Abauj-Kassai Közlöny, 1872 (1. évfolyam, 1-35. szám)

1872-09-11 / 20. szám

bármely megyéjében az országnak, az a magyar név becsületének szennyfoltja marad örökké; de ha az eset nem történt meg — pedig most már los­szu­k, hinnünk kell, hogy nem történt — a „Kasebauer Zt.ge piszkolódást szárazon el nem viheti. Most már az országos közvádlónak kell ki­puhatolnia a tény valódiságát; tegye meg Abauj­­megye a kellő lépéseket ez ügyben, írjon fel a belügyminiszerhez, ki valamennyi köztörvényható­ságnak őre, hogy ezek becsületének megóvása te­kintetéből bízza meg a közvádlót az ügy kinyomo­zására. Addig, míg az illető szolgabíró neve közzé nem tétetik, a ,,Kasebauer Zrgról“ nem lehet más véleményben egy magyar ember sem, minthogy vagy a magyarság mocskos lealacsonyi­­tásán fáradozik, vagy meg hagyta ma­gát vesztegettetni az illető szolgabiró által. Tessék választani! A fentiek után nincs kedvünk többé ily lap­pal polémiába bocsátkozni. „Calumniare audacter“ volt e lapnak mindig jelszava s 34 évi fenállása óta egyebet sem registrált, mint pletykaságot s házi perpatvarokat. De a német közönség iránti tiszteletből, kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy mi soha sem mertük volna a „Kasehauer Ztgot“ azonosítani a németnyelvű közönség hazafiságával. Mi nem gscháftelésből becsüljük a magyaror­szági németajkú közönséget és nem bántjuk a nyelvét senkinek; de viszont megkívánjuk, hogy a magyar nyelvnek adassék meg az őt megillető hely mindenütt az országban, tehát Kassán is, s ne le­gyen szolga a maga házában: megkívánjuk ennél­fogva a m­a­g­y­a­r színházi választmánytól kétsze­resen, hogy a m­agyar közönségnek szánt köz­leményét a magyar laphoz küldje be. Erre és nem azon német közönségre vonatkozott a mi kár­hoztató ítéletünk, melyet a „Kasehauer Zig“ kész volna rögtön a faképnél hagyni s ezimét „Kassai Újságra“ változtatva, magyar nyelven pletykál­­kodni, ha e czimen nagyobb jövedelemre volna ki­látása. Különben hogy a németajkú közönség jo­gainak tiszteletben tartása mellett, ostorozni fo­g­­juk a germanizátorokat s nem fogjuk tűrni, hogy Magyarországban a németség „kundsehaftozzon“ felettünk , azt tudtára adjuk egyszer mindenkorra a „Kasehauer Ztg“ Gschäftsführerjeinek. — Arról pedig nem tehetünk, ha a „Kasehauer Ztgnak“ nincs ínyére a „Dorn közönsége“-féle elnevezés; — mi nem fogjuk soha szégyelni ha magyarokul „Latabár, Follinus vagy Miklóssy közönségének“ hivatunk. És most már el lehet miattunk a „Kasebauer Ztt.­ Olvasóink észlelhették, mennyi hitele van közleményeinek; magatartása fölment bennünket a vele való további polémiától, és ha azt írná is ezentúl, hogy a megyében „k­u­p­á­v­a­l“ merítik a vizet, és esküdnék, hogy azt az ő Gschaftsfüh­­rerje látta utaztában , el nem his­szük neki, mert egy „vederre­l“ merítő leány interpellatiojára azt felelné, hogy nem Abauj megyét, nem is ma­gyarországi megyét, sőt még csak nem is megyét értett, — ő azt csak úgy gondolta. Alászolgája­ Kassavidéki egyházi reform-egyleti gyűlés. (Jegyzőkönyvi kivonat.) A kassavidéki egyházi reformegylet f. é. jul. 30-án tartott választmányi gyűlése czélszerű­nek látta az országos egylet okt. 1-ére tervezett köz­gyűlését megelőzőleg egy fiók reformegyleti gyűlést tervezni, mely f. hó 3-án csakugyan meg is tar­tatott. — Ezen, tényleges megalakulásunk óta második közgyűlésünk Pál Endre korelnök megnyitása után első teendőjét ismeri az Ujh­ázy Albert és Meskó Sándor