A Hét 1962/1 (7. évfolyam, 1-25. szám)

1962-01-07 / 1. szám

/\; 2 egész dolog egy kis gyomorrontással /—kezdődött. Valamiféle francia gurmand túlságosan sokat talált enni samplon­­gombából. Érdekes volt, hogy negyvennyolc órával a gyomormosás végrehajtása után a falánk páciens testéről teljesen eltűnt az a csúnya ekcéma, amely pedig hosszú évek óta kínozta. Daguin francia orvos, akit a beteghez hívtak, már akkor rájött arra a gondolatra,, hogy a kiütéses megbetegedés váratlan gyó­gyulása kapcsolatban lehet a samplon gomba fogyasztásával. 1944-ben nyilvánosságra is hozta feltevését. De hát háború dühöngött akkor, emberek tízezrei hullottak el naponta a frontokon. Az orvostudománynak egyéb gondja volt, minthogy az ekcémával és az allergikus betegségekkel foglalkozzék. ♦ Majd minden orvosnak megvan a maga vesszőparipája. Legtöbben a muzsikát ked­velik. Mások sakkoznak. Dr. Jaroslav Vesel­­skýnek, a vltkovicei üzemi kórház ortopéd orvosának két vesszőparipája is van: az egyik a zene, a másik a gombázás. Ez utóbbi látszólag jelentéktelen vesszőparipa révén jutott el egy szép napon Dr. Veselsky a Prágai Egyetemi Könyvtár levéltárába, ahol a gombákról szóló különböző tudományos munkákat lapozva felfedezte Dagula­­doktor elfelejtett cikkét. Dr. Veselsky tudta, mennyi gondot ad Ma­rie Apetaurovának, a vltkovicei kórház bőr­­gyógyászati osztálya főorvosának, az aller­gikus megbetegedések okának megállapítása. A Vltkovicei Vasgyár dolgozóira a legkülön­félébb anyagok és szagok hatnak. Hetekig, néha hónapokig tart, míg az orvos megálla­pítja, mi okozta a börekcémát. Dr. Apetau­rová is rendkívüli érdeklődéssel fogadta Da­­gula cikkét. Hátha tényleg van valami olyan anyag a samplon gombában, amellyel gyó­gyítani lehet az allergikus betegségeket? A két orvos kutató munkába kezdett. Először is megfelelő mennyiségű samplon gombáról kellett gondoskodni. Rengeteg telefonálásba és levelezésbe került, míg végül az Egész­ségügyi Minisztérium Tájékoztatási Központ­ja segédkezet nyújtott és így a kórház meg­kapta az első szállítmány szárított samplon­­gomba-port. A sok beteg közül az orvosok először a 15 legsúlyosabb esetet választották ki: öt gyereket és tíz felnőttet. Krónikus bőrekcéma kézen és arcon. A Psatilotin, ahogy az orvosok az új gyógy­szert elnevezték, hatott. Az egyik gyereknél, akinek négy éve allergikus ekcéma volt a kezén, 192 tabletta használata után elmúlt. Egy 29 éves nő, akinek igen kellemetlenné tette az életét az arcán, a mellén és a kar­ján mutatkozó ekcéma, 152 adag Psal­lotin használata után szintén meggyógyult. Az eredmények természetesen nem marad­tak titokban. Kezdtek jönni a betegek. Sokan szerették volna kipróbálni az új gyógyszert. De hát honnan vették volna a samplon gom­bát? A kísérletező orvosoknak nem maradt más hátra, mint hogy azt a feltételt szabják: gyógyítani fogunk, de a betegek maguk gon­doskodjanak sampion gombáról. S egyszerre csak a kórház bőrgyógyászati osztályán úgy érezte magát az ember, mint valahol az erdő mélyén. A betegek ugyanis kosár számra kezdték hordani a sampiont. Aztán később a gottwaldovi Svlt nemzeti vállalat kísérleti Intézetének egyik dolgozója, J. Beleérek ajánlotta fel segítségét, aki nagy samplongomba-tenyésztő. Samplonnal teli ko­sarak kezdtek érkezni Gottwaldovból. Ekkor már olyan mennyiségekről volt szó, ame­lyeket nem tudott feldolgozni a kórház la­boratóriuma. A feladatot a gyógyszertárak Ostrava­ ke­rületi Igazgatósága vállalta magára, amely a samplongomba szárítását és feldolgozását ga­­lenikai