A Színes Sport, 2001. február (2. évfolyam, 30-57. szám)
2001-02-01 / 30. szám
www.asport.hu RÁKOSI GYULA: „Nem csodálkoztam azon, hogy nem hív, hiszen az álomcsatársor adott volt: Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi. Meg aztán Lajos bácsi nem szeretett változtatni, ha az alapcsapatából mindenki egészséges volt, az a csapat játszott, függetlenül attól, ki, milyen formában volt. Aztán hatvankettőben, Bozsik Cucu búcsúmeccsén visszakerültem a válogatottba, Cucu az én passzomból gólt lőtt, én pedig utazhattam Chilébe, a világbajnokságra. ” Út a döntőig A Fradi három meccsen veri ki az elődöntőben a Manchester Unitedet, a harmadikon a Népstadionban Rákosi Gyulának is szerepe van a győztes gólban, hiszen „Karába ügyesen futott el a jobb oldalon, középre adott, Rákosi lövése Lawról kipattant, de Fenyvesi dr. már nem hibázott”. 2:1, nagy öröm, s jöhet a döntő. A kiírás szerint két meccs a finálé, ám a Juventus és a Ferencváros megegyezik abban, hogy legyen csak egy, az is Torinóban. (RÁKOSI GYULA: „Anyagi okai voltak annak, hogy vállalnunk kellett az egymeccses döntőt. Korábban ugyanis háromszor is három meccsen jutottunk tovább, a pluszmeccsek pluszköltséget jelentettek, ezért született az a sporthivatali határozat, hogy egy meccs, az is ott, hogy ne kelljen költeni a vendéglátásra. Kimerült a keret, a tervgazdálkodás meg ugyebár nem tűrte a váratlan eseményeket. Mi pedig nem tehettünk mást, elfogadtuk az ukázt. ’’) A torinói kilencven perc előtt örökrangadó a Népstadionban, meglepetéssel. Az MTK 4:2-re legyőzi a Fradit. Igaz, a Ferencváros tartalékos, a későbbi kupagyőztesek közül nem játszik Mátrai Juhász, Orosz és Vargáj a tények kedvéért: Páncsics, Galambos, Perecsi és Németh Miklós a helyettesek, de a vereség akkor is meglepő. A csapatban „Rákosi sokat birtokolta a labdát, de egyedül Albert jelentett veszélyt a kapura”. (RÁKOSI GYULA: „Albert Flóri? A legkedvesebb játszótársam volt. Azt szoktam mondani, és komolyan gondolom, hogy ő volt a Császár, és én voltam amorzsa. Sokat tréningeztünk együtt, különóráztunk, én adtam be a labdát, ő pedig kapura lőtte, fejelte. Az ilyen gyakorlásoknak köszönhető, hogy a bal lábam is használható lett, nem okozott gondot, ha játék közben ballal kellett indítanom, lőnöm vagy beadnom. Erre az MTK- meccsre nem emlékszem, de arra igen, hogy ezt a -sokat birtokolta a labdát- kitételt legalább ezerszer, ha nem tízezerszer elsütötték velem kapcsolatban. Dicséretnek szánták, pedig nem volt az. Nem nagyon érdekelt, csak az volt a fontos, hogy nyerjünk, és ha legközelebb is ott voltam a csapatban, tudtam, hogy olyan nagyon rossz nem lehettem. ” A Ferencváros két nappal a döntő előtt, hétfőn este kilenc óra körül érkezik meg Torinóba, s azonnal belekeveredik a városi csúcsforgalomba. A fáradt játékosok „nem a legjobban aludtak, amihez hozzájárult a kedd reggeli fülledt hőség”. A délelőtti edzésen először megtagadják a csapattól, hogy a meccs színhelyén gyakoroljon, ám aztán mégis a játékosoké a Stadio Comunale gyepe. A torinói edző, Heriberto Herrera „elismeréssel beszélt a Ferencváros teljesítményéről, különösképpen arról, hogy a Manchester United csapatát kiverte a kupából", de magabiztos győzelmet vár. Még úgy is, hogy a csapat sztárját, Sivorit kihagyja, az argentin ugyanis nem szereti a mester által vezényelt pörgős, atlétikus edzéseket. A többiek igen, ennek ellenére „az első félidőben nem volt vérbeli kupaküzdelem”, az olaszok támadnak, de nincs túl nagy iram. Aztán a szünet után „egyre fokozódott a küzdelem”, majd a hajrában „a ferencvárosi rohamok erősödtek”. És eljön a 74. perc, amikor „megpecsételődött az olaszok sorsa, mert az előrehúzódott Novák mintegy harminc méterről nagyszerűen ívelt a kapu elé, Fenyvesi dr. pedig magasra felugorva, hat méterről fejjel lepattintotta a labdát, amely a kapus közelében pattant a hálóba. 