Abauj-Kassai Közlöny, 1880 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1880-07-15 / 29. szám
= Kassa sz. kir. város 1. évi julius hó 9-én tartott közgyűlésében következő határozatok hozattak : 1) Deil Jenő bizottsági tagnak azon indítványa folytán, miszerint a zálogkölcsön-iparüzletek tárgyában m. év folyamán alkotott és jóváhagyás végett a belügyi m. kir. minisztériumhoz fölterjesztett szabályrendelet, — miután arra nézve a nevezett ministerium a törvényben meghatározott 40 napon túl nem nyilatkozott, minden további halogatás mellőzésével végrehajtassák, a jóváhagyásnak mielőbbi megadása iránt a m. kir. belügyministeriumhoz fölterjesztés intéztetni határoztatott. 2) A honvédelmi m. kir. ministeriumnak rendelete, melylyel a város közönsége értesittetik, hogy az állandó békeelhelyezés iránt a közös hadügyminiszterrel folytatott tárgyalások fonalán kiderült, miszerint Kassa város területén a következő csapatok számára lenne még laktanya építése szükséges, u. m. a) egy egész tüzérezred, b) egy lovasezred törzse, egy lovas osztálytörzs és három lovasszázad, c) egy gyalogezred törzse és két zászlóalja számára, és ennek folytán fölhívja a város közönségét, hogy a bizottsági munkálatok tárgyalása végett a vegyes helyi bizottságot alakítsa meg, az ügy fontosságára való tekintettel, beható tárgyalás és javaslat előterjesztése végett a laktanya ügyben eddig is eljárt külön bizottságnak kiadatott. Deil Jenő biz. tag indítványozta: küldjön ki a közgyűlés egy szakbizottságot, mely a jahodnai és bankói utaknak összeköttetését tárgyalás alá vévén, erre nézve a közgyűlésnek javaslatot tegyen. Münster Tivadar polgármester úrnak azon nyilatkozata folytán, mely szerint ezen ügy már bizottsági tárgyalás alatt áll, az indítvány fölött határozni, fölöslegessé vált. 4) A belügyi m. kir. ministeriumnak a főreáltanoda építése s az erre vonatkozó pénzügyi műveletek tárgyában legújabban leérkezett rendelete folytán, az e tárgyban eddig hozott határozatok jóváhagyásának kieszközlése végett, a tanács javaslatához képest, egy Münster Tivadar polgármester elnöklete alatt. Juhász Mihály és Éder Ödön biz. tagokból alakított bizottság küldetett ki és felkéretett az elnöklő Darvas Imre főispán ur, miszerint a bizottságnak személyes vezetését magára vállalni szíveskedjék, mely kérelemnek a főispán ur a legnagyobb készséggel engedett. Köztudomású, hogy a vallás és közoktatásügyi m. kir. ministerium és a város között a m. év folyamán létrejött szerződés értelmében, egyebek közt, a város magára vállalta a főreáltanoda kiépítése iránti kötelezettséget, viszont a nevezett ministerium szabad rendelkezésére bocsátotta a főreáltanoda építési alapját képező városi u. n. pálinkapénztárt, mely ez idő szerint a városnak ezen alap irányában fennálló mintegy 46.000 forintnyi tartozásán felül, körülbelül 40,100 frtnyi értéket képvisel, és a város által még az 50-es években e czélra letett s illetőleg lekötött 100,000 frtnyi névértékű egységes járadéki államadósságról szóló kötvényt. Minthogy pedig a főreáltanoda tudvalevőleg az u. n. sörház épület helyén, ennek czélszerű átalakítása mellett szándékoltatik kiépíttetni s ez által a városnak lehetővé válik, miszerint a fennebb jelzett építési alapnak csak egy részét lesz kénytelen a főreáltanoda kiépítési költségeinek fedezésére felhasználni, az építési alapnak fennmaradó részét a közgyűlés a polgári iskola kiépítési költségeinek fedezésére szánta s egyúttal elhatározta, hogy amennyiben a főreáltanodai építési alapból ezen költségek fedezése után