Polgári Fiú és Leányiskola, Adony, 1937
Bevezető. Isten segítségével megint befejeztünk egy évet intézetünk működésében. Elhangzott a Te Deum, hálát adtunk a Mindenhatónak segítségéért. Most, amikor pontot teszünk az év munkásságának végére, e helyen nem visszatekintést akarunk adni, — erre beljebb kerül sor — hanem néhány gondolatban az Intézet jelentőségére, hasznára, áldásosságára szeretnénk kitérni. Ma már minden önzetlenül gondolkodó és tisztán látó ember előtt elfogadott tény, hogy a középfokú iskola elvégzése gyermekeink számára olyan szükséges lett, mint a mindennapi falat kenyér... Bármilyen pályára szánjuk is őket, a megnehezedett kenyérküzdelemre nem adhatunk nekik jobb felvértezést, mint azt, amit semmiféle társadalmi, gazdasági, politikai átalakulás, szebb vagy még sanyarúbb megélhetési lehetőség el nem vehet tőlük : a középiskola nyújtotta felsőrendűbb, többoldalúbb, kicsiszoltabb tudást! Valamikor jobb békeidőben nem volt erre oly égetően szükség. Isten tejjel-mézzel folyó Kánaánja, a boldog Nagymagyarország kenyeret adott minden egyes fiának-leányának, gyermekének, lett-légyen az bármilyen képzettségű is. Egyet követeltek tőle : becsületes dolgozni akarást. A sors kereke azóta azonban nagyot fordult, mélypontra jutott. Csonkaország lettünk és ezzel reánkszakadt a gond, a nélkülözés, a keservesen nehéz megélhetési lehetőség. A körülöttünk élő népek megerősödtek elrabolt jólétünkből így kapott a régi jelszó új jelentőséget, tartalmat : többet ésszel, mint erővel ! Befejezett tény, hogy a régi arany korszakot többé mi — megfogyatkozott magyarok — vissza nem állíthatjuk a minket megfojtani akaró ellenségeink gyűrűjének halálos szorítása közepette, hacsak nem kerekedünk föléjük tudásbeli fölényünkkel ! Más szóval ez annyit tesz, minthogy nekünk és gyermekeinknek ki kell használni a megélhetési lehetőségeket ott, ahol erre alkalom kínálkozik, ahol meghagyták azt nekünk. Nemcsak okosabban, mint eddig tettük, hanem új utakat keresve és találva... Ehhez pedig a régi becsületes dolgozni akaráson kívül tudás is kell, mégpedig fokozottabb tudás. Hiszen bármilyen pályára adjuk is a gyermeket, az első kérdés jelentkezéskor : mi a képesítése, milyen iskolát végzett? A szellemi és ipari pályákon már régen alapfeltétel lett a középiskolai végzettség, de még az aránylag legkevesebb iskolai — hangsúlyozzuk iskolai — előképzettséget igénylő földművesi pályára is okvetlenül elengedhetetlen a legalább 4 osztályú középiskola elvégzése, szem előtt tartva a modernabb, gazdaságosabb földkihasználást igénylő mezőgazdasági tevékenykedést és az ahhoz szükséges autodidaktikus, magánúton nyert további önképzést. Ismételjük és nem győzzük eléggé hangsúlyozni : ezt a tudást nyújtja itt helyben, — viszonyainknak megfelelően — középfokú iskolai képesítést adó intézetünk, a helybeli polgári iskola.