A Toll, 1935 (7. évfolyam, 1-7. szám)
1935-01-22 / 1. szám
ciális megpróbáltatásai még nem oltották ki végkép a fanatizmust. Kétségtelen, hogy különösen a legfrissebb generáció vigasztalan helyzete miatt könyvtárakat betöltő regények, sőt esetleg remekművek maradtak el, mert az író ma alantas szakmánymunkával kénytelen finanszírozni azokat az ünnepi napokat, amelyeket a magasabb célú írói alkotásnak szánhat s amelyek így is egyre ritkábbak. Ez a magyarázata annak is, hogy az új magyar regény, amely tizenöt évig készült, olyan újságszenzáció volt a városban még a viszonyokkal ismerős, sőt a viszonyokban bűnös laikusok előtt is, mint egy technikai csoda: egy alagút, amelyet másfél évtizedig fúrtak, vagy mint egy sportteljesítmény, amely eddig legföljebb csak a külföldön fordult elő. Zs. B. AMI MOLNÁR FERENCNEK SEM SIKERÜLT * Sok évvel ezelőtt, az olasz-magyar barátkozás hajnalán, amikor Olaszországból hazatértem, Molnár Ferenc különös kívánsággal lepett meg. Arra kért, magyarázzam meg neki egy mondatban, hogy mi az a fascizmus? Szavakkal nem igen tudtam megfogalmazni a feleletet. (Talán ma sem tudnám.) Gesztusokkal kellett kisegítenem magam. Mint a koldus, előre nyújtottam tenyerem, így volt Mussolini előtt. Aztán lefelé fordítva tenyerem, kezemet a magasba emeltem. Ez a helyzet Mussolini után. Mussolini megfordította az olasz tenyereket. A szegény, koldus Olaszország megszűnt. Mussolini Olaszországa a jómódé, a gazdasági konszolidációé, a munkáé, a termelésé. Ez az eredmény: a fascizmus. Furcsa játéka a véletlennek, hogy most, évekkel később, amikor a „Toll“ a Molnár-ankét keretében cikket kér tőlem, a lap szerkesztője mellékesen annak az óhajának ad kifejezést, hogy cikkem bevezetőjében igyekezzem „egy mondatban“ megállapítani véleményemet Molnár Ferencről. Bevallom, hasonló zavarban érzem magam, mint annak idején Molnár kérdésétől. Kisegítő gesztusokra volna szükségem. A hangsúlyozás zenekíséretére... Ismerem úgyszólván Molnár Ferenc egész o eu v r e-jét, írásainak sokrétűsége bonyolultabb méltatást igényel. Egy író, aki két lábbal áll a pesti aszfalton és fejét a világirodalom plafonjába üti. Ilyen portrét még egy esztétikai körmondattal is nehéz felvázolni. Mindent összevetve, — a krokitól a színdarabig és a cikkektől a regényig, — ha magam elé teregetem Molnárnak eddig lemért egész írói kelméjét, ki * A Toll Molnár-ankétje; II. S