Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)

1873-09-11 / 37. szám

Tekintetes tisztviselői kar ! Az átalános civilisatio előhaladtával elfogadva jön azon eszme, hogy nem a nép létezik a tisztvi­selőért, de a tisztviselő a népért. Korunk jelszava : a munka s tevékenység s e tényezők becse a megárnyékolhatlan jellem által fo­koztatok. A tisztviselői kar kötelességében áll, szor­galommal munkálni, azért választatott, azért fizette­tik , és miután elvállalta a törvény által megszabott kötelességet és felelősséget, annak megfelelni minden késedelem nélkül tartozik. A tisztviselő legfelsőbb jutalma, öntudatának legnemesebb büszkesége a nagy­közönség elismerésé­ben és szorgalmának méltánylásában rejlik. Ne keressenek bennem tömjénezést sóvárgót, hanem erélyest, ne népszerűség vadászót, hanem igazságost, ne hit után vágyót, hanem higgadt meg­­fontolót, ne engedékeny ingadozót, hanem pontos munkást — kinek legfőbb törekvése leend emberi erejét és csekély tehetségét oda irányozni, hogy ne­héz feladatának, isten segítségének hozzájárultával, a tek. tisztikarnak közreműködésével lehetőleg meg­feleljen. Következőleg felkérem a tisztikart, hogy szorgalmát s tevékenységét az enyémmel egyesítve, megérdemelhessük a nagy közönség méltó elismeré­sét és megelégedését, s hogy annak folytán a ben­nünk helyezett bizodalomnak s közkívánatomnak megfelelve, ha már helyeinken nem leszünk, férfiúi nemes öntudattal említhessük azon időt, melyet sz. k. Kassa városa javáért és lakosainak jogos igé­nyeiért, ezen díszes városház hivatalos helyiségében a munkában izzadva, lelkiismeretes pontossággal és megróhatlan becsületességgel együtt töltöttünk. Végül magamat a tekintetes törvényhatósági közgyűlésnek és különösen minden egyes tagjainak és a tek. tiszti karnak jóindulatába ajánlva, szivem mélyéből kiáltok: „Éljen drága hazánk! éljen a ki­rály! s éljen Kassa városának minden honszerető polgára sokáig! Nyilatkozat. A „Haladás“ ungi művelt macskazenészeinek egyike ama becsületorzó lap 36-ik számában cse­kélységemről is jónak látta megemlékezni — olyasmit „álmodván“ mintha engem Pankovics István püspök megvesztegetett volna. „Wie der Schelm ist, so denkt er“, mondja a német, — „ad------« makkal álmodik“, mondja a magyar közmondás. — Munkatársaim egytől egyig jellemes, elvhű férfiak s legnagyobb része országosan elismert szakképzett egyén ; magamnak is meg van a büszkeségem, hogy sem polgári sem politikai jellememet megvásárolni eddigelé még csak eszébe sem jutott senkinek, — akár mert csekély embernek tartatom ily k­i­t­ü­n­­tetésre, akár mert azon vélelem nyilvánult felő­lem, hogy megvesztegethetlen vagyok. E téren te­hát nem versenyezhetek a „Haladás“ némely n­o­­t­ó­r­i­u­s hazafiaival. Az „oldalmozdulatokat“ szintén nem ismerem. Lapomnak van nyílt programmja. Nem kezdtem — mint a „Haladás“ — „párton kívüli“ állással; nem vagyok — mint önök — egyszer köztársasági, másszor fusionalista; egyszer horvát­, tótfaló, más­szor világpolgár, — a­hogy a szerkesztőség éretlen kiskorúsága hozza magával. Önök előtt fekszik la­pomnak másfél évi folyama; tessék abból fejemre olvasni bármely „kis oldalmozdulatot“ jobbra, és leteszem a tollat. Tehát e téren sem versenyezhetek a „Haladás“ némely