Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-09-11 / 37. szám
Tekintetes tisztviselői kar ! Az átalános civilisatio előhaladtával elfogadva jön azon eszme, hogy nem a nép létezik a tisztviselőért, de a tisztviselő a népért. Korunk jelszava : a munka s tevékenység s e tényezők becse a megárnyékolhatlan jellem által fokoztatok. A tisztviselői kar kötelességében áll, szorgalommal munkálni, azért választatott, azért fizettetik , és miután elvállalta a törvény által megszabott kötelességet és felelősséget, annak megfelelni minden késedelem nélkül tartozik. A tisztviselő legfelsőbb jutalma, öntudatának legnemesebb büszkesége a nagyközönség elismerésében és szorgalmának méltánylásában rejlik. Ne keressenek bennem tömjénezést sóvárgót, hanem erélyest, ne népszerűség vadászót, hanem igazságost, ne hit után vágyót, hanem higgadt megfontolót, ne engedékeny ingadozót, hanem pontos munkást — kinek legfőbb törekvése leend emberi erejét és csekély tehetségét oda irányozni, hogy nehéz feladatának, isten segítségének hozzájárultával, a tek. tisztikarnak közreműködésével lehetőleg megfeleljen. Következőleg felkérem a tisztikart, hogy szorgalmát s tevékenységét az enyémmel egyesítve, megérdemelhessük a nagy közönség méltó elismerését és megelégedését, s hogy annak folytán a bennünk helyezett bizodalomnak s közkívánatomnak megfelelve, ha már helyeinken nem leszünk, férfiúi nemes öntudattal említhessük azon időt, melyet sz. k. Kassa városa javáért és lakosainak jogos igényeiért, ezen díszes városház hivatalos helyiségében a munkában izzadva, lelkiismeretes pontossággal és megróhatlan becsületességgel együtt töltöttünk. Végül magamat a tekintetes törvényhatósági közgyűlésnek és különösen minden egyes tagjainak és a tek. tiszti karnak jóindulatába ajánlva, szivem mélyéből kiáltok: „Éljen drága hazánk! éljen a király! s éljen Kassa városának minden honszerető polgára sokáig! Nyilatkozat. A „Haladás“ ungi művelt macskazenészeinek egyike ama becsületorzó lap 36-ik számában csekélységemről is jónak látta megemlékezni — olyasmit „álmodván“ mintha engem Pankovics István püspök megvesztegetett volna. „Wie der Schelm ist, so denkt er“, mondja a német, — „ad------« makkal álmodik“, mondja a magyar közmondás. — Munkatársaim egytől egyig jellemes, elvhű férfiak s legnagyobb része országosan elismert szakképzett egyén ; magamnak is meg van a büszkeségem, hogy sem polgári sem politikai jellememet megvásárolni eddigelé még csak eszébe sem jutott senkinek, — akár mert csekély embernek tartatom ily kitüntetésre, akár mert azon vélelem nyilvánult felőlem, hogy megvesztegethetlen vagyok. E téren tehát nem versenyezhetek a „Haladás“ némely notórius hazafiaival. Az „oldalmozdulatokat“ szintén nem ismerem. Lapomnak van nyílt programmja. Nem kezdtem — mint a „Haladás“ — „párton kívüli“ állással; nem vagyok — mint önök — egyszer köztársasági, másszor fusionalista; egyszer horvát, tótfaló, másszor világpolgár, — ahogy a szerkesztőség éretlen kiskorúsága hozza magával. Önök előtt fekszik lapomnak másfél évi folyama; tessék abból fejemre olvasni bármely „kis oldalmozdulatot“ jobbra, és leteszem a tollat. Tehát e téren sem versenyezhetek a „Haladás“ némely notórius politikusaival. Ami lapom előfizetőinek számukat illeti: van annyi, hogy a lap — bár szűken — megél a maga emberségéből s nem subventionáltatik függetlenségének árán sem egyesek sem titkos társulatok által. Még e téren sem versenyezhetek némely kitartott lappal. Önök corruptioról beszélnek Ungmegyében s magokat tálják fel gyomirtókul. Mentsen isten az ily apostoloktól! Aki saját becsességén kívül mindenkiben gazembert lát, mindenkit piszkol, gyanúsít; aki előtt szennyes minden ember, ha együtt nem gazemberez, nem piszkol, nem gyanúsít, az nem apostolnak, az tébolydába való. Ha Ung megyében az erkölcs olyan, minőt önökben támadásaik után tisztelhetünk: minő lehet akkor a bűn. És most méltóztassék tovább „álmodni“ . . . Jó éjt! Timkó József. A Kassa város szept. hó 4-én tartott közgyűlésében olvastatott a belügyminister intézménye, melyben értesíti a város közönségét, hogy főispánnak Ferdinandy Bertalan neveztetett ki. Tudomásul vétetvén, üdvözletével egy több tagból álló küldöttség bízatott meg. Ferdinandy B. főispán értesíti a a