Abauj-Kassai Közlöny, 1873 (2. évfolyam, 1-53. szám)
1873-10-09 / 41. szám
Valóban érzem, hogy bár Génuá fejedelmének minden kincsei és hatalmáért soha, de lakának e pontjáért mindenkor erőt vehetne rajtam az irigység ... . (Folyt. köv.) Újdonságok. — A tanév kezdetével a szokottnál élénkebb sürgés-forgás észlelhető utczáinkon és tereinken, melyeket a kis és nagy muzsafiak pezsgő csoportja ugyancsak benépesít. Különösen érdekes látmányt nyújt a sétány, melynek hervadó fái alatt évek óta megújul egyszer-egyszer a könyv-börze. Szegényebb sorsú tanulóinkra tagadhatatlanul nagy előny, ha olcsón juthatnak a napjainkban különösen drága tankönyvekhez. Csakhogy ennek az üzletnek két oly hátrányos oldala van, melynél fogva egyátalában nem helyeselhető. Az egyik erkölcsi, a másik pedig tudománybeli. A tanulók nem egy esetben ugyancsak behúzzák egymást, rész, régi kiadású, s így haszonvehetlen könyveket tukmálván egymásra, a bevett pénzt pedig nem fordítják a nekik szükséges tankönyvek megszerzésére, hanem haszontalan czélokra pazarolják. Nem hisszük, hogy ez a t. szülők tudtával történik, azért fel is hívjuk figyelmüket ez erkölcsi métely kiirtására. Ami pedig a másik hátrányos oldalt illeti, igen illetékes oldalról hallottunk panaszokat emeltetni aziránt, hogy a tanulmányokban való eredménytelenség egyik fő oka abban is rejlik, miszerint a tanulók túladnak ama tankönyveken, melyekben tanulmányaiknak alapelemei foglaltatnak. Ezeket sokszor kellene ismételgetni, alkalmazgatni, s ha sem a fejben sem a kéz alatt levő könyvekben nincsenek rendelkezésre, kész a felakadás. Nézetünk szerint e bajt a t. tanférfiak könnyen megszüntethetik, ha meggyőzik ifjaikat a használt, de még mindig használható és használandó tankönyvek megtartásáról. — Vadászat kosztos tanulókra. Van a mi városunkban nehány kosztadó házi ur, ki valóságos vadászatot tart a megérkező tanulókra, hogy t. i. jó felcsigázott havi díjért minél többet foghasson össze a saját maga zsebének nagyobb üdvösségére, de legkevésbbé az illetők hasznára. Jó lenne ez emberfikereskedőknek meggondolni, hogy üzletük tulajdonképpen kettős kötelezettséggel jár: szellemivel és anyagival. A sok különböző korú hajlamú és közönségesen egy szobába csapott ifjú felett csaknem teljes lehetetlen a nevelőatya helyettes nemes tisztét betölteni. Anyagi tekintetben pedig maguknak igen jó gyarapodást szereznek, midőn, mint városszerte tényleges példákkal is illustrálgatják, nem átallanak egy középtanodai ifjút havonkint 50 forintig is megsarczolni, de annál többet ártanak városunk egyetemes anyagi érdekének, mely úgy kívánja, hogy a kosztos tanulók mérsékelt középdíjért minél több helyen és szétszórtan legyenek elhelyezve. Néhány év óta, de különösen az idén, egészen az ellenkező történik. S hihetőleg ez is egyik fő oka annak, hogy a nagyobb tanulók az idén igen kevés számmal iratkoztak be helybeli tanodáinkba. A drága koszt elől elmenekedtek olcsóbb helyekre. Ha a hiteles statisztikai adatokat megkapjuk, számokkal fogjuk kimutatni az anyagi veszteséget, mely ezáltal városunkra háramlik. — Áldott minisztérium. A hagyatékok beszavatolása ingatlanoknál törvény szerint a törvényszékek hatásköréhez tartozik, a tolnai törvényszék azonban az abauj megyei árvaszéknek több e tárgyú megkeresését visszautasította, hivatkozván egy kúriai határozatra, mely állítólag a járásbíróságokra ruházza az ingatlan hagyatékok beszavatolását is. Az abauj megyei árvaszék ez intézkedésben nyílt törvénysértést látván, az ügyet ellátás végett még júliusban a minisztériumhoz terjesztő föl, honnan azonban ez ideig semmi választ nem kapott. Azóta mintegy hatvanra növekedett azon ügydarabok száma, melyek a tolnai törvényszék s esetleg a járásbíróság elintézését várják ; de hát a miniszternek sokkal fontosabb dolgai vannak, sem hogy a már úgy is megszázalékolt árvák