is még némi összeg a város rendelkezésére maradna, ez mint különben is közmivelődési czélokra szánt vagyon, a mármár teljesen használhatatlanná vált városi színháznak átalakítással kapcsolatos helyreállítására fordíttassék. Hogy pedig egy ilyen színházépítési alapnak előteremtése lehetővé tétessék, elhatározta a városi hatóság, miszerint a fő-reáltanoda építési alapját képező 100.000 írt névértékű egységes járadéki államadósságról szóló kötvény helyett, a város birtokában levő, ugyanily névértékű földtehermentesítési kötvény adassák el s az ezen pénzügyi művelet által elérendő tőzsde értékkülömbözet, a főreáltanodai és polg. isk. építési költségek fedezésére szánt összegtől elkülönítetten, színházépítési alap gyanánt mindaddig gyümölcsözőleg kezeltessék, míg a v. színháznak átalakítással kapcsolatos helyreállításához szükséges pénzösszeg magasságát, az e czélra még foganatba veendő más intézkedések folytán begyűlt összeggel együtt, el nem éri. Az elül említett belügyminiszeri rendelet, a városnak most említett és már régebben határozatba ment intézkedései ellenében, hivatkozással a városok igazgatására vonatkozó törvények megfelelő szakaszaira, alaki akadályokat gördít: — az elülemlített bizottság működésének czélját, ezekhez képest, ezen akadályok elhárítása és a városra nézve életérdeket képező, előbb részletezett határozatok kormányi jóváhagyatásának kieszközlése képezi. ^Kassai iskolai Édesítők. ii. Tetmajer Károly gépészmérnök „A gépészeti iparos szakoktatás kérdéséhez“ cz. bevezető értekezése, mint nemes irányú, szakképzettséggel irt s s iparunkra vonatkozólag, tájékoztató czikk minden tekintetben figyelemre méltó. 6) A kassai állami főreáliskola értesitője az 1879/8ü-iki tanévről. Közli Mauritz Rezső, igazgató. Nem tudjuk, takarékoskodásnak vagy más egyébnek tulajdonitsuk-e, hogy a kassai állami főreáliskola, mely Értesítőiben időnkint valóban számot tevő tudományos értekezéseket, sőt ha jól emlékszünk, 1873/4-ben „A villanyszikra sikamlása“ czimmel az intézet egyik volt tanárától, Antolik Károlytól egy újabb találmányt is közölt, ez utóbbit képekkel illustrálva, — most, midőn e szokás legalább nagyobb intézeteinkben valósággal törvénynyé vált és — valljuk meg — sokszor egyik tényezője annak, hogy az intézet életrevalóságát kimutassa, most e szokással egyszerre szakíts értekezés híján egyszerűen az intézet ez évi „történetének“ vázolásába kezd s e pont alá foglalja a tanári karban történt változások, iskolai ünnepélyek, a főigazgatói látogatás stb. felemlítésén kiül a tanárok irodalmi működését*) is és pedig mindjárt a második helyen. Megvalljuk, hogy az intézet ez évi történetének vázlatos leírásában minden megvan, ami az ilyen vázlatban megkivántatik, de nem habozunk kijelenteni, hogy ide egy kissé emelkedettebb hang, magyarosabb stílus kivántatnék, mert a sok „ottuk“ „ettük“-féle gyakori múltak és néhány nagyon is naiv szólás igazán inkább beszélgetésnek tünteti fel a czikket. — Az Értesítőnek tartalmát 7 mellékleten keresztül a következő pontok képezik : a tantestület, az ifjúsági önképző kör működése, a segélyző egyesület vagyoni kimutatása, az iskolai takarékpénztár vagyona, a szertári szaporodás, a tanulók ösztöndíjai, ezenkívül a bevégzett tananyag, az ifjúság név- és érdemsorozata, a statisztikai táblázatok s a jövő tanévre vonatkozó utasítások.**) A tantestület ,ill 13 rendes, 2 helyettes tanárból és 6 hitoktatóból, a tanév végén megmaradt tanulók száma 179. (mikorra a reál urak az új palotába kerülnek, a tanulók száma lefoszlik egyegy osztályban 8—10-re) a haladást feltüntető arány körülbelül ez : 3 : 1. 