törvényhatóságot, hogy főispáni állását f. hó 9-én foglalandja el s működésének megkezdése előtt a székesegyházban isteni tiszteletet fog tartani. Elnök jelentést tesz a nagy kölcsön megkötése tárgyában kiküldött bizottság eljárásáról s tudomásul hozza, hogy az ügylet megkötéséhez még némely adatok beszerzése szükségeltetik. Örvendetes tudomásul vétetik. Unger József és társai bérkocsisoknak a vámmentesség tárgyában benyújtott felfolyamodásuk elutasíttatik. Saád Lajos főkapitány szabályrendelete a tilos kártyajátékok beszüntetése tárgyában elfogadtatván, a ministeriumhoz felterjesztetni határoztatott. A pénztárak vizsgálatára kiküldött bizottság jelentésében foglalt javaslatok elfogadása mellett, a tanács utasittatott rör hogy a házi pénztárban készpénz helyett kezelt okmányokat, melyek sem utalványozva sem könyvezve nem lettek, utalványozással láttassa el és könyveztesse; jövőre nézve pedig ily okmányok kifizetését tiltsa el, kivételt képezvén a favágatási költségek és előlegezések, melyeknek kezelése iránt a szervezet módosításával megbízott bizottság munkálatának tárgyalása alkalmával fog határozat hozatni. 2-or Az Albrecht féle alapítványt tüzetesebb vizsgálat alá vegye; a fizetésre nézve kétessé vált kötvények behajtásáról, úgy nem különben a behajthatlan kötvények törléséről intézkedjék és egyátalán ezen alapítvány valódi állapotát tüntesse elő. 3-or A cautiók kezelésére nézve oly könyvelést létesittessen, mely által azok nyilvántartása eszközölhető legyen. Az egyes cantiókat a bérletek szerint állapítsa meg és úgy a hiányzó biztosítékok valamint a hiányzó szerződések kipótlásáról és rendezéséről intézkedjék. 4- er A fapiacz eladása alkalmával az illető vevők által letett 2000 frtnyi biztosítékból hiányzó 500 frtnak kiegészíttetését, miután az egész biztosítéki összeg az iratok közt levő nyugta tanúsága szerint a főpénztárnok által felvétetett, ez által eszközöltesse. 5-ör Szigorúan intézkedjék, hogy az adópénztárnok óvadékára vonatkozó okmányok, melyek a jelentés szerint fel nem találhatóknak jeleztetnek, felkerestessenek vagy más okmányok által helyettesittessenek. 6-or Az adópénztár naplóinak naponkénti lezárolását és felülvizsgálatát rendelje el és mindezek megtörténtéről 1. évi október hó 20-ig jelentést tegyen. Jeney Kristóf és társai regále bérlők abbeli folyamodványukra, hogy a regále jog gyakorlatát visszaélésekkel csonkító helybeli vegyes kereskedők ellen erélyes orvoslás történjék: a tanács és városi főkapitány által beszerzendő adatok alapján, a fölmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszerhez indokolt újabb felterjesztés intéztetni határoztatott. Kinszky Jánosnak és Wachsavandszky Albertnek a szabályszerű díjak lefizetése mellett, polgári jog adományoztatott. Koós Imre virilis bizottsági tag lemondása tudomásul vétetett. Szept. 5-én közhelyesléssel fogadtatott Gazsik Ferencz azon indítványa, hogy a városnak a kincstár ellen fenálló s valódinak elismert követelése per utján is érvényesíttessék, — az indítvány a zárszámadásokkal egyidejűleg fog tárgyaltatni. A belügyérnek körirata a pótvásárok tarthatása tárgyában tudomásul vétetvén, ezzel egyidejűleg a kassai iparosok és kereskedelmi s iparkamara folyamodványuk , hogy az augusztus hó 25-ikén elmaradt kassai országos vásár pótlólag szept. hó 15-ik s következő napjain tartassák meg — akként intéztetett el, hogy a napnak október hó második felében leendő kitüzetése a tanácsra bízatott. A társalgási egyletnek ajánlata, hogy a légszesz bevezetési s kiállítási költségek fejében 3 év alatt 800 irtot kész végleges kielégítésül a városnak fizetni, elfogadtatott. Greviczky Sándor és érdektársainak folyamodványuk a „Cotage“ rendszerben építendő tervek és az ezekre szükséges térbeosztás jóváhagyása iránt, helybenhagyatott. Pajtás Jánosnak megengedtetett, hogy a malomutczai 6-ik számú házból italmérési üzletét Erzsébetváros vámutczai 5- ik számú saját házába tehesse át. Baldovics János polgárnak, felfolyamodása következtében, biróutezai 9-ik számú házában az italmérési jog gyakorlata engedélyeztetett. Csernik József felfolyamodása , italmérési jog gyakorlatának engedélyezése tárgyában — az engedélyt gátló rendőri akadályok körülményesebb előterjesztése végett, a főkapitánynak kiadatok. Radóczy