A Hét 1972/2 (17. évfolyam, 27-52. szám)
1972-07-07 / 27. szám
Herczeg Jutka Török Vali Alenka Guľová Cziby Ismét véget ért egy tanév. Diákok és pedagógusok a tízhavi szorgos munka után megkezdik a pihenést, az erőgyűjtést az új feladatokra a kéthónapos nyári vakáció keretében. Mint minden tanév végén, az idén is vannak azonban olyan diákok, akik befejezve tanulmányaikat, végleg elbúcsúznak az „alma-mater“-től, amely éveken át második otthonuk volt és felvértezte őket mindazon ismeretekkel, amelyekre az életben, a munkahelyükön vagy főiskolai tanulmányaik során szükségük lesz. Közülük választották ki Herczeg Jutkát, a Sahy (Ipolysági) Mezőgazdasági Technikum, Török Valit, a Levicei (Lévai) Iparitanuló-iskola, Alenka Gulovát, a Piestanyi (Pöstyéni) Vendéglátóipari Szakiskola és Czibulya Klárit, a Sahyi (Ipolysági) Gimnázium végzős növendékét, és abból az alkalomból, hogy befejezték közép-, ill. iparitanuló-iskolai tanulmányaikat, rövid interjút készítettünk a kislányokkal. Kérdéseink a következők voltak. 1. Milyen érzésekkel vesz búcsút az iskolától és véleménye szerint mit kapott az iskolától? 2. Tovább folytatja-e tanulmányait vagy állásba megy? 3. Legközelebbi és távolabbi tervei? Íme a kapott válaszok: HERCZEG JUTKA: 1. Az iskolától igazán nehéz szívvel válik meg az ember. Tanáraink sokoldalúan felkészítettek bennünket az életre, hogy majd jól megálljuk a helyünket a munkában is. Négy év alatt sokat tanultunk és megfelelő gyakorlattal is rendelkezünk. 2. Állásba megyek. Szeretném felkészültségemet a gyakorlatban érvényesíteni. Felemelő érzés, hogy mint fiatal, bekapcsolódhatok a szocializmus építésének nagyszerű feladataiba. 3. Nincsenek nagy és elérhetetlen vágyaim, terveim. Az utolsó vakációmat szeretném pihenésre és hasznos szórakozásra fordítani. Ez a legközelebbi tervem. Távolabbi terv pedig: a munkám mellett szeretnék nagyon sokat olvasni, mert ez a kedvenc szórakozásom és moziba meg színházba járni. Egyszóval: tovább művelődni... TÖRÖK VALI: 1. Nehéz szívvel válok meg az iskolától, mert úgy godolom, életem legszebb pillanatait éltem itt át. A három év alatt sok-sok ismeretet sajátítottunk el, melyeknek az életben majd hasznát vehetjük. Ezért tanárainkat illeti elsősorban a köszönet, és különösen sokat köszönhetünk kedves osztályfőnöknőnknek. 2. Iparitanuló-iskolai tanulmányaim befejezése után állásba megyek. Az ipolysági „Iper“ szálló éttermében leszek felszolgálónő. 3. Legközelebbi tervem — amint már el is árultam — a munkábalépés. Később a Pöstyéni Vendéglátóipari Szakiskolában szeretnék távúton tovább tanulni. ALENKA GUBOVÁ: 1. Búcsút venni az iskolától, ez olyan érzés, mint amikor az egyik szemünk sír, a másik meg nevet. Örülök is hogy már „kinőttem“ az iskolapadból, megszűnik a nehéz órák, dolgozatok előidézte „rettegés“, de sajnálom is a gondtalan diákéletet, melyet ezentúl egy kevésbé gondtalan, kötelességekkel teli élet vált fel. De ettől sem félek, mert az iskola jól felkészített a rám váró feladatokra. Miközben gyermekekből felnőttekké értünk, nagyon sok hasznos ismeretetsajátítottunk el. 2. Állásba megyek. Talán sikerül Pöstyénben elhelyezkednem a Csehszlovák Állami Fürdők nemzeti vállalat valamelyik szállodájában, ahol német nyelvtudásomat jól érvényesíthetném. 