A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1966-01-02 / 1. szám
E333s Fél háromkor megyünk a repülőtérre. Az arabok szeretik a rendet, az időpontot betartják. Háromkor a repülőtéren vagyunk. A kísérő ezzel eleget tett kötelességének, felsóhajt és megkönnyebbül, hogy hála Istennek, mint az az ember, akinél a rokona három napnál tovább tartózkodik. Ő már szabad, bennünket meg egyen meg a fene, a sugárhajtású repülő csak öt órakor emelkedik a levegőbe, így jártunk Athénban és Nicosiában is. Fél óra késéssel Indulunk Kairóból Bejrútba, Libanon fővárosába. A Földközi-tenger felett száguldunk célunk felé. Közelebb lenne Bejrút Izraelen keresztül, mi mégis kerülővel megyünk, mintha rossz lenne az út, javítanák és a táblán ordító betűkkel ez állna: — Ellenszenv-kitérő! Képletesen szólva rossz csak az út Izrael fölött, a kapcsolattal nincs minden rendben arabok és zsidók között. Izrael légiterébe haragból és ellenszenvből nem repül be arab gép. Inkább a kitérőt választja és több benzint fogyaszt! Hatvan percet sem vesz igénybe az út s alattunk terül a libanoni partvidék. A repülőgép fedélzetéről nagyon szép az ország fővárosa, Kis állam Libanon. Területe 10 400 négyzetkilométer, lakossága másfél millió. S amilyen kicsi az ország, olyan nagy a múltja, történelme. Ha lenne időnk hősi múltjáról szólni, a föníciaiakról, a bátrakról és nagyszerű hajósokról, majd a hódító seregek behatolásáról s a török és a francia megszállásról s nem utolsósorban a függetlenség elnyeréséről kellene beszélni, amelynek dátuma 1946, az idegen csapatok ekkor vonultak ki végleg a kis ország területéről. Egyiptomban síkság és sivatag futtatja szabadon a tekintetet, Libanonban mindjárt a tenger partján hatalmas hegylánc húzódik. Főként ezzel magyarázható, hogy míg a partvidéken mediterrán éghajlat uralkodik, addig fent, a 3000 méter magas csúcsokon gyakran csillog a hó. A forgalom műúton, autósztrádán bonyolódik, a vasút fejletlen, csupán egyetlen sínpár köti össze a fővárost Szíriával. Persze, a mozdonynak cseppet sem irigylésre méltó a dolga. Csupán négy-öt vagon vontatására futja erejéből, fogaskereken kapaszkodik fel az 1542 méter magas hágóra. Bejrútnak 140 000 lakosa és kitűnő kikötője van. A fővárost szépen gondozott, terasszos kertek veszik körül. Itt van a kereskedelem és a pénz központja. Szinte minden utcasarkon lehet pénzt beváltani. Nem kérdik, van-e engedélyed. Ismerik a világ valamennyi forgalomban lévő érmét vagy papírját. Máshoz is értenek. A naiv külföldire a harmincas évek elején forgalomba hozott, értéktelenné vált pénzt is rásózzák s szégyenkezhet Damaszkuszban, amikor a múzeumi belépőt Bejrutban vásárolt szíriai fonttal fizeti meg. Még szerencse, hogy a szíriai vezető nem csinál ügyet a rossz pénzből, nyilván nem az első külföldit szabadítják rá Bejrutból hamis pénzzel. Szállónk a város szívében van. Négyen használunk egy mosdót, egyetlen zuhanyozóval. Nem a legszerencsésebb megoldás. A kétágyas szoba ára 11 font, körülbelül 130 koronának felel meg. Ötödik emeleten kapjuk a szobát, balkonunk, redőnyös ablakunk, falba épített szekrényünk és telefonunk van. A szomszédban kétes életű hölgyek cserélnek ágyat. Érkezésünk pillanatában egy londoni szőke nő távozik s helyére Nyugat-Berlinből érkezik egy barna, festett szemű hölgy. Mindketten éjszaka éltek s nappal aludtak. Távoli országokban lehet igazán szép pénzeket keresni! Jobbára turistaforgalomból és kereskedelemből él az ország. A földterületnek csak a 29 százaléka művelhető meg. Újabban a világbank hiteleivel, öntözőberendezések építésével növelik a termőterületet. A földeken búza, árpa, kukorica, burgonya, vöröshagyma, paradicsom, narancs, citrom, banán és alma terem. A legelőket juh és kecske járja. Az üzemekben gyapotot fonnak és szőnek, cementet, olajat, szappant, gyufát gyártanak, bőrt és dohányt dolgoznak fel. Bejrút. A főváros egyik híressége az Amerikai Egyetem. Daniel Bliss alapította 1866-ban. Az első évben 16 hallgatója volt az egyetemnek, ma ötvenhárom ország több mint 3000 fia tanul itt. Az egyetem a fakultások egész sorával rendelkezik. Sokféle adományból tartja fel magát. Elsősorban amerikai milliomosok dollárjaiból. A hallgatók közül sokan pincérkedésből teremtik elő a tanuláshoz szükséges pénzt. Mindezt egy főiskolás lány meséli, aki végigkísér bennünket az udvaron és mutogatja az épületeket, a sporttelepet, a strandot stb. Közel- és Közép-Kelet fiai és lányai tanulnak az Amerikai Egyetemen s az Egyesült Államok kormánya nagy reményeket fűz a tanári kar munkájához. A szocializmus befolyását ellensúlyozni az arab világban.ki negyedhez, majd a galambok sziklájához vezetnek. A tenger vizéből emelkedik ki a szikla, a régi egyiptomiak postagalambjaikkal ide küldték híveiket. A XIII. századig figyelőtorony is állt ezen a helyen. Újabban öngyilkosok kedvelt helye a szikla. Innen vetik a mélységbe magukat. A főváros egy másik pontján Izraelből menekült arabok kunyhói egymás hegyén-hátán. Majd tovább egy 60 000 férőhelyes stadion. Az épület homlokát bokszolók és súlylökők képei díszítik. A múzeum földszinti termében föníciai írást tartalmazó kődarabkák láthatók. Huszonkét írásjelből állt a föníciai ábécé. Ha a fáraó Egyiptomból küldöttséget menesztett ide, a küldöttség tagjai a fáraó szobrát is hozták magukkal és az asztalra állították. S mi a Sztálin-szobrok idejében azt hittük, hogy van új a nap alatt. Egyik teremben egyiptomi ajándékok, a másikban perzsa emlékek, a harmadikban freskók és szarkofágok, a negyedikben mitológiai alakok. Egy kőtáblán bizánci figyelmeztetés: Védjétek meg asszonyaitokat! Szegény nők, mi minden bajuk volt már a történelemben! Amerre csak nézel, mindenütt valamilyen emlékkel találkozol. Nem hiába mondják, hogy ha Bejrútban hét méterre leásol, biztosan találsz múzeumba illő tárgyat. Mács József IS" A libanoni partvidék a repülő fedélzetéről Az Amerikai Egyetem udvarán Bejrúti utcarészlet Az Amerikai Egyetem hallgatója élénken magyaráz csoportunk fiatal mérnökének