A Színes Sport, 2001. február (2. évfolyam, 30-57. szám)

2001-02-01 / 30. szám

www.asport.hu ­RÁKOSI GYULA: „Nem cso­dálkoztam azon, hogy nem hív, hiszen az álomcsatársor adott volt: Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Meg aztán Lajos bácsi nem szeretett változtatni, ha az alapcsapatából mindenki egészséges volt, az a csapat ját­szott, függetlenül attól, ki, mi­lyen formában volt. Aztán hat­vankettőben, Bozsik Cucu bú­csúmeccsén visszakerültem a válogatottba, Cucu az én passzomból gólt lőtt, én pedig utazhattam Chilébe, a világbaj­nokságra. ”­ Út a döntőig A Fradi három meccsen veri ki az elődöntőben a Manchester Unitedet, a harmadikon a Nép­stadionban Rákosi Gyulának is szerepe van a győztes gólban, hiszen „Karába ügyesen futott el a jobb oldalon, középre adott, Rákosi lövése Lawról kipattant, de Fenyvesi dr. már nem hibá­zott”. 2:1, nagy öröm, s jöhet a döntő. A kiírás szerint két meccs a fi­nálé, ám a Juventus és a Ferenc­város megegyezik abban, hogy legyen csak egy, az is­­ Torinó­ban. (RÁKOSI GYULA: „Anyagi okai voltak annak, hogy vállal­nunk kellett az egymeccses dön­tőt. Korábban ugyanis három­szor is három meccsen jutottunk tovább, a pluszmeccsek plusz­­költséget jelentettek, ezért szüle­tett az a sporthivatali határozat, hogy egy meccs, az is ott, hogy ne kelljen költeni a vendéglátás­ra. Kimerült a keret, a tervgaz­dálkodás meg ugyebár nem tűr­te a váratlan eseményeket. Mi pedig nem tehettünk mást, elfo­gadtuk az ukázt. ’’) A torinói kilencven perc előtt örökrangadó a Népstadionban, meglepetéssel. Az MTK 4:2-re le­győzi a Fradit. Igaz, a Ferencvá­ros tartalékos, a későbbi kupa­győztesek közül nem játszik Mátrai Juhász, Orosz és Vargáj a tények kedvéért: Páncsics, Ga­lambos, Perecsi és N­émeth Mik­lós a helyettesek­, de a vereség akkor is meglepő. A csapatban „Rákosi sokat birtokolta a lab­dát, de egyedül Albert jelentett veszélyt a kapura”. (RÁKOSI GYULA: „Albert Flóri? A legkedvesebb játszótár­sam volt. Azt szoktam mondani, és komolyan gondolom, hogy ő volt a Császár, és én voltam a­­morzsa­. Sokat tréningeztünk együtt, különóráztunk, én adtam be a labdát, ő pedig kapura lőt­te, fejelte. Az ilyen gyakorlások­nak köszönhető, hogy a bal lá­bam is használható lett, nem okozott gondot, ha játék közben ballal kellett indítanom, lőnöm vagy beadnom. Erre az MTK- meccsre nem emlékszem, de ar­ra igen, hogy ezt a -sokat birto­kolta a labdát- kitételt legalább ezerszer, ha nem tízezerszer el­sütötték velem kapcsolatban. Dicséretnek szánták, pedig nem volt az. Nem nagyon érdekelt, csak az volt a fontos, hogy nyer­jünk, és ha legközelebb is ott voltam a csapatban, tudtam, hogy olyan nagyon rossz nem lehettem. ”­ A Ferencváros két nappal a döntő előtt, hétfőn este kilenc óra körül érkezik meg Torinóba, s azonnal belekeveredik a váro­si csúcsforgalomba. A fáradt já­tékosok „nem a legjobban alud­tak, amihez hozzájárult a kedd reggeli fülledt hőség”. A délelőt­ti edzésen először megtagadják a csapattól, hogy a meccs szín­helyén gyakoroljon, ám aztán mégis a játékosoké a Stadio Co­­munale gyepe. A torinói edző, Heriberto Herrera „elismeréssel beszélt a Ferencváros teljesítmé­nyéről, különösképpen arról, hogy a Manchester United csa­patát kiverte a kupából", de ma­gabiztos győzelmet vár. Még úgy is, hogy a csapat sztárját, Si­­vorit kihagyja, az argentin ugyanis nem szereti a mester ál­tal vezényelt pörgős, atlétikus edzéseket. A többiek igen, en­nek ellenére „az első félidőben nem volt vérbeli kupaküzde­lem”, az olaszok támadnak, de nincs túl nagy iram. Aztán a szü­net után „egyre fokozódott a küzdelem”, majd a hajrában „a ferencvárosi rohamok erősöd­tek”. És eljön a 74. perc, amikor „megpecsételődött az olaszok sorsa, mert az előrehúzódott Novák mintegy harminc méter­ről nagyszerűen ívelt a kapu elé, Fenyvesi dr. pedig magasra felugorva, hat méterről fejjel le­pattintotta a labdát, amely a ka­pus közelében pattant a hálóba. 