A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
A lapok hírül adták, hogy a Komáromi Magyar Területi Színház és a Győri Kisfaludy Színház hivatalosan is felvette a kapcsolatot. A két színház együttműködése a két ország kulturális egyezményében már szerepel. Nemrégen a győriek a bratislavai Hviezdoslav Színházban telt ház előtt mutatták be a Tartuffet és a Tisztességtudó utcalányt. A szerkesztőségnek így alkalma nyílt beszélgetésre hívni a két színház igazgatóját és néhány győri színészt. Az alábbi kérdésekre kaptunk választ. 1. Mit jelent konkrétan a kapcsolatteivével? 2. Mik az előnyei a két színház együttműködésének? 3. A Győri Kisfaludy Színház hogyan értékeli a bratislavai bemutatkozást? Krivosik István, a Matesz igazgatója: - Régi vágya és álma színházunknak, hogy magyarországi együttessel kapcsolatot teremtsen. Fáradozásunk eddig nem járt sikerrel, mindig közbejött valami. Most az az érzésünk, hogy a győriekben megfelelő partnerre találtunk. Ugyanis mi Csehszlovákiában nem találunk olyan társulatot, amelyikkel versenyezhetnénk, amelyiktől tanulhatnánk, támogatást kaphatnánk. Rendezők, színészek és díszlettervezők cseréjére gondolok s a helyes színpadi nyelvet kialakító szakember segítségére. Kölcsönösen látogatjuk egymás előadásait, rendszeresítjük a tapasztalatcserét. A szövegkönyvek cseréjét sem hagyjuk ki a számításunkból. Sőt... ajánlani akarunk a győrieknek kitűnő szlovák és cseh darabokat is. Együttműködésünkkel bővítjük mindkét színház repertoárját. A Pillantás a hídról-t és a Rozsdatemetőt a győriek nem játszották, a mi bemutatóinknak tapsolt a közönség. A Kisfaludy Színház jó operett-együttessel rendelkezik. Szeretnénk a magyarlakta vidékeket néhány kiváló és színvonalas operett-előadással meglepni. Várady György, a Győri Kisfaludy Színház igazgatója: — Nagyon fontosnak tartom a tervezők cseréjét. Amikor kéthetes hivatalos kiküldetésben itt jártam, rájöttem, hogy a csehszlovák színpadművészet technológiája a miénknél jóval fejlettebb. Az önök műhelyében olyan anyagokkal kísérleteznek, amelyek olcsóbbak és könnyebbek. Mi az illetékes minisztériumhoz már beterjesztettük az együttműködés konkrét pontjait s ezek a két ország kulturális egyezményében is szerepelnek. Történetesen a két rendező cseréjére már az új esztendőben sor kerül. Lukács Viktor jön hozzánk Győrbe s a mi Szilágyi Bertalanunk utazik Komáromba. Az évad másik felében Konrád Józsefet várjuk. A tervezők is helyet cserélnek az új esztendőben. Baráth András Komáromba megy, Vecsei József érdemes művész pedig Győrbe utazik. A szerződés két évre szól és az együttműködés gyümölcsözőnek ígérkezik. Bratislaval szereplésünkkel kapcsolatban annyit szeretnék mondani: megismerkedtünk a közönséggel, és úgy érezzük, hogy megértésre is találtunk. Persze, jól szét is néztünk a Hviezdoslav Színházban, Európa egyik legkorszerűbb színházában s nincs kétségünk afelől, hogy nagyobb szcenikai és technikai igényű darabjainkat is be tudjuk itt mutatni. Elsősorban nagyoperettekre és klasszikus művekre gondolok. Krivcsik István, a MATESZ igazgatója: — Az új esztendőben a mi színházunk utazik Győrbe és néhány más megyei városba. A Kismadárral, a Lőcsei fehér asszonnyal vagy Kohout: Ilyen nagy szerelem című darabjával. Várady György, a Győri Kisfaludy Színház igazgatója: — Mi már itt vagyunk és Bratislaván kívül még Párkányban, Érsekújvárott, Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren és Komáromban szerepelünk. A Tartuffe nagyszerű Elmírája, Szende Bessy és Tartuffe-ja, Várady György Medgyesi Mária, A tisztességtudó utcalány kitűnő Lizije Várady György és Krivosik István igazgatók szerkesztőségünkben