elnök, illetőleg alelnök urak betegség s más akadályozó körülmények miatt történt lemon­dásuk folytán megüresült elnöki székek betöltésé­ben. — elnökül Bárczay Ödön, alelnökül Cziró Dániel urak választatván meg. — S miután köz­­felkiáltással megválasztott elnökünket ugyancsak közfelkiáltással választott alelnökünk üdvözlő, s miután az üdvözölt elnök elnöki székét elfoglal­t, következett a múlt ülés jegyzőkönyvének fölolva­sása s hitelesítése. Ezután jött a választmány működéséről be­nyújtott titkári jelentés, melynek főpontjai voltak; mindenekelőtt kiemelése a választmány munkássá­gára zsibbasztólag ható azon körülménynek, mi­szerint ez évi követválasztási mozgalmak által föl­zaklatott kedélyvilág egy átalában nem volt alkal­mas a higgadt gondolkozást igénylő vallásos esz­mék befogadására; s így ha kifelé ható munkás­ságában az egylet eddigelé nem sokat tehetett is, — de annál nagyobb gondját fordítá egyes korkérdések megoldás végetti kitűzése által belső, szellemi építkezésére; nemkülönben meleg párt­fogásában óhajta részesíteni az árvaügyet, s e végre egy e czélra alakulandó nőegylet munkássá­gát tartja a legczélhozvezetőbbnek. Ugyancsak a titkári jelentésből jutott tudo­másunkra Markó Lajos urnak egyleti könyvtárunk javára tett azon adománya,­ mely szerint Balogh Ferencz egyháztörténelmét ajándékozót egyletünk­nek. Köszönettel fogadtatott. Nemkülönben a titkári jelentés tudata velünk egyszersmind azt is, hogy az országos egylet által kitűzött pályamunkák dijához egyletünk 67 frt o. é. gyűjtéssel járult; és hogy egyletünk azóta is több fiókegyletekkel szerves összeköttetésekbe lépett. Ezután a titkár a „Keresztyén család” 30-ik számában Szomorú gyűlés czim alatt irt czikk felemlítése folytán , illetőleg a hazai árvák azon szomorú helyzetére hívja fel a közgyűlés fi­­­gyelmét, miszerint ezen eddigelé egyedüli országos árvaház, hely szűkö­s alaphiány miatt, 60 folya­modó közzül alig képes 5-nél többet bevenni s a többit nehéz szívvel bár, de kénytelen visszauta­sítani , ahonnan az árvaházi bizottság felszólítása folytán segélygyüjtésre hivatván fel : egyletünk a minő szives készséggel lép be a pártoló tagok közzé 6 frt. évi fizetéssel, ép oly készséggel igyekszik szívére kötni minden egyes tagnak úgy a segély­­gyűjtést, mint minden alkalom felhasználását ezen elhagyottak érdekében. Ezután titkárunk két időszerű indítványt nyújt be. Az első a Németországból kiűzött jezsuita had hazánkat fenyegető betelepítése ellen szól. S miután indítványtevő köztetszést fogadott védbe­­szédében kimutatta, hogy a jezsuitismus fondorla­tos cselszevényeit, mig van fanatizálható tömeg s tudatlan nép, kicsinyleni nem szabad, mert a jezsui­tismus sokkal nagyobb hatalom, mint egyes kényel­­mű­ek hiszik, mert törekvése — mint a világtörté­nelem eléggé bizonyítja — mindenütt vészthozó, s mert az ő virágzásuk mindig visszás arányban áll az állam és egyház, szellemi és anyagi jólétével ; indítványozza, hivassák fel sz. k. Kassa város közgyűlése , hogy sorakozzék azon városokhoz, melyek területükön a jezsuiták betelepítésének hatá­rozatikig ellene mondanak. — Hasonló kérvény intézhessék Abauj megye közgyűléséhez, valamint az országos egylethez, ez utóbbihoz azon hozzáté­tellel, hogy a midőn az időt elérkezettnek látja, akkor az ezek ellen — mint a család, az egyház, az állam czéljai ellen — szükséges intézkedés megtételét még az országgyűlésen is sürgesse. Az indítvány közhelyesléssel fogadtatott. S a kérvény megkészítésére Bárczay Ödön, Citó Dániel, Csisko János és Timkó József urak küldettek ki. A második korszerű indítvány volt az, mely a polgári házasságnak közvetve az országos egylet által az országgyűlésen leendő törvén­y­e­­s­í­t­é­s­é­t sürgetendi.