol tartott Rómer és Wosinszky idejében. Még mindig nem haladtunk és nem is haladhattunk túl azon, mint hogy a földváraknak a helyét megállapítsuk, vázlatosan feltérképezzük, a felszíni jelenségeket és leleteket összegyűjtsük. Amíg ez nem történik meg minden megyében, addig alapos és áttekintőképes földvárkutatást nem is végezhetünk. Találkozunk a dunántúli régészet történetében is már alaposabb földvárkutatással, de mindezek egymástól elszigetelt jelenségek maradtak, a hiányos ismeretek miatt nem lehet összefüggésbe hozni egymással. Végeredményben alig tudjuk, hol is vannak a földvárak, milyenek, mekkorák és főleg, milyen korban keletkeztek? Minden tekintetben csak találgatásokra vagyunk utalva. Hogy e földvárak rendszeres feltárása milyen gazdag történeti eredményeket hozhat, arra példaként a szovjet gorodiscse ásatásokat hozhatom fel, így tehát még mindig csak a kezdetnél tartunk, a feladat továbbra is a földvárak összegyűjtése marad. Ez a régebbi irodalom alapján aránylag könnyen elvégezhető, az egyedüli nehézség a földváraknak a helyszínen való megtalálása, mert a helynevek nagyon hamar változnak, s így nincs ami útba igazítson. Ilyen terepbejárással végzett munka eredményeit kívánom itt ismertetni. Teljes munkát természetesen nem végezhettem, hiszen csak felszíni kutatásról lehetett szó. Három fő feladatot tűztem magam elé: a földvár helyének meghatározása (1. kép), vázlatos feltérképezése és a felszínen található leletek összegyűjtése. Ezzel kapcsolatban több tévedést is sikerült megállapítanom, amelyeket a dolgozat végén közlök. Ez a dolgozat a Budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Ősrégészeti Intézetében készült 1950-ben, Banner János egyetemi tanár vezetésével, akinek ezúton is köszönetet mondok a messzemenő szíves támogatásért. Ugyanígy köszönettel tartozom a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának, amely anyagilag lehetővé tette számomra a terepbejárást. Végül köszönetet kell mondanom Fitz Jenő székesfehérvári múzeumvezetőnek, aki a terepbejáráskor segítségemre volt, valamint a múzeumban levő, földvárakra vonatkozó adatokat átengedni szíves volt. Valamennyi közölt térképet saját méréseim alapján rajzoltam meg, Pákozd—Várhegy kivételével. A Fehérvárcsurgó—Várhegy térképét emlékezetből rajzoltam meg, mert óriási kiterjedése miatt egyedül nem tudtam felmérni, éppen ezért ez a rajz nem pontos és méreteket sem tudtam feltüntetni. Hogy csak a legfontosabbakat említsem meg: Bella Lajos kutatásai a soproni Burgstallon és Várishegyen, amelyeket ennek alapján a koravaskorból lehet keltezni. (Leírvai az A. É 1888—1900 közötti évfolyamaiban.) G. Bersu és Tompa F. sáncátvágása a lengyeli erődítményen a koravaskor végére teszi a sánc korát, de azt is megállapították, hogy már a bronzkorban is állott itt egy erődítmény (Bericht 1934/35. 106.). — Marosi Arnold ásatásai Pákozd—Várhegyen, amelynek tanúsága szerint a bronzkor végén építették (A. É. 1930. 52.). — Török Gyula ásatásai a pécsi Jakabhegyen, amelyek a kora vaskorból keltezik a várat (A. É. 1950. 4). — Legújabban pedig Mozsolics Amália ásatott Sztálinváros-Koziderpadláson, amely szerint a vár a bronzkor második felébe tartozik (Mozsolics Amália szíves közlése). 10 — 10-44 No