7) A jászóvári prém. kanonokrend kassai főgymnasiumának évi jelentése az 1871./8„. tanévről. Közrebocsátja Benedek Kercncz főgymn. igazgató -tanár. A kellő gonddal összeszerkesztett Értesítő Pápai Zs. Jeromos tanárnak „Beszélgetés tanítványaimmal a szépről“ ez. hosszabb értekezésével kezdődik, melyet tanítványainak jóindulatuk viszonzásául mintegy ajándékképen“ nyújt; a nagyon időszerű, szép szakismeretről tanúskodó czikk érdekesen fejtegeti a szép fogalmát, a „de gustibus . . .“-féle elvet, a tiszta szellemi élvezetet, a tetszés okait, a szép dolgok hármas rendjét, a „szép“ válfajait, az eszményt és a szépség eszményét. Következik a tanári kar, a gymnasium ez évi története, a tanszertári szaporodás kimutatása, a feldolgozott tananyag, az ifjúság érdemsorozata stb. mint fentebb. ( A tanárok száma: 19. kö *) Vajh melyek azok a tárcaczikkek, melyeket Krummer Imre L. tanár az „Abauj-Kassai Közlönyébe irt. Szerk. *1: „Minden tanuló — kivétel nélkül — előmutatni köteles, keresztlevelét, illetőleg születési bizonyítványát, múlt évi iskolai bizonyítványát, intézete értesítőjét és levelmi szabályait.1. — Már miért nem az osztá'könyvet isözerk. A cseresznye. (Humoreszk.) Színhely egy kertilak. Személyek : Ugrócziné, szerelmes szende, Ugróczi, hős apa és férj, Tinosa, kis leányuk, naiv szende, Prisztrics hadnagy, első szerelmes és néma alak. Hektor: Ugrócziéknál házi kutya, erény őr, s a maga kontójára intrikus. Végre egy hordó eső-viz s egy csomó bámuló cselédség. Idő : Holnapután 11 és 12 óra közt éjjel. Előjáték: Prisztrics kardcsörtetve, bajusz pödörve jár föl s alá az utczán. sóhajok szárnyain epekedő pillantásokat küld Ugrócziné ő nagysága zsalui közé oly delejes erővel, hogy Ugrócziné az egyik, Tincsa a másik szoba ablakának függönyei mögött megrázkódnak, s bájos ajkuk mosolyra nyílik, kacsócskájuk fölemelkedik és mutató ujjacskájuk többször befelé görbül, a mi megint Prisztrics lábikráit olyan villanyos állapotba hozza, hogy egy merész ugrással a zsalunál terem. Tincsa : A kertiházban úgy, mint máskor. Prisztrics megérti a jelszót, pár lépéssel odább áll s így önkéntelenül a másik ablak alá jut, hol tul boldogan ismétli: A kertiházban .... Ugrócziné: (elpirul) Ott leszek! Oh ott leszek ! hisz régi vágyam ez ! Alkonyodni kezd. Tincsa: Ásítva belép anyjához. Te már aludni mégy, jó anyácskám . Ugrócziné: Igen gyermekem, Kissé rosszul vagyok, ne zavarjatok. Tincsa: A világért sem jó mamám. Engem is annyira eltikkasztott a mai hőség, hogy szintén jó éjt jöttem neked kívánni; szobámba vonulok, ne zavarjatok. A múlt számunkban megkezdett sorozatot folytatjuk a következő Értesítők ismeretésével .) A kassai állami gépészeti középipar-iskola tudósitványa az 1879/so-iki tanévről. Közli Szakkay József, a tanoda alapítója és igazgatója. Csak futólagosan lapozva is a kis füzetben, meggyőződhetünk arról, hogy valóban minta értesítővel van dolgunk, mely minden tekintetben tájékoztatást nyújt. Az intézet múltjára és jelenére szükséges tudnivalókon kívül megtalálni benne az intézet szervezeti alapszabályait, a gyári műhelyekre vonatkozó rendszabályokat, a budgetjét, az ifjúság pénzkeresetének kimutatását és ennek hovafordítását. — Az elméleti oktatással 4 rendes, egy segéd-tanár és egy tanár-segéd s így összesen 6 tanár volt elfoglalva, a közmunka oktatást pedig 1 művezető, 3 mester és 1 tanársegéd kezelte. A három folyamú oktatásban összesen 55 tanuló részesült, kik 4 kivételével valamennyien