A Hét 1966/2 (11. évfolyam, 27-52. szám)
1966-07-03 / 27. szám
iratot, újságcikket, amely az énekkarral kapcsolatos. 18 éves kora óta, 1936-től tagja az énekkarnak. Később az egyik stábát amputálták, mégis mindkéthéten kétszer begyalogolt a város másik széléről és pontosan megjelent a próbákon. Sőt az énekkar ügyes-bajos dolgai érdekében is sokat kell gyalogolni. De Ocelnik László nem sajnálja a fáradságot. Az énekkarért a tűzbe menni képes, ő a leglelkesebb tagok egyike. Bekötött iratcsomókat szed elő. Előkerülnek az énekkarról írt cikkek, többekközött Fábry Zoltánkedves megemlékezése, amelyet a mester a 100. évforduló tiszteletére írt. Nincs olyan csehszlovákiai magyar sajtótermék, amelynek hasábjairól ne szerepelne Itt legalább két-három cikk, riport. Jóleső érzés, ha pár dicsérő sort olvashatnak önmagukról, amit mindenkor meg is érdemelnek. Többet, sokkal többet is érdemelnének, de azt csak a rozsnyói városi szervektől, társszervezetektől kaphatják meg, hiszen a város történelmébe nem most, de már egy évszázaddal korábban beírták nevüket s hisszük, hogy ezt teszik továbbra is úgy önmaguk, mint az egész város és a csehszlovákiai magyar kultúra dicsőségére. RESZELI FERENC Prandl Sándor és Razor Béla felv. Próba Az idei Jókai-napokon történt sikeres szereplés után — Akkor is ezt mondtad volna, ha itt van a feleséged?! Akkor valószínűleg így nyilatkozol: „Csak azóta tudom, mi a boldogság, amióta nős vagyok.“ — Én meg az újvári dohánygyár élő reklámja vagyok, annyit cigarettázom. Tudja osztályfőnök elvtárs, hogy érettségi előtt is elcsípett párszor cigizés közben. — Felvettek a főiskolára, de azután úgy tűnt, hogy az öt év túlságosan hosszú idő. Ezért látnak most itt katona ruhában. Ha leszerelek, tanulok további A soron következő csak levelet írt az osztályfőnöknek az ötéves találkozóra. — A technikai főiskolán a legjobb diák, de még mindig azt a híres kabátot hordja, amit az ipariskola minden diákja olyan jól ismert. — mondja Krajzer elvtárs. — Jól érzem magam, mert még nem nősültem meg” — mondja a következő „páciens". A társai jót nevetnek ezen a bölcsességen, mert az illető bizony belekopaszodott a nőtlenségbe. A fiatalok jókedvűek és most nem is érzik olyan súlyosaknak azokat a terheket, melyeket az élet rakott a vállukra. Fiatalok, erősek és egészségesek. Tudják, hogy az élet nem mese, hanem küzdelem még a legideálisabb társadalomban is. Ha elmondják a bajaikat , gondjaikat, nem panasz akar ez lenni, csupán a tények megállapítása. * * # Az osztályfőnöki Óra befejeződött ugyan, de a volt diákok nem szaladnak szét a szélrózsa minden irányában. Az Európa szállóba mennek, hogy egy kicsit elborozgasstnak, énekeljenek, táncoljanak, tréfáljanak... Hiszen fiatalok még, nagyon fiatalok és a szórakozás is hozzátartozik a fiatalsághoz! Hogy nincsen még lakásod és autód? Majd lesz? Ha öt év múlva ismét találkoztok, már bizonyára nem lesz ilyen panasza egyikteknek sem. Hogy még nem jártátok be a világot? Esetleg még nem is voltatok túl az országhatárokon? Hát a születtek? Kérdezzétek csak meg őket, milyen volt az ő fiatalságuk! Az apátok is csak akkor jutott el más országba, ha a harctérre vitték, vagy fogolytáborból . Ilyen áron ne is akarjátok ti világot látnil Csak dolgozzatok szorgalmasan, nevető szemmel, vagy keményen összeszorított fogakkal, de mindig becsületesen és akkor minden vágyatokálmotok valóra válhatl Csak háború ne legyen többé! II. LÁSZLÓ ENDRE Tóthpál Gyula felvételei Amerika über alles Egyre nagyobb méreteket ölt az Egyesült Államokban a tiltakozó hullám az amerikai kormány vietnami „piszkos háborúja“ ellen. Nemcsak az a tény játszik itt közre, hogy egy olyan háború folyik, melyet nem előzött meg hadüzenet, hogy az amerikai zsoldosok békés falvakat rombolnak le, mérgező gázokkal és repülőgépekről permetezett vegyszerekkel pusztítják a lábon álló termést és a trópusi erdőket, hidakat és utakat rombolnak hatalmas hadigépezetükkel, mellyel a vietnami nép mindenekelőtt az agreszszorral szemben egyre növekedő gyűlöletből táplált hihetetlen kitartással, végtelen áldozatkészséggel és bátorsággal száll szembe. Az amerikai fiatalság ugyanis tudatában van annak, milyen hamisan csengenek bizonyos sokat hangoztatott szólamok „az amerikai életformáról“, mely az USA politikusainak állítása szerint példaképül kellene, hogy szolgáljon más államok számára, „a szabadságért folyó harcról“, a demokrácia védelméről“. Az amerikai ifjúság nagyon is jól tudja, mennyire korhadtak a mai amerikai társadalmi erkölcs alapjai. Kezdi érezni más, szilárdabb értékek szükségességét. A jelszavak, melyekkel kivonul az utcára, már nemcsak háborúellenes hangulatának pacifista befejezői, hanem a társadalmi tiltakozás megnyilvánulásai. Ezt bizonyítják az itt közúti képek is, melyek a chicagói fiatalságnak a vietnami háború elleni nemrég lezajlott tüntetéséről készültek. Két tényező az, amire szeretnénk felhívni a figyelmet. Az egyik, hogy a tüntető menetben a második világháború veteránjai ott meneteltek a fiatalokkal, a másik, hogy olyan jelszavak alatt vonultak fel, melyeken kifejezést adtak a vietnami nép győzelmébe vetett meggyőződésüknek! Chicago: Ennek a plakátnak a szövegét aligha szükséges lefordítani. „Führer“ Johnson és politikája — „Amerika über alles" világosan megmondja, mit akarnak kifejezni vele a tüntetők. Chicago: „Ha árvákká tesszük a vietnami gyerekeket, megnyerjük őket a demokráciának?“ — „Okvetlenül gyilkolniok kell a fiainknak?“ — Mi lenne, ha az ön gyermekére szórnának napalm-bombát?“ A mai Amerika arca. A kép nem Chicagóban, hanem Berkeley egyetemi városban készült, ahol 120 rendőrt vonultattak fel a háború ellen tüntető diákság ellen. Chicago: Koporsó — a kegyetlen, gyilkos vietnami háború szimbóluma — a tüntető felvonulás élén.