A Hét 1969/1 (14. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-05 / 1. szám

a fejét, hiszen akik itt dolgoznak, tudják, mi a becsület. Minden arany, ami fénylik Arany itt, arany ott, arany amott, sárga, fénylő aranytömbök, rudak, téglalapok, érmék, kitüntetések min­denütt, amerre nézünk. Nyugodt lé­lekkel megcáfolhatjuk a közmondást, amely azzal, hogy leszögezi: „Nem mind arany, ami fénylik, bizonytalan­ságot kelt. Ám itt nincs helye a gya­núnak, mindenki meggyőződhetik ró­la, aki olvasni tud, hogy a kincses­kamrában minden színarany. A kerekeken felém gördülő fémlá­dából kiemelek egy sárga, vaskos töm­böt ... majd egy másikat... egy har­madikat ... Forgatom a színaranyat, nézegetem, végre is beleremeg a ke­zem a fárasztó mulatságba, hiszen minden egyes tömb pontosan 12 kg-ot nyom. A hossza 24,5 cm, a szélessége 9 és a magassága 4 cm. Megtudom, hogy egy-egy tolókocsira 2,5 mázsa arany fér fel, ami testvérek között is megéri a 10 millió koronát. Akinek kedve van hozzá, az kiszámíthatja, hogy az arany kilója 8 000 deviza­­koronába kerül, akkor ennek a 12 ki­lós aranytéglának az értéke majdnem 100 000 devizakoronára, vagyis fél mil­lió csehszlovák koronára rúg. Megvásárolná kedves olvasó, ha volna ennyi pénze? Ne fáradjon ké­rem, felesleges az érdeklődése, hi­szen amúgy sem eladó ez az arany. Azután meg, mit is kezdene vele? Vi­szont egészen más volna a helyzet, ha az olvasó akarná eladni karkötő­jét, nyakláncát vagy egyéb ékszerét, mert azt természetesen megfelelő áron, minden további nélkül öröm­mel átveszik az óra- és ékszerboltok. A legtisztább a szovjet arany Az aranyrudak felületét vizsgálga­tom. Keresztlevelükből, azaz a beléjük vésett jelekből és számokból annyi mindent megtud az ember! Például azt, hogy honnan származik ez vagy az az aranytömb, milyen a minősége, de az sem érdektelen, hogy hol ön­tötték formába. A „gyengébb kedvé­ért“, aki a jelen esetben én vagyok, Dolegal elvtárs körülményes magya­rázatba fog, miközben rámutat az egyik téglára. Ez a PRB feliratú pél­dául a Szovjetunióból való, az ott az Egyesült Államokból, egy másik hazá­ja pedig Anglia. Míg a szovjet töm­bökön feltüntetett szám 999,9, a töb­bieké 999,7. Mit jelent ez? Azt, hogy a szovjet arany két tízezrelékkel tisz­tább, mint a többi, vagyis egy tízez­relék híján szinarany s ezzel az ösz­­szetételével párját ritkítja az egész világon. Ezzel magyarázható, hogy a kitűnő minőségű 24 karátos szovjet aranyat a világpiacon is nagyrabe­­csülik. Itt a banképület alagsorában és a többi munkahelyen van belőle bőven. Az arany eredetéről tehát a bele­vésett betűk alapján nem merülhet­nek fel kétségek. Titokzatosabbak azonban útjai, amelyeket bejárt, mi­előtt hozzánk került. Az arany ugyan­is azt a célt szolgálja, hogy keres­kedjenek vele, s ezért minél több helyen fordul meg, annál jobb. Ezért nem tekinthető véletlennek, ha a szov­jet aranytömb nem közvetlenül a Szovjetunióból, hanem Londonból, vagy Madridból kerül hozzánk. Az aranyat olvasztják Az egyik asztalon, szinte hihetet­len, 5 mázsa arany hever. Úgy tűnik, mindössze néhány kiló az egész. Ezek a rudak is magukon viselik kereszt­­levelüket, melyből minden kétséget kizáróan azonnal megállapítható, hogy az olvasztásra feljogosított cé­gek közül (mindössze 38 ilyen céget tartanak nyilván a világon) melyik­nek a konyhájában látott napvilágot