ügyében intézkedjék. — A „Haladásinak szomorú dolgokat imák Ungmegyéből. Tasolya község összes marha állományát behajtották 1500 frt. adóhátralékba. A szegény embereket csak azzal lehetett a végelpusztulástól megmenteni, hogy nem akadt ember, ki az elprédálandó marhára árverezett volna. Egy szegény gazda 100 irtot érő lovát 5 írtért árverezték el. Egy más faluból behoztak négy szekeren körülbelül 60 mázsa finom szénát; a fuvarbér szekerenként 1 frt 60 kr., összesen 6 frt 40 krba került és az összes szénát eladták 10 írtért. — Ily lelketlen zsarolás mellett — másnak nem nevezhetjük — a szegény nép mindenét veszti, a kormány nem nyer semmit, s csak egyes üzérek fogják zsebeiket megtömni. — Ambrus Lajos barátunk kedves s mindnyájunk által őszintén becsült családja f. hó 5-én örömünnepet ült. A szépszámú család egyik gyöngye, Ida kisasszony tartá esküvőjét Éder Géza tanár úrral, Éder István derék fiával. Ötvennél több vendég vett részt a szülők és jegyesek közvetlen örömében, ám a távol voltak nevében is az isten áldását kérjük az uj házaspár megérdemlőit boldog életére! — Közmegbotránkozást szül a helybeli kath. lelkész urak izgatása a községi iskolák ellen; templomokban, szószékről hintik a törvény s fenálló rend elleni lázadás magvát. Legközelebb — vasárnap — mint bennünket tudósítanak, Skvór tisztelendő ur szállott síkra, ugyanaz, ki a megürült szentistványi lelkészi állomásra aspirál s kinek — mert szabadelvű papnak ismertetett, — szép pártja is volt. Úgy hiszszük, csak volt, mert e praedicátiója után Kassa város bizottságának szabadelvű többsége reá többé nem adhatja szavazatát. Kérjen magának püspökétől olyan állomást, hol az ilyféle szónoklatokat megtűrik, — mi nem fogunk keblünkön kígyókat melengetni. — Csávolszky Lajosnak „A mi a baloldalon történik“ czímű munkája már kikerült sajtó alól és 40 kron kapható minden könyvárusnál. Nagyobb megrendelések szerzőhöz (Muzeum utcza 8. sz. Pest) intézendők, hol 100 darab 25 írtért kapható. Melegen ajánljuk elvbarátainknak e 47 lapra terjedő művet, melyben szerző — mint eddigelé senki — kétségbevonhatlanul beigazolja Csernátony és társainak eddig vallott elveik feladását. A remekül írt művet nem ismertetjük, mert kötelessége azt megszerezni minden olvasni tudó elvbarátunknak. — A felsőmagyarországi hitelegylet mint népbank igazgatója, Steidl Bernát, ebbeli állomásáról lemondott s lemondását a f. hó 7-iki választmányi gyűlés elfogadta. Helye pályázat utján fog betöltetni. — Kecskeméten szept. hó 30-án az egyesült balközép s 48-as párt Horváth Györgyöt, a „Kecskemét“ szerkesztőjét választotta meg országgyűlési képviselőnek 652 szavazattal 350 ellenében. Első választás és máris kudarczot vallott a Csernátonyféle újsütető balközépi politika! — Doboka megyéből három falu: Lozsárd, Derzse és Pánczélcseh lakossága Oláhországba készült kivándorolni; mielőtt azonban terveket kivitték volna, küldötteket menesztettek Oláhországba. A küldöttség azon hírrel tért vissza, hogy Oláhországban sincs jó termés; a kivándorlás eszméje tehát egyelőre elnapoltatolt, de véglegesen nem adták fel. — A felső magyarországi múzeum titkári hivatala tudatja az érdeklett közönséggel, hogy e hó 1-től kezdve — az alapszabályok értelmében — a titkári teendők vezetése hat hónapra az első titkár Károly Gy. Hugó főgymn. tanárra szállottak át; továbbá a heti szükebb körű és havi általános választmányi ülések megtartása a muzeum-egylet helyiségében a szokott napon és órákban ismét kezdetüket veendik. — Az országgyűlés csak novemberben hivatik össze. A kormány nem vette tekintetbe az összehívást sürgető iratot, melyet Irányi Dániel s társai intéztek hozzá. — Budapesten a kisebb hitelintézetek fuzionálnak. E tárgyban vasárnap értekezlet tartatott. A tárgyalás folyamán szóba jött, hogy minő alapon vitessék keresztül a fúzió. Ráth Károly kifejti, hogy az