A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1950-02-18 / 25. szám
A Szentevangélium Otvenedvasárnapra Se. Lukács 18, SÍ—43. 3 £ z Időben: Magához vevén Jézus a tizenkettőt, mondd nekik: íme, fiSl Btegyünk Jeruzsálembe, és beteljesednek mind, amiket megírtak a próféták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfolják, bántalmazzák, megköpdösik, és miután megostorozzák, megölik őt, de harmadnap föltámad. Azonban ők mit sem értenek ezekből, és ez az Ige el volt rejtve előlük, és nem értették a mondottakat. Történt pedig, mikor Jeruzsálemhez közeledett, hogy egy vak ült az útfélen, kéregetvén. És amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódok, micsoda az. Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Megállván tehát Jézus, parancsold, hogy vezessék őt hozzá. Mikor azután közel jött, kérdése őt, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Dram, hogy lássak! És Jézus monda neki: Láss a te hited megszabadított téged. És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicséretet monda Istennek. Szükségkápolnát tudna szerezni a szegény rózsajárás-átokházi nép, ha ebben testvéreink segítenének, akiknek már van „Isten háza és mennyország kapuja“ Isten segítségével. Társulataink kérik testvéreiket: a rózsafüzér-társulat-, ferencrend-, karmelita skapuláré- és Jézus Szíve társulatokat, segítsenek templomhoz. Szentévi adományokat hálásan köszönünk, így tudjuk mi is megnyitni a Szentévre saját Szentkapunkat. Lelkészség, Ruzsajárás (Szegednél). Húshagyó kedden, február 21-én este 9 órakor az Angolkisasszonyok váci utcai templomában farsangvégi engesztelőórát rendez az ÓRA. Az ájtatosságot Witz Béla budapesti érseki helytartó celebrálja. A budapest-belvárosi ferencesek templomában a lurdi csodatevő Szűzanya tiszteletére kilencnapos ájtatosságot tartottak. A szentbeszédek és a lélekfelemelő ájtatosságok alkalmával a ferencesek temploma zsúfolásig megtelt a Szűz Anyát tisztelők ezreivel. A jubileumi szentévi búcsúk ismertetését szorgalmazó háromnapos ájtatosság február 19—21-ig lesz. Este 6 órakor szentbeszéd, utána ájtatosság és szentséges litánia. A nagyböjti szentidőben minden szerdán este órakor szentbeszéd, minden pénteken 6 este 6 órakor pedig keresztúti ájtatosság. A nagyböjti szentbeszédek szónoka: P. Király Pacifik ferences házfőnök. Az ájtatosságra mindenkit szeretettel várnak a belvárosi ferencesek (V„ Berendieik tere 8.) Farsang a családban Gyurka, Ádám, Manci s Böske Buksi fejét nagyon törte: Csináljunk egy mulatságot, Vidítsuk fel a családot! Édesapa sokszor fáradt, Angus beteges és sápadt, A nagyszülők oly csendesek,Most farsang van, örüljenek! Nincsen jelmez? No ez sebaj! Uccit kerítenek hamar. Mire jó a rongyosláda? Lesz már mindnek maskarája! Gyurka legyen török basa, Ádám postás, Manci dada, Böske kócos kis cigánylány, Aki a jövőbe lát ám! Este műsorral meghívják A családnak minden tagját, S kezdődik a vidám móka, Van ám tréfa, tánc és nótát Nézők szemén örömkönny ül, Szivükről a gond legördül. A négy testvért Isten látja, S mosolyogva mind megáldja. A hagyományos bazilikai nagyböjti szentbeszédsorozat megtartását az idén is P. Badack Bertalan, veszprémi