Abauj-Kassai Közlöny, 1877 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1877-11-08 / 45. szám

ügyész a csalás bűntényét úgy tárgyi, mint alanyi tekintetben helyreállítva látván, kérte Budassyt 6 havi börtönre elítélni. Védőügyvéd Junger Gyula meglepetve hallja az ügyészi indítványt, mert nézete szerint a jelen esetben sem tárgyi, sem alanyi tényálladék népi konstatálható. Tény az — úgy­mond — hogy az étel és ital feljegyzéseket nem kizárólag Rudassy vitte, ha­nem abba mások is befolytak, s így feltéve, hogy hibás feljegyzések történtek, kizárólag Rudassynak be nem számíthatók; ekként vádlott nem forogván minden alkalommal saját tényében, a netalán fel­merült tévedéseknek kizárólagos létokául nem te­kinthető s minthogy distinguálva nincsen, hogy ép­pen azon feljegyzések lettek volna hibásak, melye­ket Budassy saját kezűleg foganatosított; annál fogva a netalán felmerült tévedéseket mint okoza­tokat, nem lehet Budassynak, mint oknak sinpu­­rálni; nem lévén pedig a cselekvő és cselekmény közötti okozatos összefüggés helyreállítva, nincsen meg az alanyi tényálladék. De hiányzik a tárgyi tényálladék is, mert nincs igazolva a részhiszemű tévesztési szándék. Ha a panaszló és alpinczérei tudták, ismerték a hibát, miért nem figyelmeztették Budassyt, miért m­anőveroztak csak titokban, hiszen ily körülmé­nyek között mindenkit be lehet ugratni a bajba. Budassy mindennap megszámoltaltatta a fő­­pinczért; — a főpinczérnek mindennap volt alkalma a hibát helyreigazítani, s többet, mint a mennyi­vel tartozott nem fizetni; éppen a főpinczér járt el részhiszemüleg, midőn tudva, ismerve a hibát, Budassyt mégis azon jó­hiszemben hagyta, hogy számadása helyes , mert kifogástalannak ismer­tetett. Hol van itt a ravasz tévesztés, a csalás ezen főkelléke! Kéri mindezeknél fogva védenczét a vád terhe alól tényálladék hiányában fölmenteni. A kir. törvényszék következő ítéletet hozott: Budassy József a csalás vádja alól tényálla­dék meg nem állapithatása miatt felmentetik,­­ Steurer Lipót pedig netaláni kárkeresetével a polgári perutra utasittatik. A kir. ügyész felebbezést jelentett be. X. mely Alsó- és Felső-Méra községének megyei köz­munkatartozását e czélra fordítani engedélyező. — Mind­ezek és több kegyes jóltevőink bírják köszö­­netü­nk mellett azon megjutalmazó öntudatot, hogy midőn nevelésügyünknek­ adtak lendületet; a haza oltárán áldoztak! Méray József. Legyen szives megengedni közölnöm becses lapjában, hogy megyénkben a felső- és alsómérai egyesült ref. egyház 1. évi október 28-ik napján fölszentelvén uj iskoláját, örömünnepet tartott. Tehát fölépült valahára az iskola, melyre a szegény és csekély számú gyülekezet, még az 1871jI. évben, hazaszerte segélyt kért és kapott. Fogadják a kegyes jóltevők ez egész gyüle­kezet háláját! Fogadják köszönetül azon őszinte nyilatkozatot, hogy miként pártfogóinkat a nemzet mivelődésének, a haza erősbülésének szent érdeke vezető adományaikban, úgy mi is azon leszünk, hogy a társadalom értelmes és becsületes tagokat, a haza hú fiakat s leányokat nyerjen általunk. Itt ki kell emelnünk Vitéz Victort, ki még mint kiskorú árva, egyházunknak egy szép bel­he­lyet adott iskolahelyül, cserébe egy kül­birtokré­szért s egyszersmind saját földbirtokában 30,000 darab téglát is hányatni engedett. —Elischer Ká­roly kassai polgárt, ki 200 frtot és ama jelentékeny számú tégla kiégetéséhez egy nagy kazal szalmát ajándékozott, még ablakokat is olcsó áron szerzett; — Stögermayer kassai polgárt, ki 20 frttal járult az iskola építéshez; — a megyei bizottmányt, kor még in floribus virágzott a dicső ifjú, a hon­szerelem náthás trombitása, a melancholia szerény bíborában. 