ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS V. SZEGED 1965

TANULMÁNYOK - Csetri Lajos: A stílus fogalmai és a korstílusok problematikája

kapcsolatban jelentkeznek, a természeti és társadalmi élet, valamint a társadalmi tudat különböző formáitól jövő állandó behatások következté­ben fejlődnek, ugyanúgy a stílus egysége is bonyolult komponensek együtthatásának egysége. A különböző aspektusból közelítő tudomány­ágak az egységes stílus egyes komponenseit vizsgálják, s ezért stílus­fogalmuk jogosultságát nem lehet tagadni. Legfeljebb az a kár, hogy tudományunk jelen fejlődési fokán még aligha képes arra, hogy a stílus­vizsgálat szétágazó stúdiumainak eredményét a legmagasabb szinten összefoglalhassa. Marxista irodalomtudományunk mai fejlődési szakaszára az jellemző, hogy a szellemtörténet által kompromittált s ezért sokáig bizalmatlanul nézett korstílusok kerültek figyelme előterébe. Nem vitás, hogy a stílust kialakító komponensek közül a legmagasabbrendű és legátfogóbb épp a korstílus, hogy történelmi folyamatot rajzolni, ha a művészeten kívüli erőket nem vesszük figyelembe, elsősorban általa lehet. De ha a törté­­nelmi folyamat modellálásának és periodizálásának ilyen immanens, stí­lustörténeti megvalósítása — mint azt Klaniczay Tibor stíluselméleti tanulmánya­ bizonyította — a történeti anyag ellenállásába is ütközik s ezért számunkra elfogadhatatlan, nem vitás, hogy régebbi korszakokra, amikor történeti és művelődéstörténeti korszakokkal esik egybe, a kor­stílus lényegében elfogadható művészet- és irodalomtörténeti „Ober­begriff"-nek (reneszánsz, barokk stb.). S a marxista tudománynak évekre méltó feladatot biztosíthat a korstílusok elméletének kidolgozása, meg­tisztítása a szellemtörténeti fogalomalkotás torzításaitól, s végül, épp a korstílusok egymást váltása, keletkezésük, virágzásuk, megmerevedésük és hanyatlásuk reális, a mindenkori konkrét társadalmi viszonyokkal és társadalmi tudatformákkal való összefüggésük dialektikáját tekintetbe vevő rajzával a tudományos igényű stílustörténet megírása. Hogy máris milyen eredményekre hivatkozhatunk, arra vonatkozólag hadd utaljak kiváló irodalomtörténészeink egyes korstílusokra vonatkozó tanulmányai­nak gyűjteményeire, Klaniczay már említett stíluselméleti tanulmányára s végül az MTA Irodalomtörténeti Intézetének szerkesztésében megjelenő reprezentatív Magyar Irodalom Története eddig megjelent köteteire. Ugyanakkor azonban nem tagadható, hogy ha a műalkotások egysé­ges stílusának korstílus értelmű legátfogóbb komponense a művészet­i és irodalomtörténeti szintézis céljaira nélkülözhetetlen is, irodalomtudo­mányunk nem elégedhet meg kizárólag ennek a kutatásával, s a stílus létrejöttének más komponenseit is vizsgálnia kell, dialektikus összefüggé­sükben és kölcsönhatásukban. Végeredményben az irodalomtörténetnek nemcsak koregységek legáltalánosabb tendenciatörvényeivel kell foglal­koznia, hanem azon belül egyes életművek, sőt egyes művek értelmezé­sével, esztétikai vagy csupán történeti értékük meghatározásával és stí­lusuk interpretálásával. Abban teljesen igaza van Klaniczay Tibornak, hogy egy-egy korstílus legjellemzőbb vonásainak legteljesebb megvaló­sulása sem minősíti az adott műalkotás esztétikai, legfeljebb történeti értékét, korszerűségét. De egyetlen műalkotás stílustörténeti jelentőségét sem lehet csupán azzal kimeríteni, hogy megvizsgáljuk: „... a tartalom. 3 Klaniczay Tibor: A művészeti stílusok helye a marxista kutatásban. ”. Marx­izmus és irodalomtudomány. Bp. 1964. 66—109 p. .

Next