megyéspüspök vállalta el, immár több mint két évtizede. A szentbeszédek nagyböjt minden péntekén este Vs-kor kezdődnek a Bazilikában, tehát első alkalommal február 24-én 1/1 7-kor. MANRÉZA-lelkigyakorlatosház, Budapest, II., Labanc-út 57. T.: 364—986. — LELKIGYAKORLATOK: Febr. 27 —márc. 3; márc 3—7; márc. 16—20; márc 27—31. — LELKINAP: Márc.14. Idős férfiak, nagyapák. (9 órától.) FT. PAPSÁG LELKIGYAKORLATA: Márc. 7—11. (3 napos!) márc. 9. — DÍJSZABÁS: RECOLL: Lelkinap (ebéd) 10 Ft. 3 nap: 58 Ft. Természetbeniekkel is lehet fizetni (tojás, stb.) Ifjaknak 20% kedvezmény. — FOGLALT: Febr. 19, febr. 22—26; febr. 26; márc. 12; márc. 21—25; márc 26. ÉRDEKFESZÍTŐ MISSZIÓS REGÉNYEK: Sagehomme: Szivek csatája Ára 12.— Ft. Testőre: Emberevők között Ára 10.— Ft. Két kiváló regényíró nyújt érdekfeszítő olvasmányt Ifjúságnak és felnőtteknek egyaránt a katolikus hithirdetők áldozatos életéből. Kaphatók: kiadóhivatalunkban. A Ssív Milyen a francia katolikus paraszt vallásossága ? Párizs, 1950. febr. Az elmúlt esztendőben egyre több katolikus folyóirat foglalkozott a francia parasztság vallási helyzetével. Azt lehet mondani, hogy a francia vidék vallásosságának, illetve vallástalanságának problémája annyira az általános katolikus érdeklődés középpontjába került, hogy a közelmúltban külön katolikus szerzetet alapítottak az elhagyott francia parasztság lelki gondozására. Mivel a francia katolikus paraszti élet alakulása bizonyára érdekli A Szív olvasóit, számos cikk és a magam figyelése alapján nagy vonásokban megrajzolom keresztmetszetét. * Szociális átrétegeződés Franciaország közismerten legalább is keresztlevél szerint — katolikus ország. Sajnos, milliókat a keresztlevélen kívül egyéb alig köt az Egyházhoz, mint a keresztelés, ünnepélyes esküvő és díszes temetés. A közömbösöknek nagyobb fele a parasztságból kerül ki. Míg az értelmiség színe-java szinte a szentek buzgalmával éli vallásos életét és újabban a munkásság mind nagyobb számban talál vissza az Egyházhoz, és annak legapostolibb gárdájává érik, az elmúlt században elindult elkereszténytelenedési hullám most a vidék parasztságához ért el és azt ostromolja. Igaz ugyan, hogy a Vendée, Bretagne, Lotaringia, Flandria, Elzász és a Jura parasztjai ma is kitűnnek buzgóságukkal, viszont másutt már általánossá vált a közömbösség és a teljes elanyagiasodás. Az idősebbek hagyományból még ragaszkodnak őseik örökségéhez, de a fiatalabbak már hátat fordítanak mindennek, amiért nagyszüleik egykor lelkesedtek. A templomok vasárnap sokfelé konganak az ürességtől, a lakosság a mezőn dolgozik, a moziban szórakozik vagy a kocsmában duhajkodik. Ennek a vallás-erkölcsi lecsúszásnak többféle az oka. Egyrészt: a paphiány, másrészt a várossal való sűrűbb érintkezés, a háború hatása, egyes vidékek gyors átalakulása, a parasztságnak a városba özönlése, a telkekből minden eszmét kiölő ponyvairodalom és szennyirodalom, valamint az élvezethajhászás, amely mint modern hamelni patkányfogó szédíti a francia parasztok millióit. Főképpen átokként nehezedik a népre az egykézés, az anyagiasságból származó, nemzetgyilkos bűn... Hogyan imádkozik a francia paraszt Nagyon érdekesen rajzolja meg az imádkozó