A Szív, 1920-1921 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1921-02-26 / 26. szám

Toldii ■ : -v-' Tanuljunk belőle! •­ Egy protestáns államférfi mondása. •A Neuzeland katholikusai energikus küzdelmet folytatnak most. Egyes s­z­abadkőm inell-libe­r­ál­i­s elemek törvényjavaslatot nyújtottak be, melyben a kötelezd egyházi házasságkötés helyébe az u. n. »polgári házasság­ behozatalát és a felekezeti iskolák megszüntetését kívánják. A katholiku­sok igen­ erélyes mozgalmat indí­tottak e tör­vényei­ ellen, amit a kormány rossz szeínm­el néz és minden eszközzel iparkodnak agitációjukat lehetetlenné tenni. Egy protestáns államférfi­ Sir John Findlay, kikelt most a kath­­arában a katholikusok véle­­m­ényszábáí!*áffáriak" ^ín­yöiwfsá "ellen, és többek között a következőket mondotta: — »Ha én katholikus lennék, amint protestáns vagyok, sohasem engedném meg.. .hogy.. katho­­­liku­s egyházam elveit bántsák; sőt, ellenkező­. U§, ihitiaih világi hatalomma! szemben “ védel­mezném!« következetes és férfias kijelentés,­­am­elyből mi is tanulhatunk. Ne engedjük. Egy­­­házunk igazát 1. Védjük, és képviseljük­ azt! Erősödik ez oroszok vallásossága.­ ­ Az istentelen, zsidó-bolseviki uralom ellen­hatása mindinkább erősödik az orosz népben. Ennek egyik legjellemzőbb jele, hogy a vallá­sosság a birodalom minden tájékán észrevehe­tően nő.­­­­­ A bolseviki Oroszországból visszatérő vala­mennyi idegen ennek hírét hozza. Legutóbb Tullio olasz tengerésztiszt, aki nemrégiben Odesszában járt, ezt írja: :­s »Az istentiszteletek ideje alatt annyi nép lepi el a templomokat, hogy nagy részük el sem fér. A tömegben igen sok vörös katonát is láttam, sőt érdekes, hogy több vörös matróz is megje­lent, akik pedig istentagadók hírében állanak. Vörös nihrózókkal folytatott beszélgetéseim, köz­ben, különben is arra a meggyőződésre jutot­tam, hogy igen kevés már közöttük a hitetlen.« Csaknem két éve, hogy a spanyol sajtó egy hírt­ dobott világgá. A limpia­i Krisztusról egész Spanyolország beszélni kezdett. Limpiai Spa­nyolország északnyugati részén, a Vhscajai öböl közelében fekvő kis község­­ Plébániatemploma S főoltára felett nagy feszület emelkedik a­­ iaá­asba. A spanyolok­­ csak El Santo Cristo de la­­gonia (Halálküzdelemről nevezett Krisztus) r»ér­ven ismerik. Ezerkilencszáz tizenkilenc március 30-án érdekes esemény történt. Éppen a­ misszió, melyet két kapucinus atya tartott, befejező napja volt.­Többen észreveszik,­hogy a feszület min­­nak vonásai elváltoznak­ a szemek, mozogni kez­denek, jobbra-balra­ fordulnak. A fej­ sem hid­rád nyugodtan. Szóval, Jézus szenvedésének Utol­só, a halált megelőző pillanatai újulnak meg. A plébános ~ és­­ a t­ét kapuciiníis-atya - semmit­­ sem láttak. Nem­­­ akarták elhenni. De a nép nem tagit. Eskü alatt erősiti, hogy látták az ese­ményt. A plébános igye.,s.u..ez. esetet diákban, tartani. Csak püspökének tett felterjesztést. Azon­ban hiábavaló minden fáradozás. Limpias híre csakhamar elterjedt. Áprilisban a zarándoklatok hosszú sora indul