A Szív, 1949-1950 (35. évfolyam, 1-52. szám)

1950-02-18 / 25. szám

A Szentevangélium Otvenedvasárnapra Se. Lukács 18, SÍ—43. 3 £ z Időben: Magához vevén Jézus a tizenkettőt, mondd nekik: íme, fiSl­ Btegyünk Jeruzsálembe, és beteljesednek mind, amiket megírtak a prófé­ták az Emberfiáról. Mert a pogányok kezébe adatik, és megcsúfolják, bán­­talmazzák, megköpdösik, és miután megostorozzák, megölik őt, de harmad­nap föltámad. Azonban ők mit sem értenek ezekből, és ez az Ige el volt rejtve előlük, és nem értették a mondottakat. Történt pedig, mikor Jeru­zsálemhez közeledett, hogy egy vak ült az útfélen, kéregetvén. És amint hallotta az átvonuló sereget, tudakozódok, micsoda az. Mondák neki, hogy a názáreti Jézus megyen arra. És kiálta, mondván: Jézus, Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Az előlmenők pedig inték őt, hogy hallgasson. De ő annál jobban kiáltozék: Dávidnak fia, könyörülj rajtam! Megállván tehát Jézus, parancsold, hogy vezessék őt hozzá. Mikor azután közel jött, kér­dése őt, mondván: Mit akarsz, hogy veled cselekedjem? Amaz pedig mondá: Dram, hogy lássak! És Jézus monda neki: Láss­ a te hited megszabadított téged. És azonnal láta és követé őt, magasztalván az Istent. És az egész nép, mely ezt látta, dicséretet monda Istennek. Szükségkápolnát tudna szerezni a szegény rózsajárás-átokházi nép, ha ebben testvéreink segítenének, akik­nek már van „Isten háza és menny­ország kapuja“ Isten segítségével. Társulataink kérik testvéreiket: a ró­­zsafüzér-társulat-, ferencrend-, karme­lita skapuláré- és Jézus Szíve társu­latokat, segítsen­ek templomhoz. Szent­évi adományokat hálásan köszönünk, így tudjuk mi is megnyitni a Szent­évre saját Szentkapunkat. Lelkész­ség, Ruzsajárás (Szegednél). Húshagyó kedden, február 21-én este­­ 9 órakor az Angolkisasszonyok váci utcai templomában farsangvégi engesztelőórát rendez az ÓRA. Az áj­­tatosságot Witz Béla budapesti ér­seki helytartó celebrálja. A budapest-belvárosi ferencesek templomában a lurdi csodatevő Szűz­anya tiszteletére kilencnapos ájtatos­­ságot tartottak. A szentbeszédek és a lélekfelemelő ájtatosságok alkalmá­val a ferencesek temploma zsúfolásig megtelt a Szűz Anyát tisztelők ezrei­vel. A jubileumi szentévi búcsúk ismer­tetését szorgalmazó háromnapos áj­­tatosság február 19—21-ig lesz. Este 6 órakor szentbeszéd, utána ájtatosság és szentséges litánia. A nagyböjti szentidőben minden szerdán este órakor szentbeszéd, minden pénteken 6 este 6 órakor pedig keresztúti ájta­tosság. A nagyböjti szentbeszédek szónoka: P. Király Pacifik ferences házfőnök. Az ájtatosságra mindenkit szeretettel várnak a belvárosi feren­cesek (V„ Berendieik­ tere 8.) Farsang a családban­ ­ Gyurka, Ádám, Manci s Böske Buksi fejét nagyon törte: Csináljunk egy mulatságot, Vidítsuk fel a családot! Édesapa sokszor fáradt, Angus beteges és sápadt, A nagyszülők oly csendesek,­­Most farsang van, örüljenek! Nincsen jelmez? No ez sebaj! Uccit kerítenek hamar. Mire jó a rongyosláda? Lesz már mindnek maskarája! Gyurka legyen török basa, Ádám postás, Manci dada, Böske kócos kis cigánylány, Aki a jövőbe lát ám! Este műsorral meghívják A családnak minden tagját, S kezdődik a vidám móka, Van ám tréfa, tánc és nótát Nézők szemén örömkönny ül, Szivükről a gond legördül. A