A Hét 1965/2 (10. évfolyam, 27-52. szám)
1965-07-04 / 27. szám
A Cedenbal elvtársnak, a Mongol Népi Forradalmi Párt első titkárénak és a minisztertanács elnökének vezetésével hazánkban járt mongol párt- és kormányküldöttséget mindenütt nagy szeretettel és szívélyességgel fogadták. • Köztársaságunk hathatós Segítséget nyújt a mongol népnek Ipara fejlesztésében. Képünkön: A csehszlovák segítséggel és szakemberekkel épülő darcani nagy cement üzem. Technikai érdekesség a Szovjetunióból. A „Traktorszelhozmas“ kísérleti Intézet dolgozói olyan ügyes gépet építettek, amellyel a traktorabroncs anyacsavarjait automatikusan meg lehet húzni. A Cedok Karlovy Varyban a külföldi vendégek minden igényét kielégítő modern utazási irodát rendezett be. Erre azért volt szükség, mert a nyugat-csehországi fürdőhelyek iránti érdeklődés évről évre nagyobb méreteket ölt. ■ A Londonban élő Nubar Gulbenkian örmény multimilliomos, olajkirály, az emlékiratai kiadása alkalmából rendezett fogadáson milliomos kollégáival, Isaac Wolfsoil áruháztulajdonossal és Paul Getty amerikai olajkirállyal, különböző pénzügyi problémákról beszélgetett. Gulbenkian ás Getty megdorgálták Wolfsont, akinek napi bevétele kb. egymillió font, amiért pénzt kért kölcsön, hogy a ruhatárosnak borravalót adhasson, mivel rendszerint nem tart pénzt magánál. Gulbenkian büszkén jelentette ki, hogy nála mindig van valami pénz, és hogy azt is pontosan tudja, mennyi. „Ebben a pillanatban például négy font és tíz shilling van a zsebemben.“ Getty is dicsekedve árulta el, hogy napi százezer font keresetéből mindennap két fontot tesz a pénztárcájába. Azután arról kezdtek panaszkodni, hogy bizony Londonban egyre drágább lesz az élet. Getty ünnepélyesen megfogadta, hogy ezentúl sose ad többet húsz fontnál egy ebédért. A francia kormány a párizsi közlekedési vállalatokkal el akarja fogadtatni azt a tervét, mely szerint a földalatti villamosokon és a városi autóbuszokon a polgárok ingyen utazhatnának. A terv védelmezői kiszámították, hogy így a párizsi közlekedési vállalatok nem dolgoznának ráfizetéssel, mint most, hanem még komoly nyereségre is számíthatnának. A terv Párizs speciális viszonyaiból indult ki. Az állam ugyanis hárommillió párizsi munkásnak „utazási pótlék" címén fejenként havonta 16 frankot fizet ki. Ezt a pótlékot az új terv értelmében az állam közvetlenül a közlekedési vállalatoknak fizetné. A menetjegyek megszüntetésével ugyan a társaságok 450 millió frankot veszítenének, de ez esetben nem lenne szükség kalauzokra, akiknek a bére viszont 250 millió frankot képvisel. Ha megszüntetnék a menetjegyeket, sok olyan egyén is földalattin, illetve autóbuszon járna munkába, aki eddig saját autóján közlekedett. Ezzel jelentősen meggyorsulna a közlekedés. A terv megvalósítása azonban egy nagy nehézségbe ütközik. A párizsi közlekedési alkalmazottak túlnyomó része ugyanis véglegesített állományban van, s ezért nem lehet őket elbocsátani. A terv hívei azonban a lille-i kísérlet sikereivel érvelnek, ahol szombaton délután, azaz a legnagyobb bevásárlások idején, ingyen lehet utazni az autóbuszokon. Az eladatlan jegyek árát ugyanis az üzletek tulajdonosai megtérítik a közlekedési vállalatnak. ■ Egy amerikai folyóirat közvéleménykutatást végzett, melynek eredményeképpen megállapították, hogy a hazugság emberbarát cselekedet. Az amerikaiak 41 százaléka állítólag azért hazudik, hogy meg ne sértse embertársait, vagy pedig azért, nehogy ostobábbnak tűnjék náluk. A további 8 százalék rokonszenvet vagy részvétet akar kelteni, 4 százaléka nem akar nevetségessé válni. Az amerikaiaknak csak 3 százaléka ) hazudik ártó szándékkal, 3 százalék azért, hogy fölösleges mérgelődést vagy munkát takarítson meg, 14 százalék hazugsággal akarja érvényesíteni akaratát. A maradék 42 százalék állítólag sosem hazudik! A kutatás során megállapították, hogy a férfiak többször állítanak valótlanságot, mint a nők; az Ügyefogyottak gyakrabban, mint az élelmesek, és végül az ideges amerikai háromszor annyit jelent, mint a nyugodt, kiegyensúlyozott.