meg. Végük még ma­ sincs, mert a csodás jelenet most is folytatódik. Múlt évben is százezernél több ember járt ott. A feltűnő megtéréseknek se­ vége, se hossza. Mit látnak az emberek Limplasban? A limpiasi Santo Cristo Spanyolországban ma éppen olyan ismeretes, mint Franciaországban Lourdes. Kiváncsi orvosok egész tömege figyelte a szent feszületet s tanúja volt a jelenségnek. Pl. Dr. Outréner Antal orvos igy ír: Bizo­nyítom, hogy ma, 1919. aug. 16-án, egész vilá­gosan és biztosan láttam, hogy Krisztus _ lete­kintett (megjegyzendő: a feszület szemei fel­­felé néznek) abba az irányba, hol álltam s azután 2—3 perc múlva felnézett, úgy, hogy csak a szem fehér volt látható. A szembogár a felső szempilla alatt teljesen eltűnt. Azután mozgatta ajkait vagy jobban mondva görcsösen becsukta száját,­ m­ely, mikor körültekintett,­­ nyitva volt Dr. Namorado Maria Ferenc orvos: Lát­tam, hogy a Santo Cristo felnyitja száját..., hogy a szemek arra néznek, ahol állok. Dr. Alcalde Ferdinand hasonlóan K­. Őrvég 1­át c­s­ő­v­e­l is­­ figyelte gs.. folytatta, félbesza­kított megfigyelését De ugyanazt még világo­sabban látta. G­arc­i­a, Sándor Ede orvostanhallgató eskü­szik az 6 egész családja’ üdvösségére, hogy látta Krisztus szemei és ajkai mozgását. Diaz Teodor meghatva ifjú: Többször, lát­tam, hogy minden irányban tekint, fejét jobbra­­ és balra mozgatja, száját becsukja, roppant ne­hezen lélegzik, mint a haldokló, ki utolsót vo­naglik. Zea-Bermudez Ferenc diplomata: Körül­belül ötvenen észleltük Krisztus szemeinek moz­gását. Tekintete kedves, leírhatatlan, erőteljes volt. Majd fel, majd reánk, majd jobbra nézett. A változások világosak, élénkek, jól észlelhe­tők. A jelenetnek óriási hatása vot: sírás, zo­kogás, kiabálás, könyörgés, imádság követték. Dr.­Cuesta Péter orvos, ki nem hitte a Timpiási jelenést, oly jelenetnek volt tanúja, mely egészen megrendítette. Nemcsak­. Krisztus szemei s ajkai mozgását észlelte. Úgy tűnt fel neki, mintha Krisztus teste elváltoznék. Csak csont és bőr, szinte olyan, mint a csontváz. Egy idő után azonban ismét­­ visszatér eredeti alakja. Kétszer­ látta ezt,­ Felkiáltott s reszketve kisietett a templomból. Érdekes és a tanúvallomásokból megállapít­ható tény, hogy legjobban és legszebben éppen 'állok észén'­,'Tik'''semmiképp sem akarják latni a különös jelenséget. Így­­ pl. egy zongoramű­vész, ki híres volt hitetlenségéről, bemegy a templomon s Károm­lő szavakkal fenyegeti meg Krisztust A nép megdöbben. Alig ér a szén, telyhezjs földrg megy. Kiviszik. Nagy nehezen ma­gához jön.­ Elmondja, hogy Krisztus borzasztó tekintetet vetett reá. Látta feje mozgását is. S egyszer úgy tűnt fel neki, mintha le akarna szálni s neki jönne. Ekkor vesztette el eszméletét. Az orvos megvizsgálja utóbb s kijelenti, hogy semmiféle szervi baja sincs. Teljesen egészsé­ges ember. Ez a művész ma a limpiasi csodás jelenség legbuzgóbb védője. Nem volna vége az adatoknak, ha mind itt közölni akarnók. Ezekből is látható, hogy nagy­jában Krisztus szenvedésének utolsó mozzanatai ismétlődnek meg. ^#si- ■ - -A limpiasi ff MOST JELE M T M E G e I tm' tfEKDa láNOS 11» 48 OtDflt; áitfl 12 jCOBCKfl korda”RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KIADÁSA Budapest, VHI, Miksi.