Világ, 1990. július-augusztus (2. évfolyam, 27-35. szám)

1990-07-05 / 27. szám

viiAg-kép 4 Allah türelmes - Mohamed türelmetlen HÉTRŐL HÉTRE KÜLPOLITIKA 24 Carlos, a nyuszi Hónapok óta különböző pártok felelős személyiségei ismételgetik, hogy eljött az ideje az elszámoltatásnak 26 Zsarupanasz 28 Demokrácia gombnyomásra 29 Derűre (há­ború 30 ...éljen a Király! Erős János vagy paprikajancsi TÁRSADALOM 32 Újraszabályozás A bíróság ne keresse az igazságot, hanem szolgáltassa PÉ­NZ 37 A teremtés első hete KU­TÚRA 38 Lehet-e szovjet, ami nem orosz? A balti irodalmak milyensége a terror fokának változásaival függött össze... 41 A lapterjesztés Potiorekjei 42 Ez az utolsó tánc? A LA CARTE MAGÁNYBESZÉD 45 Schlett István: Nincsen rózsa tövis nélkül? 10 D(M)-nap Valutavégjáték az NDK-ban 12 4 + 2 Szovjet elszigetelődés 14 Magyar siker Koppenhágában halálbüntetés 15 Legyen-e büntetés a halál? 16 Torlódás a halálsoron 17 Az elítélteket lelövik Már szabad ellenezni 18 Mit érdemel az a bűnös? Magyarországra is elért a halálbüntetést ellenzők mozgalma 20 Egy kis halál nem tesz semmit 22 Egy halálraítélt utolsó napja BELPOLITIKA VILÁG 1990. JÚNius 5. Zimmer­ ­t balatoni út mentén, térdig érő gazban állt egy idősebb férfi és mellmagas- / Ságban egy táblát tartott maga előtt. -I A táblán ez állt piros betűkkel: Zim- / mer. Ami köztudomásúan annyit je-JL -HL lent, hogy „neki van szoba kiadó, kedves német vendég, gyere be!". Mikor estefelé visszafelé jöttem a strandról, már hiányzott a kalap a fejéről. A férfiú ott ült az árokparton, rajta a zimmeren és vakarta a kobakját. Gyanítom, emberünk azok közé tartozik, akik nem fogadták kitörő örömmel a német újraegyesítést. Számára csak annyit jelent, hogy a német polgárok ezután hazai földön és nem a Balaton mentén, az ő házában, zimmerében találkoznak. Nem csodálkoz­nék a tikkasztó melegben, ha barátunk egyenesen esküdt ellensége lenne az újraegyesítésnek, és ott, az árokparton üldögélve Horn Gyulától Helmut Kohlig cifra jelzőkkel illetné e politikusok felmenőit. Persze világ- vagy Európa-politikai szempontból (nem is beszélve a német szempontról) az egyesítés örvendetes dolog. Itt egy abnormális helyzet normali­zálódik a sok közül, és bízzunk benne, hogy a visszazökkent idő nekünk dolgozik, nekünk, akik békében, demokráciában és jólétben szeretnénk élni. De gyarló ember lévén meg-megbicsaklik a lábam a világ- és Európa-politika magaslatán, nem érzem magam biztonságban - még ha nem is a balatoni árokpart dudvái között. Pár méterre az úttól vendéglá­­tóüzlet-sor ékeskedik. Privát büfé, cola-drink, Banya­tanya - olvasom az eredeti, zengzetes feliratokat. Arrébb céllövölde, a pálcákon rettentő műanyag mütyürkék és félmeztelen hölgyek. Oldalt felirat igazít el: Csak az eltört pálca érvényes, keresztbe lőni tilos! Magnóról pedig Tom Jones nyávog, hogy teljes legyen az összhang. Made in Hungary. Legszívesebben odamennék az árokparti, fejét va­­kargató magyarhoz, leülnék mellé és azt mondanám: Kedves uram, valami mást kéne kitalálni. Ezzel a zimmerdologgal csak lejáratjuk magunkat, és a büdös életben nem lesz szobánk az Európa-házban. Ne tessék hát a németeket irigyelni, mi momentán csak magunkkal egyesülhetünk, viszont sokkal több falunk van, mint a németeknek. Rajta hát! - mondanám, de nem mondom. Lelki szemeim előtt már látom, amint másnap emberünk új táblával jelenik meg az árokpar­ton és még huncutul rám is kacsint, mikor felém fordítja az új, piros betűs feliratot. Európa-zimmer kiadó! / \

Next