egyetlen helyes alap az illető egyesülő társulatok vagyoni értéke olyképen, amint azt egy közösen választandó bizottság megítélni fogja. Az alap ellen nem történt kifogás, csak azon az egy ponton mutatkozik nehézség, hogy mily értékben vétessenek fel a különböző intézetek tulajdonát képező ingatlanok. Az első magyar gőzhajótársulat ügyét Debreczen város hatósága pártfogásába vette és Simonffy Imre főkapitányt bízta meg az aláírások gyűjtésével. — Magyar kölcsön. War. Woch. azt írja, hogy a hitelintézeti csoporttal a magyar kölcsön felvétele iránt folytatott alkudozások a németországi pénzpiaczok helyzetének roszabbra fordulása következtében s főleg azon kedvezőtlen hírek folytán, miket a hitelbank levelezőitől a külföldi tőkepénzeseknek a kölcsönüzlettel szemben való tartózkodásáról kapott, egy időre elnapoltalak. A kassai piaczon található élelembeli és életnemek ára. Október 8-án 1873. Főkapitány helyett: Lokhor u. Színház. Okt. 1. Színpadunkon először „Sakk a királynak“, történeti udvari vigjáték 4 felvonásban, irta Schaudert Hyppolit Ágoston, ford. Dóczi Lajos. Az első két felvonás alatt több zúgolódó hangot hallottunk a mű unalmas volta miatt, ám a 3-ik s 4-ik felvonás kibékíté ,a fészkelődőket is s jön átalános derültség és elégedett hazaoszlása a közönségnek. Az előadás elég folyékony, sőt leszámítva a leszámítandókat, kifogás nélküli volt. E kiveendők közé tartoznak Vezéry (I. Jakab) és Partényiné (Erzsébet) átkozottul helytelen hangsúlyozásuk miatt. Évek óta nem sértegették füleinket Latabárnak még harmadrendű színészei sem annyira, (az első és másodrendűek átalában nem), mint a jelenlegi társulat egyes kiválóbb tagjai, kik — mert nem tehetjük fel, hogy értelemhiányban szenvednének — modorosságukban agyba-főbe verik a hangsúly legprimitívebb szabályait is. Hogy — elég fájdalmunkra! — drámákban Boér Emmát sem tehetjük a kivételek közé, azt nemrégiben példákkal igazoltuk ; ám ha Boér Emma hangsúlyozása nem egészséges: a fent nevezettekké már terhes betegséggé fajult. Lássunk pár példát: „Itt még kettő áll s nem jobb amannál,“ monda Pa rtényiné, (e helyett: „Itt még kettő áll s nem jobb amannál“) „Felmondva neki minden társaság“ (e h. „Felmondva neki minden társaság.“) stb. E mondatot pedig: „Oh te hálátlan Ábrahám papa!“ — oly vontatva szavalta el, hogy alig tudtuk végét várni. Pedig Martényiné — bár neki való szerepeiben eddigelé nem láttuk — igen szépen játszik, s mindannyiszor örömmel látjuk színpadunkon. — Vezéry következőleg hangsúlyoz: „Hát ez a te bűnbánnásod ?“ (e h. „Hát ez a te bűnbánásod ?“) „A tű hegyével találtad el“ (e h. „A tű hegyével találtad el.“) „Nagy fájdalmat okoztál nekem“ (e h. „Nagy fájdalmat okoztál nekem.“) stb. Bodrogi (Thomson) ismét kitüntető magát. Oly természeteséggel személyesnté az egyenesszirfi angol polgárt, hogy valójában feledtük, hogy csak színházban s csak a komédiás áll előttünk. Mily éles különbség: egy Bodrogi-Garas egy Bodrogi-Thomson között! Mátrainak (Lord Hay) már megjelenése feledtető velünk a közel lefolyt másodperczek visszásságait. Igen jó volt. Boér Emma a két előbbivel megérdemlett tapsokban részesült. Ki kell még emelnünk Abonyit (Calvert György) és Beczkeinét (Lady Cope), ki eddig nem tapasztalt tűzzel játszott, de nem feledkezhetünk meg Zajonyi és Rohonczy urakról sem, kik a zsebmetszőket pompásan tárták szemeink elé. Szabó Bandi (Lord Eich) szintén ügyeskedett, de nyelve nagyot botlott; e helyett: „a három királyság ura“ — így szólt: „a háromság király ura.“ Okt. 2. „A nyelvtan“, vigjáték 1 felvonásban, Írták Labiche és Jolly, ford. Feleki. Bodrogi (Caboussat)ma nem volt oly természetes, mint tegnap; művész akart lenni, a mi megerőltetésébe került s ez erőködés végig vonult egész szerepén. Mátrai (Poitrinas) különös isteni adománynyal bir: helyes játéka mellett már külsőleg oly alakokat tár sze-