A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)
1962-01-07 / 1. szám
/\; 2 egész dolog egy kis gyomorrontással /—kezdődött. Valamiféle francia gurmand túlságosan sokat talált enni samplongombából. Érdekes volt, hogy negyvennyolc órával a gyomormosás végrehajtása után a falánk páciens testéről teljesen eltűnt az a csúnya ekcéma, amely pedig hosszú évek óta kínozta. Daguin francia orvos, akit a beteghez hívtak, már akkor rájött arra a gondolatra,, hogy a kiütéses megbetegedés váratlan gyógyulása kapcsolatban lehet a samplon gomba fogyasztásával. 1944-ben nyilvánosságra is hozta feltevését. De hát háború dühöngött akkor, emberek tízezrei hullottak el naponta a frontokon. Az orvostudománynak egyéb gondja volt, minthogy az ekcémával és az allergikus betegségekkel foglalkozzék. ♦ Majd minden orvosnak megvan a maga vesszőparipája. Legtöbben a muzsikát kedvelik. Mások sakkoznak. Dr. Jaroslav Veselskýnek, a vltkovicei üzemi kórház ortopéd orvosának két vesszőparipája is van: az egyik a zene, a másik a gombázás. Ez utóbbi látszólag jelentéktelen vesszőparipa révén jutott el egy szép napon Dr. Veselsky a Prágai Egyetemi Könyvtár levéltárába, ahol a gombákról szóló különböző tudományos munkákat lapozva felfedezte Daguladoktor elfelejtett cikkét. Dr. Veselsky tudta, mennyi gondot ad Marie Apetaurovának, a vltkovicei kórház bőrgyógyászati osztálya főorvosának, az allergikus megbetegedések okának megállapítása. A Vltkovicei Vasgyár dolgozóira a legkülönfélébb anyagok és szagok hatnak. Hetekig, néha hónapokig tart, míg az orvos megállapítja, mi okozta a börekcémát. Dr. Apetaurová is rendkívüli érdeklődéssel fogadta Dagula cikkét. Hátha tényleg van valami olyan anyag a samplon gombában, amellyel gyógyítani lehet az allergikus betegségeket? A két orvos kutató munkába kezdett. Először is megfelelő mennyiségű samplon gombáról kellett gondoskodni. Rengeteg telefonálásba és levelezésbe került, míg végül az Egészségügyi Minisztérium Tájékoztatási Központja segédkezet nyújtott és így a kórház megkapta az első szállítmány szárított samplongomba-port. A sok beteg közül az orvosok először a 15 legsúlyosabb esetet választották ki: öt gyereket és tíz felnőttet. Krónikus bőrekcéma kézen és arcon. A Psatilotin, ahogy az orvosok az új gyógyszert elnevezték, hatott. Az egyik gyereknél, akinek négy éve allergikus ekcéma volt a kezén, 192 tabletta használata után elmúlt. Egy 29 éves nő, akinek igen kellemetlenné tette az életét az arcán, a mellén és a karján mutatkozó ekcéma, 152 adag Psallotin használata után szintén meggyógyult. Az eredmények természetesen nem maradtak titokban. Kezdtek jönni a betegek. Sokan szerették volna kipróbálni az új gyógyszert. De hát honnan vették volna a samplon gombát? A kísérletező orvosoknak nem maradt más hátra, mint hogy azt a feltételt szabják: gyógyítani fogunk, de a betegek maguk gondoskodjanak sampion gombáról. S egyszerre csak a kórház bőrgyógyászati osztályán úgy érezte magát az ember, mint valahol az erdő mélyén. A betegek ugyanis kosár számra kezdték hordani a sampiont. Aztán később a gottwaldovi Svlt nemzeti vállalat kísérleti Intézetének egyik dolgozója, J. Beleérek ajánlotta fel segítségét, aki nagy samplongomba-tenyésztő. Samplonnal teli kosarak kezdtek érkezni Gottwaldovból. Ekkor már olyan mennyiségekről volt szó, amelyeket nem tudott feldolgozni a kórház laboratóriuma. A feladatot a gyógyszertárak Ostrava kerületi Igazgatósága vállalta magára, amely a samplongomba szárítását és feldolgozását