0:1.” (RÁKOSI GYULA: „Amikor Novák Dezső lábát elhagyta a labda, Albert Flóri rákiáltott, hogy -Hová adtad?..., így aztán nem látta, amikor Fenyvesi Máté befejelte a labdát".) Tizenhat perc van hátra, a tizenhat perc alatt „heves volt a küzdelem. Az olaszok megpróbáltak erősíteni, de a Ferencváros ekkor is higgadtabban, tervszerűen játszott, és sorozatban szögleteket is elért”. (RÁKOSI GYULA: „Semmi esélyünk nem volt, ezt ma is úgy tartom. Remek futballistái voltak a Juventusnak, Del Sol és Combin neve például fogalom volt nálunk. Jó volt, hogy az olaszok biztosra mentek, ezért nem diktáltak nagy iramot. Ahogy teltmúlt az idő, egyre lelkesebbek lettünk, mert a Juventus képtelen volt gólt lőni. Éreztük, hogy van keresnivalónk, a szünet után ezért már kezdeményezni is megpróbáltunk. Azon a mécsesen mindenki jól játszott, fegyelmezett volt és határozott, ezért nyerhettünk. ’’Chi Il Giorno című lap szerint „a 33 éves Mátrai óriássá nőtt ezen a meccsen”, Combin úgy véli, hogy „szerencsések a magyarok, hogy olyan játékosuk van, mint Fenyvesi dr”, Heriberto Herrera pedig „dicsérte a két csatárt, Albertet és Vargát, továbbá a közvetlen védelmet”. Az pedig magától értetődő, hogy „Rákosi ezúttal is motorja volt a Ferencvárosnak”. A meccs előtt hazaindul a sérült Varga Zoltán („Haszontalannak érzem itt magam, ezért kértem, hogy küldjenek haza...”), és érkezik a vésztartalék Ihász Kálmán, ebből is látszik, hogy bízik a továbbjutásban a magyar csapat. A játékot a szovjet csapat kezdi, „mindjárt támadásba is lendült. Az ellentámadás Rákosi lövésével fejeződött be, a labda Danyilovról szögletre pattant”. Három perc telik el, amikor „Banyisevszkij nagy lövést eresztett meg, mintegy húsz méterről. Gelei vetődött, de kiejtette a labdát, és a berobbanó Csiszlenko közelről a hálóba vágta. 1:0.” Rögtön utána „Szepesi a tizenhatoson legurított Rákosihoz, akinek a nagy lövését Jasin bravúrosan szögletre ütötte”. A 9 percben „Rákosi ívelt a tizenegyes pontra, ott Albert emelkedett ki a védők közül, homlokáról azonban a kapu mellé csúszott a labda”. A szünetig felváltva támadnak a csapatok, szünet után pedig szinte azonnal újabb gólt kap a magyar csapat. A 47. percbenDanyilov a partvonal közeléből, a tizenhatossal egy magasságból ívelt be szabadrúgást. A labda átszállt Mészöly és Mátrai feje felett, Gelei a hátvédek beavatkozására várt, de hiába, és az üresen álló Parkujan három méterről a hálóba helyezte a labdát. 2:0.” (RÁKOSI GYULA: „Mindkét gól kapushiba volt. Az első egyértelműen, a másodiknál lehetne vitatkozni azon, hogy miként helyezkedett Mészöly Kálmán és a Mátrai Sanyi, és azon is, miért állt egyedül Parkujan. Szerintem, ha Gelei Jóska kijön, övé a labda. Egyébként nem volt szerencsénk a kapusokkal, hiszen korábban a portugálok ellen Szentmihályit érte utol a - fogalmazzunk így - kapussors. ’) A második szovjet gól után erőteljesen támad a magyar csapat, s az 57. percben „Albert középen megszerezte a labdát, Mészölyhöz játszott, Mészöly középen nagyszerű ütemben tört előre, kiugratta Benét. A csatár maga elé tette a labdát, ezután mintegy nyolc