Abauj-Kassai Közlöny, 1876 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1876-01-06 / 1. szám
i > StStna Tsdheckí fotűmioa V K.-Melle! Pl V. évfolyam, 1876. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kovács utcza 21-ik sz. a. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak. A lap megjelenik minden csütörtökön. la 3 836 31. szám, ABAUJ-KASSAI 10 NY. Politikai és vegyes tartalmú hetila Előfizetési feltételek : helyben házhoz hordva v. vidékre postán küldve: Egész évre . . . 6 frt — kr. Félévre....................8 „ — „ Negyedévre . . . 1 „ 50 „ Hirdetés díj : 5-hasábos petit sorért 5 kr. Bélyegdíj hirdetésenként 30 kr. Nyilttér 3-hasábos petitsorért 20 kr. Hirdetési és előfizetési díjak a szerkesztőséghez bérmentve intézendők. Tisztelt olvasóinkhoz! Midőn lapunk 1876. V. évfolyamára előfizetési felhivásunkat kibocsátjuk: eddigi eljárásunkhoz híven, mellőzzük a sokat ígérő frázisokat s egyszerűen konstatáljuk, hogy a közönség jóvoltából, továbbra is élni kívánunk. Betölti-e lapunk azon hivatást, melyet betölteni a vidéki lapok feladata : ennek megbírálását olvasó közönségünkre bízzuk. Mi önérzettel s nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy erőnkhöz képest, jónevű munkatársaink segélyével, megtettünk mindent azon körben, melyet az előfizetők mennyisége határol. Lelkiismeretünk nyugodtságát táplálja, önérzetünk tisztaságát emeli tekintélyes férfiak elismerése; elismerés, minő a Kossuthé, ki a nyár derekán e lap szerkesztőjéhez irt levelében következőleg nyilatkozott az „Abauj-Kassai Közlönyéről: „Én a vidéki jó lapokat igen nagyra becsülöm, mert a vidéki közélet öntudatos elevenségére kiváló fontosságot helyezek. Az Ön lapját pedig a legjobb vidéki lapok közé számítom. Szívből kívánom, hogy a férfias függetlenség s a jeles tehetség, mellyel vezettetik, érdemlett elismeréssel találkozzék. Lapunk, keletkezése óta, politikai irányát nem változtatta; marad ezután is, ami volt: a közjogi ellenzék közlönye, azon közjogi ellenzéké, melynek igazat adott az idő — még Tisza Kálmán ellenében is, melynek elvei diadalmaskodni fognak — még Tisza Kálmán nélkül is. Az előfizetési ár marad, mint volt . Egész évre................................................6 frt — kr. Fél évre ...............................3 frt — kr. Negyedévre.................................................1 frt 50 kr. Az előfizetési összegeket postai utalvánnyal kérjük alulírott nevére s Kovács utcza 21. sz. alatti lakására czímzetten mielőbb beküldeni. Kassán, 1875. évi deczember hó 15-én. Timkó József, az „Abauj-Kassai Közlöny“ kiadótulajdonosa. A mikor boldog uj éve lesz Magyarországnak. Korunk kormányzati maximái közül unikum gyanánt marad az utókorra Magyarország egyik miniszterének nem régen tett azon nyilatkozata, hogy az államnak nem szabad törődni egyes polgárok érdekeivel, ha ezek az állam érdekeivel összeütköznek. Theoriának nagyon is theoretikus, azért illő a hetvenes évek nagyszabású (!) államférfiaihoz a német gründlichkeit országlási konyhájában főzött eme zagyvaléka a modern státus-bölcseségnek, s az állam mindenhatóság áldásaival megrendszabályozott „kultur-nemzet“ gyomra tán megemészti is, de nekünk „barbároknak“, nagyon is reakczionárius. Az állam egy abstrakt fogalom, mely nem is képzelhető alkatrészei nélkül. Az állam ezen lényeges alkatrészei a polgárok. S ha ez áll, pedig kell, hogy álljon , akkor az állam érdekeinek soha nem szabad összeütközniök a polgárok érdekeivel. S ha mégis összeütköznek, ez csak annak a jele, hogy az