A Szív, 1919-1920 (5. évfolyam, 1-53. szám)

1920-02-14 / 25. szám

Budapest, 1920. február 14. V. évfolyam. # 25. szám. <© a­ Jézus szive • éRTesiTöae · ^lUDein,-saojRMróa| budapest.vijlmorAnszky-utca 20. SMHíescus-asiva­tszöve­tség 1 W'VZ/táY'&'X'* A Szív előfizetési ára egész évre 26 korona. Tömeges rendelésnél 50 példánytól kezdve 20 százalék kedvezmény. Kiadóhivatali cím: Budapest, Vili. ker., Horánszky­ u. 20. Helyben 60 fillér. Vidéken 60 fillér. A nemzetgyűléshez — a honalapítóknak. Kicsinyke ember vagyok, aki szólok hozzá­tok. De vér a ti véretekből; de lélek a ti lel­­ketekből. Keresztények ti, én is; magyarok ti, én is, nemzetiek ti, én is. A világháború véres hullámain, a forradalom szennyvizein, a kommunizmus pokoli lángten­gerén által hosszú szenvedés és hányattatás után végre ma először jutunk biztos révbe, először vet horgonyt meggyötrött hazánk négy­szeres léktől sülyedező hajócskája. Az utolsó percekben meghívtuk és bevettük újra hajónkba­­ az Úr Krisztust. Azóta ha­jónk árbocán újra leng a­ megtépett nemzeti zászló. Most már egész árbocunk Krisztus egész keresztfája. Ne feledjétek, hogy azóta vett jó irányt ha­jónk, hogy azóta tartott a biztos rév felé nyilegyenességgel, hogy azóta tudott titeket összeszedni, egységes célra koncentrálni, a nemzet egységes szavával az ország templomai után a legszentebb házba, a magyar sinai hegynek törvényhozó palotájába küldeni, a mióta a régen elfelejtett, oly sokszor meg­­szégyelt, oly sokszor elhagyott keresztet ti és veletek az egész nemzet­­ ujra cihátokra vettétek, újra szigetekbe véstétek. A meggyalázott magyar végső tusijában a sz. kereszt jelében talpra állt. Együtt van a Nemzetgyűlés. Igaz: „E jelben győzelem !“ Igaz: „Kard szerezte s a kereszt meg­védte !“ Hála a sz. keresztnek, hogy eddig eljutottunk. Fellélegezhetünk. Megpihenhetünk, egy picit. Oly jól esik. De ne feledjétek egy pillanatra sem, hogy milliók bizalma emelt fel titeket a legmaga­sabb polcra, hogy Isten helyett törvényt hoz­zatok. Ne feledjétek, hogy milliók könnyteli szeme néz reátok, milliók sebes szive dobog felétek, milliók szenvedése sir reátok, hogy a belétek helyezett nagy reményeknek megfeleljetek. Magyarország a kinpadról vonagló sóhaját küldi nektek; keleten, nyugaton, északon, délen levágott eleven testrészeinek tátongó sebét mutatja nektek. Nagy idők, terhes gondok; óriási felelősségek; évszázadokra kiható döntések — egy ezeréves nemzet jövő világa felett: mindezek és más ezer ügyek nehezednek vállaitokra. Oh, ha sikerül! Ti lesztek a magyar boldo­gítói. És ha nem sikerül, szörnyű kimondani, ti lesztek ... Nem, nem, a nemzet nem csalódhatok ben­netek ! Sikerülni fog ! Ha lesz méltóságteljes tekintélyetek. Akkor tudtok­­ ti parancsolni. Akkor tudunk mi nektek lelkiismerettel engedelmeskedni. Akkor lesz rend. A rend pedig lelke min­dennek. Ti Keresztény Nemzetgyűlés vagytok. Legyetek! A keresztény nemzet lelke rátok mutatott sza­vazatával, Isten Lelke rátok szállott hatalmával. Nektek van Istentől kapoit isteni tekintélye­tek. így nézünk mi, a keresztény nép, tirátok, mert hiszünk Istenben, akitől minden hatalom származik. Azért enne­k a tekintélynek lelkiis­meretben engedelmeskedni is fogunk, mint Istennek. De ti is higyjetek! A keresztény öntudat emelje lelketeket magasztos méltósággal, hogy ti Isten helyettesei vagytok, ti az ő nevében törvényt hoztok. Azért sérthetetlen is sze­mélyetek. Mutassátok meg, hogy ti nem vagytok foly­tatása annak a régi elkorcsosult parlamentnek, ahol a szenvedelmek égiháborúi dúltak, ahol gyerekes verekedések folytak, ahol pokoli ve­szekedések hullámzottak, pisztolylövések dör­dültek el, tintatartók röpködtek, falusi csárdában. Nem így, hanem akárcsak egy a keresz­tény önuralom méltóságteljes nyugalmával, úgy ültök, tanácskoztok együtt ott azon a szent helyen, mintha istenek gyüléseznének, amint irva van: Di­ estis, azaz Istennek helyettesei vagytok. Ha tisztelitek a legfőbb törvényhozót, az Uristent, az Ő tekintélyét megvéditek, ellene törvényt nem hoztok, az ő nevében paran­csoltok , akkor a ti, Isten tekintélyének adott tiszteletetek adni fog nektek is előttünk oly szent tekintélyt, hogy hor­os «firmer. pe$3zY ség nélkül tisztelettel meghajtunk­ törvényeitek élőit, lelkiismeretünkben megköttetvén Isten ha­talma által, amely üdvözít vagy kárhozatba dönt. A kor ősbik­­e Isten megvetése: Nem akar­ják, hogy Isten Azért megvetettek uralkodjék az embereken­ minden földi