notórius politikusaival. Ami lapom előfizetőinek számukat illeti: van annyi, hogy a lap — bár szűken — megél a maga emberségéből s nem subventionáltatik függetlensé­gének árán sem egyesek sem titkos társulatok által. Még e téren sem versenyezhetek némely k­i­t­a­r­­tott lappal. Önök corruptioról beszélnek Ungmegyében s magokat tálják fel gyom­irtókul. Mentsen isten az ily apostoloktól! Aki saját becsességén kívül mindenkiben gazembert lát, mindenkit piszkol, gya­núsít; aki előtt szennyes minden ember, ha együtt nem gazemberez, nem piszkol, nem gyanúsít, az nem apostolnak, az tébolydába való. Ha Ung megyében az erkölcs olyan, minőt önökben támadásaik után tisztelhetünk: minő lehet akkor a bű­n. És most méltóztassék tovább „álmodni“ . . . Jó éjt! Tim­kó József. A Kassa város szept. hó 4-én tartott köz­gyűlésében olvastatott a belügyminister intézménye, melyben értesíti a város közönségét, hogy főispánnak Ferdinandy Bertalan neveztetett ki. Tudomásul vétet­vén, üdvözletével egy több tagból álló küldöttség bízatott meg. Ferdinandy B. főispán értesíti a a törvényhatóságot, hogy főispáni állását f. hó 9-én foglalandja el s működésének megkezdése előtt a székesegyházban isteni tiszteletet fog tartani. El­­n­ö­k jelentést tesz a nagy kölcsön megkötése tár­gyában kiküldött bizottság eljárásáról s tudomásul hozza, hogy az ügylet megkötéséhez még némely adatok beszerzése szükségeltetik. Örvendetes tudo­másul vétetik. Unger József és társai bérkocsi­soknak a vámmentesség tárgyában benyújtott felfolya­modásuk elutasíttatik. Saád Lajos főkapitány sza­bályrendelete a tilos kártyajátékok beszüntetése tár­gyában elfogadtatván, a ministeriumhoz felterjesz­tetni határoztatott. A pénztárak vizsgálatára ki­küldött bizottság jelentésében foglalt javaslatok el­fogadása mellett, a tanács utasittatott r­ör hogy a házi pénztárban készpénz helyett kezelt okmányokat, melyek sem utalványozva sem könyvezve nem let­tek, utalványozással láttassa el és könyveztesse; jö­vőre nézve pedig ily okmányok kifizetését tiltsa el, kivételt képezvén a favágatási költségek és előlege­zések, melyeknek kezelése iránt a szervezet módosí­tásával megbízott bizottság munkálatának tárgya­lása alkalmával fog határozat hozatni. 2-or Az Albrecht féle alapítványt tüzetesebb vizsgálat alá vegye; a fizetésre nézve kétessé vált kötvények be­hajtásáról, úgy nem különben a behajthatlan kötvé­nyek törléséről intézkedjék és egyátalán ezen ala­pítvány valódi állapotát tüntesse elő. 3-or A cau­­tiók kezelésére nézve oly könyvelést létesittessen, mely által azok nyilvántartása eszközölhető legyen. Az egyes cantiókat a bérletek szerint állapítsa meg és úgy a hiányzó biztosítékok valamint a hiányzó szerződések kipótlásáról és rendezéséről intézkedjék. 4- er A fapiacz eladása alkalmával az illető vevők által letett 2000 frtnyi biztosítékból hiányzó 500 frtnak kiegészíttetését, miután az egész biztosítéki összeg az iratok közt levő nyugta tanúsága szerint a főpénztárnok által felvétetett, ez által eszközöl­tesse. 5-ör Szigorúan intézkedjék, hogy az adópénz­­tárnok óvadékára vonatkozó okmányok, melyek a jelentés szerint fel nem találhatóknak jeleztetnek, felkerestessenek vagy más okmányok által helyette­­sittessenek. 