francia paraszt képét Bion abbé, a francia paraszti léleknek legalaposabb ismerője. — A francia parasztság imája egyre önzőbb lesz. A szentmise imádságaiból úgyszólván csak a könyörgések érdeklik. A Miatyánkot csak anyagi célért mondja. Szentmisét hasonló okból és célból rendel. A szentmise hallgatása alól könnyen felmenti magát, ha némi hasznot les. Utazás, napszámos fogadása, látogatás, vadászat sokfelé elégséges ok a szentmisehallgatás elmulasztásához. — Mit csinálnak a szentmise alatt — Mit csinálnak a szentmise alatt? —* kérdi Bion abbé, majd így felel — Jelen vannak. — Azután következőképpen vázolja magatartásukat: — A lányok és az asszonyok olvasót vagy imakönyvet tartanak a kezükben. A legények és a férfiak azért vannak a szentmisén, hogy megvárják a végét. Maguk köré tekintenek, nézegetnek, örülnek a nagy csendnek vagy az énektől szendergésbe ringatják magukat, vagy a lángokat nézegetik. A szentbeszédre alig figyelnek. Nyáron elbóbiskolnak alatta. Ha akár férfi vagy legény véletlenül misekönyvből kíséri a szentmisét, akkor az bizonyosan vagy munkás, vagy értelmiségi ... Azért néha, időtöltésből, imádkoznak is egy keveset.»» Még meg kell jegyezni, hogy imádságuk egyéni. Nem ismerik a közösségi ima értékét és mibenlétét, mint ahogy a szentek közösségéről sincs fogalmuk, A halál árnyékában azonban... t— Szenvedések tüzében és a halál árnyékában azonban gyakran mélységes hit kél a szívből és csodálatos módon a tökéletes bizalom és szeretet magaslatáig emelkedik. De épp ez csalhatatlan jele annak, hogy vallásuk gyakorló nem tudják a mindennapi átélését élettel szervesen összekapcsolni és valami rendkívüli eseménynek kell, mint a gyöngyöt a tenger fenekéről, a felszínre hoznia. A továbbiakban Bion abbé azt a felfogást vallja, hogy a liturgikus imakönyv nagyszerűen megfelel a francia paraszt lelkiségének, képzelőtehetségének és érzésvilágának. Egyszere szól a lelkéhez, a képzelőtehetségéhez és érzésvilágához. Nemrég kiadott egy úgynevezett „Parasztmisekönyvet“, amely mindenfelől befutott jelentések szerint nagyszerűen beváp. Bion abbé is tudatában van azonban annak, hogy a missale és a liturgia a lelkipásztorkodásnak csak részleges követelése. Programmjának minden erejét a francia parasztság megmentésére kell irányítani. Ez a programm a vallásoktatás, af misszió, a sajtó, az iskola, az egyházközséggel való szoros és állandó kapcsolat... Galambposta: Múlt számunkba sajtóhiba csúszott be. Nem keresztrejtvény, hanem a szeretetverseny névsorát közöltük, melyet most tovább folytatunk: Miska Julianna, Tóth Erzsébet, Körtvélyessy Sándor és István, Grezsák Ervin és Zita, 3 ingecske, Rozmár Antal, Darázsi László, Emperger László, Leikó Dezső, Sziráki Anna és Éva, Horváth Antal, Takács Miklós, Elmont Szilveszter, Kósi Béla, Prek Péter, Mencser Mária, Pólyák Etelka, Pusztai Zsuzsa, Mezősi Zsombor, ifj. Balla Árpád, Elek Klára, Giricz Zoltán, Gyuricza Éva, Lazur Mária, Oláh Imre, Csenki Teréz, Debreceni Julianna, Feigel Erzsébet, Haidler Ilona, Halmány Edit, Kondár Ilona, Longa Jolán, Németh Rozália, Novoszádszky Erzsébet, Pallagi Erzsébet, Paxíán Julianna, Papp Erzsébet, Rezsnyák Erzsébet, Tanka Julia, Uramovszky