A Hét 1970/2 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1970-10-18 / 42. szám

ban sok borzalmat kellett átélnem, de ez a szörnyűség minden eddigit fölülmúlt. Dante képzelőereje sem volna képes az itt tapasztal­ható emberi nyomor poklának leírására. A há­ború szenvedéseit sokszorosan tetőzte a kö­nyörtelen kolerajárvány, amely nem tesz kü­lönbséget győztes és legyőzött közö­t. Ch­lin szeptember 8-án Stuttgartban kapta a hít, hogy a lengyelek felkelését leverték, hogy Varsó elesett. E keserű hangulatosan írta vi­lághírű forradalmi etűdjét. Előtte Bécsben adott zongorahangversenyt, ahonnan azt írja, hogy a kolera „félelemmel tölti el a világot“. Pedig Európa közepét katonakordon őrzi, nehogy Lengyelországból továbbterjedjen a járvány. Mégis Bécsben szinte üres a hangversenyterem, mert „az előkelő gazdag polgárok a kolerától való félelmükben elmenekültek a városból... Bécsben mindenki rettenetesen fél a kolerától. Óvakodásuk szinte már nevetséges: nyomtatott imákat árusítanak, amelyekben istenhez és minden szentekhez fohászkodnak, hogy szűn­jön meg a járvány. Senki sem merészel gyü­mölcsöt enni és sokan elhagyják a várost. Le­veleiket is átlyuggatják melegített vasfogókkal és nagy egészségügyi pecsétet ütnek rá: ilyen nagy a félelem a kolerától.“ Ez a járvány elragadta a győztes orosz had­sereg vezérkari főnökét, von Clausewitzt po­rosz tábornokot is és Hegelt, a nagy német fi­lozófust, akinek a dialektikáról szóló tanítása oly nagy hatást tett a fiatal Marxra. Az 1831-es koleravész Lengyelországból Ma­gyarországra is betört. Pedig a nádor paran­csára katonakordon őrizte a határt Az ország keleti részén mégis csakhamar felöltötte a jár­vány a fejét. Vesztegzár alá helyeztek egész megyéket és kegyetlen rendszabályokat léptet­tek életbe a lakossággal szemben. Az akkori viszonyoknak megfelelően a kutakat bizmuttal fertőtlenítették, de sok kútba túl sok bizmu­­tot szórtak és így nem egy paraszt belehalt a mérgezésbe. A nyomor, a kegyetlen intézke­dések és a járvány teremtette bizonytalanság a földesurak elleni hangulatot teremtett, majd parasztlázadáshoz vezetett Zemplénben. A negyvenötezer jobbágy megmozdulását ke­gyetlenül leverik, mégis ez a parasztmegmoz­­dulás az elnyomott nép egyik legveszedelme­sebb megmozdulásává vált. Az 1831-es ún. ko­­lerafelkelés emlékműve ma is ott látható Eper­jes közelében. Pontos adataink nincsenek, de hozzávetőle­ges számítások szerint e járvány során az ak­kori Magyarországon több mint ötvenhatezer ember esett csupán a kolera martalékául... Az 1848—49-es magyar szabadságharc és az ezt k­ísérő kóleraivirvány eseményei sokban ha­sonlatosak az 1831-eshez. A betegség már 1848 tavaszán felüti a fejét a Dráva mentén, Jella­sics seregében és fokozatosan elterjed az egész országban. A veszedelem nagyságát bizonyítja, hogy Kossuth lett a kolerajárvány elleni küz­delem kormánybiztosa. 1849-ben Paskievics orosz hadvezér seregeivel újabb kolerahullám hatolt be az országba. A járvány nagyságát hűen tükrözi az a jelentés, amelyet Pétervárra küldtek. ,,A kolera — írja a jelentés — a had­seregben június 24-én tört ki és roppant erő­vel kezdett terjedni csapataink közt. S az eső­zés következtében, mely mindjárt az első me­net után Kassa mögött beállott, oly mérvet öl­tött a járvány, hogy gyakran a sorokban álló emberek közül is szedte az áldozatát: ezek aztán vagy rögtön, vagy igen rövid szenvedés után meghaltak. Ily módon minden egyes had­testben még a menet közben 00—100 ember esett össze, kiknek holttesteit az utánuk jövő csapatoknak kellett eltakarítani. A társzekerek mind betegekkel voltak tali, ezen felül nagy­számú járművet voltunk kénytelenek kiparan­csolni, mert a hadtestek már nem száz, hanem ezer számra cipelték magukkal a betegeket és a haldoklókat. Miskolcon és Kassán csaknem valamennyi középület kórházzá alakult... 