ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS VI. SZEGED 1966

Keserű Bálint: A magyar protestáns-polgári későhumanizmus néhány problémája

KESERŰ BÁLINT: A MAGYAR PROTESTÁNS-POLGÁRI KÉSŐHUMANIZMUS NÉHÁNY PROBLÉMÁJA A jelenlegi idő­pont a lehető­ legalkalmatlanabb arra, hogy bárki is megkíséreljen igényes és újszerű összefoglaló értékelést adni a címben jelzett tárgyról. Egyrészt ugyanis alig másfél éve annak, hogy az első teljességre törekvő marxista összefoglalás — irodalomtörténeti kézikönyvünk második kötetében — napvilágot látott. Másrészt ez az időszak, s ez a téma éppen napjainkban került az alapkutatások középpontjába. Sok évtizedes elmaradást pótlandó, a régi magyar irodalom és kultúra egy egész sor vállalkozása koncentrál most erre: a XVII. század első harmada kelet-magyarországi irodalmának és kultúrájának feltérképezésére, így a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának már megjelent és a közelmúltban megjelenő kötetei az időszak verstermésének először adják teljes kritikai kiadását; a régi magyar próza emlékeinek hasonló típusú tervezett kiadása pedig éppen az észak-kelet-magyarországi kultúra és irodalom olyan jelentős vagy érdekes képviselőinek munkáit teszi hozzáférhetővé, mint amilyenek Ecsedi Báthori István, Szepsi Csombor Márton, Laskai Matkó János, s nem utolsó sorban a kor protestáns törekvéseinek reprezentánsa, Szenczi Molnár Albert; s a régóta hiányzó iratkiadások sem késnek sokáig, többek közt előkészületben van egy nagyobb levélgyűjtemény. Történettudományunk és irodalomtörténet írásunk egyaránt sok olyan problémával birkózik, aminek gyökerei ebbe az időszakba és ebbe a körbe nyúlnak vissza; elég, ha csak a nemesség és középrétegek nemzettudatának vagy államelméleti tudományosságunk fejlődésének problémáira utalunk. Ebben a helyzetben a közelmúltban lezárt összefoglalás egy korrigált változatá­nak a kidolgozása alighanem túl korai kísérletnek, felesleges erőpocsékolásnak bi­zonyulna, és — a gyakorlati szükségletek és lehetőségek figyelmen kívül hagyása miatt —jórészt doktriner spekulálgatást „eredményezhetne" csupán. Úgy tűnik, hogy ismé­telt összefoglalás helyett ma az „alapkutatások" (főleg szöveg és iratkiadások) meg­gyorsítására és részlettanulmányokra van inkább lehetőség és szükség. Talán addig se fölösleges azonban a közelmúlt legfontosabb, összefoglaló meg­nyilatkozásaihoz fűzhető észrevételek publikálása. Ilyen meggondolásból kiindulva az alábbiakban két régebben készült vázlat majdnem változatlan alakban kerül közlésre. Az első vázlat Klaniczay későreneszánsz­ tanulmányához, a második az irodalom­történeti kézikönyv megfelelő fejezetének kéziratához készült. Bizonyos részletekben mindkettő vesztett aktualitásából a kézikönyv végleges változatának megjelenésével. Más részletek viszont nagyon is időszerűek maradtak. Ez a körülmény — a végleges, részletes összefoglaló elemzés jelzett nehézségei mellett — talán indokolja a szokatlan eljárást, évekkel ezelőtt készült megjegyzések átdolgozás nélküli közreadását. 3

Next