6-or Az adópénztár naplóinak napon­kénti lezárolását és felülvizsgálatát rendelje el és mindezek megtörténtéről 1. évi október hó 20-ig jelentést tegyen. Jeney Kristóf és társai regále bérlők abbeli folyamodványukra, hogy a regále jog gyakorlatát visszaélésekkel csonkító helybeli vegyes kereskedők ellen erélyes orvoslás történjék: a ta­nács és városi­ főkapitány által beszerzendő adatok alapján, a fölmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszerhez indokolt újabb felterjesztés intéztetni határoztatott. Kinszky Jánosnak és Wachsa­­vandszky Albertnek a szabályszerű díjak lefize­tése mellett, polgári jog adományoztatott. Koós Imre virilis bizottsági tag lemondása tudomásul vétetett. Szept. 5-én közhelyesléssel fogadtatott G­a­­z­s­i­k Ferencz azon indítványa, hogy a városnak a kincstár ellen fenálló s valódinak elismert követe­lése per utján is érvényesíttessék, — az indítvány a zárszámadásokkal egyidejűleg fog tárgyaltatni. A bel­ügyérnek körirata a pótvásárok tarthatása tárgyában tudomásul vétetvén, ezzel egyidejűleg a kassai iparosok és kereskedelmi s iparkamara folya­modványuk , hogy az augusztus hó 25-ikén elma­radt kassai országos vásár pótlólag szept. hó 15-ik s következő napjain tartassák meg — akként intéz­­tetett el, hogy a napnak október hó második felé­ben leendő kitüzetése a tanácsra bízatott. A tár­salgási egyletnek ajánlata, hogy a légszesz beve­zetési s kiállítási költségek fejében 3 év alatt 800 irtot kész végleges kielégítésül a városnak fizetni, elfogadtatott. G­r­e­v­i­c­z­k­y Sándor és érdektársai­nak folyamodványuk a „Cotage“ rendszerben építendő tervek és az ezekre szükséges térbeosztás jóváha­gyása iránt, helybenhagyatott. Pajtás Jánosnak megengedtetett, hogy a malomutczai 6-ik számú házból italmérési üzletét Erzsébetváros vámutczai 5- ik számú saját házába tehesse át. Baldovics János polgárnak, felfolyamodása következtében, bi­­róutezai 9-ik számú házában az italmérési jog gya­korlata engedélyeztetett. C­s­e­r­n­i­k József felfolya­modása , italmérési jog gyakorlatának engedélyezése tárgyában — az engedélyt gátló rendőri akadályok körülményesebb előterjesztése végett, a főkapitánynak kiadatok. Radóczy József hasontárgyú felfolya­modványa szintén a fentebbi szerint intéztetett el , mig ellenben Wirkmann Dávid hasonértelmű felfo­­lyamodványával elutasittatott. Szabad Ferencz plébános nyilatkozata, hogy a községi iskolákhoz hit- és erkölcstan-oktatót nem ad, mert ezekről patronátusi czímen a város tartozik gondoskodni: véleményes jelentés­tétel végett a jogügyi bizott­ságnak adatott ki. C­z­i­t­ó Sámuel indítványa, hogy eddig az áruhelyeknek a főkapitány általi korlátlan elhelyezése ezután a közgyűlés köréhez tartozzék, akként intéztetett el, hogy az áruhelyeknek elhelye­ A bölcseség köve. (Vége.) Természetes, hogy e rejtelmes tudomány tág teret nyitott a szédelgésre és számtalan csaló tá­madt a „felkentek“ között. Ezek aztán szemfény­vesztés segítségével több fejedelmet elbolondítottak. De ha kisült rájuk, hogy nem tudnak higany­ból, vagy más fémből aranyat előállítani, akkor aranyfüsttel megaranyoztattak, és ily aranyos cos­­tume-ben felakasztattak. E kivégzési mód általáno­san el volt fogadva az európai udvaroknál, és minden „fölkent“ előre