négy testvért Isten látja, S mosolyogva mind megáldja. A hagyományos bazilikai nagyböjti szentbeszédsorozat megtartását az idén is P. Bada­ck Bertalan, veszpré­mi megyéspüspök vállalta el, immár több mint két évtizede. A szentbeszé­dek nagyböjt minden péntekén este Vs­-kor kezdődnek a Bazilikában, te­hát első alkalommal február 24-én 1/1 7-kor. MANRÉZA-lelkigyakorlatosház, Bu­dapest, II., Labanc-út 57. T.: 364—986. — LELKIGYAKORLATOK: Febr. 27 —márc. 3; márc 3—7; márc. 16—20; márc 27—31. — LELKINAP: Márc.14. Idős férfiak, nagyapák. (9 órától.) FT. PAPSÁG LELKIGYAKORLATA: Márc. 7—11. (3 napos!) márc. 9. — DÍJSZABÁS: RECOLL: Lelkinap (ebéd) 10 Ft. 3 nap: 58 Ft. Termé­­szetbeniekkel is lehet fizetni (tojás, stb.) Ifjaknak 20% kedvezmény. — FOGLALT: Febr. 19, febr. 22—26; febr. 26; márc. 12; márc. 21—25; márc 26. ÉRDEKFESZÍTŐ MISSZIÓS REGÉNYEK: Sagehomme: Szivek csatája Ára 12.— Ft. Testőre: Emberevők között Ára 10.— Ft. Két kiváló regényíró nyújt érdek­feszítő olvasmányt Ifjúságnak és felnőtteknek egyaránt a katolikus hithirdetők áldozatos életéből. Kaphatók: kiadóhivatalunkban. A Ssív Milyen a francia katolikus paraszt vallásossága ? Párizs, 1950. febr. Az elmúlt esztendőben egyre több katolikus folyóirat foglalkozott a francia parasztság vallási helyzeté­vel. Azt lehet mondani, hogy a francia vidék vallásosságának, illet­ve vallástalanságának problémája annyira az általános katolikus ér­deklődés középpontjába került, hogy a közelmúltban külön katoli­kus szerzetet alapítottak az elha­gyott francia parasztság lelki gon­dozására. Mivel a francia katolikus paraszti élet alakulása bizonyára érdekli A Szív olvasóit, számos cikk és a magam figyelése alapján nagy vonásokban megrajzolom kereszt­­metszetét. * Szociális átrétegeződés Franciaország közismerten legalább is keresztlevél szerint — katolikus ország. Sajnos, milliókat a keresztlevélen kívül egyéb alig köt az Egyházhoz, mint a kereszte­lés, ünnepélyes esküvő és díszes te­metés. A közömbösöknek nagyobb fele a parasztságból kerül ki. Míg az értelmiség színe-java szinte a szentek buzgalmával éli vallásos életét és újabban a munkásság mind nagyobb számban talál vissza az Egyházhoz, és annak legapostolibb gárdájává érik, az elmúlt század­ban elindult elkereszténytelenedési hullám most a vidék parasztságá­hoz ért el és azt ostromolja. Igaz ugyan, hogy a Vendée, Bre­tagne, Lotaringia, Flandria, El­zász és a Jura parasztjai ma is ki­tűnnek buzgóságukkal, viszont má­sutt már általánossá vált a közöm­bösség és a teljes elanyagiasodás. Az idősebbek hagyományból még ragaszkodnak őseik örökségéhez, de a fiatalabbak már hátat fordítanak mindennek, amiért nagy­szüleik egy­kor lelkesedtek. A templomok va­sárnap sokfelé konganak az üres­ségtől, a lakosság a mezőn dolgo­zik, a moziban szórakozik vagy a kocsmában duhajkodik. Ennek a vallás-erkölcsi lecsúszás­nak többféle az oka. Egyrészt: a paphiány, másrészt a várossal való sűrűbb érintkezés, a háború hatása, egyes vidékek gyors átalakulása, a parasztságnak a városba özönlése, a telkekből minden eszmét kiölő ponyvairodalom és szennyirodalom, valamint az élvezethajhászás, amely mint modern hamelni patkányfogó szédíti a francia parasztok millióit. Főképpen átokként nehezedik a népre az egykézés, az