­­ Az indítványozó titkár által felolvasott védbeszéd legyőző tényekkel iga­zolta be, hogy a házasságkötés az ó­korban, míg az egyház középkori uralma alatt magához nem csikarta, teljesen polgári ügylet volt és jelenben is csak mint ilyen biztosíthatja az állampolgárt az egyházi törvény túlkapásai ellen, csakis mint ilyen által lesz biztosítva a család jövője, ha a házasságkötés jogának szervezését az állam, mint eleitől fogva törvényes birtokosa a házassági jog­ TÁRCSA. Ixő min­.V szerepe a természet gazdászatában. Közli: Hildák Lajos. (Vége.) A múlt számban említve volt, hogy vannak okok, melyek az egyes vidékek éghajlatának meg­határozását fölötte nehezítik. — Ilyenek: a) A t­a­l­a­j minősége, így a fekete, a kopár föld nagyobb meleget tanúsít, mint más szinti, mert hőelnyelési tehetsége tetemes. A ho­mokos talaj igen gyorsan melegszik, de éjjel annál inkább meghűl: azért Lybia és Szahara siva­tagain elviselhetlen a nappali forróság, az éjjel pedig oly zord, hogy az utazók szervezetére az ily eltérő légmérséklet nagyon is bénító hatással van. A növénylepte­s erdődús vidékek hidegek, mert nappal a sugarak terjedését gátolják, éjjel pedig a földből sugárzott hőt visszaverik, s így a hűléstől óvják. A zordon vidékeket az erdők kiirtásával mérsékelt tájakká lehet alakítani, de ha nagy terjedelmű az erdőirtás, akkor azon vidék forrósága annyira növekedhetik, hogy azt gyakran a talaj szárazsága, a vidék terméketlensége követi, mint az Spanyol- s Görögországban bebizonyult, hol az erdők kiirtása után a folyók, a talaj kiszáradása s terméketlenség állott be; minek következtében alásülyedt a földmivelés, sok iparág megszűnt és a hajógyártáshoz szükséges fa, valamint a hajóz­ható folyók hiánya miatt a kereskedés annyira csökkent, hogy a hajdan oly virágzó s népes vidé­kek jelenleg sivatagokhoz hasonlítanak s a csekély népességnek csak igen szűken nyújthatnak élelmet. b) Nagy kiterjedésű vizek, tengerek közelsége, mert a viz a hőt felülről lefelé roszul vezeti, kevés napsugarat nyel el és kisugárzó tehetsége is cse­kély ; ez okokból nehezebben melegszik meg, de tovább tartja hőmérsékét, mint a szárazföld. Tehát nappal a felette lebegő levegőben hidegebb párái által a meleget, éjjel pedig melegebb párái által a hideget mérsékli, mert midőn a víz felszínének részecsei melegüket vesztik, mint sűrűbbek és sú­lyosabbak alább bocsátkoznak s helyükbe aléb­ól melegebb s azért könnyebb vizrészecskék emelked­nek, minélfogva a nagy terjedelmű vizek hőforrá­sokul szolgálnak a fölöttük levő levegőnek, mely a szárazföld fölötti térbe nyomul, s ott is a tél s éj hidegét melegével mérsékli. Innen van, hogy a szigetek és tengerparti vidékeknek nyáron mérsé­kelt melegük , télen pedig mérsékelt hide­gük van, míg Ázsia és Afrika messze terjedő száraz vidékein mind a nyári hó, mind a téli hideg igen nagy. Éppen igy a nap és az éj melege közti különbségek a vizek fölött s azok szomszédságában csekélyebbek, mint a száraz­földön. Ebből fejthető meg a nappal­i éj melege közti különbség: az egyenlítő alatti tengeren csak 05, ritkán 1-5 R. fokú, mig a szárazföldön 4—5 R. fokot tesz. Azon országok