A Hét 1970/1 (15. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-31 / 22. szám
rázza. Ez a pisztoly egy bizonyos Valentényi pandúrparancsnok tulajdona volt valamikor. Bakó Józsi bácsi nem „tárlatvezető“, de ismerője a régi öltözeteknek, mutatja, hogy az a nadrág, melyetelemei, már régen kiment a divatból, a neve „billencs“ volt. Megcsodáljuk a szemközti falon függő faragványt. Azt a ma is élő 70 esztendős Fritz Mátyás bácsi faragta első világháborús fogsága idején egy bicskával. Selyemkendők díszét, mintáját nézegetjük. Marsai Ferenc, a lévai járás néprajzi bizottságának elnöke a juhászok öltözetét vizsgálgatja, latolgatva, hogyan keveredtek a magyaros és szlovákos díszítőelemek. Ha végigtekintünk a tárlón, könnyen megállapítható, hogy a gyűjtők tudatában nyoma sem volt a „magyarkodásnak , hisz a tárgyak bizonyítják: mindkét nép hagyományai megtalálhatók. Íme, ott az a figura egy szlovák legény viseletét hordja magán. Akaratlanul is eszünkbe jut, hogy összehasonlításokat tegyünk, hisz más tájak néprajzi gyűjteményét is láttuk már. Többen ott, a csehországi Domažlicén, a Chodvidék tájegységének szobáit járva emlegettük is néhány esztendővel ezelőtt. Ha nálunk is lenne ilyesmi! Most visszaemlékezünk erre és nyomban hangoztatjuk is véleményünket. A palásti gyűjtemény olyan gazdag, hogy számára szűk ez a szobácska. Közben járjuk az előbb megnyitott néprajzi szobát körbe-körbe. Békési bácsi, a volt vöröskatona tárgyilagos büszkeséggel magyaráz. Nem kaptunk mi egy fillér támogatást sem az államtól ehhez, igaz, hogy nem is kértünk, tudjuk mi, kell a pénz máshová, de nézze elvtárs, mi tizenkilencesek csak azt kívánjuk, hogy becsüljék meg a fiatalok a nép múltját.. . Egyszerre csak eszembe jut, hogy indulni kell tovább, gyorsan elköszönök. Kicsit meg is bántódott talán a sietős búcsú miatt, de azért barátságosan integet. Még látom, amint öregesen, szuszogva matat a nép történelmének hagyatékai között. Óh, mily szép lesz, ha majd a fiatalok is nyomába indulnak holnap, vagy holnapután! Szöveg: HAJDÚ ANDRÁS Képek: BOLYAI JÓZSEF Dalosestek a Bodrogközben Nagyszerű kulturális rendezvényre vállalkozott a Csornászok nagykaposi szervezete Petrik Barnabás és Géczi Lajos tanárokkal az élen. Járásunk legjobb énekkarai és népdalénekesei egész estét betöltő műsort adtak Nagykaposon, Abarán és Kistárkányban. A rendezvényre meghívták Budapestről Vess Lajos Erkel-díjes zeneszerzőt is, aki mind a három helyen előadást tartott az öszes magyarságával népdalkultúránk múltjáról és jelenéről. Tömör, világos, az egyszerű parasztember számára is érthető mondatokban vázolta a népdalok keletkezését, csodálatos szépségét, tisztaságét. Előadásában mély tisztelettel és szeretettel beszélt Bartók Béla és Kodály Zoltán fáradhatatlan népdalgyűjtő munkásságáról. Megemlékezett Nagykapos nagy szülöttjének, Erdélyi János költőnek úttörő szerepéről a magyar népdalgyűjtésben. Még ott cseng mindannyiunk fülében a magyarországi „Röpfű páva“ országos népdalverseny sok szép dala, amikor egy egész ország énekelt, úgy ahogyan azt Kodály Zoltán megálmodta. E verseny szervezője és vezetője Vass Lajos volt. Hála a televíziónak, a Magyarország határain túl élő magyarok milliói is nézhették e nagysikerű népdalversenyt. Ennek tudható be, hogy az egyszerű emberek megszerették és szívükbe zárták Vass Lajos nevét. Tisztelettel és szeretettel vették körül a dolgos, egyszerű emberek mindenütt. Itt, Abarán is, négyszázan (mert ennyien gyűltek össze) énekelték vele a Félegyházi utca, a Tavaszi szél és a Látod édesanyám című népdalokat. Volt még két becses vendég Budapestről: Béres Ferenc és Kovács Éva. Mind a ketten, nevükhöz méltóan szerepeltek. Csodálatos, szép hangon szólaltatták meg a szebbnél szebb népdalokat és virágénekeket. A közönség nem csalódott bennük, s úgy vélem, hogy ők sem csalódtak hallgatóikban, akik többször is visszatapsolták őket a színpadra. Nagy elismeréssel kell szólnunk a hazai énekesekről. Elsőnek talán a nagy múltú rozsnyói énekkart kell megemlítenem; a rozsnyólak, hagyományukhoz híven, mozgalmi dallal mutatkoztak be, majd népdalokat adtak elő, kiválóan. Az együttest Mita László tanító vezette. Az ő munkáját dicséri az énekkar kiforrott, művészi előadása. Nagykapos két énekkarral szerepelt, egy gyermek- és egy felnőtt karral. Mind a kettőt Kovács Aladár vezeti. A kaposi felnőtt énekkar nagyszerű hangerővel rendelkezik. Nagyon jó benyomást kelt a hallgatókban. A ga- Ifintat országos dalos találkozón is kitűnően szerepeltek. Kovács Aladár tudással, hozzáértéssel vezeti mind a két együttest. Úgy vélem, hogy érdemes erre az együttesre is jobban felfigyelni. Ezt minden tekintetben megérdemlik. A nagykaposi fellépésen vendégszerepelt a terebesi Közgazdasági Technikum és a Csomadok kistérkényi szervezetének énekkara fa. lírásunk népdalversenyének győzteseit Mólnár Erzsébet, Tóth Bálint és Tóth Emil képviselték. Népdalokat és pásztorénekeket adtak aiá. Közülük Molnár Erzsébetet kell különösebben kiemelnünk, szép és tiszta hangjáért. Ő vezette a rafxnrt is. A majd négyórás műsor nagyszerű szórakozást nyújtott fiatalnak, idősnek egyaránt. Ez a népdalestés bizonyítja, hogy a fiatalok is magukénak vallják a népdalt. A nagy tánézene- és tánédal-kalmaz egy cseppet sem halványította el bennük a népdal szeretetét. S hogy a népdal továbbra is élő kincsükké váljon, szervezzünk minél több hasonló népdalestet. TÖRÖK ELEMEK Részletek a néprajzi szaváról Megnyitó beszédet mondtak: Oroszlány József tanító J Jobbról) és Sándor Károly, a lévai járás népművelési felügyelője Kiss István volt a tárlatvezető Eljött a néprajzi szoba megnyitására a három veterán vöröskatona is: Jánosik Pál, Békési János, Macho József Fuvar.m tv.