0:1.” (RÁKOSI GYULA: „Amikor Novák Dezső lábát elhagyta a labda, Albert Flóri rákiáltott, hogy -Hová adtad?...­, így aztán nem látta, amikor Fenyvesi Máté befejelte a labdát".) Tizenhat perc van hátra, a ti­zenhat perc alatt „heves volt a küzdelem. Az olaszok megpró­báltak erősíteni, de a Ferencvá­ros ekkor is higgadtabban, terv­szerűen játszott, és sorozatban szögleteket is elért”. (RÁKOSI GYULA: „Semmi esélyünk nem volt, ezt ma is úgy tartom. Remek futballistái voltak a Juventusnak, Del Sol és Com­bin neve például fogalom volt nálunk. Jó volt, hogy az olaszok biztosra mentek, ezért nem dik­táltak nagy iramot. Ahogy telt­múlt az idő, egyre lelkesebbek lettünk, mert a Juventus képte­len volt gólt lőni. Éreztük, hogy van keresnivalónk, a szünet után ezért már kezdeményezni is megpróbáltunk. Azon a mécs­esen mindenki jól játszott, fe­gyelmezett volt és határozott, ezért nyerhettünk. ’’C­hi Il Giorno című lap szerint „a 33 éves Mátrai óriássá nőtt ezen a meccsen”, Combin úgy véli, hogy „szerencsések a ma­gyarok, hogy olyan játékosuk van, mint Fenyvesi dr”, Heriber­to Herrera pedig „dicsérte a két csatárt, Albertet és Vargát, továb­bá a közvetlen védelmet”. Az pe­dig magától értetődő, hogy „Rá­kosi ezúttal is motorja volt a Fe­rencvárosnak”. A meccs előtt hazaindul a sé­rült Varga Zoltán („Haszontalan­nak érzem itt magam, ezért kér­tem, hogy küldjenek haza...”), és érkezik a vésztartalék Ihász Kálmán, ebből is látszik, hogy bízik a továbbjutásban a magyar csapat. A játékot a szovjet csapat kez­di, „mindjárt támadásba is len­dült. Az ellentámadás Rákosi lö­vésével fejeződött be, a labda Danyilovról szögletre pattant”. Három perc telik el, amikor „Ba­nyisevszkij nagy lövést eresztett meg, mintegy húsz méterről. Ge­lei vetődött, de kiejtette a labdát, és a berobbanó Csiszlenko kö­zelről a hálóba vágta. 1:0.” Rög­tön utána „Szepesi a tizenhato­son legurított Rákosihoz, akinek a nagy lövését Jasin bravúrosan szögletre ütötte”. A 9­ percben „Rákosi ívelt a tizenegyes pont­ra, ott Albert emelkedett ki a vé­dők közül, homlokáról azonban a kapu mellé csúszott a labda”. A szünetig felváltva támadnak a csapatok, szünet után pedig szinte azonnal újabb gólt kap a magyar csapat. A 47. percben­­Danyilov a partvonal közelé­ből, a tizenhatossal egy magas­ságból ívelt be szabadrúgást. A labda átszállt Mészöly és Mátrai feje felett, Gelei a hátvédek be­avatkozására várt, de hiába, és az üresen álló Parkujan három méterről a hálóba helyezte a lab­dát. 2:0.” (RÁKOSI GYULA: „Mindkét gól kapushiba volt. Az első egy­értelműen, a másodiknál lehetne vitatkozni azon, hogy miként helyezkedett Mészöly Kálmán és a Mátrai Sanyi, és azon is, miért állt egyedül Parkujan. Szerintem, ha Gelei Jóska kijön, övé a lab­da. Egyébként nem volt szeren­csénk a kapusokkal, hiszen ko­rábban a portugálok ellen Szent­­mihályit érte utol a - fogalmaz­zunk így - kapussors. ’) A második szovjet gól után erőteljesen támad a magyar csa­pat, s az 57. percben „Albert kö­zépen megszerezte a labdát, Mé­szölyhöz játszott, Mészöly közé­pen nagyszerű ütemben tört elő­re, kiugratta Benét. A csatár ma­ga elé tette a labdát, ezután mintegy nyolc méterről