Abauj-Kassai Közlöny, 1890 (19. évfolyam, 2-45. szám)
1890-09-11 / 37. szám
alkotmányos szellemnek s érzelemnek nemcsak ösmervénye, hanem annak egyik támasza, őre, mely erős bírálója sokszor az alkotmányos jog és kötelesség visszaéléseinek, vágy? mulasztásainak, visszahatás a túlkapásokra, megtorlás az önkény ellen ! Megtörténik, hogy az adminisztráczió terén a zöld asztaloknál, egyházi, vagy polgári életmezőn, az mindegy, akadnak olyan apró zsarnokok, mind megannyi kis basák, kik az igazság szabad szólóját, a józan elv őszinte bajnokát állások tekintélyének kizsákmányolásával lehurrogják, szólás jogától megfosztják, kivált, ha a szó nem hódol az aristokratikus szeszélyeknek : ekkor s több hasonló esetekben, ha látjuk azt, hogy a jog és igazság tiszta napja az érdek és szeszély felhőivel árnyaltatik be, a sajtóhoz szoktunk folyamodni s ott szerzünk elégtételt a megsértett jognak, az eltiprott igazságnak, részvétet, vigaszt nem ritkán a fájó sziveknek ; a sajtó azon jótékony hatalom, azon vigasztaló nemtő, mely az elnyomott igazságnak, mint az ókor elsőrendű látnoka Ésáiás, szebb jövőt igér, a csüggedéstől megóvja a gyengébbeket. Ha már a sajtónak ily szép joga s nagy hatalma van, a minthogy azt kétségbevonni nem lehet, mennyivel inkább meg van azon joga, hogy midőn az, egy igen szép valláserkölcsi hevületre buzdító ünnepély leírását eszközli, azt egészen történetimen, megfelelve részleteiben is a lefolyt események következetes lánczolatának, tárhassa fel az olvasóközönség előtt, hogy az ünnepély természetes egészében mintegy jelenítve álljon a távol volt olvasóközönség előtt is, hogy a történtekről azok elolvasása után tudjon ki-ki magának képet alkotni. Mindenekfelett, hogy legyen az olvasónak fogalma arról, hogy valamint egy hegynek van alja, közepes teteje, honnan aztán legszebb a kilátás, úgy egy ünnepélynek is, hogy mi képezi tulajdonképen a legfényesebb a legszebb pontját, mi az, mi kimagaslik a többiek felett, úgy mindazonáltal, hogy e kiemelkedés nem ízléstelen, a szép fogalmát nem sérti, de a többiekkel együtt alkot egy kompakt egészet, mint egy kertész-bokréta. És ezen kiemelkedő pontot kétségtelen megtalálja az olvasó az ünnepély leírásában, ha a mint kéretett, egészben híven közöltetik, így pedig megnyirbálva olyan helyeket hagyva ki, melyek éppen a legszebb részét képezték a templomi ünnepélynek: a közlés lapossá, a leírás hűtlenné vált, amennyiben a mellékszereplők egészben méltatva, a főszereplő pedig, mintha még annyi elismerést sem érdemelt volna, mint a többi, egyszerűen ennyit kapott: szószékre lépett — sikert aratott! ez méltánytalanság a jeles szónok iránt, így, különösen ünnepélyt leíró czikket, megnyirbálni nem lehet, vagy dióhéjba szorítani az egészet, ha talán a lap keretébe be nem fér, vagy közölni úgy a mint le van írva, vagy ha nem tetszik . Ne gondolja, hogy ittas fővel bántottam, a bortól csak a nyelvem maródb. — Mint látszik — ma tartózkodott. Elemér mind hangosabban beszélt, nem is hallotta már Margit közbeszólásait. — S tudja-e miért gyűlölöm? Mert ön mindig azt a sebet akarta hegeszteni, amelyet én ütöttem, bántottam azt a beteg öreg embert . . . — S én istápoltam — szólalt meg Margit. Szemei lángoltak, a Serédy szenvedély piritá már arczát. — Úgy csak gyűlöljön, mert e harczot föl nem adom.