­Uii Kálmán tér 3 ez. _ ^ ; • Ii’’ in i... ■ ............. ' ■ 7 Illyenott kapható a íimoasi kereszt képe. Imakünyvbe­n aló­g r sajátkép alakban darabja 53 és 60 fillér. Napjobb alakban = 2 korona 50 fillér (portó külön) RÍa^BHBnaBnBiBBnnisKBflnisBnHnniHnflan BnBn­! 1021. február 26. Üres terem nem hívogat. A párisi evangélikusok zsinatot tartottak a mi­nap a «Megváltás» párisi templomában. Hatá­rozataik között érdekes újítás, hogy a francia evangélikus templomokat ezentúl az isten­tiszte­­leti órákon kívül is­ nyitva akarják tartatni. Ugyan miért? Az evangélikusok templomi istentiszteletének a közös összejövetel alkotja a gerincét. Az egy­házközség és a pap prédikációja nélkül az evan­gélikus templom nem más, mint üres terem. Üres termet, csendes helyet pedig a magán­­ájtatosság céljára máshol is találunk. Az üres, nyitott evangélikus templom érzé­kelteti csak igazán,­­hogy Isten házának tartal­mát, betöltő lelkét az Oltáriszentség alkotja. Ha bemegyünk egyházunk hajlékába, a kat­­o­­likus templomba, nemcsak a négy fal közé hú­zódó üres csendet találjuk, hanem a kenyeret, melyről az igazat mondó Krisztus állította: «Ez az én testem!» Számunkra, katolikusokra még az üres templom is: Isten igazi hajléka. Jeruzsálem leányai. Kelet virágé”"1', alhipfől, yp?t balzsamos a le­vegő az­ olajfák hegyének oldalán. . .Asszonyga, hálaalan­, a lejtőn f­ölfelé. Elfa, egy jeruzsálemi árus felesége, izgatottan, magyarázta a többieknek: — Igen, halálra ítélték a­ prófétát. Barabbás­­sal együtt viszik majd! amoda fel a vesztőhelyre. Pár sóhaj és feltörő panaszos faj volt rá a válasz. Lea könnyeit törü­e. — Még nem régen a tem­­plom előcsarnokában láttam. Hozzá akartam­ menni, de ott volt kö­zelében a pénzváltó Jorarn felesége, aki régi haragosom. Hát nem mentem. Most.-sajnálom csal.. .o .■ v, , - A nap deielére keteelgett. Az egyik asszony hátratolta fejére fátyolszerűen omló kendőjét és megtörülte a sietségtől gyöngyöző homlokát.­­— El akaram vinni Támárt a prófétához, hogy megáldja. Talán használt volna. -Támár a fia volt. Tu­dta a többi asszony, hogy’ sok panasza van Sárii asszony fiugyerekére. Újra elhallgattak. S fia a férjére gondolt. Ha­ragosan váltak el vasépai csekélység miatt. Nem volt é?. ritkaság a csal­ádi­ életükben ■ és­ sokszor elkeserítette. De amióta a názárethi prófétát hallgatja, lassan elsim­ 4­ a lelke'keserűsége. Most ennek­­ a vigasznak is­­ vége. Megölik a csodás beszédű názárethi Jézu­st. ■— Én hiszem, hogy Istentől van — folytatta hangosan a gondolatat. Alincep szavának hiszek — felelte rá mély bensőséggel a negyed^: asszony. \f~ Szeretem! Ugj’, n^'r.t Izrael Urát és istenét —• kezdte el Sára, de ia köny elfojtotta szavait. Fordulóhoz értek. És szemükbe Ölloit­ messziről a tömeg. — Jönnek! — állt meg riadtan az