méterről a bal sarokba lőtt. 2:1.” Kapkodni kezd a szovjet csapat, folyamatosan támadhat a magyar. A 78. percben „Káposzta, Albert, Bene volt a labda útja, végül Rákosihoz került, aki egyedül állt Jasin kapuja előtt, de a kaputól három méternyire nem találta el a labdát”. Rákosi másnap azt mondja, hogy „váratlan volt Bene Feri továbbítása. Bokábóldobta a labdát a kapu előterébe, fel sem villant bennem, hogy a védők sokasága között eljut hozzám, s helyzetbe kerülök... Inkább reflexszerűen, mint tudatosan nyúltam utána”. (RÁKOSI GYULA: „Azóta is hallom, hogy nem nyerhettünk azon a meccsen, le kellett feküdnünk a szovjet csapatnak. Hiába magyaráztam, hogy nem volt ilyen, senki sem hitte el. Mosta nában már azt mondom, hogy igen, eladtuk a meccset, ők pedig megígérték, hogy egyszer majd valamikor kimennek az országból. Tessék, nézzék meg, jó üzlet volt, nem? Egyébként az úgynevezett -baráti-országok elleni meccseink sokkal keményebbek voltak, mint más mérkőzések. Mi futballprofesszoroknak számítottunk a népi demokráciák között, mindenki ellenünk akarta megmutatni, hogy megtanult futballozni. Egyébként pedig azért sem hihető, hogy eladtam vagy eladtuk a meccset, mert jelentős prémiumot ígértek a négy közé jutásért, annyi pénzt, amennyi bőven elegendő ahhoz, hogy ne is gondoljon bundára az ember. A Szovjetunió elleni meccshez tartozik még, hogy nem sokkal a helyzetem előtt beadtam a labdát, Mészöly azonban nem belefejelt, hanem mellre akarta venni, így elmúlt az esély. Ez is volt akkora helyzet, mint az enyém, csak Kálmán nem tudott a kapu felé fordulni. ”) A lényeg, hogy marad a 2:1, és kiesik a magyar válogatott. (RÁKOSI GYULA: „Mondhat akárki akármit, jól játszottunk a Szovjetunió ellen. De inkább mondják azt, hogy pocsék napot fogtunk ki, mint azt, hogy mi voltunk az erkölcsi győztesek. Meg hogy nemes küzdelemben estünk ki. Az erkölcs fontos dolog, a küzdelem nemes volta is, ám a lényeg mégiscsak az, hogy kiestünk. Sajnos. ”) Sorozatunk következő részében, mához egy hétre BÁNYAI NÁNDOR (Bp. Honvéd) eleveníti föl az emlékezetes meccseit. Szpartak Brno 2:0,0:1 Wiener SC: 0:1, 2:1, 2:0 AS Roma: 2:1,1:0 Atlético Bilbao: 1:0,1:2,3:0 Man. United: 2:3,1:0, 2:1 A pécsi Hernádi (balról) a megmondhatója, hogy bal lábbal is megtanult cselezni A lendületére sohasem lehetett panasz 1965. június 23., VK-döntő JUVENTUSFERENCVÁROS 0:1 (0:0) Torino, 30 000 néző. Vezette: Dienst (Goppel, Hungerbüller - mindhárom svájci) JUVENTUS: Anzolin - Gori, Sarti - Bercellino, Cas tano, Leoncini - Stacchini, Del Sol, Combin, Mazzia, Menichelli. Edző: Heriberto Herrera FERENCVÁROS: Géczi - Novák, Mátrai, Horváth - Juhász, Orosz - Karába, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi dr. Edző: Mészáros József Góllövő: Fenyvesi dr. (74. p.) Szögletarány: 8:6 (2:3) a Ferencváros javára 1966. július 23., világbajnoki negyeddöntő SZOVJETUNIÓMAGYARORSZÁG 2:1 (1:0) Sunderland, Roker Park, 25 000 néző, vezette: Gardenzabal (spanyol) (Codesal, uruguayi; Campos, portugál) SZOVJETUNIÓ: Jasin - Ponomarjov, Sesztyemyov, Voronyin, Danyilov - Szabó, Huszainov - Csiszlenko, Banyisevszkij, Malofejev, Parkujan. Szövetségi edző: Nyikolaj Petrovics Morozov MAGYARORSZÁG: Gelei - Mátrai - Káposzta, Mészöly, Sipos, Szepesi - Nagy I, Albert, Rákosi - Bene, Farkas. Szövetségi kapitány: Baróti Lajos Góllövők: Csiszlenko (3. p.), Parkujan (47. p.), Bene (57. p.) Szögletarány: 13:3 (6:0) Magyarország javára II. évfolyam, 30. szám • 2001. február 1., csütörtök 3