Teréz, Üveges József, Kovács Józsika, Hamberger Anna, Klein Mária, Bársony Magda, Buitás Mária, Polgár Ilona, Polgár László, Takács Mária, Elekes Elemér, Kiss Ilona, Kiss Sára, Böszörményi Katalin, Fekete Katalin, Kovács Béla, Kovács Erzsébet, Kovács Gabriella, Kovács Irén, Orosz Olga, Pintér László, Pintér Mária, Soltész Ilona, Zingecsfoe. (Folytatlak) Még ilyen tisztikar kinevezés nem volt. Egy szék tetejéről, a helyzet magaslatáról kiáltotta ki önmagát Imre hadseregfőparancsnoknak testvérei előtt. — Te leszel a szárnysegédem, Gyuszi. Palkót főtörzsőrmesternek nevezem ki. Bandika közkatona lesz, hogy legyen kinek parancsolni. Te pedig ápolónő lehetsz Juci — mondta kegyesen. Persze éktelen nagy kiabálás követte e nagyjelentőségű szavakat. Imre elővette az őszi vásárban vett fütyülőjét, amelyet mindenki leplezett irigységgel bámult, s diadalmasan belefújt. Az éles sípszó néma csendet teremtett. — Akinek nem tetszik a szerepe, az lemondhat, de az ki is marad a tisztikar farsangi mulatságából, amelyet... Hirtelen nagy ostorpattogás szakította meg az új szónoklást. — — Hé! Gyí te! Hé! Hé! — hangzott az utcáról. Egy szempillantás alatt mind az öt gyerek az ablaknál termett. — Tyű, de pompás kocsi! — rikoltott Gyuszi. — Nem is kocsi, hanem szánkó, mert nem kerekei, hanem szántalpai vannak. — Micsoda tüzes lovak! Az ám, de a lovak nem akartak tovább menni, mintha földbe gyökeredzett volna a lábuk. Az ostor még jobban pattogott, de most már nem a levegőben, hanem a csökö r GYERMEKEKNEK ——— ---------------- Pattog az ostor nyös lovak hátán. A kocsis csúf káromkodás és szitkok özönével nógatta őket indulásra. Ekkor egy jelmezbe öltözött kislány fejét a kocsiból és valamit kidugta mondott a kocsisnak, amit a szobában levők nem hallhattak, s az nem ütötte tovább a lovakat. Nemsokára el is indultak, s csakhamar eltűntek a bámulok szeme elől, csak úgy porzott utánuk a hó. — Mit mondhatott az a szép szőke kislány a kocsisnak? — tűnődött Juci. — Biztosan azt, hogy ne szidja a jó Istent, meg ne verje a lovakat, mert az ostorozás nagyon fáj nekik — mondta Gyuszi — Bizony, ez a kocsis megbántotta a jó Istent, menjünk át a templomba, kérjünk helyette bocsánatot — indítványozta Imre. A szót tett követte. Éppen a házukkal szemben volt a templom. Kabátot kaptak, kirohantak. A csillogó, kemény hó olyan csábítóan ragyogott rájuk, hogy csakhamar mindenről megfeledkezve viharos hócsatába kezdtek. Imre éppen egyszerre három hógolyót kapott hátába s nagy ellentámadásra gondolt, amikor megint ostorcsattogást hallottak. Egy kocsi közeledett. Erről eszükbe jutott, hogy miért is jöttek ki az utcára. Lihegve rohantak át a templomba. Imre a megtorlást későbbre halasztotta. Piros arccal, havas kabáttal álltak meg a templom előtermében s kezdték egymásról leverni a havat. Imre keze egyszercsak megállt, amint Juci kabátját porolta, s ijedt szemmel nézett oldalt. A többiek is odanéztek. A megostorozott Jézus szobra állt tőlük nem messze, Imre hozzálépett. A szobor vállán, arcán, karjain piros vércsíkok húzódtak, az ostorozás nyomai. Imre még halta is a lovak hátán pattogó ostor hangját az utcáról, de most arra gondolt, hogy milyen súlyos ostorcsapások