48-ban Jókai a pendelyregimentbe állott be paprikás gulyáshúst főzni, Arany pedig disznó­pecsenyét evett éppen abban a perczben, mikor Pe­­tőfyt elfogták. Arany nagyon szereti műveiben a kakas, borjú, tinó, tyúk, disznó és baromfi kultuszt.“ Költészete otromba, nevetséges szamárság. Nincs szó, mivel kimondanám megvetésemet az oly poé­tákra, mint Goethe, Arany, Jókai. Mennyire sü­­lyedtté tették a népeket, hogy botránykozás s undor nélkül olvassák műveiket. Oh Battyhányi! te vagy az igazi költő. Bell szép költeményt írtál te véred­del!“ Arany költeményeinek minden betűje össze­szedett, bagaria szivével át nem érzett hangokat fütyöl rímekben szamárnak és baleknek. Minden költeményében bagarai szivének paraszt gyengesége nyilatkozik.“ No már most Arany és Jókai elmehettek; következik Kossuth, „kiben van valami hiénaszerű.“ Szerző nagy előszeretettel viseltetik a pendelyek iránt. Kossuthot is „pendelyes gyerekkorában“ kezdi szapulni, mikor még Deákkal együtt (ki iránt szintén nem viseltetik valami barátságos érzülettel) hátulgombolóban jártak, „Deák csak politikai ujoncz, Kossuth meg egy tágtorkú kortes. Deák és Kossuth csak törpe állatok.“ „Deák épp oly kárára volt 67-ben az államiságnak, mint Kossuth a két biro­dalomnak átka, isten csapása volt 48-tól ki tudja meddig. Mert az nagy tűzvész volt.“ De aztán mégis csak megsajnálja szegény Kossuthot s intézi hozzá a vigasztaló szavakat: „Ön sokat tehet most a haza javára. Veszélyben a haza. Szükség van önre. Igen nagy szükség. Kötelessége hívja önt. S ezt az egyetlen „tényleges áldozatot F.-M­éra, 1877. október hó 29. Tisztelt szerkesztő úr! Különfélék. . .( A Kauserné­ Gerster Berta, Paprini, Zobelli és Alzina úrnőkből és illetőleg urakból álló daltársulat múlt vasárnap Verdi Requimét mutatta be közönségünknek — zongora mellett a karok ki­hagyásával, az élvezetes estén jelen volt püspö­künk is. — So­mogyi­ Károly jeles drámai színé­szünk mai jutalomjátékára felhívjuk a közönség figyelmét: adózzék elismeréssel a szép tehetségnek­ — Jégsport. A helybeli korcsolyázó-egy­let f. évi november hó 1-én tartotta meg Bélay Róbert elnöklete alatt és 22 új tag jelenlétében ez évi közgyűlését. Az évi jelentésből kiemeljük, hogy a jégcsarnok, mely már egészen felépült s kifestve is van, összesen 2578 frtba került, melyet azonban még 778 frt adósság terhel. Az egyletnek múlt évben az 5 tiszteletbeli taggal együtt 530 tagja volt. A bevétel 2641 frt 45 frt tett ki és ugyan­annyit a kiadás is. Az uj választmány következő­­képen alakult meg: Elnök (fölkiáltással) Belay Ró­bert, választmányi tagok (szótöbbséggel) Bielek Ala­dár, Fabinyi Gyula, Vadász József, Kiszely József, Záhr Rezső, Fiedler Gyula, Hudák Bertalan, Gaskó Gyula, Hrubant Fülöp