laboratóriumára bízta. Nyolc évi munka után a kutatók részletes jelentést dolgoztak ki, amelyet 1961-ben si­kerrel meg is védtek. Sikerült beigazolni, hogy a Psalilotinnak an­­tiallergikus hatása van, bár eddig nem sike­rült megállapítani, hogy a szárított lampton­­gombéban levő mely anyag fejti ki ezt a ha­tást. A jelentést felülvizsgáló bizottság az Új gyógyszer klinikai kipróbálását javasolta. Ezután gyógyszer-vegyészeti iparunk el­kezdhetné az új gyógyszer nagybani gyár­tását. Itt azonban egy nagy probléma merül fel. Az új orvosság gyári előállításához nagy mennyiségű samplongombára volna szükség. Ez a gombafajta igen gyorsan nő, s mester­ségesen is lehet termelni. Igénytelen, bármi­lyen pincével beéri. De a samplongomba ter­mesztéséhez lótrágyára van szükség. Ma azon­ban a mezőgazdaság fokozódó gépesítése mel­lett alig találunk lovat. De bizonyára sikerül majd legyőzni ezt a nehézséget is. S akkor aztán új orvosság jelenik meg a gyógyszertárakban, amellyel — hála két csehszlovák orvos áldozatos mun­kájának — sikerül enyhíteni vagy kigyógyí­­tani az asztmát és sok kellemetlen bőrbeteg­séget. Mikor lesz ez? Reméljük, hogy hamar. A gottwaldovi Svit nemzeti vállalat pincéiben te­nyésztett samplon gombából készül az új orvosság. Dr.­­Jaroslav Veselsky és Dr. Marie Apetaurová, az új gyógymód úttörői kezében ott a Psalllotin — a sampton gombából előállított orvosság. Vulkanikus üvegből kőszerszámok Az obtzidián tulajdonságait már több mint százezer éve ismeri az emberiség, s csaknem napjainkig felhasználták. Már az ún. nean­dervölgyi ősember felhasználta az obszidiánt , eszközöket készített belőlük. Valamivel ké­sőbb, az utolsó jégkorszak derekán, kb. 60 ezer évvel ezelőtt a cetkovi Tokajhegyen is megjelent az ősember, s nemcsak hogy ki­aknázta, de fel is használta az obszidiánt. Ezt bizonyítja a Szlovák Tudományos Aka­démia nyitrai Régészeti Intézetének kutatása is. A tavaly megkezdett régészeti kutatás foly­tatásaként ez év őszén is megkezdődtek az ásatások Ceskovon. Több mint öt méter mély­ségben egy rétegsorra bukkantunk, amely Cejkov 60 ezer év előtti települését bizo­nyítja. De később, i. e. 25­ és 20 ezer évvel is felkereste az ősember a kiemelkedő dom­bot és a most feltárt tűzhelyek közül állította fel kezdetleges kunyhóit. Az egymás felett fekvő löszrétegek számos obszidián kőesz­közt, mammutcsontokat és tűzhelymaradványt őriztek meg számunkra. Korbeli meghatározá­sukat elősegítik a fontos földtani adatokat nyújtó rétegsorok és a faszénmaradványok tu­dományos feldolgozása. Az obszidiánból, szarukőből, Jászpiszből s hasonló nyersanyagokból készített kőszerszá­­mok között számos kaparót, vakarót, fűrőt, vésőt, késpengét, nyíl- és lándzsahegyet, va­lamint ún. magkövet és gyártási hulladékot lehet megkülönböztetni. A legtöbb kőeszköz azonban obszidiánokból készült. Az obszidiánok Európában csak Kelet-Szlo­­vákiában, Észak-Magyarországon, valamint a Kaukázus környékén fordulnak elő. Leggaz­dagabb lelőhelyei azonban nálunk, a Kárpát­medencében vannak. Nem csoda tehát, ha az őstársadalmi formációk csoportjai ezeken a természetbeli előfordulási helyeken teleped­tek le. Az obszidiánok fontos voltát az ős­­kőkorbeli cserekereskedelem is bizonyítja, amely révén a kárpát-medencei obszidiánok közép-lengyelországi és kelet-európai terüle­tekre is eljutottak. Cserébe az úgynevezett balti tűzkövet s más hasonló nyersanyagokat kaptak érték. Mindehhez fényes bizonyítékul szolgálnak a tavalyi és ez évi cetkovi tudo­mányos kutatások. BÁNESZ LÁSZLÓ, őstörténész

Next