A Toll, 1932 (4. évfolyam, 1-3. szám)

1932-01-30 / 1. szám

társaság, akik az esetről tárgyaltak és szintén beismerték hézagos elmebeli képességeiket, valamennyien nem érettek a Lipótmezőre. Mindenesetre egészen új lélektani iskola, amely a lélekbúvári szerepkört összetéveszti az érettségi biztoséval s amelynek az egészséges, normális ember a polihisztornál kezdődik. S legfőkép azért veszedelmes ez a pszichiátriai irányzat, mert ha egyszer valakinek eszébe jut, hogy csak a kis Larousse-szal a kezében megostromolja az ország szellemi és politikai nagyjait, ki fog derülni, hogy nincs annyi gummi az országban, amennyivel a mai devizaidőkben a megnövekedett dominószükségletet ki lehetne elégíteni. Mi igazán nagyrabecsüljük Karafiáth kultuszminiszter urat, de még ő sem tudná fejből megmondani, hogy az eredeti marathoni futó hány perc és hány másodperc alatt érkezett meg Marathonból Athénbe! Szóval erősen kételkedünk abban, hogy ezen az alapon a kisasszony elmeállapotának egészségére, vagy betegségére következtethetni lehet. Sőt, ha a világhírű pszichológusnak Freud Zsigmondnak hiszünk, még az sem lenne teljes bizonyíték a kisasszony egészsége mellett, ha minden egyes kérdésre hibátlanul válaszolna. Mert époly gyakori eset súlyos neuropatikusoknál, hogy betegesen feledékenyek, szóval amnéziásak, mint amilyen gyakori a túlzott érzékenységű felfogókészség, az adatoknak, számoknak pathologikus felhalmozó képessége. Ismerek egy szegény, elmebeteg koldust, aki valamikor tanárjelölt volt, semmit sem érzékel már az életből, még az évszakok váltakozását sem, de ma is hibátlanul tudja, amit annak idején az Egyetemi Könyvtárban megtanult. Ma sem téveszt el egy évszámot s kívülről tudja az Odyssea hosszú énekeit. De ma sem tudja, mi történt vele és mi történik körülötte, teljesen elveszítette a külső világgal a kapcsolatot. Ha Bakody professzor úr csak az úrikisasszonynál alkalmazott módszer szerint vetné elmepróba alá, meg kellene róla állapítania, hogy a legegészségesebb agyvelő az egész városban. Mi nem akarjuk kutatni ennek a furcsa diagnosztikának a hátterét, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy nincs is háttere, mert kitűnő, feddhetetlen tudósokról van szó. Itt csak egy erősen vitatható tudományos módszer ellen tiltakozunk, sőt nem is tiltakozunk, hanem kételkedünk abban, hogy módszer és tudományos. A professzor uraknak joguk van szembevetni, hogy azért nem hiszünk .