égalját, melyekben hőmérsé­­keik közt nagy különbségek szoktak beállani, szá­razföldi égaljnak, a szigetek s tengerparti vidé­kekét pedig, hol a hőmérsékek különbsége nem oly jelentékeny, tengeri égaljnak nevezik. Mivel Európát beltengerek és mély tengeröblök szelik, égalja inkább tengeri, mint szárazföldinek tekint­hető. Görög- s Olaszország, Keletindia kellemes égaljukat a tengerek szomszédságának köszönhetik ; minthogy Angol- és Irhonnak tengeri égalja van, daczára annak, hogy fekvésök észak felé terjed, teleik sokkal lágyabbak, mint nálunk. A téli középhőmérsék, mely Budán D 9 R. fokú, Dublinban + 2‘4 B. fok, tehát D2 fokkal nagyobb mint Paduában. Edinburgh és Moszkvának majdnem ugyanazon földrajzi szélességök van, hanem Edinburgh hőmérséke­lelen közel 2‘8 R. foknyi, Moszkváé 9-8 R. fok, holott az előbbi hely nyári hőmérséke + 12 °, az utóbbié + 15’6 B. fokot tesz. Tobolszknak az ázsiai szárazföld belse­­jében olyan nyara van, mint Berlinnek, hanem a leghidegebb téli hónapok közép­hőmérséke 14,4—16 R. fokot ér el zérus alatt. c) A hely magassága a tenger színe fölött; minél magasabb a táj fekvése, annál ritkább a lég­köre, mely a párolgást előmozdítja és annál ke­vésbé képes a nap sugarait elnyelni s annak foly­tán megmelegedni. Gay Lussae hires léghajózása alkalmával 1805-ben tapasztalá, hogy hőmérője, mely alant + 222 R. fokot mutatott, — haladván fölfelé — folytonosan alább szállott úgy, hogy 21480 láb magasságon már 7­6 fokra szállott zé­rus alatt. Könnyű ebből kimagyarázni, hogy a 7668 lábnyi magasságon lakó sz. Bernáti zárda­­belieknek miért nincs oly kellemes égaljuk, mint a lapplandiaknak, kiknek ugyan zord telek, de annál üdítőbb nyáruk van. Magánál az egyenlítőnél va­lamely magas hegyen, p. o. a Chimboracon foko­zatos egymásutánban találjuk fel az égaljak kü­lün­­féleségét, az alapnál a térítők forróságát, a csúcs­nál a sarkvidékek jégtömegeit florájokkal, a mo­­szatokkal díszítve. d) A mérsékelt földöv nyugati partjain pasztalt magasb hőmérsék okát az uralgó nyugati és délnyugati szelek hatásából fejthetni meg. Ezek tömege ugyanis, míg a tenger fölött elhúzódnak, a térítői tájakról magokkal hozott melegben nagy veszteséget nem szenvedhetnek, de annál inkább hűlnek meg, midőn hosszabb ideig nagyobb kiter­jedésű országokon vonulnak keresztül; e szelek tehát a szárazföld nyugati részét föl is melegítik, hanem midőn keleti irányban tovább haladnak, melegítő erejük mindinkább gyengülvén, magukon a keleti partokon a hőmérséket feljebb emelni nem képesek. Tapasztalhatni ezt, ha az atlanti óczeántól Franczia-, Német-, Lengyel- s Oroszországon ke­resztül az Ural-hegyláncz felé utazunk. Forster György volt az első, ki a tudós világot a kelet- és nyugati partok hőmérsékeiben tapasztalt különb­ségre, valamint a hőviszonyok ama hasonlóságára figyelmeztette, mely Északamerika és Európa part­jain létezik. Azon lakat, melyek Rómában január elején virágoznak, majdnem ugyanazon földrajzi szélességen fekvő Bosztonban csak május elején láthatni virágzásukban. Új-Yorkban ugyanakkor, midőn Upszalában, Labrador Naii városában az évi középhőmérsék — 3 R. fok, holott a vele ugyan­azon szélesség alatt levő Új-Arehangelszk éjszak­­nyugati partján + 55 R. fokot tesz. Valamely vidék hőviszonyainak ismerete már csak azért is fontos, mert a szerves világra jelen­tékeny befolyást gyakorol. Földünk valamely helyén a tenyésztés ideje alatt uralkodó hőmérsék, a nap

Next