— S miért kezdett e harczba ? — Mert megsajnáltam azt a szegény öreget, kinek kínjait, az ön miatt érzett lelkifurdalások csak öregbítik. Meg akartam édesíteni az öreg életét a jó tett vigaszával, s bosszút akartam állani az ön bosszantásaiért. Szuperbia kisasszony saját fegyverével ütött. — Se fegyver talált — felelt rezgő hangon Elemér — legyőzött. Hirdesse világgá, ha ugyan nagyobb dicsőség Serédy Elemért legyőzni, mint tőle legyőzetni. Holnap elutazom — még a múlt hóban meghívást kaptam Brüsselbe egy közép-afrikai expedicióhoz. Hozzá csatlakozom. Margit felállott, közelebb ment hozzá s lélekteljes szemeit föléje emelte lassú borongás hangon így szólt: — Se hazában nem talál cselekvésre tért, nincs itt semmije, a miért lelke visszajájna a távolból? Elemér szive nagyott dobbant, a mint ezt a kívánatos gyönyörű pihegő leányt maga előtt látta, szerette volna csókjaival elárasztani, öleléssel magához szorítani s elkiáltani, — Érted örökre vissza fog fájni a lelkem. — De csak nem tette, ha Marát, ha valaki iránt őszinte elösmeréssel van a czikkező — visszalökni szerkesztői üzenettel, de így elferdített alakban közölni: ez kétes szikben tünteti fel a közlőt. Sérti a szereplőt, tévútra vezeti az olvasóközönséget. Sajtóhiba is annyi rengeteg van a czikkecskében, hogy csodálkozni kell a betűszedő ügyességén. Végül: dr. Maurer Gyula szeretett körorvosunk és Schwarz Ágoston gyógyszerész Forróról utólagosan küldtek be 1—1 irtot az egyház javára, midőn ezt külön a nyilvánosság elé hoznom, nyugtáznom kötelességem, egyszersmind örömmel sietek kifejezni egyházam nevében a jókedvű adakozók iránt szíves köszönetemet. Bocsánatot kérek ismételve megjegyzésemert, de ezt mind saját, mind a főszereplő erkölcsi reputácziója, mind az olvasóközönség tájékoztatása azt hiszem követelte. Tisztelettel vagyok Kálvii Miklós, ev. ref. lelkész. Azon kiváló tisztelet folytán, melyet e levél írója, lapunk régi barátja iránt érezünk, helyet adtunk e soroknak, melyekre okot azon körülmény szolgáltatott, hogy múlt számunkban közölt kereti levélben az ünnepély s ünnepi szónoklat leírását kissé rövidítettük. Hát csak kettőt akarunk megjegyezni: A szerkesztőnél? igenis van joga az általa közlöttek fölött rendelkezni. Nincs joga aláírásos czikket megváltoztatni, vagy valamely politikai véleményt meghamisítani, vagy szépirodalmi művet megcsonkítani, de valamely ünnepély leírása, voltaképen csak újdonság, mely egészen a szerkesztő hatalma alá tartozik. Másrészt, mi talán jobban ismerjük a közönség szája ízét és különösen a birlapítás határait és véleményünk szerint az egyházi szónoklatnak mind tartalma, mind részletesebb méltatása körünkön,s kritikánkon kívül tartozik. Ami sajtóhibákat illeti, azok nem igen vannak, hanem ha — a tulajdonnevekben ezért meg korrektor vagy szerkesztő felelőssé nem tehető. Szerk. Különfélék. — Bérmálási körútját Babics Zsigmond püspök Zemplén megye felső részében e hó 7-én kezdte. 7-én Gálszécsen, 8-án Nagy- Azarban, 9 én Pompán, 10 én Terebesen volt, mig 11-én 12-én Nagy-Kövesden, 13-án Király-Helmeczen, 14-én Bolyón, 15-én Leleszen fogja a bérta a szentséget föladni. 16-án a premontreiekhez iándul, 17-én Bottyánban, 18-án Nagy-Tárkányon fejezi be körútját. — Halálozás: Dr. Koos Imre 86-ik gyalogezredbeli főorvos, Koos Kálmán megyei levéltárnok öcscse, Bécsben e hó elején 26 éves korában elhunyt. Tetemeit Kassára szállították, hova a családi sírboltba helyezték. — Károli ünnep Gönczön. Az 1890. évi szeptember hó 14-én Gönczön tartandó Károli emlékünnepély sorrendje: 1. 1. A Miskolczról és Kassáról külön vonatokon érkező vendégek fogadtatása a hidas-németi iiulóháznál Comáromy László által. 