a bal sa­rokba lőtt. 2:1.” Kapkodni kezd a szovjet csa­pat, folyamatosan támadhat a magyar. A 78. percben „Káposz­ta, Albert, Bene volt a labda útja, végül Rákosihoz került, aki egyedül állt Jasin kapuja előtt, de­­ a kaputól három méternyire nem találta el a labdát”. Rákosi másnap azt mondja, hogy „váratlan volt Bene Feri to­vábbítása. Bokából­­dobta­ a lab­dát a kapu előterébe, fel sem villant bennem, hogy a védők sokasága között eljut hozzám, s helyzetbe kerülök... Inkább ref­­lexszerűen, mint tudatosan nyúl­tam utána”. (RÁKOSI GYULA: „Azóta is hallom, hogy nem nyerhettünk azon a meccsen, le kellett feküd­nünk a szovjet csapatnak. Hiába magyaráztam, hogy nem volt ilyen, senki sem hitte el. Mosta­ nában már azt mondom, hogy igen, eladtuk a meccset, ők pe­dig megígérték, hogy egyszer majd valamikor kimennek az or­szágból. Tessék, nézzék meg, jó üzlet volt, nem? Egyébként az úgynevezett -baráti-országok el­leni meccseink sokkal kemé­nyebbek voltak, mint más mér­kőzések. Mi futballprofesszorok­­nak számítottunk a népi demok­ráciák között, mindenki elle­nünk akarta megmutatni, hogy megtanult futballozni. Egyéb­ként pedig azért sem hihető, hogy eladtam vagy eladtuk a meccset, mert jelentős prémiu­mot ígértek a négy közé jutásért, annyi pénzt, amennyi bőven ele­gendő ahhoz, hogy ne is gon­doljon bundára az ember. A Szovjetunió elleni meccshez tar­tozik még, hogy nem sokkal a helyzetem előtt beadtam a lab­dát, Mészöly azonban nem bele­fejelt, hanem mellre akarta ven­ni, így elmúlt az esély. Ez is volt akkora helyzet, mint az enyém, csak Kálmán nem tudott a kapu felé fordulni. ”) A lényeg, hogy marad a 2:1, és kiesik a magyar válogatott. (RÁKOSI GYULA: „Mondhat akárki akármit, jól játszottunk a Szovjetunió ellen. De inkább mondják azt, hogy pocsék napot fogtunk ki, mint azt, hogy mi voltunk az erkölcsi győztesek. Meg hogy nemes küzdelemben estünk ki. Az erkölcs fontos do­log, a küzdelem nemes volta is, ám a lényeg mégiscsak az, hogy kiestünk. Sajnos. ”) Sorozatunk következő ré­szében, mához egy hétre BÁNYAI NÁNDOR (Bp. Honvéd) eleveníti föl az em­lékezetes meccseit. Szpartak Brno 2:0,0:1 Wiener SC: 0:1, 2:1, 2:0 AS Roma: 2:1,1:0 Atlético Bilbao: 1:0,1:2,3:0 Man. United: 2:3,1:0, 2:1 A pécsi Hernádi (balról) a megmondhatója, hogy bal lábbal is megtanult cselezni A lendületére sohasem lehetett panasz 1965. június 23., VK-döntő JUVENTUS­­FERENCVÁROS 0:1 (0:0) Torino, 30 000 néző. Ve­zette: Dienst (Goppel, Hun­­gerbüller - mindhárom sváj­ci) JUVENTUS: Anzolin - Gori, Sarti - Bercellino, Cas­­­ tano, Leoncini - Stacchini, Del Sol, Combin, Mazzia, Menichelli. Edző: Heriberto Herrera FERENCVÁROS: Géczi - Novák, Mátrai, Horváth - Juhász, Orosz - Karába, Varga, Albert, Rákosi, Feny­vesi dr. Edző: Mészáros Jó­zsef Góllövő: Fenyvesi dr. (74. p.) Szögletarány: 8:6 (2:3) a Ferencváros javára 1966. július 23., világbajnoki negyeddöntő SZOVJETUNIÓ­MAGYARORSZÁG 2:1 (1:0) Sunderland, Roker Park, 25 000 néző, vezette: Garde­­nzabal (spanyol) (Codesal, uruguayi; Campos, portu­gál) SZOVJETUNIÓ: Jasin - Ponomarjov, Sesztyemyov, Voronyin, Danyilov - Sza­bó, Huszainov - Csiszlenko, Banyisevszkij, Malofejev, Parkujan. Szövetségi edző: Nyikolaj Petrovics Morozov MAGYARORSZÁG: Gelei - Mátrai - Káposzta, Mé­szöly, Sipos, Szepesi - Nagy I, Albert, Rákosi - Bene, Far­kas. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos Góllövők: Csiszlenko (3. p.), Parkujan (47. p.), Bene (57. p.) Szögletarány: 13:3 (6:0) Magyarország javára II. évfolyam, 30. szám • 2001. február 1., csütörtök 3

Next