1849. június 25 és július 13 között, tehát tizen­nyolc nap alatt, a három orosz hadtest csa­­patállományából nem kevesebb, mint 14 472 ember esett csupán a kolera martalékául..." E jelentés nem beszél a civil lakosság szen­vedéseiről, a járvány országos pusztításairól. Sajnos a vereség zűrzavarában, káoszában sen­ki sem törődött azzal, hogy kimutatásokat ké­szítsen és így mindmáig nincs pontos képünk arról, hogy az 1848—49-es kolerajárvány mek­kora pusztítást okozott. SZŐKE JÓZSEF (Folytatják) A „szemek szigete“ A The Illustrated London News szerint Cey­lon szigetéről naponta körülbelül kétszáz sze­műt szállítanak külföldre, s ezért az orvosi kö­rökben csak mint a „szemek szigetét" emlege­tik az utóbbi időben. A továbbiakból kitűnik, hogy Ceylon szige­tén most háromszázezer szemajándékozót tar­tanak nyilván, j jelenleg az egyetlen ország, mely szemeket szállít átültetés céljára. Ezelőtt nyolc évvel jött létre a szemajándé­­kozók egyesülete, s jelenleg már körülbelül het­ven leányvállalata van a szigeten. A ceyloni ha­tóságok engedélyezték a halottak szemének ingyenes légi és vasúti szállítását, reklámozá­sát a mozikban és a rádióban. A szemátültetéssel kapcsolatban tudnunk kell, hogy ez a műtét a múltban sok nehézség­be ütközött. Ezeknek a nehézségeknek jelentős részét azonban már leküzdötte az orvostudo­mány. Valamikor ugyanis a szemet csak az ajándékozó halálától számított három órán be­lül lehetett átültetni. Jelenleg viszont a fagy­pont alatti megfelelő hőmérsékleten tárolva — még tizenkét óra múlva is átültethetők a sze­mek. S hogy mi ennek a jelentősége? A ceyloni szemajándékozók jóvoltából hajt­hatnak végre szemátültetési műtéteket példá­ul Indonéziában. A cikk olvasása közben okvetlenül felötlik az emberben, hogy miért nem jutott ez senkinek az eszébe Európában vagy az Egyesült Álla­mokban, ha már egyszer annyira óvjuk tech­nikánk és kultúránk fölényét, mint a „szemünk lényét"? Kvarcórát vegyenek! „A kvarckristállyal működő óra új korszakot nyitott az óraiparban" — írja a The Daily Te­legraph. A legjobb minőségű kvarckristályos elektronóráknál ugyanis a megengedett eltérés havonta 1—2 másodperc lehet. A svájci cégek most nagyban reklámozzák kvarcóráikat, de közben tisztában vannak az­zal is, hogy már vitatható az elsőségük. Az óra­gyártás ugyanis a legtöbb országban néhány hatalmas részvénytársaság kezében összponto­sult, Svájcban viszont 550 részvénytársaság foglalkozik óragyártással. S ez nagyon kedve­zőtlenné teszi a svájciak helyzetét. A japán „Seiko" csoport­ja világ óragyártá­sában az előkelő második helyen áll, első az amerikai „House to Time" elnevezésű csoport) nemrégiben kezdte el a kvarcórák gyártását, s a japánok egyre nagyobb eredményeket érnek el a piacokért vívott harcokban. A Szovjetunió­ban gyártott órák is egyre népszerűbbek a vi­lágpiacon. A svájciak csak nagy nehézségek árán tud­ják fenntartani óraiparuk termékeinek népsze­rűségét és hírnevét — egyelőre. hé *5

Next