főhadnagy, Némethy Gábor, Siposs Gyula, Macher Béla. Póttagok lettek : Kál­mán Lajos, Leczter Simon, Rutter Emil. Az egylet ekképen újból megalakulván, felhivatnak a korcso­lyázni kívánók, hogy magokat mielőbb az egyleti pénztárnál, Bielek Aladár urnál (malom-utcza 13. sz. a.) beíratni szíveskedjenek. — Román Béla, első éves joghallgató, a tokaji járásbirónak művelt, udvarias, széptehetségű­, 18 éves fia, e hó 5-én hagymázban elhunyt. Szép temetése, melyet a „Concordia“ temetkezési intézet rendezett, kedden délután 4 órakor ment végbe. Béke az enyésző hamvak felett, enyhülés a szülők gyógyithatlan sebének! — Abauj megyének a szervezkedési ügyben másodszor tett fölterjesztésére leérkezett a belügyminiszteri végleges válasz. E szerint a mi­niszter nem engedi meg, hogy a járások a mos­tani beosztás szerint maradjanak és kettészakítva fő- és alszolgabíró által egymástól függetlenül ke­zeltessenek. Rendeli, hogy a f. é. szeptember 24. gyűlésből felterjesztett tervezet szerint, figyelem­mel az igazságszolgáltatási beosztásra, osztassák a megye öt közigazgatási járásra. A járások mind­egyikében egy szolgabiró, egy szolgabirói­ segéd, és egy írnok képezendik a szolgabirói hivatal személy­zetét, mint most. Nem kötelezi ezentúl sem a szol­­gabirót arra, hogy kijelölt székhelyen lakjék, de csakis arra , hogy járásában tartson rendes irodát és a­mikor hivatalos foglalkozásban nem utazik, a hivatalos órákban irodájában tartózkodjék, fontos és sürgős teendők eseténél pedig a hivatalos órá­kon kivül is ott legyen. — A szolgabirói­ segéd azonban azon községben köteles lakni, a­hol a szol­gabirói iroda van. — Személyzet-szaporítást és fizetésjavitást tehát nem engedve, azzal biztatja a megyét, hogyha tapasztalat folytán a személyzet szaporítása szükségeltnek mutatkoznék valamelyik járásban, indokolt felterjesztésre egy másodiknok vagy esetleg szolgabirói­ segéddel szaporítani fogja a szolgabirói hivatal személyzetét. — A járásor­vosi hivatalok beszüntetnek.. nem fogja ön megtagadhatni a szegény hazától.“ No­ha Kossuth Lajos még erre a megindi­­tóan szives hívásra sem jön haza, hát akkor iga­zán van valami hyenászeri­ — Olaszország iránti szeretetében: fogja mondani Hollósy ur. Egyébiránt Hollósy ur, ki istentől nyert kül­detést, feleslegessé teszi Kossuthot. Csak tessék sose megmenteni a hazát és a jövő költészetét is. Van már zászlója is hozzá, amint maga mondja követ­kezőleg: „Majd ha győzni fog az igazság fegyvere kezemben, ha bevégeztem istentől nyert küldetése­met, akkor nektek adom a zászlót (csak aztán va­lami nagyon nehéz ne legyen a nyele !) édes ha­zám lánglelkű fiatalsága, ti óriások, míg én elme­gyek oda, ahonnét még nem tért vissza senki!“ No hát akkor jó lesz elvinni magával azt a zászlót is, mert ha csak Marmaros nem szül Hol­lósy urnak utódot szakasztott olyan isteni küldetéssel, vagy ha csak végrendeletileg nem hagyja valakire azt a küldetést jó adag pénzzel együtt, hát nagyon bajosan fog akadni tartó azon zászló számára. Egyébiránt, akinek kételye lenne aziránt, hogy az a sok okos dolog, mind meg van írva nyomta­tásban, s hogy azok szerzőjük által nagyon komo­lyan vannak mondva és értve: hát az 60 o. é. kraj­­czárért