A Hét 1966/1 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1966-01-02 / 1. szám

E333s F­él háromkor megyünk a repülőtérre. Az arabok szeretik a rendet, az idő­pontot betartják. Háromkor a repülő­téren vagyunk. A kísérő ezzel eleget tett kötelességének, felsóhajt és megkönnyeb­bül, hogy hála Istennek, mint az az ember, akinél a rokona három napnál tovább tartóz­kodik. Ő már szabad, bennünket meg egyen meg a fene, a sugárhajtású repülő csak öt órakor emelkedik a levegőbe, így jártunk At­hénban és Nicosiában is. Fél óra késéssel Indulunk Kairóból Bejrút­ba, Libanon fővárosába. A Földközi-tenger fe­lett száguldunk célunk felé. Közelebb lenne Bejrút Izraelen keresztül, mi mégis kerülővel megyünk, mintha rossz lenne az út, javítanák és a táblán ordító betűkkel ez állna: — Ellen­szenv-kitérő! Képletesen szólva rossz csak az út Izrael fölött, a kapcsolattal nincs minden rendben arabok és zsidók között. Izrael légi­­terébe haragból és ellenszenvből nem repül be arab gép. Inkább a kitérőt választja és több benzint fogyaszt! Hatvan percet sem vesz igénybe az út s alat­tunk terül a libanoni partvidék. A repülőgép fedélzetéről nagyon szép az ország fővárosa, Kis állam Libanon. Területe 10 400 négyzet­­kilométer, lakossága másfél millió. S amilyen kicsi az ország, olyan nagy a múltja, történel­me. Ha lenne időnk hősi múltjáról szólni, a föníciaiakról, a bátrakról és nagyszerű hajó­sokról, majd a hódító seregek behatolásáról s a török és a francia megszállásról s nem utolsósorban a függetlenség elnyeréséről kel­lene beszélni, amelynek dátuma 1946, az ide­gen csapatok ekkor vonultak ki végleg a kis ország területéről. Egyiptomban síkság és sivatag futtatja sza­badon a tekintetet, Libanonban mindjárt a ten­ger partján hatalmas hegylánc húzódik. Főként ezzel magyarázható, hogy míg a partvidéken mediterrán éghajlat uralkodik, addig fent, a 3000 méter magas csúcsokon gyakran csillog a hó. A forgalom műúton, autósztrádán bo­nyolódik, a vasút fejletlen, csupán egyetlen sínpár köti össze a fővárost Szíriával. Persze, a mozdonynak cseppet sem irigylésre méltó a dolga. Csupán négy-öt vagon vontatására fut­ja erejéből, fogaskereken kapaszkodik fel az 1542 méter magas hágóra. Bejrútnak 140 000 lakosa és kitűnő kikötője van. A fővárost szépen gondozott, terasszos kertek veszik körül. Itt van a kereskedelem és a pénz központja. Szinte minden utcasar­kon lehet pénzt beváltani. Nem kérdik, van-e engedélyed. Ismerik a világ valamennyi for­galomban lévő érmét vagy papírját. Máshoz is értenek. A naiv külföldire a harmincas évek elején forgalomba hozott, értéktelenné vált pénzt is rásózzák s szégyenkezhet Damasz­­kuszban, amikor a múzeumi belépőt Bejrutban vásárolt szíriai fonttal fizeti meg. Még sze­rencse, hogy a szíriai vezető nem csinál ügyet a rossz pénzből, nyilván nem az első külföldit szabadítják rá Bejrutból hamis pénzzel. Szállónk a város szívében van. Négyen hasz­nálunk egy mosdót, egyetlen zuhanyozóval. Nem a legszerencsésebb megoldás. A kétágyas szoba ára 11 font, körülbelül 130 koronának felel meg. Ötödik emeleten kapjuk a szobát, balkonunk, redőnyös ablakunk, falba épített szekrényünk és telefonunk van. A szomszéd­ban kétes életű hölgyek cserélnek ágyat. Ér­kezésünk pillanatában egy londoni szőke nő távozik s helyére Nyugat-Berlinből érkezik egy barna, festett szemű hölgy. Mindketten éjszaka éltek s nappal aludtak. Távoli országokban lehet igazán szép pénzeket keresni! Jobbára turistaforgalomból és kereskedelem­ből él az ország. A földterületnek csak a 29 százaléka művelhető meg. Újabban a világ­bank hiteleivel, öntözőberendezések építésével növelik a termő­területet. A földeken búza, árpa, kukorica, burgonya, vöröshagyma, para­dicsom, narancs, citrom, banán és alma terem. A legelőket juh és kecske járja. Az üzemekben gyapotot fonnak és szőnek, cementet, olajat, szappant, gyufát gyártanak, bőrt és dohányt dolgoznak fel. Bejrút. A főváros egyik híressége az Ame­rikai Egyetem. Daniel Bliss alapította 1866-ban. Az első évben 16 hallgatója volt az egyetem­nek, ma ötvenhárom ország több mint 3000 fia tanul itt. Az egyetem a fakultások egész sorával rendelkezik. Sokféle adományból tart­ja fel magát. Elsősorban amerikai milliomosok dollárjaiból. A hallgatók közül sokan pincér­­kedésből teremtik elő a tanuláshoz szükséges pénzt. Mindezt egy főiskolás lány meséli, aki végigkísér bennünket az udvaron és mutogatja az épületeket, a sporttelepet, a strandot stb. Közel- és Közép-Kelet fiai és lányai tanulnak az Amerikai Egyetemen s az Egyesült Álla­mok kormánya nagy reményeket fűz a tanári kar munkájához. A szocializmus befolyását ellensúlyozni az arab világban.­ki negyedhez, majd a galambok sziklájához vezetnek. A tenger vizéből emelkedik ki a szikla, a régi egyiptomiak postagalambjaikkal ide küldték híveiket. A XIII. századig figyelő­torony is állt ezen a helyen. Újabban öngyil­kosok kedvelt helye a szikla. Innen vetik a mélységbe magukat. A főváros egy másik pont­ján Izraelből menekült arabok kunyhói egy­más hegyén-hátán. Majd tovább egy 60 000 férőhelyes stadion. Az épület homlokát bok­­szolók és súlylökők képei díszítik. A múzeum földszinti termében föníciai írást tartalmazó kődarabkák láthatók. Huszonkét írásjelből állt a föníciai ábécé. Ha a fáraó Egyiptomból küldöttséget menesztett ide, a küldöttség tagjai a fáraó szobrát is hozták magukkal és az asztalra állították. S mi a Sztálin-szobrok idejében azt hittük, hogy van új a nap alatt. Egyik teremben egyiptomi ajándékok, a másikban perzsa emlékek, a harmadikban freskók és szarkofágok, a ne­gyedikben mitológiai alakok. Egy kőtáblán bi­zánci figyelmeztetés: Védjétek meg asszonyai­tokat! Szegény nők, mi minden bajuk volt már a történelemben! Amerre csak nézel, mindenütt valamilyen emlékkel találkozol. Nem hiába mondják, hogy ha Bejrútban hét méterre leásol, bizto­san találsz múzeumba illő tárgyat. Mács József IS" A libanoni partvidék a repülő fedélzetéről Az Amerikai Egyetem udvarán Bejrúti utcarészlet Az Amerikai Egyetem hallgatója élénken magyaráz csoportunk fiatal mérnökének

Next