Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-01-01 / 1. szám
Státna vedocki loiiánica v KoSiciacfe. Kassa, január hó 1-én. 0 II. évfolyam 1872,Mc.38 361 . Szerkesztőség CB kiadók!T«t«t: Börtön-utcza 3. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden szerdán. II .11. szám. _ ..... . „ . . I .... A G Politikai és vegyes tartalmú hetilap. Előfizetési feltételek: helyben házhoz hordva v. vidékre postán, küldve: Egész évre 6 ft — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre . 1 „ 50 „ Hirdetési dij: 5 hasábos petitsorért 5 kr. Bélyegdij hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 20 kr. > Hirdetési és előfizetési dijak ■ a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Boldog újévet! (?) Beteg volt az egész család, a csüggedés fojtó lege tölte el az őskori hajlékot. Az apa a tüdővész reményt alig nyújtó fájdalmával tekinte a bizonytalan jövőbe; az anya elaszott emlőjéhez szorítva életképtelen kisdedét, sajgó érzettel gondolt a múltra; az apai vagyont könnyelműen elpazarolt ifjú kétségbeesetten mérlegelte a jelent, — s belép a kékszemü, szőke leány és kezet csókol a bánatos szülőknek és homlokon illeti a pazarlót, — aztán mintha maga is visszariadna attól, amit mondani akar, szivének egész teltével, inkább érezé, mint rebegé a szokásos, de bő kivánatot : boldog újévet! Ki ne ismerné föl első pillanatra e képben hazánk jelenlegi helyzetét ? ki ne tudná, hogy ama leány bizonyára átérezi mindazon kint, melyben a család többi tagjai vonaglanak? Ám azon lény, ki az apai vagyont el nem harácsolta; kinek a jóban születése óta nem volt része ; ki magányában a néma fájdalom gyötrő könyvit önté, midőn a szomszéd szobából a tivornya kihívó hangjai hallatszanak ; kit árvaként becsült a lakmározó vendég ; ki felszedő a tehertől roskadozó asztal hulladékát s kaczaj közben kívánt azzal is gazdálkodni : most sem veszti el hitét a jobb jövőben, most is szemébe néz a megérdemlett, de mindig határt ismerő büntetésnek. Az apa még sokáig viheti. Az anya is magához jöhet még. A csecsemő, tápot ha kap, felüdül s élni fog. A pazarló munkához lát s az okszerű munkát tetézni szokta az isten áldása. Boldog újévet! A belügyminister körirata a főispánokhoz. (M. E.) Midőn kormányunk és pártja — a mely a ministeri felelőséget nem ott keresi, a hol az valóban van. — hatalom gyarapítási és központosítási törekvésében a törvényhozás elébe terjeszté amaz — azóta már életbe is lépett javaslatát, mely szerént biráinak szabad választatásától a nemzet elesvén — ezek a legalsóbb fokig kinevezett királyi hivatalnokokká tétettek: e sorok írója bátorkodott megyéje közgyűlésén az ellen felszólalni — szerencsétlenül annyiban, hogy a javaslat csakugyan törvénnyé lett ; de szerencsésen annyiban, hogy a különben jobboldali szellemű akkori megyei bizottmány jobboldali egyik legkitűnőbb vezérszónoka, B. G. felszólalását még melegebb jeles beszédjével támogatván — az indítványozott felirat ,minden ellenmondás nélkül, egyhangúlag elfogadtatott. Kifejeztük akkor azon meggyőződésünket, hogy nem az igazságügyi miniszternek,az igazságkiszolgáltatás terén vállalta nehezedő felelősége, de a központi kormánynak azon folytonos következetességgel nyilvánuló törekvése igényli azt, miszerint a hatalma korlátlan gyakorlatát némileg —a legtöbb esetben csak látszólag) — gátló megyék teljes megsemmisültével, a hatóságok és végrehajtó közegek mind — a legalsó rétegekig, a központi kormány közvetlen és feltétlen alárendeltei, eszközei legyenek. És magánbeszélgetés közben kimondom akkor azon meggyőződésemet is, hogy épen azért mivel ezen érvnek a törvénykezési tisztviselőkre sokkal kevésbé van értelme, mintsem a közigazgatásiakra, kellett ezt amazokon kezdeni, hogy sikerülvén a nehezebb feladat — emezek érett gyümölcsként önkényt hulljanak majd a miniszer kezébe. Kijelentem ugyanakkor azt is, hogy ámbár azon alkalommal indíttatva érzem magamat az indítványozó szerepére vállalkoznom, ha majdan csupán a közigazgatási tisztviselőkre vonatkozólag fordul elő ehhez hasonló indítvány — — — hallgatok..................... Fogadást is ajánlottam barátimnak, hogy az 1872-i vagy legfeljebb az első 6 évi időszak után következő megyei választások lesznek az utolsók, ha a mostani többség marad a kormányon. Azóta épen csak annyi idő telt el, amennyi alatt kezdjük érezni, hogy valóban az igazságkiszolgáltatás részrehajlatlansága és gyorsasága nem igényelte azt, hogy bíráink kinevezett hivatalnokok legyenek. Nem csak kezdjük tapasztalni, de világosan látjuk, hogy a megyei élet kialvófélen van . Hat évre választott közigazgatási tisztviselőink még csak egy év óta járnak el hivatalaikban. Még egy belügyminiszerünk sem vonatott feleletre vagy bukott meg valamely megye — vagy választott megyei tisztviselő tette vagy mulasztása miatt. És imne ! a belügyminiszer már megindította hadjáratát a választott megyei közigazgatási tisztviselők, — a megyei helyhatósági élet romjai közt még fennálló utolsó maradványa ellen is ! Mert hogy a fent említett körrendeletnek ez a célja — azonnal mondom, mihelyt olvastuk azt. Hogy abban előfordul egy záradék, miszerint a miniszer a világért sem akarja csorbítani, vagy csak érinteni is az általa mindenkor tiszteletben tartott — (óh! óh!) — megyei önkormányzati jogot — ez nem cáfolat állításomra, de épen a legerősebb bizonyíték, mert ugyan mi szükség lett volna e záradékra ottan, ha nem érezte volna a t. belügymin. úr, hogy körrendeletének sorai közül kiáltva szól, a mit soraival eltakarni törekedett ? ?............. És aki e felől még kételkedni hajlandó — olvassa el, kérjük, a „Pesti Napló“ azonnal másnap megjelent, a körrendelet felett elmélkedő vezércikkét. Pedig a P.N. talán nem épen illetéktelen magyarázója a kormányrendeletek szellemének és céljának. Hogy a főispánok saját törvényhatóságaik területén lakjanak, rendszerint azon tartózkodjanak, s azt — huzamosabb időre a belügyminiszer tudta — (azaz fontos ok) — nélkül el se hagyják, azt természetesen helyeseljük. — Kár is volt ezt már az epemirigyjárvány kezdetével el nem rendelni. De ha ez volna a belügyminiszer úr egyedüli vagy csak fő célja is, akkor talán csak eszébe jutott volna a belügyminiszer úrnak, azon főispányoknak is megmondani, hol tartózkodjanak, akiknek — mint például kassai főispánjának is, — törvényhatóságuk nem egy terület de — egymástól távolabb fekvő több egyes városokból áll. Hogy e körrendelet nem a megyékhez, de a a főispányokhoz szól — ismét nem bizonyít állításom ellen. Ezek a kormány előharcosai, — ezeknek kell a sebezhető helyeket, a megtámadható pontokat kikémlelni, — ezeknek kell most már adatokat gyűjteni, amelyekkel a nyilvánosság terén — a törvényhozás előtt fel lehessen lépni, és hangzatos szózatokban bizonyítgatni, hogy még az ily romokba döntött megyékkel sem lehet kormányozni, hogy a választott tisztviselőért nem vállalhat a minister felelőséget — (ugyan hát ki kívánja ? !) — szükséges tehát, hogy a közigazgatási személyzetet ő nevezze ki, hogy azokért, a felelőséget elvállalhassa. Ezt azután az országgyűlés többsége hűségesen megszavazza. Mit gondolnak t. olvasóink, bevárjuk ezzel a 6. év lejáratát — 1878-at ? .... Mi azt hisszük, hogy nem. Annyi bizonyos, hogy csak „idő kérdése“. De talán azt mondják majd, t. olvasóink, hogy nem tartom szavamat, a melyet fentebb említek, miszerént — ha e kérdés kerül napirendre, hallgatok. Sőt inkább én csak jelezni kívántam, amit várhatunk; — a sorompókba nem lépek. Küzdjenek most, akik megvédhetőnek hiszik a közigazgatási tisztviselők szabad választását ott, hol a bírák szabad választását a többség a miniszeri felelőség eszméjének feláldozni szükségesnek látta ; — küzdjenek, akik még érdemesnek tartják az ősi magyar alkotmány e legértéktelenebb rongyáért küzdeni! Én hallgatok . . . . , Uj évi elmélkedések. Harmonien hör’ ich klingen, Töne süsser Himmelsruh, Und die leicliten Winde bringen Mir der Düfte Balsam zu. Megint egy év, — egy csepp az örökkévalóság tengeréből. Egy év ! Mily rövid a boldogoknak! mily hosszú a szenvedőknek ! Hát az árváknak ? Oh ! azoknak nincsen karácsonyuk ! — Azoknak karácsony-