ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMINATAE • ACTA HISTORIAE LITTERARUM HUNGARICARUM Tomus XXIV. SZEGED 1987
Szigeti Lajos Sándor: A költő és motívuma
SZIGETI LAJOS SÁNDOR A KÖLTŐ ÉS MOTÍVUMA „... az írott forma tárgyi művészete nem a mérték, ütem és rím kellékeinek kiállításában, panorámájában, hanem a mű legbensőbb indítékai, mozzanatai helyzetének váltogatásában áll. Az első mozzanat uralmát fokozatosan átengedi a másodiknak s ez a harmadiknak. Majd az első újból kibontakozik, de gazdagabban és a szintén gazdagabban jelentkező második mozzanat mögé húzódik. És így tovább, mindaddig, míg nem kész az írásmű, amikor is azt látjuk, hogy a motívumok tulajdonképpen átvették lassacskán egymás jelentését és jelentőségét, s a végée érve már csak egyetlen egy mozzanat, motívum áll előttünk, ami nem más, mint maga a mű." József Attila talán legvitatottabb írását idéztük, az apaként tisztelt s ugyanakkor többször megbántott Babits Mihályról szóló bírálatát. Az Istenek halnak, az Ember él című kötetről szóló írását József Attila nagyon fontosnak vélte . A Toll 1930. január 10-i számában történt publikálása után különlenyomatban, külön címlappal is megjelentette, Tárgyi kritikai tanulmány címmel. Nem az fontos most számunkra, igaza volt-e József Attilának, igazságtalan volt-e Babits lírai attitűdjének elvitatásával (később belátta igazságtalanságát), hanem az, hogy e tárgyi kritikai tanulmány gondolatmenetében a költő szándékát igazolva, valóban „egy költészetbölcseleti formátan bontakozik ki nagy vonásokban."3 Nem véletlen, hogy a cikk első, általános részét és a „formatan" alapjait jelentő — általunk is idézett — részét Németh Andor „önálló" írásként e címmel közölte: „A költészetről".4 Miért került tehát munkánk élére e néhány sor? Azért, mert érzékelhetővé teszi, hogy a költő, esztétikai nézeteinek alakulása során fontos szerepet tulajdonított a költői motívumnak, a műalkotás fontos elemének tartotta. Azt is tudjuk, hogy költői gyakorlatában is szerepet játszottak a motívumok. Barátaival gyakran ejtett szót a képzetek mibenlétéről és motívumokra figyelve tervezte verseit, így dédelgette a bogár, gyerek motívumot is igen hosszú ideig, mígnem végül majd az Eszmélet első szakaszába került. Vágó Márta így ír erről: „Folyton motívumokat gyűjtött, kérdezgetett, hol engem, hol másokat. Egy-egy elejtett szó nyomán elbeszéltetett magának történeteket. Bármit emlegettek jelenlétében, rögtön célzások mögötti históriák végére akart járni." Mindezt lényegesnek tartottuk kiemelni egy olyan értekezés bevezetőjében, amely József Attila költészetének jellegzetes motívumait kívánja vizsgálni. Be kell vallanunk, némi önigazolást is látni véltünk az idézett József Attila-sorokban és a visszaemlékezésben. A dolgozat egy hosszabb tanulmány bevezetéseként készült. József Attila: Az istenek halnak, az ember él. Babits Mihály új verseiről. A Toll, 1930. január 10. 10^23., ill.: Tárgyi kritikai tanulmány Babits Mihály verseskötetéről. Az író kiadása. In József Attila Összes Művei III. 50. o. A kiemelés tőlem (Sz. L. L.). 2 JAOM. III. 297. — Az írásról legújabban: Tasi József: Babits, Zsolt Béla és József Attila (Adalékok a „Tárgyi kritikai tanulmány" történetéhez). In: Mint különös hírmondó. Tanulmányok, dokumentumok, Babits Mihály születésének 100. évfordulójára. A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Népművelődési propaganda iroda közös kiadványa. Budapest, 1983. 135—171. 3 JAOM. III. 58. 4 Vö. József Attila összes versei és válogatott írásai. Sajtó alá rendezte Németh Andor. Cserépfalvi, (1938) 517—519. — Itt jegyezzük meg, hogy ugyanebben az írásában József Attila használja a „képzet" szót is. — Ld. „Csecsemő-képzet". In: JAÖM III. 53. 5 Vö. Vágó Márta: József Attila. Szépirodalmi, 1975. 43., 68—9., 77., 108. 3