egyik. — Jönnek... jönnek... — futott végig zo­­kogástól fulladt hangon az asszonyok között, valóban jöttek. Már a lárma, a szitkozódás is hallhatóvá lett. Közeledett a gyilkos menet. Ott ni... A hóhérok... Ott néhány római ka­tona. Elől táblát visznek. Amott Barabás, a hír­hedt gonosztevő... £ s ott... jaj — Uram, Izrael Istene, el ne hagyj! — Jézus, a názárethi Jézus, a csodatevő próféta, a jóságos, édes rabbi... Nem, nem ... Tudom, hiszem­,­hogy több ajinál... Magának a mennyei Atyának szent ; fia­ , £ s hogy... Csupa vér, piszok, verejték az arca. Agyonostorozott, sebhelyes válla előre görnyedt. Rajta a súlyos kereszt, amely alatt meg -megbotlik felsebzett lába. Fején tövisből koszorú, vérrel átfutott szemében emberfölötti szenvedés és fájó szomorúság. Ezzel a szív mélyéig ható, feledhe­tetlen tekintettel, irgalmas jósággal nézi a gúnyo­lódó tömeget és ez a­­ pillantása megakad az ijedten félrehúzódó asszonyokon is. És a jó asszonyok felfogják ezt a pillantást és ellenállhatatlan erővel szalad föl szívükben a szeretet. Már nem­­ félnek, nem szégyenkez­nek. Előtörnek a tömegen és zokogva szólít­ják a Mestert és­­ hangosan jajgatva siratják őt. Jézus pedig­­ feléjük fordul. Szelídség, szeretet, irgalom minden pillantása. Mennyországot akar adni az őt aratóknak és azért megmutatja ne­kik az égbe vivő utat. Megszólal a siró asszo­nyok fele:­­»Jeruzsálem leányai,­­ ne­­ sírjatok énrajtam, ha­nem sírjatok magatokon és fiaitokon...« Még egynál b­ ri1' iirt.-m ömn­üu irtózatos bünhődéséről, — azzal' tovább löki a gyilkos tömeg. A­ jeruzsálem­i as­­.onyo­i, ismét egyedül van­nak. Már messze hullámzik tőlük a tömeg és ők még mindig állnak, eláléltan könnyeik között. Nagysokára indulnak csak. Hazafelé vissza­felé a lejtőn. Lea másfelé indul. — Hová visz utad? Eltéveszted könnyeid kö­zött az utat házad felé. — Nem megyek haza — int az asszony. —­ Felkeresem a pénzváltó Joram feleségét, hogy kiengeszteljem, .­..veiv...... Kk.;v eie a haragot,­­ amellyel mégblyre'irtjám' Drámái. énemet... £ s elkezd zokogni bűnei fölött. I Sára vele zokog. — Nem kell-e magamat okolnom Támár fiam­ért is? Nem­ voltam e réti­ szMo: kötelességeim­ben? Oh jaj a szülőnek a fiák bűneiért is, ha nem tettek meg minden tőlü­k telhetőt. Körmyei fojtják el szavát. Siratja hanyagságé­nál­ bűneit, Elia is: %ir. Arra gondol, hogy házasélete ba­jainak hányszor volt. ő maga az oka és keserves­­ önnyekkel siratja bűneit. És zokog a frigyed­, az ötödik is. Mindegyikr­e látja önön bűneit és vele együtt látja a fia nőit és az egész világ bűneit is, amelyek most i­­­szegzik keresztre a Mestert. Sírva mennek az utón,­ a jó utón, a bánat j. utján, • amely imaVezet a mennyország felé. Nem úgy, mint sok mai ember és asszony, akik j­átsirják a böjti prédikációt,, zokognak a státiós S képek­ előtt, siratták­" Jézust. De nem siratván­­ saját bűneiket, maradnak mellette, ha rossznyel­­­­­vű, haragta.tó, kötelességmúlasztó a nép, amely­nek u­tja hiában ázik is könnytől, míg sem is vezet a mennyország felé,

Next