ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XXIV. SZEGED 1987

Szigeti Lajos Sándor: A költő és motívuma

SZIGETI LAJOS SÁNDOR A KÖLTŐ ÉS MOTÍVUMA „... az írott forma tárgyi művészete nem a mérték, ütem és rím kellékeinek kiállításában, panorámájában, hanem a mű legbensőbb indítékai, mozzanatai helyzetének válto­gatásában áll. Az első mozzanat uralmát fokozatosan át­engedi a másodiknak s ez a harmadiknak. Majd az első újból kibontakozik, de gazdagabban és a szintén gazda­gabban jelentkező második mozzanat mögé húzódik. És így tovább, mindaddig, míg nem kész az írásmű, amikor is azt látjuk, hogy a motívumok tulajdonképpen átvették lassacskán egymás jelentését és jelentőségét, s a végé­e érve már csak egyetlen egy mozzanat, motívum áll előt­tünk, ami nem más, mint maga a mű."­ József Attila talán legvitatottabb írását idéztük, az apaként tisztelt s ugyanakkor többször megbántott Babits Mihályról szóló bírálatát. Az Istenek halnak, az Ember él című kötetről szóló írását József Attila nagyon fontosnak vélte . A Toll 1930. ja­nuár 10-i számában történt publikálása után különlenyomatban, külön címlappal is megjelentette, Tárgyi kritikai tanulmány címmel.­ Nem az fontos most számunkra, igaza volt-e József Attilának, igazságtalan volt-e Babits lírai attitűdjének elvitatá­sával (később belátta igazságtalanságát), hanem az, hogy e tárgyi kritikai tanulmány gondolatmenetében a költő szándékát igazolva, valóban „egy költészetbölcseleti formátan bontakozik ki nagy vonásokban."3 Nem véletlen, hogy a cikk első, általá­nos részét és a „formatan" alapjait jelentő — általunk is idézett — részét Németh Andor „önálló" írásként e címmel közölte: „A költészetről".4 Miért került tehát munkánk élére e néhány sor? Azért, mert érzékelhetővé teszi, hogy a költő, esztétikai nézeteinek alakulása során fontos szerepet tulajdonított a költői motívumnak, a mű­alkotás fontos elemének tartotta. Azt is tudjuk, hogy költői gyakorlatában is szerepet játszottak a motívumok. Barátaival gyakran ejtett szót a képzetek mibenlétéről és motívumokra figyelve tervezte verseit, így dédelgette a bogár, gyerek motívumot is igen hosszú ideig, mígnem végül majd az Eszmélet első szakaszába került. Vágó Márta így ír erről: „Folyton motívumokat gyűjtött, kérdezgetett, hol engem, hol másokat. Egy-egy elejtett szó nyomán elbeszéltetett magának történeteket. Bármit emlegettek jelenlétében, rögtön célzások mögötti históriák végére akart járni."­ Mindezt lénye­gesnek tartottuk kiemelni egy olyan értekezés bevezetőjében, amely József Attila költészetének jellegzetes motívumait kívánja vizsgálni. Be kell vallanunk, némi ön­igazolást is látni véltünk az idézett József Attila-sorokban és a visszaemlékezésben. A dolgozat egy hosszabb tanulmány bevezetéseként készült.­­ József Attila: Az istenek halnak, az ember él. Babits Mihály új verseiről. A Toll, 1930. január 10. 10­^­23., ill.: Tárgyi kritikai tanulmány Babits Mihály verseskötetéről. Az író kiadása. In József Attila Összes Művei III. 50. o. A kiemelés tőlem (Sz. L. L.). 2 JAOM. III. 297. — Az írásról legújabban: Tasi József: Babits, Zsolt Béla és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez). In: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok, Babits Mihály születésének 100. évfordulójára. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelődési propaganda iroda közös kiadványa. Budapest, 1983. 135—171. 3 JAOM. III. 58. 4 Vö. József Attila összes versei és válogatott írásai. Sajtó alá rendezte Németh Andor. Cserép­falvi, (1938) 517—519. — Itt jegyezzük meg, hogy ugyanebben az írásában József Attila használja a „képzet" szót is. — Ld. „Csecsemő-képzet". In: JAÖM III. 53. 5 Vö. Vágó Márta: József Attila. Szépirodalmi, 1975. 43., 68—9., 77., 108. 3

Next