gyönyörködhetik benne egész a tizedik szom­szédjáig ; mert minden megrendelt példányra 10 darab tiszteletpéldány adódik. Legnagyobb baj a Hollósy ur irodalmi működése az­­ élczlapoknak. Mert ha ő még sokáig baran­gol a jövő költészetének reformjai között, hát biz isten feleslegessé tesz minden élczlapot. Pedig ő komolyan ígéri, hogy még csak ezután jő a java. Élénk gastronomiai vág­gyal várjuk az újabb —■ gombákat! Junius Brutus­ — a sárospataki ref. főiskolai betegse­­gélyző-egylet kórháza belső felszerelési költségei­nek fedezésére kibocsátott 8000 db. 25 kros sors­­jeg­gyel, 10 db. ezüst főnyeremény s több mellék­nyeremény tárgyakkal rendezett sorshúzást — a sorsjegyek nagy részének el nem kelése miatt folyó évi november hó 10-éről jövő 1878-ik évi február hó 9-ére halasztja el, s nevezett napon tartandja meg. A hangverseny azonban — melylyel a sors­húzás lett volna összekötve — folyó november hó 10-én megtartatik. — Mint az Egyetértésnek távirják, tö­rök érdemrendekkel a következő hazánkfiai fognak feldiszittetni: Somsisch Pál II. osztályú, Wenkheim László II., Simonyi Ernő II., Irányi D. II., Mo­­csáry L. III., Baldácsy A. III., Bánhidy B. III., Helfy Ign. II., Pap Gábor III., Királyi P. III., Apponyi A. III., Simonyi L. II., Csávolszky L. 111., Szapáry Antal III., Verhovay Gy. III., De­genfeld L. HL, Kammermayer K. III., Kárász B. (Szeged) III., Jeszenszky F. (Pécs) HL, Kuhinka I. III., Catinelli Hector (Fiume) III., Szécheny B. 11., Károlyi Ede II., Ciráky Béla III, Battyányi Elemér HL, Almásy Vincze III., ezeken kívül még néhány mágnás és képviselő. — Kisebb érdemje­let kap néhány hírlapíró, polgár, s egyetemi hall­gató, számszerint vagy 80. Ezeknek jegyzéke még nincs beterjesztve. — A „Vasárnapi Újság“ november 4-iki száma következő tartalommal jelent meg: A mű­csarnok a sugárúton (képpel). — „Ne nyúlj hoz­zám“ elbeszélés Jókai Mórtól. — Pétery Károly (arczképpel). — Zsigm­ond Elek (arczképpel). — A sebesültek közt: orvosok működése a szinankéji csatatéren (képpel). Az Athos zárdái (két képpel) Jurány Gusztávtól. — „Servadac Hector kalandos vándorlása a naprendszeren át.“ Verne regénye (2 képpel). — „Az iparmuzeum“ Hermann Ottótól. — Irodalom és művészet, stb. rendes hetirovatok. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre 2 frt, a „Politikai Ujdonságok“-kal együtt 3 frt. Teljes számú példányok január 1-től még folyvást kaphatók. Színház. —- - - Szerdán, okt. St. „A p­ú­p­o­s, vagy a rend­szer­e­s férjek“.­V­ígjáték 3 felvonásban, irta Belot, ford. Feleky. Hogy a ház üres volt, mondanunk sem kell; mától fogva csak is azt a rendkívüli esetet — ha ugyan lesz ilyen — fogjuk feljegyezni, amidőn közönség is lesz a kassai ma­gyar színházban. Ez ideig csak annyit konstatálhatunk, hogy emlékezet óta oly közönyt nem tanusított a kassai intelligen­­czia, mint ez idén. Hát csak üssük el apáink örökét minden­ben, — aztán majd szájaskodhatunk tele torokból. — A ját­szók közt kitűntek Somogyi, Gabányi és Kendy. — Csütörtökön, nov. 1. „A molnár és gyer­mek­e.“ Baupach ismert szomorújátéka, melyben Takács jeleskedett. — Pénteken, nov. 2. „L­e­t­o­r­i­e­r­e­s vicomte.