ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM TOMUS VI. SZEGED 1966
Keserű Bálint: A magyar protestáns-polgári későhumanizmus néhány problémája
KESERŰ BÁLINT: A MAGYAR PROTESTÁNS-POLGÁRI KÉSŐHUMANIZMUS NÉHÁNY PROBLÉMÁJA A jelenlegi időpont a lehető legalkalmatlanabb arra, hogy bárki is megkíséreljen igényes és újszerű összefoglaló értékelést adni a címben jelzett tárgyról. Egyrészt ugyanis alig másfél éve annak, hogy az első teljességre törekvő marxista összefoglalás — irodalomtörténeti kézikönyvünk második kötetében — napvilágot látott. Másrészt ez az időszak, s ez a téma éppen napjainkban került az alapkutatások középpontjába. Sok évtizedes elmaradást pótlandó, a régi magyar irodalom és kultúra egy egész sor vállalkozása koncentrál most erre: a XVII. század első harmada kelet-magyarországi irodalmának és kultúrájának feltérképezésére, így a Régi Magyar Költők Tára XVII. századi sorozatának már megjelent és a közelmúltban megjelenő kötetei az időszak verstermésének először adják teljes kritikai kiadását; a régi magyar próza emlékeinek hasonló típusú tervezett kiadása pedig éppen az észak-kelet-magyarországi kultúra és irodalom olyan jelentős vagy érdekes képviselőinek munkáit teszi hozzáférhetővé, mint amilyenek Ecsedi Báthori István, Szepsi Csombor Márton, Laskai Matkó János, s nem utolsó sorban a kor protestáns törekvéseinek reprezentánsa, Szenczi Molnár Albert; s a régóta hiányzó iratkiadások sem késnek sokáig, többek közt előkészületben van egy nagyobb levélgyűjtemény. Történettudományunk és irodalomtörténet írásunk egyaránt sok olyan problémával birkózik, aminek gyökerei ebbe az időszakba és ebbe a körbe nyúlnak vissza; elég, ha csak a nemesség és középrétegek nemzettudatának vagy államelméleti tudományosságunk fejlődésének problémáira utalunk. Ebben a helyzetben a közelmúltban lezárt összefoglalás egy korrigált változatának a kidolgozása alighanem túl korai kísérletnek, felesleges erőpocsékolásnak bizonyulna, és — a gyakorlati szükségletek és lehetőségek figyelmen kívül hagyása miatt —jórészt doktriner spekulálgatást „eredményezhetne" csupán. Úgy tűnik, hogy ismételt összefoglalás helyett ma az „alapkutatások" (főleg szöveg és iratkiadások) meggyorsítására és részlettanulmányokra van inkább lehetőség és szükség. Talán addig se fölösleges azonban a közelmúlt legfontosabb, összefoglaló megnyilatkozásaihoz fűzhető észrevételek publikálása. Ilyen meggondolásból kiindulva az alábbiakban két régebben készült vázlat majdnem változatlan alakban kerül közlésre. Az első vázlat Klaniczay későreneszánsz tanulmányához, a második az irodalomtörténeti kézikönyv megfelelő fejezetének kéziratához készült. Bizonyos részletekben mindkettő vesztett aktualitásából a kézikönyv végleges változatának megjelenésével. Más részletek viszont nagyon is időszerűek maradtak. Ez a körülmény — a végleges, részletes összefoglaló elemzés jelzett nehézségei mellett — talán indokolja a szokatlan eljárást, évekkel ezelőtt készült megjegyzések átdolgozás nélküli közreadását. 3