tekintélyt is, nem engedelm­eskedtek, forradalmaskodtak, anar­chizmust teremtettek. Azért zűrzavar most az egész világ. Európa társadalmát alapjából egy általános földrengés úgy kiemelte, úgy földhöz csapta, hogy romokban hevernek immár vagy romokba düledezni kezdenek már az összes birodalmak. Nincs tekintély, amely parancsolni tudjon, nincsenek alattvalók, akik engedelmeskedjenek. Ide vezetett az istentelenség, az isteni tekin­tély kikapcsolása az állami életből. Csődbe jutott a liberális atheás társadalmi rend. Hála Istennek, a magyar már kijózanodott. Újra keresztény lett, újra elismeri az isteni tekintélyt, újra engedelmeskedni akar Istennek és bennetek is Istennek. Örvendjetek! Sikerülni fog, ha ti is nem csak szóval, de tettben is keresztény képviselők lesztek. Isten tekintélyén, a keresztény nép lelkiis­meretes engedelmességén Isten segélyével s a ti bölcs törvényhozástok által a jog, igazság és szociális szeretet oly új és boldog Magyar­­országot fog felépíteni, hogy az egyedül fog állni a világon, hogy azt meg fogja bámulni a keresztényitlen világ, hogy abba sóvárogva fognak visszahullani elszakadt országrészeink. Meg fog ismétlődni a történelem. Amint egykor nemzetünk vére árán megmentette Kelet ellen a kereszténységet Európának, úgy most ugyanazt a sz. missziót fogja betölteni Kelet barbársága és Nyugat atheizmusa ellen. A koszorút ezért homlokotok közé fogja fonni egy megmentett nemzet és a kereszthez visszatért Európa hálája. Bíznunk lehet, bíznunk kell, mert a kereszt győz a pokol kapui feletti A nemzeti Nagyasszony és a dicsőséges Szent Jobb segéljen ! Magifl job­bsti per pillanatot szánni Krisztus szenvedéseinek! A világtörténelem középpontja, minden ke­gyelmek kincsesháza, a lángoló áhitat tápláló étele, a hálaadás kimeríthetetlen forrása, min­den erény nagyranevelő iskolája — a kegyes megemlékezés az Ur Jézus Krisztus keserves kínszenvedéséről és haláláról. Az Ur Szive tisztelői vegyék kerökbe a nagyböjt komoly és ü­dvösséges napjaiban Jézus Szive képét; nézzék, szemléljék az isteni szeretet ezen jelvényét, de értsék is meg, főleg most értsék meg, amikor mi is a szenvedés sós tengerébe alámerültünk, hogy az Úr Szive képén, azon az isteni Szivén rajta van a ke­reszt, a töviskoszoru, rajta a tátongó, mély seb. Nem tudott az Úr szeretettel ránk gondolni anélkül, hogy ne gondolt volna arra a keresztre, amelyre értünk kifeszíttetett, arra a tövisko­­szorura, amelyet értünk hordozott, arra a sebre, amelyet halálában értünk kapott. Ne legyünk mi sem képesek az Urra gondolni anélkül, hogy megfontoló lelkünk és érző szivünk előtt meg ne jelennék ez az áldott szent kereszt, az a borzalmas töviskoszoru, az a széles mély seb. Szálljon belénk legalább a nagyböjt kegye­lemteljes időszakában sz. Pál lelke, aki magá­ról bevallá, hogy „eltökélte és közöttünk ke­resztények között nem is akart másról tudni, mint Jézus Krisztusról, és róla csakis mint Megfeszítettről." (1. Kor. 2., 2.) Nem is­ ké­pezte más egyéb az ő dicsőségét, nem is nyí­lott ki ajka más dicsekedésre, mint egyedül Jézus Krisztus keresztjével, aki által neki a vi­lág megfeszittetett és ő a világnak. (Gál. 6., 14.). Oh, a tapasztalt istenes lelkek tudják, hogy az a borzalmas kereszt, Krisztus kínszenvedése, az élet keserűségei ellen az egyedüli cukrosító, édesítő kegyszer! Mara vizét keserűsége miatt nem bírták inni a szomjúságtól elepedő zsidók, ekkor az Úr megmutatott Mózesnek bizonyos fát, amelyet a vízbe téve, attól megédesült a viz, úgy a mi keserves életünk megédesel Krisztus keresztjétől. Nem panaszkodnál te annyit, hogy szenve­délyeiddel nem birsz, elesel, vétkezel, megmar a bűn, a pokol fekete kutyája, — ha ismernéd a kereszt erejét, belékapaszkodnál, te is szi­vedre tűznéd ki győzedelmes zászlóul. A „réz­­kígyóra“ való tekintet a viperák marásától meg­óvta a pusztiban bolyongó zsidókat, mennyivel inkább lenne a te üdvösséged Krisztus áldott keresztje, csak csüggne rajta szemed a kísér­tet, a szenvedés óráján. Egyszerű falusi ember jött vissza a frontról a közeli faluba. Kettéhasadt koponyája részben, arca, nyaka piroslott vérétől. Sírva­ kötözgették be a betegápolók, ő meg mondogatta: „Je gyermekek, ez még semmi. Krisztus többet szenvedett­­“ Nem tehetnél te is így, ha fáj, ha fagyoskar­­dd­, éhezel, mezítelen vagy, nincs lakásod? Szegényke testvérem te, karold át hittel a keresztet, meglásd, oly jót fog tenni neked­­. Krisztus kínszenvedése erősíts meg minket*

Next