A Világ, 1991. április-június (2. évfolyam, 14-26. szám)
1991-04-03 / 14. szám
ÉS KI KÁRPÓTOLJA AZ ORSZÁGOT? Hanák Péter: „A történelem folyamán sokszor sajátítottak már ki földet, vagyont, tulajdont a fennálló rend szerint törvénytelenül..." 34. 36. LEHEL(ETNYI) VÁLTOZÁSOK A LIFT MEGTELT Micsoda népség trehánykodta el a mi jövőnket? - kérdi Tímár Péter MIT KIVÁN A MAGYAR KÖNYVÁRUS? „Rendőr bajtárs! A könyvárus nem bűnöző!" - mondták tavaly a költészet napján * * * Az utóbbi időben sokat bírált AVÜ ezt a tranzakciót mintának tekinti, mert az az eddigi legnagyobb üzlete ______(4" Kiábrándulás légköre járja be Kelet-Európát. A nyugati hírmagazinok címlapfotóiról eltűntek a zászlót lobogtató, falat döntő, polgári méltóságukra hirtelen ráébredt önfeledt tömegek. Az elfásult, üres boltok előtt sorban álló embereknél, az elkeseredett munkanélkülieknél pedig valóban fotogénebbek Schwarzkopf tábornok mosolygó sivatagi daliái. Berlinben és Lipcsében immár ugyanolyan graffitik gyalázzák a bonni vezetőket, mint másfél éve a Honecker-utódokat, az egykori demokráciatüntetők az angol szurkolókat túlszárnyaló stadionpogromokkal döbbentik meg szintén egyre kiábrándultabb nyugati honfitársaikat. Varsóban a Szolidaritás kormánya ellen tüntetnek a reményvesztett gazdák, Pozsonyban a fasiszta Szlovák Köztársaságot idealizáló fiatalok cseh sovinizmussal vádolják és csaknem megverik Havel elnököt. Bukarestben a demokratikus ellenzék pártjai szép sorban beállnak a Nagy-Románia nosztalgiáját kergető monarchisták soraiba. Belgrád, Zágráb, Pristina kiábrándultjairól még pontosan azt sem lehet tudni, miből ábrándultak ki, a budapesti hangulatot a tizen-valahány százalékos választási részvételi arány, a kormánypárt és ellenzék párhuzamosan zsugorodó népszerűsége jelzi, még ha a kiábrándulásnak demonstratívabb formái egyelőre - meddig? - váratnak is magukra. Önjelölt nemzetmegmentők itt is, ott is akadnak. Ki az adósságokat törölné, ki újabb és újabb bűnbakokra lel, ki a maradék nemzeti vagyont kótyavetyélné el, miközben keletről egyre aggasztóbb - eddig jószerével csak Latin-Amerikából ismerős - tankos-gépfegyveres képeket továbbítanak a televíziók. Európa másik fele csodálkozik, nehezen tanulja újra a nagyapáik idejében még oly ismerős területi-nemzeti konfliktusok helység- és nemzetiségneveit, kapkodja a fejét a születő ordas indulatok láttán. Demokratikus recepteket ajánlgat, miközben a mégoly demokratikus újdonsült kormányok is csak a régi receptek alapján próbálnak valahogy a zötykölődő szekér bakján maradni. Weimar felé megy a kocsi? A VILÁG • 1991. április 3. A TARTALOMBÓL 3