A Toll, 1937 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1937-01-25 / 1. szám
hiába figyelmeztették az életét fenyegető veszedelmekre. Ilyesmi iránt nem volt érzéke. Magányosan, a védtelenség tudata nélkül járt-kelt az utcán, nyilvános helyeken, ellenségei között, szellemi biztonságában még csak testi bizonytalanságot sem érzett. Ha töltött ,revolvert fogtak rá, nem a kezét emelte fel, hanem a vontatottan, halkan tiltakozó szavát, amellyel támadóját a független magyar biróság elé utasította. Ezzel a teljes testi nemtörődömséggel ment Gömbös Gyulával vivott párbajára és ezzel ment a börtönbe is . . . Ez több volt a bátorságnál. Ez a munka állandó transza volt, a hivatásteljesítés fanatizmusa, a szellem rajongó és, sajnos, végzetes fölénye a lenézett, semmibe vett fizikum felett. Azt mondták róla, hogy rossz ember volt. Nem volt rossz. Féltékeny volt mindenkire, aki szellemi tevékenységet fejtett ki. Féltékenységében voltak apró oldalvágásai, amelyeket azonban könnyű volt parírozni. Ember volt. Egyébként tudott jó is lenni. Jó tetteiben azonban hiányzott a tálalás charme-ja. Úgy tett jót, mintha rosszat tenne, mintha restelné ellágyulását. Szégyelte, hogy szíve is van, amit közel valóbbnak érzett a testhez, mint a szellemhez. Száz és száz titkos esettel tudnám igazolni, hogy mégsem volt rossz ember, sőt jó volt, résztvevő lélek, aki mások balsorsában önfeláldozóan tudott résztvenni és segíteni . . . Róla írván nem a szokásos nekrológ-frázis annak megállapítása, hogy testi élete megszűnt, de a szelleme tovább él, amíg magyar újságírás lesz ezen a földön. Relle Pál KÖLTŐ, HOZZÁD SZÓLOK! „Ha■ nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed, Nincs rád szüksége a világnak.” (Petőfi: A XIX. sz. költőihez.)’ 1. Irány talán kor! Cél kell most, s nem a Napokban s önmagában elveszett Jajta! Rettentő, mi rád vár, s a ma Akit elküldött, jobb, ha szétreped Hang nélkül, mintha kürtje új hitet Nem zúg! Szörnyű a rossz, mi föléd Tornyosul; de kis élet-eseted Mellett egy világ van, s hiú a lét Csődjét látni annak, mi, tiéd! "