3. Legközelebbi tervem: sikeresen elvégezni az utolsó szakmai gyakorlatot. Ez az idei vakációban lesz. A Német Demokratikus Köztársaságba megyek a Rügen szigetén levő Juliusruh egyik szállodájába, ahol hat hétig mint felszolgálónő gyakorolhatom majd nem csupán a tanult szakmámat, hanem a német nyelvet is. Ennek igazán nagyon örülök. Későbbi terveim közé tartozik további idegen nyelvek elsajátítása. A munkám mellett szeretném tökéletesíteni francia és orosz nyelvtudásomat. CZIBULYA KLÁRI: 1. Kellemes érzésekkel búcsúzom az iskolától. Úgy gondolom, megkaptam itt a kellő tudást, a szükséges ismereteket és most jóleső tudat számomra, hogy én is a csehszlovákiai magyar értelmiség sorait gazdagíthatom. 2. Szeretnék tovább tanulni. A košicei (kassai) Šafárik Egyetem orvosi karára adtam be a jelentkezésemet. Ha nem vesznek fel, állásba megyek és szeretném elvégezni a pedagógiai főiskola levelező tagozatát, mert úgy érzem, az orvosi pálya mellett a pedagógiai hivatás áll hozzám a legközelebb. 3. Legközelebbi tervem a pihenés. Erre a nyár folyamán bőségesen lesz alkalmam, hiszen szüleimmel a román tengerpartra, majd a Balatonra megyek üdülni. Távolabbi terveimet talán majd életem további alakulása szabja meg. Egy bizonyos: bármilyen munkát fogok végezni, bárhová kerülök majd, szeretnék a lehető legjobban helytállni! Az interjúnak vége. Következhetne talán valamiféle kommentár a mai fiatalok gondtalan, boldog életéről, lehetőségeiről, a szocialista társadalmi rend által biztosított vívmányokról, fiatalságról, optimizmusról és talán elcsépelt közhelyekről. Ám úgy gondolom, erre nincs szükség. A négy kislány válaszai önmagukért beszélnek. Végezetül tehát csak egy kívánság: Jutka, Valika, Alenka, Klárika és ti többiek, ezrek és ezrek, akik most vesznek búcsút az iskolától, siker, öröm és megelégedettség kísérjen Benneteket az élet útjain! SÁGI TÓTH TIBOR Czibulya Klári /Sjtefar?&1 Heti képes riportunk Ha valaki megkérdezi Oravecz Ferencet, a Kalondai EFSz agronómusát, hogy az 573 hektáron gazdálkodó szövetkekezet mely pontján, melyik részén tapasztalható, látható szorgalmas munka, akkor a kérdezőt rendszerint a kertészet felé irányítja ... Negyven-negyvenöt folyóméternyi területről két asszony egy nap alatt ügyesen kiszedi a gyomot a melegágyi palánták közül. Rubint Barnáné mondogatja is: „Hiába, ezt a munkát nem lehet gépesíteni!" Galbács Gyuláné nem szívesen néz bele a fényképezőgép lencséjébe. Magának mondja, de úgy, hogy mások is értsenek belőle: „Ha csak tereferélgetnénk, nem keresnénk meg naponta még egy munkaegységet sem.“ A kertészet üvegházában csend honol. Csákány Imre, a kertész azonban büszke arra, hogy az idén is jól jövedelmezett a szegfű. Már vége a szegfűszezonnak, már alig található szépen virító szegfűtő, de azért a kertész mégis ragaszkodik hozzá, hogy itt is kattogjon a fényképezőgép. El is kattant. És íme virító szegfű helyett viruló mosoly látható ... Tízen a kertészeti munkacsoportból a határba indulnak. Ugyanis ennek a munkacsoportnak ott is van tennivalója. A zöldségkertészet nyolc hektáros. De még dohányt is termesztenek. És mióta jobb, melegebb az időjárás, ennek a csoportnak a dolgozói, az asszonyok és a lányok gondozzák a szövetkezet tizenöt hektáros cukorrépa vetését is. Képek és szöveg: BENYÁK MÁRIA ho 1, 5