A Toll, 1933 (5. évfolyam, 1-5. szám)

1933-01-31 / 1. szám

ni, mindent megelőzően le kell szögeznünk, hogy a Baum­­garten-kuratórium eddig ritkán, vagy egyáltalában nem tévedett a jutalmazott írók érdemes kvalitásában. Min­denki, aki elnyerte a pályadíjat, méltó volt rá írói rang­jánál és sajnos, többnyire alkalmas is szociális helyzeténél fogva. Arról tehát nincs szó, hogy a Baumgarten-díj az akadémiai és irodalmi társasági díjak példájára a dilet­tantizmust ösztönözte volna, sőt még csak arról sem, hogy egy bizonyos irodalmi vagy társadalmi színezetet hono­rálna. Ha a díjazásnál akaratlanul érvényesül is az ala­pítvány irodalmi kurátorának, Babits Mihálynak ízlése, ítélete, sőt a vele való irodalmi rokonság, a tőle való iro­dalmi leszármazás szempontja — valljuk be őszintén, hogy sajátos viszonyaink között sok jogosultsága van ez ízlés és szempont érvényesülésének. Babits körül valóban fiatal irodalmunk elitje nevekedett fel s Babits ízlése és ítélete, ha sokszor óvatos, merev és előítéletes is, mégiscsak egyik legfixebb és legtiszteletreméltóbb kritikai és rangjelző fórumunk. Abból tehát, hogy Babits megbízatásához il­lően jogot szerez a díjak kiosztásakor az esztétikai pro­­­­ramnak, amit jelent, semmi kár nem származik, különö­sen, hogy évről-évre szinte demonstratíven olyanok is jutalomhoz jutnak, akik homlokegyenest szembenállnak a Babits-körrel és iskolával. A díjelosztás legfőbb tévedése, hogy nem is annyira egy sajátos irodalmi csoporton, mint néhány különben igen tehetséges néven belül megrekedt. Harmad-, vagy negyedízben olvassuk ugyanazt a névsort, amelyet évenként egy-két alibi-vendég élénkít, hogy mégse dokumentálódjék egészen félreérthetetlenül, hogy a Baum­­garten-alapítvány az egész írói társadalom helyett néhány különben kitűnő író alimentálását szolgálja. Mi ezt a havi kétszázötven pengőt sem elvitatni, sem elirigyelni nem szeretnék a mindenképen érdemes törzs­jutalmazottaktól, de úgy érezzük, hogy az alapítvány ezzel a rendszerrel nincs kellően kiaknázva, s nem éri el alapítója eredeti célját. Készséggel elismerjük, hogy az állandó jutalmazot­­tak közül egy-kettőre termékenyítően hatott a jutalomból jövedelemmé, fixummá merevedett pályadíj — de ugyan­azt a termékenyítő hatást, a nyugodtabb és lendületesebb alkotás d­ance-át nem szabad privilegizálni és nem szabad elzárni a többiektől, a fiatalabb és idősebb évjáratoktól sem. A Baumgarten-alapítványnak nem szabad Somló Sándorokat tenyészteni, akik egy időben minden aranyat, 2

Next