2. Lovas bandérium vezetése mellett git szivében kést forgatott volna meg, tán megtenné, — de igy erősebb volt a Serédy gőg. Hosszú vártáivá, közönyt erőltetve magára, igy felelt: — Nem festek tájképeket szivemből, a táj se szép, ez ecset is kontár. — S nem lehetne-e megigazítani a mi elromlott? szólt Margit, kezét nyújtván feléje. — Minek? A harczot meguntam itt, megyek fenevadakkal harczra, de valamivel mégis adósnak érzem magamat. Leróni szeretném. — Látogassa meg Gergő bácsit, s szóljon hozzá néhány engesztelő szót. Uj életerőt nyer ettől. — Csak ennyit ? — Csak ennyit. — Margit — még egy kézszorítást sem ? Margit odanyújta kezét, mintha kissé remegett volna. Imre elmélázva szorongatta, mintha szót keresett volna. •— de nem ta Iált. Megcsókolta e kezet . . . „Isten önnel !“ s távozott. Margit egyedül maradt. Nem volt különben ábrándos természetű, de most olyan jól esett elmélázni, szövögetni a képzelem hálóját, melyet szövögetni mindenkinek jól esik, de melyet még soha senki be nem fejezett. Ebédre hívták, azt mondta, nem megy, mert nem jól érzi magát. Vagy egy óráig ülhetett igy egyedül a mikor ismerős léptek zaja dobogtatta meg szivét. Elemér volt. — Voltam Gergőnél, engedelmeskedve parancsának, — szólalt meg köszönés nélkül, grínyos hangon. Margit kissé feszélyezve intett neki, hogy leüljön. Leült s folytatta előbbi hangján : — S mint, látni fogja, ragadt reám némi civilisálló. Ön bizonyára ennek is fog örülni. bevonulás Gönczre, ahol a város nevében a vendéget Vécsey Endre országos képviselő üdvözli. II. Isteni tisztelet a templomban. (Kezdődik d. e. 10 órakor.) 1. Gyülekezeti ünneplés. 2. A sárospataki főiskolai énekkar ünnepi éneke. 3. Alkalmi ima. Mondja: Kun Bertalan tiszáninneni püspök. 4. Az abauji egyházmegyei énekkar ünnepi éneke. 5. Alkalmi egyházi beszéd. Szónok : Kis Áron szathmári esperes. 6. Ezzel egyidejűleg azoknak, kik a templomon kivül maradtak, egyházi beszédett mond. Noák Lajos baktai lelkész. 7. Gyülekezeti éneklés, mely alatt a gyülekezet kimegy és a templom udvarán felállított szobor körül foglal helyet. III. Szobor leleplezés. 8. A sárospataki énekkar ünnepi éneke. 9. B. Prónay Dezső ág. hitv. ev. egyetemes felügyelő megnyitja a szobor-leleplezési ünnepélyt. 10. Emlékbeszéd, Karoli életrajza, jutalmazott pályamű. Felolvassa a szerző: Szabó József, naprágyi lelkész. 11. Az angol biblia-társulat képviselőjének üdvözlő beszéde. 12. Zárbeszéd. Mondja: Szász Károly dunamelléki püspök. 13. Hymnus. Előadják: a sárospataki és az abauj egyházmegyei tanítói énekkar együttesen. IV. A leleplezési ünnepélyt társas ebéd követi, Rácz Jani zenéje mellett, melyre jegyek a helybeli ref. lelkésznél kaphatók. V. Este hangverseny és bál a „Károlialap“ javára. Rácz Jani zenész, valamint a sárospataki és az Abauj Torna megyei papi és tanítói dalárda közreműködése mellett. A hangverseny és bálra külön meghívók nem lesznek küldve. — A kassai akadémiának az évkönyve jelent meg, mely a tanári személyzetet s a vizsgálati bizottságokat ismerten. 6 rendes és 3 magántanár tartott ez évben előadást. Azután a tanév történetét vázolja rövid vonásokban, annak élén közölvén az igazgató megnyitó szép beszédét, melyben az erkölcsi erő értéke s mineműsége fölött elmélkedik óriási tárgyismerettel. Közli ugyancsak évzáró beszédét a tudós igazgatónak, mely Aristoteles egy szellemes megjegyzéséből kiindulva a kultúra modern befolyását az erkölcsre taglalja. Mindkét beszéd igen szép és érdemes, hogy egy felsőbb iskola évkönyvében megjelenjék, de az igazat megvallva azonkívül is várnánk valamit, a könyv élén valamely kisebb