A Hét 1958/2 (3. évfolyam, 27-52. szám)

1958-07-06 / 27. szám

­ EGY ÖREG HARCOS EMLÉKEI A Felső-Garam völgye volt mindig is Szlovákia nehéziparának központja, olyasmi kicsiben­, mint például Kladno Csehország­ban. De ez a nehézipar a múltban hol dolgozott, hol nem, aszerint, ahogy a kapi­talisták érdekei megkívánták. Ma, a szo­cializmus építésének korában az itteni ipar is hatalmas ütemben fejlődik, aminek leg­jobb példája a pieszoki gépgyár. Pieszokot valaha az első világháború előtt Henrik-telepnek hívták, és valóban nem volt több a zólyombrézói Állami Vas­gyár egy­­kis kisegítő üzeme körül épült aprócska telepnél. Az is maradt sokáig, csak a legutolsó időkben kezdett fejlődni, terebélyesedni. Tíz-tizenegy év igazán nem nagy idő, így hát igazán nem voltam elkészülve olyan arányú változásra, mint amilyet néhány év előtti utolsó ittjártam óta ta­pasztaltam Pieszokon és a közelében épült lakótelepen, Úji-Valaszkáinl A természet, igaz, nem változott: most is ugyanaz a gyö­nyörű kitárulkozó völgy fogadja az utast, mind egykor. A távolból most is ugyanúgy ide látszanak az Alacsony-Tátra hbpász­tákkal barázdált hegyei, csak mikor föl­érünk a Zólyombrézó mögötti kaptatóra, ámul el az ember. Olyasmit lát, ami itt azelőtt nem volt: egy egészen új települést, jobban mondva városkát, fényes üzletekkel, kövekzett utakkal, modern iskolával, mely akármelyik nagyvárosnak is díszére válhatnék. Balra tőle, a Bréznóbánya felé vezető út egyik kanyara mögött szinte szégyenkezve bújik meg ódon faházaival, aprócska templomával Ó­ Valaszka, az egy­kori Garamolaszi. A gyártelep külsőre nem sokat változott. Bővült ugyan új épületekkel, gyácsarno­kokkal, tanonciskolával és otthonnal meg néhány lakóházzal, gyönyörű, modern kultúrházzal és sportpályával, de mindez semmi ahhoz képest, amilyen változáson az üzem maga átment. De hát beszéljen róla Schmidt elvtárs, a gyár­­kedves Kálmán bácsija, aki az üze­met úgyszólván gyerekkora óta ismeri. Schmidt bácsi már hatvan­hét éves, most két éves nyugdíjban van, de még most sem állhatja meg, hogy naponta be ne nézzen a gyárba, mely életének egy darabját je­lenti a számára. Jön, meglátogatja a mű­helyeket, elbeszélget a fiatalokkal, a­kik már nem idevalósiak, nem vettek részt a gyár építésében, a gyárért folytatott har­cokban. Nevel és buzdít. Elmondja, hogy nem mindig volt természetes, hogy a munkások háromszobás összkomfortos­­la­kásban lakjanak, motorkerékpárt, autót vásároljanak. Schmidt bácsinak és társai­nak sok harcába került, míg a pieszoki vasmunkások is emberhez méltó élethez jutottak. — Schmidt elvtárs idevalósi ? — Igen, itt születtem Kisgaramon, vagy ahogy ma hívják, Hronecen. Családom régi vasmunkás família, apám is „pudh­ar", ol­vasztár volt az ottani humorban. Én az esztergályos szakmát tanultam ki itt, Pie­szokon. Tizenkilenc éves koromban kerül­tem Diósgyőrbe, majd onnan Pestre, előbb a Schlick gépgyárba, majd a MÁVAG-ba. Mint szervezett munkás, szociáldemokra­ta részt vettem a nagy sztrájkban, amikor Tisza Pistát agyonlőtték. A háború alatt mint hadiipari munkásnak felmentésem volt. Tizenhétben már láttuk, hogy a háborút, elvesztettük, s mikor az Októberi Forra­dalom híre megjött Oroszországból,­ újult erővel kezdtünk mi is szervezkedni. Tizen­nyolc júniusában nagy sztrájkot rendez­tünk. A bizalmiakat, akiket tárgyalni küld­tünk ki, elfogták. Csendőrök meg katonák szállták meg a gyárat. Mi követeltük a bizalmiak szabadonbocsátását, megfelelő béremelést és a háború befejezését, mert akkor már nagy volt a munkásság nyomora." Bizony, sokunknak még kukoricakenyér is alig jutott. A parancsnok nem sokat tár­gyalt velünk, hanem közénk lövetett. Igaz, a katonák a mi pártunkon voltak, azok csak a levegőbe lőttek, de a csendőrök a m­unkájáok közé. Nyolc ember a helyszínen meghalt, harminc megsebesült. Én is ott álltam az első sorban, de idejében a földre vetettem magam és sikerült hason be­csúsznom a műhelybe. Mikor a többi gyár munkásai megtudták, hogy mi történt ná­­lunk a MÁVAG-ban, kivonultak a parla­ment elé, de a lovasrendőrök és csend­őrök szétoszlatták a tömeget. Október huszonnyolcadikán aztán­ ki il tört a forradalom. Azzal kezdődött, hogy Schmidt Kálmán elvtárs, az SZLKP besz­tercebányai kerületi bizottságának tagja il­l­fp Új-Vodaszka látképe, a kép jobb sarkában, a gyönyörű, új iskola Gyönyörű környezetben, az Alacsony-Tátra lábánál fekszik a pieszoki gépgyár telepe. A tiszta, parkosított gyárudvar harmoni­kusan illeszkedik bele a környezetbe Egy 125 tonnás excentrikus sajtó Szerelése

Next