anyagiasság­ból származó, nemzetgyilkos bűn... Hogyan imádkozik a francia paraszt Nagyon érdekesen rajzolja meg az imádkozó francia paraszt képét Bion abbé, a francia paraszti lélek­nek legalaposabb ismerője. — A francia parasztság imája egyre önzőbb lesz. A szentmise imádságaiból úgyszólván csak a kö­nyörgések érdeklik. A Miatyánkot csak anyagi célért mondja. Szent­misét hasonló okból és célból ren­del. A szentmise hallgatása alól könnyen felmenti magát, ha némi hasznot les. Utazás, napszámos fo­gadása, látogatás, vadászat sokfelé elégséges ok a szentmisehallgatás elmulasztásához. — Mit csinálnak a szentmise alatt — Mit csinálnak a szentmise alatt? —* kérdi Bion abbé, majd így felel — Jelen vannak. — Azután kö­vetkezőképpen vázolja magatartá­sukat: — A lányok és az asszonyok ol­vasót vagy imakönyvet tartanak a kezükben. A legények és a férfiak azért vannak a szentmisén, hogy megvárják a végét. Maguk köré tekintenek, nézegetnek, örülnek a nagy csendnek vagy az énektől szendergésbe ringatják magukat, vagy a lángokat nézegetik. A szent­beszédre alig figyelnek. Nyáron el­bóbiskolnak alatta. Ha akár férfi vagy legény véletlenül misekönyv­ből kíséri a szentmisét, akkor az bizonyosan vagy munkás, vagy ér­telmiségi ... Azért néha, időtöltés­ből, imádkoznak is egy keveset.»» Még meg kell jegyezni, hogy imád­ságuk egyéni. Nem ismerik a közös­ségi ima értékét és mibenlétét, mint ahogy a szentek közösségéről sincs fogalmuk, A halál árnyékában azonban... t— Szenvedések tüzében és a halál árnyékában azonban gyakran mély­séges hit kél a szívből és csodála­tos módon a tökéletes bizalom és szeretet magaslatáig emelkedik. De épp ez csalhatatlan jele annak, hogy vallásuk gyakorló nem tudják a mindennapi átélését élettel szervesen összekapcsolni és valami rendkívüli eseménynek kell, mint a gyöngyöt a tenger fenekéről, a fel­színre hoznia. A továbbiakban Bion abbé azt a felfogást vallja, hogy a liturgikus imakönyv nagyszerűen megfelel a francia paraszt lelkiségének, kép­zelőtehetségének és érzésvilágának. Egyszere szól a lelkéhez, a képzelő­tehetségéhez és érzésvilágához. Nemrég kiadott egy úgynevezett „Parasztmisekönyvet“, amely mindenfelől befutott jelentések sze­­­rint nagyszerűen beváp. Bion abbé is tudatában van azon­ban annak, hogy a missale és a li­turgia a lelkipásztorkodásnak csak részleges követelése. Programmjá­­nak minden erejét a francia pa­rasztság megmentésére kell irányí­tani. Ez a programm a vallásokta­tás, af misszió, a sajtó, az iskola, az egyházközséggel való szoros és ál­landó kapcsolat... Galambposta: Múlt számunkba saj­tóhiba csúszott be. Nem keresztrejt­vény, hanem a szeretetverseny név­sorát közöltük, melyet most tovább folytatunk: Miska Julianna, Tóth Er­zsébet, Körtvélyessy Sándor és Ist­ván, Grezsák Ervin és Zita, 3 ingecs­­ke, Rozmár Antal, Darázsi László, Emperger László, Leikó Dezső, Szirá­­ki Anna és Éva, Horváth Antal, Ta­kács Miklós, Elmont Szilveszter, Kósi Béla, Prek Péter, Mencser Mária, Pó­lyák Etelka, Pusztai Zsuzsa, Mezősi Zsombor, ifj. Balla Árpád, Elek Klá­ra, Giricz Zoltán, Gyuricza Éva, La­­zur Mária, Oláh Imre, Csenki Teréz, Debreceni Julianna, Feigel Erzsébet, Haidler Ilona, Halmány Edit, Kon­­dár Ilona, Longa Jolán, Németh Ro­zália, Novoszádszky Erzsébet, Pallagi