szakították a nagy sebeket az Úr Jézus testén. S mindezt a bűnök okozták. — Imádkozzunk a rossz emberekért — súgta testvéreinek. Azután előrementek a főoltár rácsához. Az Oltáriszentség virágok és gyertyák között előttük fehérlett. Farsangi engesztelő szentimádás volt. Imre meghitt beszélgetésben kérte az Úr Jézust, hogy hadd lehessen az Ő katonája, aki megvédi őt minden támadástól, jótetteivel, imáival kicsavarja az ostort azok kezéből, akik megbántják bűneikkel az Urat Hetiparancs: Szentáldozással, lelkiáldozással és minél több jócselekedettel engeszteljük az Úr Jézus megbántott Szivét a farsangi bűnökért! Hiú Sára a bálban Fidres-fodros a szoknyája Illeg-billeg benne Sára. M~, Az a hiú szíve vágya. Hogy mindenki megcsodálja, A jelmeze sikkes, fényes, A járása gőgös, kényes. Bodros-tornyos frizurája. Olyan, mint egy hiú páva. # s > ’ «iff)/ Forog, táncol, hajladozik De egyszercsak jaj, elcsúszik. Földre pottyan a szép Sára, Végigreped a ruhája. Sok-sok báni utója kacag. Sára sírva hazaszalad. Édesanyja megdorgálja; * Aki hiú, az megjárjál Budapest 1950. február 18. Asszív Felelős szerkeszti és kiadói KOLLÁR FERENC S. X Az egyházi hatóság jóváhagyásával. A lapengedély száma: 1408/M. E. 1945. Hungária Hírlapnyomda Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky út M. Felelős: Daka István. Szent József szigetén X. folvkitös A gyerekek ijedten siettek kai bátjukba, közben már tombolt a vihar. Az ég minden táján szikrázott a felhők haragja és ömlött az eső. A kabinba érve, hirtelen nevetésre görbült ajkuk Opalló láttán, aki nagy harcot vívott pucpasztás dobozaival és a többi holmival, ami a hajó m-kolódásától a levegőben röpködött. — No most végre meglenni minden — szólt diadalmasan Opalló, s a guruló holmit egy zsákba gyömöszölte és lábai közé szorította. A következő pillanatban egy borzalmas reccsenés hallatszott és valamennyien leestek helyükre. Mikor nagy nehezen feltápászkodtak, rémületük ellenére is elnevették magukat. Opalló két pad közé szorult, keze- lába égnek állt és keservesen jajgatott. A gyerekek odaugrottak, hogy kiszabadítsák kellemetlen helyzetéből, pillanatnyi jókedvük azonban nyomban elszállt, amikor az ajtó kinyílt és a küszöbön Karioszt látták halott halvány arccal. — Fiúk! A kapitány úr üzeni, azonnal jöjjetek a mentőcsónakba! !— Ebben a viharban egy kis csónakba? — Igen, ebben a viharban... Siessetek, mert a hajó elsüllyed. A fiúk remegve indultak... a vihar még mindig tombolt. A villámok fényénél látták, hogy az egyik csónak tele matrózzal, már a tengeren hánykolódik, a másik rájuk vár. A kapitány megnyugtatta a gyerekeket, hogy azonnal jön ő is, csak a kormányossal lehozzák a hajó iratait és a pénzt. Mikor beszálltak, csodálkozva látták, hogy OpaHó már ott kuporog fogvacogva a hajó fenekén. Utánuk Kariosz ereszkedett a csónakba, a vihar pedig egyre tovább sodorta a kis csónakot a hajótól. A fiúk kétségbeesve kiabáltak! Kapitány úr, Don Szilván, jöjjön már! De a kiáltásukat túlharsogta a vihar bömbölése. Végre hosszú, kínos percek után megjelent a hajó kijáratánál Don Szilván a kormányossal, kezükben iratok. Ebben a pillanaban egy óriási reccsenés haüsászott... (Folytatjuk)