Abauj-Kassai Közlöny, 1912. június (41. évfolyam, 142. szám)

1912-06-25 / 142. szám

ZLI. évfolyam. S*«»iee*a:t8atSg 1« ItlacióhlVKtol » Harang-u. 9 1912. — 142. szám. Telefon 150 IMUDjstÉSI DK­J *"*«fl­llapodá» = urtfiat. S­S4K«JEJLE*ÍK a. S­étakor POLITIKAI NAPILAP. Felelős szerkesztő: LEKLY GYULA Kiadótulajdonos: VITÉZ A. utóda Kassa, Kedd junius 25 Előfizetési feltételek: Kassán Egész évre K 14­— Félévre K 7,­­Negyedévre K 3.50 Egy hóra K 1.50 Vidéken Egész évre K 20 — Félévre K 10 — Negyedévre!! . — e­gy hóra K . — E^yss szám­ára 4 fillér Az állami alkalmazottak családi pótléka. Nagy következményű tör­­­­vényjavaslatot terjesztett be a képviselőháznak Teleszky János pénzügyminiszter. Ez az összes állami alkalmazottaknak, tehát postásoknak és vasutasoknak is az V. fizetési osztálynál kisebb fizetésben levő családos tisztvi­selők számára adandó családi pótlékról szól. Vannak és lesznek most is elégedetlenek , mert ma már nem csak hogy mindenki folyton töb­bet, sőt lehetetlent akar, hozzá még kevesebb ellenszolgáltatá­sért is; de bizonyos az is, hogy az életviszonyok rendkívül meg­nehezedtek és a segítség is gyak­ran elégtelen. De nemcsak ebből az egyoldalú szempontból szabad­­ nézni a segítést. Először is kor­látja minden bármily emberies célú áldozatnak az állam pénz­ügyi ereje. Ez a most javasolt, egyesekre csekély mértékűnek látszó pótlás nem kevesebb, mint huszonhét millió évi kiadást je­lent. És ezt bizony majdnem száz százalékban azoknak a pol­gároknak kell előteremteniük, a­kiknek nincs módjukban, hogy jövedelmüket növeljék. Nem csak a fölsegítendő tisztviselők veten­­dők tehát mérlegre, hanem azok a milliók is, a­kik ezt az áldo­zatot a valóságban adják. Más­részt pedig a nehéz körülmé­nyek között a tisztviselőknek is úgy kell igyekezni nyújtózkod­­niok, a­hogy a takaró futja. Más is csak azt teszi. Ismerjük a helyzetüket és semmi okunk sincs rózsásabbnak festeni a va­lóságnál. De éppen azért, szem­ben a jelenlegi állapottal nagy numerus egy-egy családnak, ha pár száz korona rendkívüli se­gítséget kap. Mert a gyermekne­velés csak úgy kötelessége az apának,­­ mint ha semmi külön pénzzel nem járulnának hozzája, így tehát igenis a 100—600 ko­rona a gyermekek számához mérve, valósággal jótétemény lesz. Amennyiben egyes terve­zett intézkedések pedig bizonyos hátránnyal járnának egyesekre, mint a legnehezebben kielégít­hető tanítói körökből halljuk, a részletes tárgyalásnál ezek az aggodalmak is megszüntethetők, ha t. i. jogosak és nem képzelt sérelmek, a­mi ma oly rendes jelenség. Minket különösen megragad­nak a javaslatnak ama pontjai, a­melyekben a régi bürokrata szabályokkal ellentétben az igazi modern humanizmus szelleme nyilatkozik. Azért akarjuk ezt különösen hangsúlyozni, mivel ez irányadó lesz a jövő törvény­alkotásban is; ez szakítás a régi merevséggel és egy új korszak kezdeménye. így például a női alkalma­zott akkor is igényt tart a csa­ládi pótlékra, ha a gyermek apja meghalt, vagy keresetképtelen, sőt akkor is, ha elvált, de az anya gondoskodik a gyermek neveléséről; de még akkor is, ha újra férjhez megy. Megkapja a pótlékot, de csak három gyermekig a javaslat sze­rint, ha a gyermekei külön há­zasságból származnak. A javaslat kiterjed a taní­tókra, tanítónőkre, óvónőkre, vár­megyei tisztviselőkre, napidíja­­sokra és szolgákra is. Összesen 166.501 családfő részesül éskép­pen családi pótlékban s ennek évi összege 27 320 000 . Gyer­­mekenkint a tisztviselők 200, a szolgák, munkások stb. 100 ko­ronában részesülnek, még pedig pótlékot kap 100 675 állami, 6883 vármegyei, 58.993 vasúti alkalmazott; ezek közül 200 ko­­ronás pótlékkal 52 182, száz ko­ronás pótlékkal 114 319 családfő. Nagy jelentősége lesz az itt formált elvnek nem csak nor­mális szempontból, hanem azért is, mert ez az elv nem