tudományos értekezést. Az ilyen tartalma az évkönyvnek nagyon alkalmas arra, hogy a tudományos érdeklődést felkeltse s főleg az in differentismus ellen kell mai nap harczolni, így egészen olyan forma, mint valami kis iskolának az értesítője. A tananyag közlése után a tanulók, a vizsgálatok statisztikai adatai közölték s végül a könyvtár s az akad. ifjúság öntevékenysége van röviden méltatva. — Rendkívüli közgyűlést tart a megye eli i 12-én, melynek legérdekesebb tárgya, Arad sz. kir. város közönségének megkeresése, hogy az aradi vértanuk szobrának leleplezésénél okt. 6-án magát küldöttséggel képviseltesse. Reméljük és elvárjuk, hogy a megye nem fog olyan arczpirító módon napirendre térni e tárgy fölöt, mint Kassa sz. kir. város törvényhatósága. Még Nagy Tapolcsány és Trencsén városa is küldött— Amennyire megérdemli. — Gergő elmondta közös tervüket. Elmondta, hogy kész férjéül elfogadni. — Nagy kegy volna részemről. — szólt Margit nevetve. — Kellően méltányolom. Emberré akarnak tenni, szép szellemes nőt adni, az öreg nekünk hagyja összes vagyonát. És engem ide hajtott a hódolat s a hála. — Ez kissé furcsa hangon nyilvánul, felelt megvetőleg Margit. — Az ördögbe is, még nem tanultam bele eléggé. Tudja, hogy durva, faragatlan, korhely vagyok s vigyen el az ördög, ha nincs igaza. Léha embernek ismer az egész világon is Szuperbia kisasszony, s mégis férjéül fogad. Üldöztem, gúnyszókkal illetém s ön férjéül fogad. Szépen eszelték ki, én tiszteséges emberré leszek, s a vagyon is a családban marad. De mi az, mi engem olyan kívánatos férjjé tesz, Szuperbia kisasszony. — Ejh, uram ! . . — Megmondom én. Minden rút hibámat jóvá teszi az a Serédy vagyon. — Ön rágalmaz ! — Nem először. S drága Szuperbia kisasszony nem tart drága vételnek, nehéz nyomtatóknak ahhoz a millióhoz? — Biztosíthatom, hogy tiz annyihoz is — kiáltott piruló arczczal. — Ha volt, lelkemben még egy kis becsülés, azt önnek tartogattam, ha maradt elfásult szivemben még érzés, az önért lobogott. De az utolsó csöppet szeretném egy rémitő kaczagásba önteni. — Ön kegyesen tétjéül fogad. — nos én eldobom, nem kell a Serédy millió, de nem kell ön sem. Inkább magamhoz ölelem a nyomort. (Folyt. köv.) séget. meneszt, — bizony a kassai [nemes magisztrátus sem került volna ezért a rettenetes tettért ad audiendum verbum. Alsó- Kubinban valami tót ünnep lesz a jövő hóban, tessék odaküldeni a díszurat! Az aradi vértanuk — kik is voltak azok a jámborok? — menjenek napirendre. — Iskolaszentelés Zdobán. Mit tehet egy jó pap, azt ismét csattanósan bebizonyító Majoros Mihály, zdobai gk. lelkész, ki maroknyi s annál szegényebb híveinek hozzájárulása nélkül, kérve, gyűjtve a tehetősbek körében, megvette a volt korcsmahelyiséget, s azt csinos templomához lehetőleg méltó iskolává alakitatta. Jól esik konstatálnunk, hogy a Kassa város környékbeli helységek egymásután emelik az iskolákat s meg fogjuk érni az időt, hogy a vidék fogja bevenni a magyarság részére a dominikánusok tót mentsvárát. Az iskola szentelési ünnepélyen Kassáról is részt vettek Trykáli apát, Klekner igazgató, Timkó tanácsos és Szekeress tanár. Hiában kerestünk azonban olyanokat, kiknek kötelességszerüleg ott kell vala lenniük. „A derék nem fél az idők molától.