galenikai laboratóriumára bízta. Nyolc évi munka után a kutatók részletes jelentést dolgoztak ki, amelyet 1961-ben sikerrel meg is védtek. Sikerült beigazolni, hogy a Psalilotinnak antiallergikus hatása van, bár eddig nem sikerült megállapítani, hogy a szárított lamptongombéban levő mely anyag fejti ki ezt a hatást. A jelentést felülvizsgáló bizottság az Új gyógyszer klinikai kipróbálását javasolta. Ezután gyógyszer-vegyészeti iparunk elkezdhetné az új gyógyszer nagybani gyártását. Itt azonban egy nagy probléma merül fel. Az új orvosság gyári előállításához nagy mennyiségű samplongombára volna szükség. Ez a gombafajta igen gyorsan nő, s mesterségesen is lehet termelni. Igénytelen, bármilyen pincével beéri. De a samplongomba termesztéséhez lótrágyára van szükség. Ma azonban a mezőgazdaság fokozódó gépesítése mellett alig találunk lovat. De bizonyára sikerül majd legyőzni ezt a nehézséget is. S akkor aztán új orvosság jelenik meg a gyógyszertárakban, amellyel — hála két csehszlovák orvos áldozatos munkájának — sikerül enyhíteni vagy kigyógyítani az asztmát és sok kellemetlen bőrbetegséget. Mikor lesz ez? Reméljük, hogy hamar. A gottwaldovi Svit nemzeti vállalat pincéiben tenyésztett samplon gombából készül az új orvosság. Dr.Jaroslav Veselsky és Dr. Marie Apetaurová, az új gyógymód úttörői kezében ott a Psalllotin — a sampton gombából előállított orvosság. Vulkanikus üvegből kőszerszámok Az obtzidián tulajdonságait már több mint százezer éve ismeri az emberiség, s csaknem napjainkig felhasználták. Már az ún. neandervölgyi ősember felhasználta az obszidiánt , eszközöket készített belőlük. Valamivel később, az utolsó jégkorszak derekán, kb. 60 ezer évvel ezelőtt a cetkovi Tokajhegyen is megjelent az ősember, s nemcsak hogy kiaknázta, de fel is használta az obszidiánt. Ezt bizonyítja a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetének kutatása is. A tavaly megkezdett régészeti kutatás folytatásaként ez év őszén is megkezdődtek az ásatások Ceskovon. Több mint öt méter mélységben egy rétegsorra bukkantunk, amely Cejkov 60 ezer év előtti települését bizonyítja. De később, i. e. 25 és 20 ezer évvel is felkereste az ősember a kiemelkedő dombot és a most feltárt tűzhelyek közül állította fel kezdetleges kunyhóit. Az egymás felett fekvő löszrétegek számos obszidián kőeszközt, mammutcsontokat és tűzhelymaradványt őriztek meg számunkra. Korbeli meghatározásukat elősegítik a fontos földtani adatokat nyújtó rétegsorok és a faszénmaradványok tudományos feldolgozása. Az obszidiánból, szarukőből, Jászpiszből s hasonló nyersanyagokból készített kőszerszámok között számos kaparót, vakarót, fűrőt, vésőt, késpengét, nyíl- és lándzsahegyet, valamint ún. magkövet és gyártási hulladékot lehet megkülönböztetni. A legtöbb kőeszköz azonban obszidiánokból készült. Az obszidiánok Európában csak Kelet-Szlovákiában, Észak-Magyarországon, valamint a Kaukázus környékén fordulnak elő. Leggazdagabb lelőhelyei azonban nálunk, a Kárpátmedencében vannak. Nem csoda tehát, ha az őstársadalmi formációk csoportjai ezeken a természetbeli előfordulási helyeken telepedtek le. Az obszidiánok fontos voltát az őskőkorbeli cserekereskedelem is bizonyítja, amely révén a kárpát-medencei obszidiánok közép-lengyelországi és kelet-európai területekre is eljutottak. Cserébe az úgynevezett balti tűzkövet s más hasonló nyersanyagokat kaptak érték. Mindehhez fényes bizonyítékul szolgálnak a tavalyi és ez évi cetkovi tudományos kutatások. BÁNESZ LÁSZLÓ, őstörténész