marad­hat meg az állami hivatalok és üzemek keretében, hanem köve­telőleg­ fog fellépni és bizonyára fokozatosan érvényesülni a vá­rosi közigazgatásban, valamint a magánhivatalokban is. A család ilyen védelme egyszersmind etni­­kai vívmány is, az etnikai szempontot pedig éppen a min­denféle káros elvvel és bomlasztó tannal aláaknázott, sőt már meg­rontott Magyarországban nem csak hangsúlyozunk, hanem gya­korlatilag is érvényre kell emel­nünk. Egyszerre ebben az irányban nem várhatunk ugyan nagyobb javulást, de a javulás fokozato­san, szinte észrevétlen mégis be fog állani, nem csupán a családi terhek megkönnyítésének anyagi eszköze következtében, hanem a család erkölcsi fogalmának vé­delmével és elismerésével. Kívá­natos tehát, hogy, amire az imént utaltunk, ez a mély erkölcsi vo­natkozású felfogás behatoljon a magánéletbe is. És ez bizonyos tekintetben még a gyermekvé­delem jellegével is bír, annak a hathatósabb eszköze lehet a pro­blematikus jótékonyságnál, tár­sadalmi­ prédikációknál, sziszte­matizálja a családvédelem tisz­tább felfogását.­­ Most már csak az kívánatos,­­ hogy rákerülhessen a sor mie­­­­lőbb a javaslat tárgyalására. — Ügyvéd urak figyelmébe ! A május hó 1-én életbe lépő polgári peres eljárás egyszerűsítéséhez szükséges nyomtatványokat 100 da­­rabonkint finom írógép papíron 1 kor. 30 fillérért szállítom. Vitéz A. könyvkereskedése, Főutca 75. írás a faluból. Irta: Szederkényi Anna. Az Abauj-Kassai Közlöny eredeti tárcája. (Folytatás.) A fülöpkei útnál már egymás mellett mehettünk megint, onnan kezdve két szál deszka van le­rakva gyalogjárónak. — Ugyan merre is lehetnek már azóta ? Tudtam, hogy a léghajókra gondol. Én is fölfelé néztem. Olyan nagyon szép kék volt az ég és igen nagy darabot lehetett látni belőle. A földet is láttam ma­gam körül végtelen messzeségbe nyúlni. Megint éreztem, hogy az ég, a föld nagy, hatalmas és az ember meg a háza csak parányi csigabigák rajta. Klárika csöndesen mondta: — Én nem tudok olyan na­gyon örülni sem a napnak, se az égnek, se a földnek. Miért örüljek én annak, ami mindig volt és van? — Klárika, mondd, miért nem akarsz te a Takács Palihoz menni? — Ahogy kimondtam, már szeret­tem volna ki nem mondottá tenni. — Menjünk át a temetőn, szólt Klárika. Klára ment elől. Én egy kicsit elmaradtam. Az utszélén ibolyák nyíltak, meg égszínkék téli-zöldek. Le-leszakajtottam egyet. Egy nagy fehér sírkő előtt megállt Klára és utánam kiáltott: — Gyere csak. — Odamentem és olvastam: »Itt nyugszik Szabadi Klára. Élt 18 évet. Siratják jó szülei és testvérei.« — Ez a Szabadi Klára az én apámnak volt a testvére. Azt mondják, hogy én e­lszakasztott olyan vagyok, mint ő volt.­­Az se igen járt ki külső munkára, csak mindig bent üldögélt, varrogatott. És ennek a­­ Takács Palinak, aki engem kért, volt egy bátyja, azt is Takács Palinak hívták. Huszon­öt esztendős volt az is éppen. Nagyon szerette a nénémet. Két­szer megkérette. Nem akart hoz­zámenni. Akkor harmadszor is meg­kérette. Klára néném elszánta rá magát, hogy hozzámegy. Hisz egyszer csak férjhez kell menni, mit lehet tenni­­­Odatámaszkodtunk a szép fehér sírkőhöz. A napsugár rászökött Klára arcára és nagyon sápadtnak látszott. — Már három hónapja voltak jegyesek, kétszer ki is voltak már hirdetve. Klára néném ételt vitt egy nap a szőllőbe az emberek után. Annak az igen-igen csúf asszonynak — akit mutattam a templomban — a tanyája mellett kellett elmenni. Volt egy nagy harapós kutyája. Mindig mondta neki a nagyapám, lövesse le, mert megmar valakit. De azt mondta a rosszlelkű, hogy inkább meghal, minthogy a kutyáját lelövesse. Aztán akkor nem volt senki a tanyán, aki visszahívja a kutyát, megharapta a Klára nénémet bo­kába, három hét múlva meghalt. Rá tíz hónapra utána halt a Ta­kács Pali is­­­ Ott a sírja. (Vége köv.)

Next