tudhatta, hogy játékának nem sikerülte után aranyos mezben fog felm­a­­gasztaltatni. A katholika egyház rosz szemmel nézte az egész üzelmet és azt többször eretnekségnek és ör­döggel való szövetkezésnek nevezte, s ha tehette, egy-egy fölkentet csakugyan tűzhalálra ítélt, mint boszorkánymestert; — jóllehet a szerzetesek között volt majdnem a legtöbb alchymista és csillagjós; mert a kolostori élet nyugalmában erre különös te­rük és alkalmuk nyílt. A tan alapítója — görög mondák szerint — Hermes nevű egyptomi volt. — Hermes egész éle­tén át fáradott e hasztalan munkában; műveinek száma hihetetlen; legalább a monda szerint 36525 kötetet irt volna, melyekből az okos és életrevaló gondolatokat kiböngészve aligha megtöltenének egy kötetet. Az anachronismus azonban, mely életéről és cselekményeiről fennmaradt, nagyon valószínűtlenné teszi, hogy valaha élt volna. A már előrehaladott tannak mintegy másod­szori alapítója az arab Dsafur, a VIII. században; az akkori idők legünnepeltebb egyéne, kinek elveit a legkésőbbi alchymisták is követték. Szavait isten szavának tartották és azoknak különös csodaerőt tulajdonítottak. Egyátalán az arabok művelték a különféle mystikus tudományokat, midőn a történelem meze­jéről letűnt egyptom­iak bűvészete és mágusai már megszűntek. Ők voltak a legjelesebb astrologök és kabbalisták, sőt nem ritkán most is találkoznak köztük jeles bűvészek, kiket azután a heves kép­zel­mű bennlakók szent és borzadál­yos tisztelettel vesznek körül. Midőn az arab uralom kiterjesztette szárnyait Spanyolországra, a mór arabok hazájuk tudományos­ságát tudátosságával együtt átültették Európába; a spanyol kolostorok lakói pedig­ egész dühvel ra­gadták meg az uj elveket, éjt napot eg­gyé tevén azok tökélesbítése után való törekvésekben. Lassankint gyökeret vert az Európa majdnem minden nemzeténél, mindenütt az ördög-konyhák füstje szállt a jégbe. Most tehát átalánossá lett az alchymia, úgy annyira, hogy sok nagy szellemet is elcsábított, kiknek kutatásaik közben akaratlan és tett felfede­zéseik az emberi ész egy-egy dicső győzelmének tartatnak még most is. így a XIII. században Baco Rogerius angol ferencrendű barát lángeszével azon meggyőződésre jutott, hogy a gőzerő hajókat és szekereket képes mozgatni, hogy a lőpor robbanó ; — de nem kuta­tott tovább utánok, hisz gőz és lőpor nem voltak a bölcseség köve. — James Watt lett azután a gőzgépeknek, Schwarz Bernáth pedig a lőpornak feltalálója. Baco Rogeriust, a jámbor és nagy tudományú szerzetest tudománya miatt X. Gergely és V. Incze pápák elcsukatták és 10 évig hagyták senyvedni a börtön­ben, mert nem hitték, hogy ördög nélkül mozgó alakokat lehessen teremteni, mint azt Baco tette. Vele majdnem egykorú volt Albertus Bollen­­städtnis, kölni pöspök, kit nagy Albertnek hittak követői. Daczára, hogy korának leghíresebb tudósa volt, szintén azon mániában szenvedett, és azt vitatta, hogy kell lenni egy oly szernek, mely nemcsak az ásványokat nemesíti, hanem az állato­kat és növényeket is; igy példának okáért: rozsból lenne búza, tölgy ágakból szőllővessző és több ily képtelenséget. A már említett Lullus Rajmund, a­ki egyéb­ként önhitt ember volt, és azt vitatta, hogy ő már megtalálta a bölcseség kövét, mert eléggé ügyes

Next