vidékiek, szorgalmi tekintetben a III. évfolyam növendékei majdnem kifogástalanok. „Az intézet 187n/so. tanévi életéből* 1 ez. czikkből idézzük a tantestület következő nyilatkozatát: „A tanintézet nyolcz éves fenállása után — daczára a több oldalról fölmerült akadályoknak — fejlődésének azon pontjára jutott el, melynél a további haladás a felsőbb helyről okvetlenül szükséges támogatás mellett nemcsak biztos kilátásba helyezhető, hanem azon óhajtás teljesüléséhez is fog vezetni, hogy ezen tanintézet a gépészeti szakoktatás terén teljesen betöltendi helyét s elősegítendi a hazai iparosok szakbeli képzettségét s közvetve a hazai gyáripar emelését.“ — Nem mulaszthatjuk el felemlíteni, hogy Anya és leány megpuszizzák egymást. Második jelenet: Apródonkint az összes személyek. Tincsa lenge ruhában a kert kerítés körül a futóbab karói között lebeg. A mama a túloldalon a tök bokrok és sárgarépás ágyak között libegve liheg; fátyoléval a szél játszadoz, és hullámzó kebléhez tapasztja hó bőrének izzadtsága segélyével pongyolájának sóhajszerű csipkéit. Tincsa: Áll a cseresznyefák mögül, mintha lépteket hallanék. Egy lökéssel recsegve dőlnek földre a babkarók és Tincsa a nesz után megyen. Ugrócziné : Ah ! végre hát! Most ugrott át a kerítésen, pedig kinyitom a kis kaput. Dobogó szívvel, mint szöcske fut a túloldalra s nem is érzi a hátán lévő gonosz időknek öt keresztnyi súlyát. Ugrócziné: Pszt! pszt! Itt vagyok! Hol s merre vagy te, én szerelmesem ? Tincsa : Pszt! pszt! Erre, erre, itt vagyok ! Mindketten különböző irányból a kerti lak felé közelednek, melynek nyitott ajtaján különféle ütemekben majd erősebb, majd gyöngédebb szusszanás tolul ki s megrázkódtatja az illatos sötét levegőt. Tincsa ügyelve az ablakhoz lép, örömpír borítja arczát, melyet zengedező szunyogocskák donganak körül és éreznek féktelen vágyat a megcsókolhatnámságra. Tincsa: Ah, a kedves immár elaludt a várakozásban. Csókjaimmal ébresztem föl, hadd kárpótolják a vesztett időt. Belép, az ajtó mögött megáll, csodálkozás hangján folytatja: Nem hiába rokon véle szűm, akár csak apám horkolását hallanám. Várok a mig csillapul, mert igy azt hiszem, harap. Ugrócziné az ajtóhoz ér. Ugrócziné: Oh szivem angyala, boldogságom csillaga, mily otthonosnak érzi magát. Elaludt, amig én keresve őt, befutosám a kertet. Megsebzem lábaim, összeszaggatám ruhám. Ah, de mit mélázok, édes a jutalom, a mely benn vár rétim, s átbújj hegyen belép. Ezalatt a kertajtó nyikorog s egy sötét alak bő köpenybe burkolva, lassú kimért léptekkel jön a kertilak felé. Az udvar felől ugyan e pillanatban a rácskapu alatt levő kutya-kaparta lyukon egykedvűen dugja be hatalmas fejét Hektor, hegyezi fülét, s felfogja a nyikorgást, azután egyet rúg s ben terem a kertben, szaglázva rózsát, rezedát, eloson. Tincsa: az alvóhoz lép. — Ébredj én vagyok ! Ugrócziné: De hiszen nem alszom kedvesem. Tincsa (félre.) Szent isten, minő hang, akár az anyám. Tincsa : Leül a pamlagra. Ölelj meg hát, ha nem alszol, miért ijesztgettél . Ugrócziné tapogatózva szintén leül. Ugrócziné: Az égre nem! Ijesztgetni nem volt szándékom. Jöjj hát keblemre. A megszűnt susogás egy rémséges morgásban tört ki, melybe két borotva élességű sikoly vegyült. Tincsa : Apám és egy nő ! Ugrócziné : Kérjem és egy nő ! Tincsa : Oh ég, mért hagytad meglátnom ezt! Ugrócziné: Halj! te vén szörnyeteg. Te alszol itt ? Vagy csak úgy színleled ? Ki volt e nő, ki melletted ült és látva engem, elfutott. Hektor hatalmas hangon vau vaú-t kiált, kapdos, csahol, vonít, s e hang Ugróczit kábult meg-