“ Vígjáték 3 felvonásban, Írták Bayard és Dumanoir, fordította Komlósi. Gerő Lina, Gabányi, Vinczéné, Lászyné, Kendy és Takács egymást iparkodtak felülmúlni. — Szombaton, nov. 3. „Gróf Dormándi K­á­l­­m­á­n“, szomorujáték 5 felvonásban, írta Bercsényi Béla, színpadunkon először. A darabon meglátszik, hogy színész munkája, ki ért a hatás­csináláshoz s tudja lekötni a figyel­met. Színi termékeink közt a mai időben mindenesetre az elsők egyike, bár végkifejtésében a „dráma“ rovására mes­terkélten el van hibázva. Színészeink jól is betanulták, he­lyesen is játszták szerepeiket. Első helyen Kendyt emeljük ki, kinek a darabban legkisebb szerepe volt ugyan, de a mű szerzője nem is álmodhatta, hogy „biztos“­a­gy kitűnő ala­kításban fog részesülni. Kendyben a társulat egyik legjele­sebb tagját becsüljük, kinek játékát mindannyiszor öröm vé­gig­nézni. Somogyinénak ez ideig ma volt a legsze­rencsésebb napja; nagyobb bensőséggel játszott, mint azt tőle megszoktuk, s ha arczjátéka is versenyzett volna egyéb­ként kifejtett i­gyekezetével, akkor csak dicséretest szólhat­nánk mai felléptéről. Somogyinak, ki szintén nyere­ség színpadunkra nézve, egy felette feltűnő hibája van. Ját­szik tűzzel, lélekkel, — szóval érttelmesen jelenéseken át; — egyszerre mintha „kiesett volna a világ feneke:“ perezekre be­áll a lanyhaság, mig ismét jobbot vet a tűz. Szépen oldot­ták még meg feladatukat; Vinczéné, ki az­enem­ű szere­p­ekben (büszke övgy, marquisnék) igazán hű tükör, továbbá ászyné, Gerő Lina és Gabányi. Tekla szerepe — igaza van­­ egy laptársunknak — nem Gabányiné kezébe való. — Vasárnap, nov. 4. „A peleskei nótárius“. — Hétfőn, nov. 5. „Tudtán kívül kém.“ Vígjáték két felvonásban, írták Mellesville és Duveyrien, ford. Csepreghy. Ezt követte: „A pajkos diákok“ operette. Mindkettő sikerült. A karnagyot az operette nyitánya után a közönség (már ami volt) élénken megtapsolta. — Kedden, nov. 6. „A szerencse bolo­ndja“, vígjáték 5 felvonásban, írta Wiehert Ernő, ford. D. Ö., szín­padunkon először. Végig mulattató darab, melyet — elte­kintve egy kis bukdácsolástól — szépen adtak elő a közre­működött tagok, kik közt leginkább kitűnt Gabányi. Szerkesztői üzenetek. — Kiváncsinak. Lapunk a nyilvánosság közlönye, me­lyet joga van megbírálni saját ízlése és szokott modora sze­rint bárkinek, s mi bizony nem követjük Shakespeare Ham­­­letjének példáját, hogy: „Na ládd, ha szájaskodni tudsz, én is tudok“. — Ennél még a sületlen gomb nemzetgazdászati voltáról való értekezés is közérdekűbb munka. Nyilvános hála és köszönet.. Felejthetlen fiam, Román Béla kassai volt joghallga­tónak váratlan, sújtó villámként bekövetkezett kimúlta, s utolsó gyászszertartása alkalmából úgy a tek. jogtanári tes­tület, valamint pályatársai részéről tanusitott meleg részvét és szeretet nyilvánításáért, mel­lyel a korán elhunyt jó fiú iránt tanúsítottak, fogadják a tekintetes jogtanár, és a tisz­telt joghallgató urak kesergő atyai szivem mélyéből eredt forró köszönetemet Tartsák meg a korán elhunyt, szorgalmas tanuló s tisztakeblü, őszinte barátnak emlékét s osztozzanak velem azon keserű pohár kiürítésében, melyet a sors nekem csor­dultig megtöltve adott. Isten önökkel! Kassa 1877. novemb. 7. Román János, tokaji kir. járásbiró.

Next