állam hajójának kormányzása rész kezekben van. Alkalmazzuk kifejtett nézetünket Magyarország kormányzati modalitására. Kormányférfiainknál ez idő szerint a polgárok érdeke másodrendű kérdés. Ezen kormányzati elv vörös fonalként vonul át a Tisza-kormány egész működésén. A polgárok felszólalása érdekeik mellett semmibe sem vétetik, akár adóemelésről, akár az iparosokat érintő vámügyről, akár a kereskedelemi hitel érdekeivel összefüggő jegybankról, akár a földbirtok érdekeinek megvédéséről, akár a közigazgatás reformjáról, akár pedig bárminő az állam polgárait közel érdeklő belkérdésről van a szó. Sőt kormányunk elnöke demonstrative s egész oszentáczióval félreérthetlenül érezteti a „profanum vulgus“-sal: mily végtelenül nagy a külömbség egy országiár államboldogitó eszméi (!) és egy Spiessburger mindennapi gondolkozásmódja közt. — Se „nagyszabású“ államférfin és elődei oda juttatták az államot kíméletlen theoremáikkal, hogy most már nincs egy osztály sem az országban — kivéve természetesen az uzsorásokat — mely jólléttel dicsekedhetnék. A kereskedelem pangása, az ipar hanyatlása, a hitel csökkenése, a nagybirtok elértéktelenitése terv nélkül épített és zsákutczában végződő vasutaink által, a középbirtok eladósodása, a kis- úgynevezett parasztbirtok uzsorások kezére kerülése, a hivatalnokok fizetéseinek lefoglalása, s az elbocsátottakból egy veszélyes proletáriátus teremtése, a honatyák lelkiismeretlensége, s a napról napra szaporodó új terhek „könnyű szívvel“ megszavazása — mindezek „uni sono“ hirdetik azon bölcs kormányzati theoremák bölcseségét, melyeknek nincs szükségük arra, hogy egyes polgárok érdekeivel törődjenek. Igazán szívrázók azon közviszonyok, melyek minket az „uj év “-be kisérnek, s melyekből a múlt évben, a Tisza-kormány honmentési s államboldogitási nagy hűhója daczára sem voltunk képesek menekülni. Ők azoknak áldozatkészségökre appellálnak, kiknek utolsó falatjukat elvitetik hírhedt exekuto rankjdkal. Kétségbe esnénk Magyarország fenállása fölött, ha nem leizuájik a hazaszeretet hatalmában. A lidércznyomás ma is veszteni kezd hatalmából, a frázisok máris kezdik elfiz 2teni hitelüket. Ha a hazaszeretet tényadó érzelme felébred, először abban fog nyilvánuítni hogy azokat, kik gyászunknak, szerencsétlenségünkig okozói, leparancsolja azon polczról, melyet méltalanul elfoglalnak. A hazaszeretet oly embereket fog mádéul Állam hajójának kormányzására, kiknek a**toglási maximájuk abból fog állani, hogy az állam érdekeinek nem szabad összeütközésbe jönni a polgárok érdekeivel. Akkor igazán boldog új éreszágnak is! Ha lesz Magyarorsdzg Bódog. A javaslat indokolása azt állítja ugyan, hogy a törvényhatóságok oly tágkörű autonóm jogok birtokában soha sem voltak, mint a javasolt bizottság szervezése után lennének, de egy tekintet a törvényjavaslat szellemére, méltán jogosít azon feltevésre, hogy a javaslat szerkesztőjének az önkormányzat egészen más neme lebeghetett szemei előtt, mint minőnek védelmére e nyilatkozattal vagyunk bátrak fellépni. Pedig kétségtelen, hogy valódi önkormányzatról, jelenlegi fogalmaink szerint, csak ott lehet szó, hol ez a képviselet rendszerén nyugszik, hol a törvényhatósági adminisztráczióba vágó mindennemű intézkedés a törvényhatóság választottai nevében teljesítetik, ellenkezőleg az állami közigazgatás közegeinek intézkedéseivel, melyek csakis az államkormány nevében teljesíthetők. Ahol tehát a törvényhatósági közigazgatás intézésébe az államkormány közegeinek is befolyás engedtetik, ott az önkormányzat merő