Világ, 1990. július-augusztus (2. évfolyam, 27-35. szám)
1990-07-05 / 27. szám
viiAg-kép 4 Allah türelmes - Mohamed türelmetlen HÉTRŐL HÉTRE KÜLPOLITIKA 24 Carlos, a nyuszi Hónapok óta különböző pártok felelős személyiségei ismételgetik, hogy eljött az ideje az elszámoltatásnak 26 Zsarupanasz 28 Demokrácia gombnyomásra 29 Derűre (háború 30 ...éljen a Király! Erős János vagy paprikajancsi TÁRSADALOM 32 Újraszabályozás A bíróság ne keresse az igazságot, hanem szolgáltassa PÉNZ 37 A teremtés első hete KUTÚRA 38 Lehet-e szovjet, ami nem orosz? A balti irodalmak milyensége a terror fokának változásaival függött össze... 41 A lapterjesztés Potiorekjei 42 Ez az utolsó tánc? A LA CARTE MAGÁNYBESZÉD 45 Schlett István: Nincsen rózsa tövis nélkül? 10 D(M)-nap Valutavégjáték az NDK-ban 12 4 + 2 Szovjet elszigetelődés 14 Magyar siker Koppenhágában halálbüntetés 15 Legyen-e büntetés a halál? 16 Torlódás a halálsoron 17 Az elítélteket lelövik Már szabad ellenezni 18 Mit érdemel az a bűnös? Magyarországra is elért a halálbüntetést ellenzők mozgalma 20 Egy kis halál nem tesz semmit 22 Egy halálraítélt utolsó napja BELPOLITIKA VILÁG 1990. JÚNius 5. Zimmer t balatoni út mentén, térdig érő gazban állt egy idősebb férfi és mellmagas- / Ságban egy táblát tartott maga előtt. -I A táblán ez állt piros betűkkel: Zim- / mer. Ami köztudomásúan annyit je-JL -HL lent, hogy „neki van szoba kiadó, kedves német vendég, gyere be!". Mikor estefelé visszafelé jöttem a strandról, már hiányzott a kalap a fejéről. A férfiú ott ült az árokparton, rajta a zimmeren és vakarta a kobakját. Gyanítom, emberünk azok közé tartozik, akik nem fogadták kitörő örömmel a német újraegyesítést. Számára csak annyit jelent, hogy a német polgárok ezután hazai földön és nem a Balaton mentén, az ő házában, zimmerében találkoznak. Nem csodálkoznék a tikkasztó melegben, ha barátunk egyenesen esküdt ellensége lenne az újraegyesítésnek, és ott, az árokparton üldögélve Horn Gyulától Helmut Kohlig cifra jelzőkkel illetné e politikusok felmenőit. Persze világ- vagy Európa-politikai szempontból (nem is beszélve a német szempontról) az egyesítés örvendetes dolog. Itt egy abnormális helyzet normalizálódik a sok közül, és bízzunk benne, hogy a visszazökkent idő nekünk dolgozik, nekünk, akik békében, demokráciában és jólétben szeretnénk élni. De gyarló ember lévén meg-megbicsaklik a lábam a világ- és Európa-politika magaslatán, nem érzem magam biztonságban - még ha nem is a balatoni árokpart dudvái között. Pár méterre az úttól vendéglátóüzlet-sor ékeskedik. Privát büfé, cola-drink, Banyatanya - olvasom az eredeti, zengzetes feliratokat. Arrébb céllövölde, a pálcákon rettentő műanyag mütyürkék és félmeztelen hölgyek. Oldalt felirat igazít el: Csak az eltört pálca érvényes, keresztbe lőni tilos! Magnóról pedig Tom Jones nyávog, hogy teljes legyen az összhang. Made in Hungary. Legszívesebben odamennék az árokparti, fejét vakargató magyarhoz, leülnék mellé és azt mondanám: Kedves uram, valami mást kéne kitalálni. Ezzel a zimmerdologgal csak lejáratjuk magunkat, és a büdös életben nem lesz szobánk az Európa-házban. Ne tessék hát a németeket irigyelni, mi momentán csak magunkkal egyesülhetünk, viszont sokkal több falunk van, mint a németeknek. Rajta hát! - mondanám, de nem mondom. Lelki szemeim előtt már látom, amint másnap emberünk új táblával jelenik meg az árokparton és még huncutul rám is kacsint, mikor felém fordítja az új, piros betűs feliratot. Európa-zimmer kiadó! / \