József hasontárgyú felfolyamodványa szintén a fentebbi szerint intéztetett el , mig ellenben Wirkmann Dávid hasonértelmű felfolyamodványával elutasittatott. Szabad Ferencz plébános nyilatkozata, hogy a községi iskolákhoz hit- és erkölcstan-oktatót nem ad, mert ezekről patronátusi czímen a város tartozik gondoskodni: véleményes jelentéstétel végett a jogügyi bizottságnak adatott ki. Czitó Sámuel indítványa, hogy eddig az áruhelyeknek a főkapitány általi korlátlan elhelyezése ezután a közgyűlés köréhez tartozzék, akként intéztetett el, hogy az áruhelyeknek elhelye A bölcseség köve. (Vége.) Természetes, hogy e rejtelmes tudomány tág teret nyitott a szédelgésre és számtalan csaló támadt a „felkentek“ között. Ezek aztán szemfényvesztés segítségével több fejedelmet elbolondítottak. De ha kisült rájuk, hogy nem tudnak higanyból, vagy más fémből aranyat előállítani, akkor aranyfüsttel megaranyoztattak, és ily aranyos costume-ben felakasztattak. E kivégzési mód általánosan el volt fogadva az európai udvaroknál, és minden „fölkent“ előre tudhatta, hogy játékának nem sikerülte után aranyos mezben fog felmagasztaltatni. A katholika egyház rosz szemmel nézte az egész üzelmet és azt többször eretnekségnek és ördöggel való szövetkezésnek nevezte, s ha tehette, egy-egy fölkentet csakugyan tűzhalálra ítélt, mint boszorkánymestert; — jóllehet a szerzetesek között volt majdnem a legtöbb alchymista és csillagjós; mert a kolostori élet nyugalmában erre különös terük és alkalmuk nyílt. A tan alapítója — görög mondák szerint — Hermes nevű egyptomi volt. — Hermes egész életén át fáradott e hasztalan munkában; műveinek száma hihetetlen; legalább a monda szerint 36525 kötetet irt volna, melyekből az okos és életrevaló gondolatokat kiböngészve aligha megtöltenének egy kötetet. Az anachronismus azonban, mely életéről és cselekményeiről fennmaradt, nagyon valószínűtlenné teszi, hogy valaha élt volna. A már előrehaladott tannak mintegy másodszori alapítója az arab Dsafur, a VIII. században; az akkori idők legünnepeltebb egyéne, kinek elveit a legkésőbbi alchymisták is követték. Szavait isten szavának tartották és azoknak különös csodaerőt tulajdonítottak. Egyátalán az arabok művelték a különféle mystikus tudományokat, midőn a történelem mezejéről letűnt egyptomiak bűvészete és mágusai már megszűntek. Ők voltak a legjelesebb astrologök és kabbalisták, sőt nem ritkán most is találkoznak köztük jeles bűvészek, kiket azután a heves képzelmű bennlakók szent és borzadályos tisztelettel vesznek körül. Midőn az arab uralom kiterjesztette szárnyait Spanyolországra, a mór arabok hazájuk tudományosságát tudátosságával együtt átültették Európába; a spanyol kolostorok lakói pedig egész dühvel ragadták meg az uj elveket, éjt napot eggyé tevén azok tökélesbítése után való törekvésekben. Lassankint gyökeret vert az Európa majdnem minden nemzeténél, mindenütt az ördög-konyhák füstje szállt a jégbe. Most tehát átalánossá lett az alchymia, úgy annyira, hogy sok nagy szellemet is elcsábított, kiknek kutatásaik közben akaratlan és tett felfedezéseik az emberi ész egy-egy dicső győzelmének tartatnak még most is. így a XIII. században Baco Rogerius angol ferencrendű barát lángeszével azon meggyőződésre jutott, hogy a gőzerő hajókat és szekereket képes mozgatni, hogy a lőpor robbanó ; — de nem kutatott tovább utánok, hisz gőz és lőpor nem voltak a bölcseség köve. — James Watt lett azután a gőzgépeknek, Schwarz Bernáth pedig a lőpornak feltalálója. Baco Rogeriust, a jámbor és nagy tudományú szerzetest tudománya miatt X. Gergely és V. Incze pápák elcsukatták és 10 évig hagyták senyvedni a börtönben, mert nem hitték, hogy ördög nélkül mozgó alakokat lehessen teremteni, mint azt Baco tette. Vele majdnem egykorú volt Albertus Bollenstädtnis, kölni pöspök, kit nagy Albertnek hittak követői. Daczára, hogy korának leghíresebb tudósa volt, szintén azon mániában szenvedett, és azt vitatta, hogy kell lenni egy oly szernek, mely nemcsak az ásványokat nemesíti, hanem az állatokat és növényeket is; igy példának okáért: rozsból lenne búza, tölgy ágakból szőllővessző és több ily képtelenséget. A már említett Lullus Rajmund, aki egyébként önhitt ember volt, és azt vitatta, hogy ő már megtalálta a bölcseség kövét, mert eléggé ügyes