A Toll, 1938 (10. évfolyam, 1-7. szám)
1938-01-10 / 1. szám
hasonlatban maradtak — hétpróbás matrózok vagyunk természetesen, zord és félelmetes alakok, akik a szörnyű kikötőváros legrosszabb hírű csapszékeiben szidjuk a profit-éhes hajózási vállalatokat, az ostoba hajóstiszteket, mesterségünket, sorsunkat, a világot, cudarul káromkodva, nyomdafestéket nem tűrő szitkokkal — és ekkor egyszerre csend lesz a helyiségben, mert feltűnik az ajtóban a magányacht piros arcú kis kapitánya és szerényen, szemmellátható elfogultsággal szétnéz az asztalok között. S mi — az ádáz legények — nyugtalanul figyeljük a mozdulatait. Vájjon kit szólít meg közülünk, kit fogad fel, hogy tartson vele? S előre irigykedünk a kiválasztottra, mert nem áll szóba akárkivel, így valahogy. Mert ez a piros arcú kis kapitány a vesékbe lát. Nézzétek át a matrózlajstromot! Rajta van mindenki, aki valaki köztünk. S micsoda utakat tett már meg velünk, e gyűlölködő század számumaiban! Hogy miért, mi végre? Az ilyen kérdésnek nincs helye. A kaland izgató és életbevágó fontosságú: vitorlázzunk tovább! Németh Andor Könyvújdonságok a magyar, német, francia, angol irodalom javából: LAUFFER TIVADAR KÖNYVKERESKEDÉS Budapest, IV., Váci utca 11. s