Erzsébet, Paxíán Julianna, Papp Er­zsébet, Rezsnyák Erzsébet, Tanka Ju­lia, Uramovszky Teréz, Üveges Jó­zsef, Kovács Józsika, Hamberger Anna, Klein Mária, Bársony Magda, Buitás Mária, Polgár Ilona, Polgár László, Takács Mária, Elekes Elemér, Kiss Ilona, Kiss Sára, Böszörményi Katalin, Fekete Katalin, Kovács Béla, Kovács Erzsébet, Kovács Gabriella, Kovács Irén, Orosz Olga, Pintér László, Pintér Mária, Soltész Ilona, Z­ingecsfoe. (Folytatlak) Még ilyen tisztikar kinevezés nem volt. Egy szék tetejéről, a helyzet ma­gaslatáról kiáltotta ki önmagát Im­re hadseregfőparancsnoknak test­vérei előtt. — Te leszel a szárnysegédem, Gyuszi. Palkót főtörzsőrmesternek nevezem ki. Bandika közkatona lesz, hogy legyen kinek parancsol­ni. Te pedig ápolónő lehetsz Juci — mondta kegyesen. Persze éktelen nagy kiabálás kö­vette e nagyjelentőségű szavakat. Imre elővette az őszi vásárban vett fütyülőjét, amelyet mindenki lep­lezett irigységgel bámult, s dia­dalmasan belefújt. Az éles sípszó néma csendet teremtett. — Akinek nem tetszik a szerepe, az lemondhat, de az ki is marad a tisztikar farsangi mulatságából, amelyet... Hirtelen nagy ostorpattogás sza­kította meg az új szónoklást. — — Hé! Gyí te! Hé! Hé! — hangzott az utcáról. Egy szempillantás alatt mind az öt gyerek az ablaknál termett. — Tyű, de pompás kocsi! — ri­koltott Gyuszi. — Nem is kocsi, hanem szánkó, mert nem kerekei, hanem szántal­pai vannak. — Micsoda tüzes lovak! Az ám, de a lovak nem akartak tovább menni, mintha földbe gyö­keredzett volna a lábuk. Az ostor még jobban pattogott, de most már nem a levegőben, hanem a csökö­­ r GYERMEKEKNEK ——— ----------------­ Pattog az ostor­ nyös lovak hátán. A kocsis csúf káromkodás és szitkok özönével nógatta őket indulásra. Ekkor egy jelmezbe öltözött kislány fejét a kocsiból és valamit kidugta mon­dott a kocsisnak, amit a szobá­ban levők nem hallhattak, s az nem ütötte tovább a lovakat. Nem­sokára el is indultak, s csakhamar eltűntek a bámulok szeme elől, csak úgy porzott utánuk a hó. — Mit mondhatott az a szép sző­ke kislány a kocsisnak? — tűnő­dött Juci. — Biztosan azt, hogy ne szidja a jó Istent, meg ne verje a lovakat, mert az ostorozás nagyon fáj ne­kik — mondta Gyuszi — Bizony, ez a kocsis megbán­totta a jó Istent, menjünk át a templomba, kérjünk helyette bo­csánatot — indítványozta Imre. A szót tett követte. Éppen a házukkal szemben volt a templom. Kabátot kaptak, kiro­hantak. A csillogó, kemény hó olyan csábítóan ragyogott rájuk, hogy csakhamar mindenről meg­feledkezve viharos hócsatába kezd­tek. Imre éppen egyszerre három hógolyót kapott hátába s nagy el­lentámadásra gondolt, amikor me­gint ostorcsattogást hallottak. Egy kocsi közeledett. Erről eszükbe ju­tott, hogy miért is jöttek ki az ut­cára. Lihegve rohantak át a temp­lomba. Imre a megtorlást későbbre halasztotta. Piros arccal, havas kabáttal áll­tak meg a templom előtermében s kezdték egymásról leverni a havat. Imre keze egyszercsak megállt, amin­t Juci kabátját porolta, s ijedt szemmel nézett oldalt. A töb­biek is odanéztek. A megostoro­zott Jézus szobra állt tőlük nem messze, Imre hozzálépett. A szo­bor vállán, arcán, karjain piros vércsíkok húzódtak, az ostorozás nyomai. Imre még halta is a lovak há­tán pattogó ostor hangját az