“ Törjön a derék pap ernyedetlenül s találjon keblében Eget jutalmul!! — Az ág. ev. egyháznak, illetve Kassa városának igen szép ünnepe volt e hó 4-én. E napon szentelték föl n. i. az új ág. ev. iskolát. Ha tehát maga azon körülmény, hogy egy iskolát nyitnak meg, ünnepé teszi a napot, annál nagyobb ünnep az, ha oly módon teszik azt. Ez iskolának csöndes, de szép múltja van, zajtalan, de szép jövőnek néz elébe. Az ünnepélyre igen nagy számú és igen válogatott közönség jött el, annyira, hogy a hely szűke miatt küldöttségek s nagyszámú közönség a folyósokon rekedtek, de még azok is zsúfolva voltak. Az Ünnepély Reinberger „Hymnussának“ eléneklésével kezdődött, melyet gyönyörű hölgyek égi kara énekelt el Herman Aurélia úrnő vezetése alatt, s ki a gyönyörű iskoláért s a pompás előadásért a legnagyobb dicséretet érdemli meg. — Utána Möszl Gusztáv, az ez idei igazgató mondta el igazán szép ünnepi szónoklatát, melynek előadása is kitűnő volt. A szónoklak, mely költői gondolatokban gazdag vala, igazi rethorikai gyöngy s a legnagyobb elismerést érdemli. Az iskolát az élettel és a paedagogiai eszménynyel hasonlítva össze, taglalja a jó iskolának s a családi nevelésnek együttműködő hatását, — majd bányához hasonlítva az iskolát, választékos stylu s általános humanisztikus alapon nyugvó eszmemenetét a bányász jelszóval végzi: „Szerencse föl!“ A bájos dalnokok aztán Hauptmannak „Szerencse föl“ czimü imáját énekelték el, minek utána Csiskó lelkész hosszabb lélek^ emelő megható imát mondott, melyet Kölcsey Hymnuszának éneklése fejezett be, itt már a közönség is belevegyült. Ezt — a polgármester ur kezdeményezésére — állva hallgatták végig mint illik. Azután emelt hangulatban lelkiekkel és szellemiekkel betelve hazamenénk. — Szinház. A kassai munkás-betegsegély-egylet s a nyomdász-egylet javára tartott műkedvelői előadásoknak — legalább szellemi értelemben — csakis sikerét konstatálhatjuk. A műkedvelők közül egyikmásik olyan talpraesetten, olyan kedvességgel, annyi rotainnal s érzelemmel játszott, hogy gyönyörűség volt nézni. Különös dicséretet érdemel Piláth Anna kisasszony, a ki eszemadta kezes vadgalamb, Krusinszky k. a. a lehető legkedvesebb Bábi, Mihalik Margit, Rósáné, Vályi k. a. mind mind térdig jártak a rózsában, már t. i. a művészet világában. A férfiak közül Faller János ur, mint Gálásus Imre szépen játszott s gyönyörűen énekelt, Balogh Endre (Galand Mihály), Fejes Pál (Mesko), Reielman Dezső, mint pompás Dicső Adalbert, Peleskey a legizletesebb Csutkagyerek, szóval egytől-egyig mind-mind igen szépen játszottak s különkülön megérdemlik az elismerést. — A főgymnasium e hó 4-én ünnepelte a tanév megnyitását s Benedek Ferencz volt igazgató, konviktusi kormányzó miséje után a Veni sancte zengett, mely után a tanulók s a nagy számú szép közönség a nagy terembe gyülekezett, hol Nátafalussy Kornél igazgató igen szép beszédet mondott. Üdvözölvén az ifjúságot, a munkára s kitartásra serkenté. Szép beszédét zajosan megéljenezték. — A jogakadémián a megnyitó ünnepély e hó 14-én lesz, mely akalommal a megnyitó beszédet Dr. Klekner Alajos igazi igaza fogja elmondani.f— Iskolai statisztika. A kassai főgymnasiumba 433, a főreáliskolába 262, a polgáriba 450, a községi elemi iskolákba 1790 gyermek iratódott be, ami 2935 számot ad ki, melyhez azonban még egyéb iskolák is hozzá lévén számítandók, körülbelül negyedfélezerre tehetjük helyben a tanuló ifjúságunk számát. — Tiszay e hó 12-én Eperjesre utazik, hol 13—25-ig játszani fog. Onnan hozzánk jön. — A pótadó 25%-ban előirányoztatott, mi 4 ° C-kal való emelkedés. — Pótlásul: A múlt számunkban a nádasdi templom felavatásáról hozott közleményünkhöz megjegyezzük, hogy a templom épitője Golocsey András és nem Kolacsik. — A bécsi gazdasági kongresszus, mely e hó 9-én végződött, kimondott a határozati-