illúzió, legalább az önkormányzat eddigi fogalmával sehogy sem egyeztethető össze. Ezen meggyőződésünk támogatásául példákra ugyan nem hivatkozhatunk — mert hasonló intézmény példájára, minő a javaslatban terveztetik, aligha akadnánk valahol; — ellenben az önkormányzati rendszer életképességéről annak századokra terjedő múltja tesz tanúságot és ha van valami, mi a mostani törvényhatósági közigazgatás ellen panaszra nyújt alapot, az bizonyára nem az önkormányzat lényegében, hanem annak helytelen alkalmazásában keresendő. Azért tehát kényszerülve vagyunk teljes tisztelettel ugyan, de ünnepélyesen emelni óvást oly intézmények megszüntetésére irányzott törekvések ellen, melyek a nemzet életével — úgy szólván — egyidősek, melyek a nemzetnek mintegy vérébe, öntudatába mentek át, melyekhez az alkotmány érdekében vívott küzdelmek és győzelmek emlékei csatolták, s melyeket a nemzeti kegyelet, féltett közkincs gyanánt, századokon át híven őrzött. Ha mindazonáltal arról volnánk meggyőződve, hogy az elvesztett önkormányzati jogokért oly intézményeket nyerünk a tervben levő közigazgatási bizottságokban cserébe, melyek alkalmasak arra, hogy az eddiginél jobb, gyorsabb s pontosabb közigazgatást honosítsanak meg, bizonyosan lenne annyi erkölcsi erő Abauj vármegye közönségében is, hogy az önkormányzati jogok azon maradványait, melyek az elmúlt idők öröksége gyanánt szállottak reánk, a történelemnek adja át, — és így azt igényelnék, hogy azon áldozatért, mely az önkormányzati jog feladásában áll, legalább ezen áldozat árával felérő intézményekkel kártalaníttassunk. Ez azonban nincs így; — mert a közigazgatási bizottságokról szóló törvényjavaslat a czélszerűség igényeinek sem felel meg; — mint azt a következőkben lesz szerencsénk indokolni. Valamint az állami, úgy a törvényhatósági közigazgatás is jó, pontos és gyors csak akkor lehet, ha az a közigazgatási közegek személyes felelősségének elveire van fektetve. — Márpedig a javaslat — mint azt ennek 12-ik §-a tanúsítja — a közigazgatás vezetését minden ágazatában, a közigazgatási bizottságra, tehát testületre kívánja ruházni, mely felelősségre épen testületi minőségénél fogva nem, vagy csak nehezen vonható. — Hiszen emlékezhetünk reá, hogy az 1848 előtti kormányformának épen a dikasterialis rendszerben ismertetett fel egyik legfőbb hibája s épen azért volt indokolt felelős ministerium felállítása, mert a helytartótanácsot vagy az udvari kancelláriát, mint testületet felelősségre vonni nem lehetett. — Megfoghatlan tehát, hogy a mi elvitázhatlan igazságnak tartatott tegnap, miért ne legyen az többé már ma?! — Amennyire alkalmatlan tehát egy testület, a tanácskozási eljárás nehézkességénél fogva, a gyors és erélyes acióra, ép oly kevéssé is vonható az felelősségre. Nem csak azon felelősséget értjük itt, mely valakit erősebb kötelesség-mulasztások, törvénytelen intézke- Abauj megye felirata. Mélyen tisztelt Képviselőház! A közigazgatási bizottságokról szóló belügyminiszteri törvényjavaslat oly alapelvekre van fektet é s oly intézkedéseket tartalmaz, melyek önkormányfiyk^ jogaink jövője, közigazgatási érdekeink sorsa 100^ m0^ó aggodalmakat támasztottak keblünkben, — minélfogva kötelességünknek ismerjük azon törvényjavaslat iránti észrevételeinknek egész tiszt0 0^0! a következőkben adni kifejezést: / Azon indokok között, _ melyek aggodalmaink kifejezésére ösztönöznek, /01S0 azon irányzata a javaslatnak, mely nem kevesebbet, mint a törvényhatóságok önkormányzati jogainak a megsemmitéset czélozza. Lássá, január hó 6-án. \