ut­cáról, de most arra gondolt, hogy milyen súlyos ostorcsapások sza­kították a nagy sebeket az Úr Jé­zus testén. S mindezt a bűnök okozták. — Imádkozzunk a rossz embe­rekért — súgta testvéreinek. Azután előrementek a főoltár rácsához. Az Oltáriszentség virágok és gyer­tyák között előttük fehérlett. Far­sangi engesztelő szentimádás volt. Imre meghitt beszélgetésben kérte az Úr Jézust, hogy hadd lehessen az Ő katonája, aki megvédi őt minden támadástól, jótetteivel, imáival kicsavarja az ostort azok kezéből, akik megbántják bűneik­kel az Urat Hetiparancs: Szentáldozással, lelkiáldozással és minél több jó­cselekedettel engeszteljük az Úr Jézus megbántott Szivét a far­sangi bűnökért! Hiú Sára a bálban Fidres-fodros a szoknyája Illeg-billeg benne Sára. M~, Az a hiú szíve vágya. Hogy mindenki megcsodálja, A jelmeze sikkes, fényes, A járása gőgös, kényes. Bodros-tornyos frizurája. Olyan, mint egy hiú páva. # s > ’ «iff)/ Forog, táncol, hajladozik De egyszercsak jaj, elcsúszik­. Földre pottyan a szép Sára, Végigreped a ruhája. Sok-sok báni utója kacag. Sára sírva hazaszalad.­­ Édesanyja megdorgálja; * Aki hiú, az megjárjál Budapest 1950. február 18. A­sszív Felelős szerkeszti és kiadói KOLLÁR FERENC S. X Az egyházi hatóság jóvá­hagyásával. A lapengedély száma: 1408/M. E. 1945. Hungária Hírlapnyomda Budapest, V., Bajcsy-Zsilinszky­ út M. Felelős: Daka István. Szent József szigetén X. folvkitös A gyerekek ijedten siettek kai bátjukba, közben már tombolt a vihar. Az ég minden táján szikrá­zott a felhők haragja és ömlött az eső. A kabinba érve, hirtelen nevetésre görbült ajkuk Opalló láttán, aki nagy harcot vívott puc­­pasztás dobozaival és a többi hol­mival, ami a hajó­­ m-kolódásá­­tól a levegőben röpködött. — No most végre meglenni min­den — szólt diadalmasan Opalló, s a guruló holmit egy zsákba gyö­­­möszölte és lábai közé szorította. A következő pillanatban egy borzalmas reccsenés hallatszott és valamennyien leestek helyükre. Mikor nagy nehezen feltápászkod­­tak, rémületük ellenére is elne­­vették magukat. Opalló két pad közé szorult, keze- lába égnek állt és keservesen jajgatott. A gyere­kek odaugrottak, hogy kiszabadít­sák kellemetlen helyzetéből, pilla­natnyi jókedvük azonban nyom­ban elszállt, amikor az ajtó kinyílt és a küszöbön Karioszt látták ha­lott halvány arccal. — Fiúk! A kapitány úr üzeni, azonnal jöjjetek a mentőcsónakba! !— Ebben a viharban egy kis csónakba? — Igen, ebben a viharban... Siessetek, mert a hajó elsüllyed. A fiúk remegve indultak... a vihar még mindig tombolt. A vil­lámok fényénél látták, hogy az egyik csónak tele matrózzal, már a tengeren hánykolódik, a másik rájuk vár. A kapitány megnyug­tatta a gyerekeket, hogy azonnal jön ő is, csak a kormányossal le­hozzák a hajó iratait és a pénzt. Mikor beszálltak, csodálkozva látták, hogy OpaHó már ott kupo­rog fogvacogva a hajó fenekén. Utánuk Kariosz ereszkedett a csó­nakba, a vihar pedig egyre tovább sodorta a kis csónakot a hajótól. A fiúk kétségbeesve kiabáltak! Kapitány úr, Don Szilván, jöjjön már! De a kiáltásukat túlharsogta a vihar bömbölése. Végre hosszú, kínos percek után megjelent a hajó kijáratánál Don Szilván a kormányossal, kezükben iratok. Ebben a pilla­na­b­an egy óriási reccsenés haüsászott... (Folytatjuk)

Next