valamelyik öntvény. Minthogy Csehszlovákiának az ilyesmire nincs joga, az aranytömbö­­ket, rudakat és téglákat külföldön, többnyire Londonban vásároljuk. Rendszerint a szovjet aranyat is on­nan kapjuk. Ha azonban kivételesen mégiscsak készítünk aranyöntvényt, az nem lehet más, mint vékony lemez, vagy szemcse. Ám az aranypénzek, érmék beolvasztása — minthogy kül­földön igen népszerűek és keresettek — szigorúan tilos. A polgárok ajándéka De térjünk vissza, ha csak néhány percre is, a kincseskamrákba, azok­hoz a dolgozókhoz, akik az arany­­készleteket kezelik. Mindent ponto­san beírnak, ellenőriznek és felülvizs­gálnak. Mindenről tudnak, mindent észrevesznek, szemük, mint a sasé ... Tévedni ugyan emberi dolog, de ők talán még sohasem tévedtek. — Mit rejtenek magukban azok a leplombált nyakú zsákok? Hát azok a zacskók? Nem is válaszolnak. Egyszerűen ki­szórják előttem az egyik tartalmát, éppen ma érkezett... Osztrák—-Ma­gyar Monarchia-beli aranyforintok gurulnak szét az asztalon ... ezer ... ötezer ... tízezer ... Ki tudja? Az ék­szerészek vásárolták fel a lakosság­tól. Nem csoda, hogy ilyen sok van belőlük, hiszen a karácsonyi ajándé­kok megvásárolásához az embereknek pénzre van szüksége. Az aranyforin­tok ára jól jön a bevásárlásoknál... Persze ékszerekben sincs hiány a sok arany között. A karkötők, fülbe­valók, nyakláncok, gyűrűk és ki tud­ná felsorolni, még milyen csecsebe­csék, a polgárok ajándékai, felajánlá­sai a Köztársasági Alapra. A szak­emberek minden egyes darabot ék­szerész mérlegen hajszálpontosan le­mérnek és mindjárt fel is becsülnek. Az értük járó összeget a Köztársasági Alapnak továbbítják. Az ajándékozott arany pedig az olvasztókemencébe vándorol, hogy színarannyá váljon, valutaalapunk, az aranyfedezet gya­rapítására ... Joggal állítja tehát Dol­ánl elvtárs, hogy az aranykészlet nem apad sőt ellenkezőleg, fokozatosan növekedik. És ez a fő, mert minél több van be­lőle, annál jobb. A munkatermelékenység még az aranynál is többet ér Csakhogy ne feledjük, az aranyfe­dezet növelése magában véve nem elég gazdasági nehézségeink orvoslá­sára. Mire való tehát? Az aranykészlet a pénz aranyfe­dezetét biztosítja és fizetési eszköz­ként szolgál, de nem a hazai piacon, hanem kizárólag a külkereskedelem­ben, úgyhogy belföldi jelentősége el­enyésző. Ezért az aranynál sokkal fontosabb a munkatermelékenység állandó növelése, az, hogy minél több és minél jobb minőségű árut, főleg exportárut termeljünk. Mert az ér­tékes devizára csak akkor tehetünk szert, ha gyártmányaink versenyké­pesek lesznek a külföldi piacokon, ahol egyelőre csupán bizonyos termé­keink iránt mutatnak érdeklődést. Aranykészleteink növelésének fel­tétele tehát külkereskedelmünk fel­lendítése. A behozott áruért kifize­tett devizákat az exportáruért kapott devizákkal kell fedeznünk, mégpedig oly módon, hogy a bevételek jóval meghaladják a kiadásokat, vagyis, hogy minél több devizánk maradjon koronánk aranyfedezetére. Ha ez si­kerül — természetesen sok függ a gyárak és üzemek jobb munkájától is —, akkor népgazdaságunknak nem lesznek leküzdhetetlen problémái. És ez a célunk! KARDOS MÁRTA Aranypénzek minden korból. — a Köztársasági Alap javára Szovjet aranytégla, finomsága 989,9. Aranytégla Denverből, az Egyesült Államokból. Finomsága 999,7. Mérik a felvásárolt aranypénzeket. M. Peterkin felvételei

Next